Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. március (3. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

Hódmezővásárhely, 1907. Péntek, márczius 1. ÁRA 2 FILLÉR. Harmadik évfolyam 52. szám. VÁSÁRHELYI ellőfizetési árak : Helyben : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k . 20 f. Vidékre : negyedévre 8’60 h. Egyes szám ára 2 fillér (1 kr.) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy­ utcza 17. (Orovecz-ház). Főszerkesztő és laptulajdonos ■ Hirdetések díjsza­bás szerint. Nyilttér petit sora 30 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefon­szám 58. KUN BÉLA: Lapzárta éjjel 12 órakor. Justh Gyula mondta. Hunvásárhely, márczius 1. Tegnapi távirati rovatunk­ban közöltük, hogy a képviselő­ház elnöke s a 48-as párt egyik vezére, Justh Gyula mily élesen leszólta azokat, kik a reakc­ió sötét lovagjaiként fu­­rakodtak be a függetlenségi pártba, szidják a munkásokat, nyirbálni akarják a sajtó­­szabadságot, megtiltani az utczai elárusítást s a mellett elég szemérmetlenségük, sőt po­fájuk van azt mondani, hogy ők a Kossuth Lajos pártjához tartoznak. Mit is mondott többek közt Justh Gyula? Íme: „Ha Irányi Dániel tudná, milyen szellem hatolt be a függetlenségi pártba, megfordulna a sírjában. Képtelenség, hogy Irányi szelleme mennyire kive­szett a pártból, amelynek meg akarjá­tok gyalázni a múltját.“ Jól jegyezzük meg, Justh Gyula mondta. Olvasóink tudják, hányszor hangoztattuk mi ugyanezeket s íme most a függetlenségi párt ősrégi oszlopos tagja, a Ház elnöke bizonyít mellettünk, hogy a mi szavaink sohasem voltak gyalázkodások, bujtogatások, ha­nem igenis voltak a tisztán lá­tás, a független gondolkodás és bátor szókimondás igaz igéi. Justh Gyulának mi soha­sem nyaltuk a talpát, kemé­nyen hibáztattuk őt, mikor egy­szer az elnöki székből október 4-ikéről, a király születése nap­járól megemlékezett, október 6-ikáról, az aradi gyásznapról pedig nem, de mostani kije­lentései előtt meghajlunk, mert mikor ő azt mondotta, hogy ámbár nagybirtokos, de so­hasem tenne a munkások ellen egy lépést sem s mi­kor azt mondotta, hogy a a sajtót megnyirbálni nem engedi, tiltakozik úgy az ut­czai elárusítás megvonása, mint az előzetes lapelkobzá­sok ellen, akkor ő tényleg Kos­suth Lajos szellemében beszélt! Annak a halhatatlan nagy Apos­tolnak szellemében, ki a nép­nek édes atyja, a szabad saj­tónak lánglelkű védője volt! És Irányi Dániel is ezen esz­mékkel alapította meg a függet­lenségi pártot, tehát most a sö­tét lovagok az ő emlékét is meg­gyalázzák. Nem mi mondjuk, Justh Gyula mondta ! Valóban uj levegő, uj esz­mék, uj emberek, uj lelkese­dés és uj harcz kell a parla­mentbe ! A mostani levegő dohos, a mostani képviselő uracskák nagy átlaga eszmék, lelkesedés nél­kül való és harcza , a legcsu­­fabb önérdek harcza ! Ezért kell jönnie minél előbb a nagy seprűnek , a községen­kénti általános, titkos válasz­tójognak! Vagdalkozó tiszturak. Napiren­den van, hogy egy-egy hadnagyocska összevagdalja a czibilt. Most Miskolcz került sorra. Szathmáry Királyi Pál huszárhadnagy a legújabb h­ős, két ártat­lan emberen próbálta ki a kardját, ösz­­szevagdalta egy vendéglőben Mind­­szenthy Kálmán hivatalnokot s a segít­ségére siető Horváth Károly rendőr­­kapitányt egy csekély nézeteltérésből ki­folyólag. Most mind a kettő haldoklik sebében, így lesz ez mindaddig, amíg olyan lesz a világ, hogy foglalkozás és kenyérkereset az, hogy valaki hős. A katonának hősnek kell lenni, ha meg­pukkad is, intézkednie kell akkor is, amikor az einzelnmarschot járja és néha­­néha — nehogy berozsdásodjék, — ki kell próbálnia bátorságát békességes emberek fején. Ezen nem kell dühbe jönni, hanem azt kell cselekedni, hogy a katona — vitéz tudjon lenni kard nél­kül is. Vagyis ki kell venni a kezéből a kardot: „most légy vitéz, ha meg akarod érdemelni a gázsidat!