Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. február (2. évfolyam, 32-60. szám)
1906-02-01 / 32. szám
Előfizetési árak: Helyben : negyedévre 1 K. 80 f. Vidékre : negyedévre 3 K. 60 f. Egyes szám ára 2 fillér (I kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. (Orovecz-ház). Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér petit sora 30 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban, hétfőn és ünnep után való napon délben. Telefonszám 58. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Vegyes érzelmek. Hunvásárhely, jan. 31. Előre bocsátjuk, hogy senki e czikkünk tartalmát félre ne értse. Nem akarjuk félreverni a harangokat előre, nem akarunk siránkozni tépett reményeink felett. A nemzet igazaiért küzdöttünk, küzdünk ezután is törhetetlen lelkesedéssel, igaz meggyőződéssel, soha nem lankadó erővel. A békét a vezérek a király üzenete alapján megköthetik. Kikapcsolhatják azokat a követeléseket, amelyekért a nemzet egy éven keresztül, a következményekkel nem törődve, síkra szállott, küzdött és harczolt, mi azért mindig azok maradunk, akik voltunk. Hisszük, valljuk és állítjuk, hogy az ország népének akarata az egyedüli parancs , a szentesített törvény, az évezredes alkotmány az ellentálló vár , s a nemzet egészének óhajtása az irány, melyet teljesíteni, megvédeni és követni kell. Letagadhatatlan, vitán felül álló jogunk van a nemzeti hadsereghez , az önálló vámterülethez , a nemzeti önállóságunkat feltüntető külügyi képviselethez, czimerhez, lobogóhoz , a nemzeti bankhoz , az általános titkos választói joghoz s mindazokhoz az óhajtásokhoz, amelyek országunk közjogi, erkölcsi és anyagi függetlenségét eredményezendik. Fennen dobogó lélekkel, tettre kész karokkal, vészszel, nyomorral, szenvedéssel nem törődve, indultunk a harczba. Szemeink előtt nem lebegett más szél, csak a valóságos és teljes győzelem. A bécsi hatalom autokrata törekvéseivel összemértük erőnket. Ellentállottunk sikeresen mindmostanáig. A nemzet ellen törő saját véreink erőszakoskodása minden vonalon csúfos kudarczot vallott. S mi az eredmény ? Kutatjuk, keressük, óhajtva lessük és sehol rá nem találunk. A király üzent és a vezérek válaszát holnap viszi a megbízott Andrássy. Mi volt az üzenetben s mi van a válaszban ? Határozottan nem tudjuk. De sejtjük. S ez a sejtelem fájdalmas, borongó érzéseket vált ki a lelkünkből. Ha annak csak fele igaz, ami az üzenet tartalmából és a feltétlen megadást jelentő válaszból tudomására jutott az országnak , úgy újra hosszú időkre eltemethetjük álmainkat, vágyainkat, törekvéseinket. Vannak sokan, lehet, hogy nagyon sokan, akik örülni tudnak és őszintén örülnek a békének — bármiféle alapon kössék is meg. Bizonyára van reá okuk. Vagy érdekeik kívánják, melyek az exlexes esztendőben rövidséget szenvedtek, vagy kishitűek. Nem bíznak a nemzet erejében és igazában. Az abszolutizmus rémétől rettegnek. Álmaikat és ebéd utáni fekete kávézásuk nyugalmát háborítja a képzeletükben lakozó zsandár és baka tömeg, a hegyes és fénylő szurony, a golyó és akasztófa. De a harczba indult nemzet sértődötten, méltán riadhat fel és joggal kérdheti: miért harczoltam, ha még a status ante quo állapotot sem nyerem vissza ? A törvénytelen kormány annyi csapni való erőszakosságát tűrtem , szenvedtem, vergődtem nyílt és igaz jogaimért s hol az eredmény, vagy annak csak szerény látszata is ? És ha igazak a leszerelésre vonatkozó hírek s ha igaz, hogy a vezérlőbizottság nagyobb engedmények nélkül vállal kormányt s ha való, hogy katonai téren semmit, a külügyi képviseletben, a jelvény kérdésben, a népjogok kiterjesztésében szintén semmit nem kapunk s csupán az önálló vámterületre vonatkozólag ismerik el jogalapunkat, akkor ez a mondvacsinált béke bizonyára olyan vegyes érzelmeket kelt a nemzetben, amelyeknél túlsúlyban lesz a csalódás, a keserűség és csak szemernyi az öröm. Vagy ki gondolja azt, hogy ha jelentős eredményeket tartalmazna a királyi üzenet, azt véka alá rejtenék ? Ha mi rajtunk állana a dolog, mi nem vizenyős formulát, hanem a nemzet igazát keresnénk továbbra is. Amint hogy azt is fogjuk cselekedni. Van a városi árvaszéknek egy gyámoltja, egy beteges, süketnéma özvegyasszony. Vagyonát az árvaszék kezeli s a szerencsétlen nőt „gondozásban“ tartja egy tompaszéli gazdánál. Ott van már évek óta. Az árvaszék havi 30 koronát fizet a „hűségesen“ gondozó családnak. Mikor eljön az elseje, akkor természetesen nincs semmi baj. A havi díjat felveszik. Legutóbb ruhapénzt is kaptak. Künn a tanyán pedig egy férges, nedves odúban, egy vályogszinben bezárva tengődik a nyomorult teremtés. Fekhelye rothadt szalma, csikorgó hidegben itt talál