Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1905. október (1. évfolyam, 36-66. szám)

1905-10-01 / 36. szám

Hódmezővásárhely, 1905 215 Díszitési árak : Helyben: sagradévre 1 K. 80 f. Vidékre: aniyedérs 8 K. 60 f. Egyes szám ára 2illér (1 kr.) ÜEár Ára 2 fillér '*^51 Első évfolyam, 36. sz. Vasárnap, október 1. VÁSÁRHELYI Hirdetések díjszabás szerint. Nyilhttőr petit sora 80 fillér. Lapzárta éjfél után 1 órakor. Megjelenik a kora reggeli órákban, hétfőn és ünnep után való napon délben. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Telefonszám 58. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Kiadja: a szerkesztőség. Szigess-utcza 2. SZ.,Melléház-ház. KUN BÉLA.. Kéziratokat nem adunk vissza. A császárpárti főrendiház elnökének kihallgatása. Budapest, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) Abban a teremben, ahol a magyar király egy héttel ezelőtt meggyalázta a többségi pártok vezéreit, ma gróf Csáky Albinnal, a főrendiház elnökével folyt a tanácskozás. Goluchowszky, Beck, Pitreich, meg a többi osztrák bolondnál bolondabb terveket szőttek a felséges úr előtt s a császár, úgy mondják, végre okos szót akar hallani. Okos, de nem magyar szót. Mert ha ezt akarta volna, ma már tudna mindent. Kossuth Ferencz és a másik négy pártvezér mondhatott volna eleget. Az ő szavukra, az ő véleményükre ám se a magyar király, se az osztrák császár nem volt kiváncsi. Maga elé hívta őket s aztán ajtót mutatott nekik. Gróf Csáky Albin illendőbb fogadtatásban részesült. A király mein lieber Csákynak szólította, székkel kínálta meg s udvariasan, sőt nagyon kegyesen bánt vele. Mert a gróf ur tudvalévően nem rebellis, távol van a negyvennyolczasoktól s az élő múmiák gyülekezetének, a mindig császárpárti főrendiháznak elnöke. Gróf Csoáky Albin tegnap este már Bécsben volt. Az Imperialhotelben vett lakást, ahol már várt reá a kabinetiroda értesítése a mai audiencziára. Csáky kihallgatásától idehaza senki jót nem vár. Különösebb fordulatot sem. Mert már körülbelül elrendezték a Burgban a jövő politikai alakulásait. A darabont-kapitány, báró Fejérváry Géza lesz megint a kinevezett miniszterelnök. Hogy kik lesznek az ügyvezetők, az egészen mellékes. Törvénytelen, in parlamentáris, alkotmányellenes kabinetet szabadítanak újból Magyarországra, hogy fékezze és visszafojtsa, ha tudja, a nemzeti ellenállást. A mai audienczia arra való volt csupán, hogy a király némileg megnyugtassa magát: vájjon nem baj-e az, hogy hozzájárulását adta Fejérváry programmjához. Ez a nem épen dicső szerep jütött tehát gróf Deáky Albinnak, aki érezte is feladatának komolytalanságát, mert roppant kedvetlenül utazott el az audencziára. Akármint fordul azonban a dolog : a parlamenti többség rendíthetetlenül kitart programmja mellett. Követeli a magyar vezényszót, a gazdasági függetlenséget, a diplomácziai kérdések rendezését, szóval mindazt, amit írott törvények biztosítanak a nemzetnek. (Hát általános titkos választójog? — Szerk.) Ha e programm elé akadályt nem gördít az udvar, lesz tartós béke, fejlődés és nyug i godtság az állam életében. De csak abban az esetben, ha a nemzettel jogfeladást nem követelnek. Ellenkező esetben harcz lesz a végletekig. Uigron Gábort elítélték. A fényes tollú, hatalmas szónoki képességű, de nagy anyagi zavarokkal küzdő Ugron Gábor orsz. képviselőt, a székely takarékpénztárak