Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. augusztus (4. évfolyam, 132-162. szám)
1908-08-01 / 132. szám
Hódmezővásárhely, 1908. Augusztus 1. Szombat ARA 2FILLER. Negyedik évfolyam 132 szám VÁSÁRHELYI előfizetési Arak HELYBEN: negyedévre 2 k. — f. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — f. Egy hóra 1 k. 40 f. Egy szám ára 2 fill. FÜGGETLEN POLITIKAI NA Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy utcza 17. szám alatt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLT TÉR petit sora 40 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefonszám 58 M Isor a jövő Évre. Hunvásárhely julius 31. Negyedikére mondják, hogy nagy miniszteri tanácskozás lesz. A tanácskozásnak fontos szerepe van. Ezen állítják össze a jövő évi színház műsorát. Csupa bohózatokból fog állni az egész. A belépti díjat az ország fizeti, mint ahogy fizette már több két évinél. A kormány még össze sem ült a tanácskozásra s máris hirdeti, hogya pártokban meglesz a hajlandóság a megoldandó kérdések gyakorlati nehézségeinek tekintetbe vételére.“ Milyen biztosak ezek a dolgokban. Tudják, hogy nem tudnak ők olyat kívánni, amit a koalícziónak nevezett színházi társaság el ne játszana. Az országról szó sem esik. Hogy a nemzet mit akar, azt meg se kérdezik, pedig az átmeneti két év rég letelt. Új műsort összeállítani nekik nincs is joguk. Erre csak a királytól kaphattak felhatalmazást. A nemzet azonban teljesen megunta őket. Nem kér a játékukból egyetlen előadást se tovább. Torkig van velük. Míg bandába nem verődtek, jó nevűek voltak, de hogy összeálltak, nagyon elzüllöttek, elripacsosodtak. Nem méltók rá, hogy a nemzet megtartsa a komédiás társaságot. Szervezkedni kell ellenök, hogy ne játszhassák végig a jövő évi műsort. Minden magyar ember gyűljön egy táborba, harczoljon együtt a Kossuth Lajos zászlója alatt. Akik nem lehetnek vezérek, ne búsuljanak, elsők lehetnek. Nem a külső adja az elsőséget, hanem a belső. A kanász gyerekben különb szív doboghat, mint a miniszterben. A tiszta, igaz érzés a fő. Minden hazafias tettnek ez a kovácsa. Ne vakítson bennünket a külső pompa, a ragyogyó név. Az igaz utat keressük, ha göröngyös is az, ha egyedül maradnánk is rajta. Igazért harczoljunk, ha mindenki is elpártol tőlünk. Hívek legyünk tiszta elvünkhöz, ha lehull is a fegyver kezünkből. Ha félre kell állnunk, ha elgyengülünk, ha meghalunk, jöjjenek mások, erősebbek, hatalmasabbak. Minden egy helyett száz dicső. Az elvénhedtek helyett ájult erők. Bölcsebbek, vitézebbek. Ne komédiások, sőt olyanok, kik az élet, a nemzeti lét nagy játékában a bohóczokat meg se tűrik. Kik a tisztességet fel nem aprózzák. A nagy, szervezett nemzet olyan, mint egy hatalmas sziklavár. Ezrével hull alatta az ellen, de a vár fokára nem jut fel egy is. Ki e várat védi, vitéz legyen és elszánt, mint a múltban volt annyi hős magyar. Csak komédiásokat ne tűrjön maga körül, bohóczokat vezérnek el ne ismerjen. Színházat ne játszon, mint a mai kormány. A lelkében egy érzés lehet, ha szegény, ha ar, ha közlegény ha vezér . A haza minden előtt. S akkor a mai kormány-féle közkereseti társaság mind rakásra bukik, ha még olyan mutatós színházi műsort állíttat is velük össze a felséges császár, mint amilyen a Wekerléék jövő évi színházi mutatványa lesz. Kapunyitás előtt. Mit várunk a színészektől ? Hódmezővásárhely, július 31. Ma estére kezdi meg Szendrey Mihály társulata a két hónapos nyári szezont a népkerti színkörben, szükségesnek tartjuk tehát néhány szóval vázolni azokat a dolgokat, melyeket közönségünk méltán várhat el Szendrey Mihály társulatától. Sajnosan állapítjuk meg már jó