védelmet. Lábait rangokba kötözte s a földben vájt magának odút, hogy meg ne vegye az Isten hidegje. Testéről czafatokban lóg le a piszkos, régi ruha. Valósággal dühöng az éhségtől, ilyenkor vetnek neki ételmaradékot, amit fitymálva dur szét még a kutya is. Nem régen disznóölés volt a háznál. A szerencsétlen nőt kiengedték a napfényre, hogy legyen mivel mulatniuk a tréfás böllér asszonyoknak. Ott ténfergett az udvaron emberi formájából kivetkőzve. Jót nevettek rajta az asszonyok. — Nesze égyél! Kiáltott felé egy s egy darab májat dobott oda a szerencsétlennek s az, mint a fenevad falta föl a hús darabot . . . Azt nem tudjuk, vájjon rokonságban áll-e a kinzott teremtés a „gondozó“ családdal, igy nem állíthatjuk azt sem, hogy a szerencsétlen nő vagyonkájára spekulál-e a család, de hogy ez az elbánás ma, Vásárhelyen megtorlatlanul nem maradhat, arról meg vagyunk győződve. Hisszük, hogy az nem is marad el. De mikorra az ólomlábakon járó vizsgálat kiér a tanyára, bizonyosan nem találja ott a botrányos helyzetet. Ámde ott vannak a szomszédok. Tanúi voltak a nyomorult lelketlenségnek, legyenek tanuk a megtorló eljárásnál is. A megsértett jogrend nevében kívánjuk mind a kettőt. A szülök tudtak erről. Grubits Tivadar előkelő ügyvéd, akinek kitűnő irodája van és csinos vagyonnal rendelkezik. Mikor a szülők látták, hogy Mariska nem akar tágítani a fess szegedi hadnagy mellől, beleegyeztek a fiatalok eljegyzésébe. Vetter Márton paksi takarékpénztári pénztárnok azonban a hadnagy atyja a múlt hetekben kijelentette, hogy nem adja meg a kaucziót. Ez a fordulat érlelte meg a fiatalokban a rettentő drámát. Az eset maga így történt : •A leány anyja megtudta, hogy Vetter hadnagy két nap óta Kikindán van s Mariskával az utczán találkozik, együtt beszélgetnek, terveznek. A leány otthon rossz kedvű, hallgatag volt, ami gyanút keltett. Anyja, mintha sejtette volna a készülő tragédiát, éjjelenkint nem merte leányát magára hagyni. Két éjjel ott aludt vele egy szobában, felöltözve, karosszékben ülve, így virrasztotta keresztül aggódó, remegő szívvel az éjszakát. Mariska, aki félig vetkőzötten hánykódott ágyában, hétfőn hajnalban igy szólt anyjához : — Hány óra ? — Négy, gyermekem. Még korán van, aludj tovább. Mariska szót fogadott s a falnak fordult. Az anya azt hitte, hogy elaludt. A két éjjel virrasztó idős nőt elnyomta az álom s mintegy tiz perczre elszunnyadt. Ez alatt szökött ki a házból a leány s egyenesen a Nemzeti szállodába ment s megkérdezte a portást: — Vetter hadnagy fönt van ? — Igen. — Vezessen hozzá. A portás egy kissé megütődött a szokatlan látogatáson, de fölvezette s aztán a földszintre ment. Grubits Mariska, a bámulatosan erős szervezetű s kissé czinikus természetű leány, maga mesélte el szüleinek, hogy a tragédia miként történt.— Mikor a szobába léptem — úgymond — Lajos elkezdett remegni. Halálsápadttá vált az arcza. Erélyesen felléptem és rárivaltam, hogy ne legyen gyáva, hajtsa végre a tettet . . . Erre a hadnagy az ajtót bezárta s letérdelt elé, töltött revolverét bal mellének szegezte s lőtt. Grubits Mariska összebukott. A golyó keresztül ment a mellén s a baloldali lapoczkán jött ki. Aztán Vetter Lajos saját szivének irányozta a fegyvert s pár percznyi kínlódás után meghalt. Mindez abban az időben történt, mikor a szegény anya a karosszékben elszunyókált. Fölriadva, látta, hogy lánya nincs az ágyban. Rosszat sejtett. Férjét felköltötte s mentek a Vettel szállására. Ott találták a dráma áldozatait. A leány életben maradását remélik. Ubrik Borbála a vásárhelyi tanyákon. Sanyargatott ápolt. Hmv. jan. 31. Felháborító esetet hoztak tudomásunkra. Nem akarunk váddal illetni senkit ; a felelősséget nem hárítjuk a hatóságra, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a hatóságnak egyáltalában nincs tudomása az esetről. Annál inkább szigorral kell eljárnia ezek után s elégtételt szolgáltatni a megsértett jogrendnek. Tanyai lakosok jártak bent szerkesztőségünkben s kértek föl, hogy adjunk hangot lapunkban megbotránkozásuknak. Nincs okunk kételkedni szavaikban, éppen azért leplezetlenül megírjuk a történteket. A kikindai szerelmi dráma. A véres eset részletei. Hunvásárhely, jan. 31. Egy távirat nyomán közöltük lapunk tegnapi számában, hogy Vetter Lajos szegedi honvéd hadnagy Nagykikindán Grubits Tivadar ügyvéd feltűnő szépségű leányát mellbe lőtte, magát pedig agyon lőtte. A dráma oka a kauezió. Vetter hadnagy régóta szerette a szép leányt s az viszont szerette őt. TÁVIRATOK. — Eredeti tudósítások. — Koldusok leszünk! (Budapest, jan. 31.) Ugron Gábor a lap ma este megjelent számában folytatja a leszerelésről szóló czikksorozatát. Czikkének