bukása miatt a székelyudvarhelyi törvényszék tegnap vétkes bukásban bűnösnek mondta ki s öt hónapi fogházra átváltoztatható 3000 korona pénzbüntetésre ítélte. Ugrón felebbezett s igy még remény van arra, hogy a nagy tehetségű, gyújtó szónok, kit a politikai bajsza űzött az anyagi romlásba, nem tűnik le a magyar közélet színteréről. Az uj kath. püspökök. Jó helyről jelentik, hogy a darabant kormány már megállapodott a megüresedett püspöki székek betöltése dolgában. Forrásunk szerint — mely természetesen még megerősítésre szorul — székesfehérvári püspök dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanár, kalocsai érsek dr. Városy Gyula székesfehérvári püspök, szatmári püspök Mayer Béla czimzetes püspök, pécsi püspök ifjú gróf Zichy Gyula pápai szolgálattevő kamarás és rozsnyói püspök Balázs Lajos váczi kanonok lesz. Tetemre hívás. — szept. 30. . . . Fehér tanyaház árnyas ereszete alatt, a mártélyi nagy halom közelében, ezen a mai tombhullajtó, deres őszi reggelen, két vérbefagyott, eltorzított, kannibálmód legyilkolt hulla hívta tetemre a hódmezővásárhelyi vagyon és személybiztonság felelős őreit. Az összeroncsolt emberi fej, a sok-sok vérező sebajk, megannyi panasz, vád, intelem és tanulság! Ám csak őrizzük meg nyugalmunkat és hidegvérünket s illő tárgyilagossággal és logikával világítsuk meg a mártélyi rémdráma erkölcsi, jogi és közigazgatási tanulságait, anélkül, hogy abba a vérbe és abba a keserű epébe mártanék tollunkat, amely vér és keserűség e szomorúan tragikus eset és e vérbefagyott, halálra csonkított hullák szemlélése közben körültünk csapkod, vádat emel, bosszúért kiált és tetemre hív! Nos hát nem esünk abba a hibába és nem ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat a végből, hogy bizonyos rendőri körök beleiben végezzünk viviszekcziós gyakorlatokat, mert hiszen jól, okosan és bölcsen tudjuk, hogy a kultúrának, az erkölcsi nevelésnek és a társadalmi fegyelmezettségnek hiányát semmiféle kézi legénysége a rendőri intézménynek sem pótolhatja s azért, mert durva lelkű, meghibbant elméjű, állati ösztönökkel szaturált, vért szagoló haramiák körülköznek s ártatlan, párolgó, egészséges meleg vért ontanak, azért nem szabad és nem is lehet közvetlenül felelősségre vonni a személy és vagyonbiztonság megvédelmezésére felállított rendőri szerveket. Igaz, így van, jól tudjuk. Valóban a kultúra, valóban az erkölcsi nevelés és valóban a társadalmi fegyelmezettség az, mely az emberből kiöli a bestiát, mindazonáltal engedtessék meg nekünk, hogy a lelkünkben mélyen megdöbbenve és elszomorodva konstatáljuk, hogy az, ami az utóbbi években a hódmezővásárhelyi közbiztonság terén véres tragédiák, kasszafúrások, éjjeli, nappali és főutczai betörések alakjában történik és büntetlenül és következetesen ismétlődik, a tömeg korrumpált erkölcsi érzéken kívül, élesen és szomorúan világítja meg a helyi közbiztonság szánalmasan nyomorult, pipogya voltát is. Ám úgy igaz, hogy sem a rendőr, sem a csendőr, sem a hulló, sem a hadnagy, de talán még maga a főkapitány sem foghatja meg az elszánt gyilkos kezében a kést, meg a furkós botot, de az is igaz ám, hogy ha hétrőlhétre, hóról-hóra és évről-évre csak a feledés és enyészet porával igyekszünk kiengesztelni az ártatlan vért s ha minden főbenjáró bűncselekmény után csak a nyomozó szervek kudarcza és a nyomozó eljárás eredménytelensége