eleve, hogy a társulat eddigi működése minket legalább nem elégített ki, amennyiben különösen a darabok megválasztása, a folytonos operettek és vígjátékok kétségtelenül jogos ellenszenvre találtak. Nem akarjuk Krecsányi Ignácz idejéből a régi jó emlékeket felidézni, hanem igenis az ő kitűnő metódusát példaképen állítjuk Szendrey Mihály elé s ha azon az utón halad, akkor meg fog felelni a közönség kívánságainak s kétségtelen, hogy meleg pártfogásra is talál. Kétségtelen és kívánatos, hogy az újabb operettek és vígjátékok itt is bemutatásra kerüljenek, hanem azoknak agyoncséplését, öt—hat ízben való előadását már azért is elleneznünk kell, mivel szezonunk oly rövid, hogy annak keretében inkább több újat akarunk látni, mint két—három darabnak öt—hat izbelli előadását. A józan logika parancsolja ezt igy s épen ebben láttuk Szendreyéket hátra maradni. Az operettek és vígjátékok előadása mellett azonban követeljük a klasszikus darabok előadását is, mert véleményünk szerint egy-egy Sakespeare darab több finomító és léleknemesítő hatással van a közönségre, mint az operettek ékességei : a szép botyogó, az érzéki táncz és a kétértelmű kuplék. Itt is meg kell állapítanunk azt, hogy Szendreyék társulata a klasszikus darabok előadását — azt lehet mondani — mellőzte, talán azért, hogy ilyen darabok előadására megfelelő személyzettel nem birt. Ezeket akartuk nagyjában elmondani s úgy a szinügyi bizottság, mint Szendrey Mihály ügyeimébe ajánlani. A kis egerek, Vesszőparipáznak. Bibó a legény. Hunvásárhely, julius 31. Tegnap megnéztük a talandáriumot, hogy nincs-e ujhold, mert Ágyunkasszonyékra megint rájött a holdkórosság. Magukra öltik hosszú ingüket és tüskénbokron át csörtetve vágtatnak lassú léptekben, mint költői lendülettel Bibó mondaná. Tényleg most van újhold. Tehát tisztán látjuk most már az okot. Később hallottuk, hogy Bibó, mintha a németekkel lett volna rokonságban, rohant át a piaczon. Ollókat vitt. Köszörülni. Mert a meghalt Isten élő szellemére krokodil könyek tenger árjának patakzó folyamában orra hegyének közepére tett két ujjának esküjével fogadó, mint ezt lendületesen Csákynak ujságolá, hogy mielőtt dombsoros hazája mamaligájából eszik, Zrínyi kirohanását intézi a R. U. ellen. (Bibó szótára szerint.) Szavát tett követte. Tollszárába új pennát tett, talán ép Steinertől valót, még egy bucsurágást intézett a tollszáron és kezdé papírra vetni a sorokat. — Nagyszerű, dörmögte magában egy havasi medve hangjának bájával, mikor az első sor megteremtetett, így írni nem tud más a világon. Zsebkendőt vett elő és könyeit törölte örömében. És Bibó örömkönyein keresztül nem látja, hogy eget verdeső szörnyű dühöngését neveti a világ. Mi sajnáljuk. Szegény kis egerek. Megnőtt a foguk és rágniok kell. Szegény kis egereknek betegsége ez. Ha akarja, ha nem, nő a foga és meg kell rágicsálni mindent, ami útjában akad, így kopik a foga. A V. és V.-nek is így nőtt meg a foga és most azt képzeli, hogy szarvaz és döfni akar vele. Na, na. Ne olyan hevesen kis egérkék ! Rágicsáljanak és ne döfjenek. Vagy üljenek fel a vesszőparipára, amelyet nyílt közgyűlésen csináltak maguknak és vágtassanak rajta perverz gyönyörrel a túlvilági üdvösség kapujáig. Álljanak be maguk is fakupeczoknak. Szállítsanak a városnak korhadt fát, nyerset és bunkósat, hátha elnézik ezt a kis egereknek. Mint ahogy maguk tavaly elnézték Steineréknek a R. U. leleplezéseit. Tudják, ma politika szerint igazodik a világ. Emlékezhetnek rá kis rágicsálók, ennek a Steinernek a fáját már kétszer kimustrálták. Most, hogy a Reggeli Újságnak tulajdoníthassanak olyan dolgokat, amihez nem is szólt, nem mustráltatják