“ A függetlenségi párt az oldalfegyver, gyikleső és panganét eltörlése iránt javaslatot készít rég idő óta. Ha ez a képviselő­ház igazán az volna, aminek a magyar nemzet küldte, csakugyan el is venné az oldalfegyvert szolgálaton kívül a katonától. Hadd mutatnák meg szegény hadnagyocskák is igazán, hogy csak­ugyan vitézek és akkor is mernek kö­tekedni, amikor nincs ott az oldalu­kon az éles aczél. Hogy háborúban miként viselkednének, arról ne is beszél­jünk. Mutassák meg bátorságukat béké­ben, de ha a rongy czibilnek nincs kard az oldalán, hát az övékén se legyen ! Ma, pénteken délelőtt 10 órára a keselyesi csatorna ellen apelláló érde­keltség képviselői jelezték látogatásukat a szerkesztőségben. Volt alkalmunk meg­ismerni kívánságaikat. A többiekkel egy­­értelműleg ők is azt kívánják, hogy va­sárnap délelőtt 10 órakor egy általános népgyűlés keretében beszéljük meg azo­kat a teendőket, melyek a birtokosság érdekében elodázhatlanok. Ne értsen bennünket félre senki s legkevésbbé értsen félre bennünket a társulat vezetősége. Nem ellenük, de velük együtt akar dolgozni Vásárhely ártéri birtokossága. Be akar folyni a társulat ügyeinek intézésébe annyira, amennyire erre a törvény rendelkezései és az ármentesítő társulat statútumai őt feljogosítják. Azokat a jogokat kívánja gyako­rolni, amelyekről eddig tájékozatlanság­ból, vagy bármi okból nem szívesen bár, de önkényt lemondott. Több szem többet lát, több fül többet hall s az tud őszintén szólni a bajról, akinek fáj az. Eddig nem ez a rendszer volt. Az összesség ügyeiben néhány hivatalnok határozott. Hogy sokszor nem köztet­szésre, arról ők nem tehetnek. Éppen, mert így áll a dolog, igen helyesen cselekedne a társulat helybeli szakaszának vezetősége, ha a vasár­napi népgyűlésre képviselőt kül­dene. A mai napon fogjuk megbeszélni a népgyűlés programját s bejelenteni a gyűlést. A helyet, ahol a népgyűlést tartjuk s a programmot lapunk holnapi és vasárnapi számában fogjuk közölni. kilométer távolságra elővezetni a drága, ijedős, alig fékezhető és rend­kívül könnyen sérthető ménlovakat, csak az az ember tudja méltányolni igazán, a­kinek ménlova van, vagy a­ki ért a lovakhoz. Nem a zord időjárásban, nem a rész útban rejlik az akadály, ha­nem a mének nagyvérűségében. Van olyan ménle a határban, hogy négy ember kell az elő­vezetéséhez. Rúg, vág, veszélyez­teti a környezetét és a saját testi épségét. Egy helyre gyűjtésük tehát — habár csak havonként egyszer is — veszélyes és koc­kázatos. Ez ellen tiltakoznak a gazdák. Azonban itt van a saját mulasztásuk megisme­rése is. Ha koc­kázatos és veszedel­mes a mének elővezetése, vigyék ki tanyájukra az állatorvost, így a bitang akolnál 1 koronát fizetnek, a helyszínen 6 koronáért pótolhat­ják ezt. Azt, hogy az állatorvost az 1 korona vizsgálati díj megilleti-e, vi­tatni felesleges. Mert nem ez a fő, hanem igenis az, hogy a közte­nyésztésre szánt mének havi vizsgálata törvényes és közér­dekből szükséges is .. . Pósz Alajos utóda Szegeden, Klauzál­tór Európa szálloda épületében Vagyok bátor a nagyérdemű közönség szives figyelmét a 40 év óta fenálló arany, ezüst, drága­kő ékszerek, arany és ezüst férfi és női órák valamint China ezüst tárgyak raktáramra felhívni Szolid kiszolgálás, rendkívüli olcsó árak. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel Kontraszt­ Ede. (6, 12 és 24 személyre való ezüst evőkészlet napi árfolyam szerint.) 1900 Ártéri birtokosok szervezkedése. Népgyülés a főtéren. Keselyes és az osztályozás. Hunvásárhely, már ez. 1. Lapunk közleményei élénk vissz­hangra találtak az ártéri birtokosok kö­rében. Felhívásunk, hogy tömörüljenek és a társulás imponáló erejével küzd­jenek igazaikért, köztetszéssel találko­zott az összes érdekeltek előtt. Napról-napra csoportosan keresnek föl bennünket a szerkesztőségben az ártéri birtokosok. Eddig szunnyadt lel­kükben az elégületlenség, de nem tu­dott tért, irányt találni az, mi megmu­tattuk az utat az orvoslásra. Érthető tehát az a nagy érdeklődés, mely cik­keink nyomán támadt a birtokosság kö­rében. Méntó vizsgálatok. — Megbírságolt gazdák. — — Uj vizsgálati rendet kérnek. — Hunvásárhely, febr. 28. Az állategészségügyi törvény ér­telmében a köztenyésztésre alkalmas­nak talált, illetőleg engedélyezett méneket minden hó folyamán leg­alább egyszer meg kell vizsgáltatni állategészségügyi szempontból. Ezt a rendelkezést nem ok nélkül iktat­ták törvénybe, mert nem közömbös dolog, hogy a ménló egészséges-e vagy nem. Vásárhelyen minden hó vasár­napján, a bitang istállónál tartoznak ezek a vizsgálatok, melyekre a ménló­­tulajdonosok minden további figyel­meztetés nélkül tartoznak elővezetni ménlovaikat. A február 3-iki vizsgálaton 26 ménlovat nem vezettek elő. A kihá­­gási bíró a mulasztó gazdákat 5—5 korona pénzbírságra marasztalta. A megbírságolt gazdáknak, de velük együtt az összes ménlótulaj­­donosoknak mozgalomra adott okot ez a bírságolás. Nem a bírságolás ellen foglalnak állást — mert hisz ezt az összeget könnyedén, zokszó nélkül kifizeti a mellényzsebből bár­melyikük, — hanem a vizsgálatok módja ellen protestálnak. Ezt az alkalmat ragadják meg, hogy régi sérelmeik orvoslása iránt lépéseket tegyenek. Hogy mit jelent az, minden hónak egy bizonyos napján 6—40 Véres bot a rendőrségen. A véres fejű ember. Megint a Száraz utcza. Hunvásárhely, febr. 28. Tegnap délután egy bekötött fejű, véres arczú embert szállított két rendőr kocsin a városházára. A Zrinyi­ utczán, — a­hol elhaladt a kocsi — a járókelők kíváncsian nézték a különös látványos­ságot. B. Kis József kupeczet vitték be a rendőrségre. Azt a Kis Józsefet, a­kiről éppen tegnap irtuk meg, hogy házigazdája, Rácz Ferencz beszegezte rá az ajtót, mire ő kiásta a ház falát s ott bujt ki a fogságból. Mint a­hogy azt előre sejteni lehetett, tegnap délután nagy petek lett a bezárási komédia foly­tatása. A petek a Száraz­ utcza 20. szám alatt, a Mucsi Juszti házánál történt, a­hol az utóbbi időben egymást érik a tragikomikus történetek. Mucsi Juszti Kis János szeretet­­házi ápoltnak a nevelt leánya. Kis János koldus volt világéletében. Kenyeret hor­dott össze, a­melyből tavaly is 12 disz­nót hizlalt az asszony. Mivel az ember kikopott a koldulásból, bekéredzett a szeretetházba. Az asszony Rácz Ferenczczel él az­óta. Lakó volt náluk B. Kis József kupecz. Szerdán a háziak feljelentették a lakót, hogy a töltés tövében kenyér­­morzsával és kukoriczával fogdossa ősze a tyúkokat. Ez volt a Kis József orrá­ban. Tegnap délután hazament s rátá­madt Rácz Ferenczre az udvaron. Bot­jával meg is vágta. Mucsi Juszti látván a veszedelmet, melyben ura forog, annak segélyére sie-

Next