következik, az esetben megrendül a bizodalmunk a nyomozó rendőri szervek erejének és hivatottságának komolyságában s ezzel egyidejűleg vérszemet nyer a sok erkölcsi habaver, a sok bűn, felszabadul, kitör és követel az emberi lélekben lappangó ezer gonosz indulat és féktelen szenvedély, meglazul, felbomlik a jogrend s nekünk, magunkat illúziókba ringató adófizető alanyoknak személy és vagyonbiztonsága arra a bizonyos hajdani bakonybeli nívóra sülyed alá. íme : Hódmezővásárhelyen kerek egy évtizede már hogy elföldeltek egy tekintélyes gazda párt, Kótiékat. Ravasz furfanggal, szinte bestialitással lövöldözte le őket egy elszánt kéz. Nyomok, bűnjelek maradtak s a gyilkosnak hire-hamva sincs. Alig egy éve, hogy a vasúti körtöltés oldalában felkonczolva találtak egy szerencsétlen, utczai párcát, Vida Marit. Nyomoztak erre, nyomoztak arra, kerestek csizmás, papucsos, mellényes, szalma- és puhakalapos férfiakat s a nyomozás eredménye egy pár éves jegyzőkönyv, egy szál véres szoknya, egy-két sajtóirodai mosakodás, — no meg egy kis tanulság. Hát ez is valami. Alig egy pár hónapja, Hódmezővásárhelyen három éjszaka egymásután boltokat és ajtókat szakgatnak fel, szinte programm szerint, előre bejelentve, a főtéren, a főörs közelében. A tetteseknek még ma is ütik a nyomát. Alig egy hete, kiirtanak egy családot a vásárhelyi határban, a Döméket. A gyilkost még ma is keresik, aminthogy keresik azokat a gazembereket is, akik déli időben betörtek egy főutczai kereskedőhöz s kiürítették a kaszszáját. És ma reggelre! . . . Újból két véres áldozat eléktelenített hullája, újból egy rettenetes, egy baromi bűntény provokált bennünket, hogy a vagyon és személy biztonság felelős őreit tetemre hívjuk. Ez eset tanulságai mélyek és nagy horderejűek. Gyors, határozott és radikális közigazgatási beavatkozásra van szükség, hogy az eredménytelen és újból és mindig csak eredménytelen közbiztonsági beavatkozások által fölizgatott közhangulat lecsillapodjék. És elérkezett a tizenkettedik órája, hogy maga a törvényhatósági közgyűlés és elsősorban a városi tanács foglalkozzék a közbiztonsági szolgálat felfrissítése, újjászervezése és állandósítása kérdésével. Sok ártatlanul és boszulatlanul kiontott vér, sok könyező, vérző sebajk, sok vád, sok ború, sok tragédia követeli már, hogy ez a mi nagy, fejlődő, modern irányban haladni akaró törvényhatóságunk minden anyagi és erkölcsi áldozatot hozzon már meg végre valahára adófizető polgárainak személy- és vagyonbiztonsága érdekében. A fehér tanyaház árnyas ereszete alatt leteritett véres hullák vérző sebeiből írtam ezt a panaszos, szemrehányó írást . . . ! Anonymus. Kettős rablógyilkosság Mártélyon. — Borzalmasan megcsonkított hullák. — Kirabolt tanya. — — Saját kiküldött tudósítónktól. — Hunvásárhely, szept. 80. Agyunkra ráül az iszonyat, idegeinket eltompítja a borzalom, kezünk remeg, midőn arról a rettenetes drámáról kell írnunk, melynek két ifjú, életerős férfi élete esett áldozatul szombatra virradó éjjelen egy mártélyi tanyán. Valami minden emberi mivoltából kivetkőzött haramia az éj sötétjében belopózott a Szomortanyára, ott az ereszet alatt alvó fiatal gazdát és a tanyást rettenetes csapásokkal megölte s a pénzt elrabolva — elmenekült. Czinikus vakmerőséggel oltott ki két emberéletet azért, hogy a tanyás csekély összegű megtakarított pénzét elrabolhassa.