ki a fát, sőt szakértőkkel meg se vizsgáltatják. Mikor a vásári komédiák előtt kis fehér egér bőrét öltötték magukra és planétát húztak, már ekkor megjósolták, hogy a Steinerék fája jó lesz és ebből tőkét kovácsolnak a R. U. ellen, amely pedig ép a tanács tekintélyét védte meg, mikor egy nyilvánosan elhangzott váddal szemben az igazság kiderítését követelte. Annak a tanácsnak a megtámadott tekintélyét védte, a melyet a maguk első kolompossa le tyukeszüzött. Azoknak a fakilincseseknek érdeke volt, hogy a faügy elintéztessék. A maguk sokszori oktalan támadásával annyiszor gyanúsított tanácsnokoknak és az átvevő bizottságnak a mi nyílt és nem a maguk tempója szerinti puhatolódzó, sorok közt bujkáló lekicsinyelésekkel teli kirohanásaik mintájára intézett felszólalásunk nélkül is követelnie kellett volna a szigorú vizsgálatot. Sürgetéseink utáta kérték is. Kérésüket maguk nem teljesítették, ezáltal is azt akarván bizonyítani, mintha a Reggeli Újságnak, amely vádat nem is emelt, nem volna igaza. Szegény kis egérkék, csak rágcsáljanak. Bibó, a nagy legény, kapjon fel a maga gyártotta vesszőparipára, élesittesse az ollókat és vágjon, mert bizony az ő írásai gyatra dolgok. Elmondhatjuk még róla véleményünket, esetleg a czimére érkezett dróttan táviratban. „Pezsgőben úszom én" . . . Egy por titkaiból. Hódmezővásárhely július 31. Egy érdekes por komikus hátteréről szólnak az alábbi sorok, mely egyik Lázár utczai vendéglőben játszódott le. Víg társaság mulatott együtt egy szép napon, kik között egy kissé gyöngés, de zsebre nézve elég erős fiatalember ült. Folyt a bor, húzta a czigány, egyszer aztán a vendéglősnek az az ideája támadt, hogy jó lenne talán pezsgőt inni. — Igyunk pezsgőt — indítványozta. — Helyes, helyes — kiáltottak mindenfelől, csak az erős zsebű fiatalember nem szólt semmit. Most az egyszer józanul kezdett gondolkozni, mert belátta, hogy a vendéglős csak ugratni akarja. Pezsgő jött az asztalra, nem is egy, nem is kettő, sőt nem is öt, de még iiz sem, hanem busz üveg. Lön nagy kedv s a kedvnél még nagyobb ivás, melynek vége csak a hajnali órákban lett, mikor aztán fizetésre került a sor. — Fizetni — kiáltott egyik. A vendéglős boldogan dörzsölgetve kezét, megjelent az asztalnál. — Parancs kérem alássanl — Van egy kávém — mondta az egyik. — Nekem is — szólt a másik. — Nekem is — lódította a harmadik — és ez igy ment végig, csak az erős zsebüt hallgatott, mikor pedig odament hozzá a vendéglős, felállt és igy szólt: — Jó éjt, nekem nincs fizetni valóm. — Hát a pezsgők ? — Én nem rendeltem — mondta és eltávozott, de nem haza, hanem fel a rendőrségre s bejelentette, hogy a vendéglős becsapta. Másnap aztán felhivatták a vendéglőst s azt kérdezte tőle a kapitány. — Mivel tartozik ez a fiatalember. — Semmivel se kérem alásan. — Akkor miért követelt tőle ? — Az csak viczéz volt kérem ! A dolog ezzel nem lett befejezve, mert a vendéglős a pezsgők áráért beperelte a fiatalembert, de hiába, mert a pert elvesztette azon az alapon, hogy a rendőrség előtt beismerte, miszerint a fiatalember nem tartozott neki semmivel, így jön vége a mulatságnak, melyre most az egyszer a vendéglős fizetett rá. csald vigécz. Meghamisította a rendeléseket. De leleplezték. Hunvásárhely, julius 31. Egy közismert fiatalember bűnös üzelmeiről beszélnek már napok óta a városban, ki foglalkozás hiányában vigéczkedésre adta magát, azonban letért a tisztesség útjáról, meghamisította a megrendeléseket, csak hogy provízióhoz juthasson, amivel azonban nem sokra ment, mert hamarosan leleplezték. A fiatalember Kánitzer Dezső kereskedelmi vállalatában volt alkalmazva, mint ügynök.