Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. augusztus (4. évfolyam, 132-162. szám)

1908-08-01 / 132. szám

Hódmezővásárhely, 1908. Augusztus 1. Szombat ARA 2FILLER.­­ Negyedik évfolyam 132 szám VÁSÁRHELYI előfizetési Arak HELYBEN: negyedévre 2 k. — f. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — f. Egy hóra 1 k. 40 f. Egy szám ára 2 fill­. FÜGGETLEN POLITIKAI NA Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy­ utcza 17. szám alatt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos­­ KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint. NYÍLT TÉR petit sora 40 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefon­szám 58 M I­sor a jövő Évre. Hunvásárhely julius 31. Negyedikére mondják, hogy nagy miniszteri tanácskozás lesz. A tanácskozásnak fontos sze­repe van. Ezen állítják össze a jövő évi színház műsorát. Csupa bohózatokból fog állni az egész. A belépti díjat az ország fizeti, mint ahogy fizette már több két évinél. A kormány még össze sem ült a tanácskozásra s máris hirdeti, hogy­­a pártokban meglesz a haj­landóság a megoldandó kérdések gyakorlati nehézségeinek tekintetbe vételére.“ Milyen biztosak ezek a dolgok­ban. Tudják, hogy nem tudnak ők olyat kívánni, amit a koalícziónak nevezett színházi társaság el ne játszana. Az országról szó sem esik. Hogy a nemzet mit akar, azt meg se kérdezik, pedig az átmeneti két év rég letelt. Új műsort összeállí­tani nekik nincs is joguk. Erre csak a királytól kaphattak felhatalmazást. A nemzet azonban teljesen meg­unta őket. Nem kér a játékukból egyetlen előadást se tovább. Torkig van velük. Míg bandába nem ve­rődtek, jó nevűek voltak, de hogy összeálltak, nagyon elzüllöttek, el­­ripacsosodtak. Nem méltók rá, hogy a nemzet megtartsa a komédiás társaságot. Szervezkedni kell ellenök, hogy ne játszhassák végig a jövő évi műsort. Minden magyar ember gyűljön egy táborba, harczoljon együtt a Kossuth Lajos zászlója alatt. Akik nem lehetnek vezérek, ne búsuljanak, elsők lehetnek. Nem a külső adja az elsőséget, ha­nem a belső. A kanász gyerekben különb szív doboghat, mint a mi­niszterben. A tiszta, igaz érzés a fő. Minden hazafias tettnek ez a kovácsa. Ne vakítson bennünket a külső pompa, a ragyogyó név. Az igaz utat keressük, ha göröngyös is az, ha egyedül maradnánk is rajta. Igazért harczoljunk, ha min­denki is elpártol tőlünk. Hívek le­gyünk tiszta elvünkhöz, ha lehull is a fegyver kezünkből. Ha félre kell állnunk, ha el­gyengülünk, ha meghalunk, jöjjenek mások, erősebbek, hatalmasabbak. Minden egy helyett száz dicső. Az elvénhedtek helyett ájult erők. Bölcsebbek, vitézebbek. Ne komé­diások, sőt olyanok, kik az élet, a nemzeti lét nagy játékában a bo­­hóczokat meg se tűrik. Kik a tisz­tességet fel nem aprózzák. A nagy, szervezett nemzet olyan, mint egy hatalmas sziklavár. Ezrével hull alatta az ellen, de a vár fokára nem jut fel egy is. Ki e várat védi, vitéz legyen és elszánt, mint a múltban volt annyi hős magyar. Csak komédi­ásokat ne tűrjön maga körül, bo­­hóczokat vezérnek el ne ismerjen. Színházat ne játszon, mint a mai kormány. A lelkében egy érzés lehet, ha szegény, ha ar, ha közlegény ha vezér . A haza minden előtt. S akkor a mai kormány-féle közkereseti társaság mind rakásra bukik, ha még olyan mutatós szín­házi műsort állíttat is velük össze a felséges császár, mint amilyen a Wekerléék jövő évi színházi mu­tatványa lesz.­ ­Kapunyitás előtt. Mit várunk a színészektől ? Hódmezővásár­hely, július 31. Ma estére kezdi meg Szendrey Mihály társulata a két hónapos nyári szezont a népkerti színkörben, szüksé­gesnek tartjuk tehát néhány szóval vá­zolni azokat a dolgokat, melyeket közön­ségünk méltán várhat el Szendrey Mi­hály társulatától. Sajnosan állapítjuk meg már jó eleve, hogy a társulat eddigi működése minket legalább nem elégített ki, a­mennyiben különösen a darabok meg­választása, a folytonos operettek és víg­játékok kétségtelenül jogos ellenszenvre találtak. Nem akarjuk Krecsányi Ignácz ide­jéből a régi jó emlékeket felidézni, hanem igenis az ő kitűnő metódusát példa­ké­pen állítjuk Szendrey Mihály elé s ha azon az utón halad, akkor meg fog fe­lelni a közönség kívánságainak s két­ségtelen, hogy meleg pártfogásra is talál. Kétségtelen és kívánatos, hogy az újabb operettek és vígjátékok itt is be­mutatásra kerüljenek, hanem azoknak agyoncséplését, öt—hat ízben való elő­adását már azért is elleneznünk kell, mivel szezonunk oly rövid, hogy annak keretében inkább több újat akarunk látni, mint két—három darabnak öt—hat izbelli előadását. A józan logika paran­csolja ezt igy s épen ebben láttuk Szen­­dreyéket hátra maradni. Az operettek és vígjátékok előadása mellett azonban követeljük a klasszikus darabok előadását is, mert véleményünk szerint egy-egy Sakespeare darab több finomító és léleknemesítő hatással van a közönségre, mint az operettek ékessé­gei : a szép botyogó, az érzéki táncz és a kétértelmű kuplék. Itt is meg kell állapítanunk azt, hogy Szendreyék társulata a klasszikus darabok előadását — azt lehet mondani — mellőzte, talán azért, hogy ilyen darabok előadására megfelelő személyzettel nem birt. Ezeket akartuk nagyjában elmon­dani s úgy a szinügyi bizottság, mint Szendrey Mihály ügyeimébe ajánlani. A kis egerek, Vesszőparipáznak. Bibó a legény. Hunvásárhely, julius 31. Tegnap megnéztük a talandáriumot, hogy nincs-e ujhold, mert Ágyunkasszo­­nyékra megint rájött a holdkórosság. Magukra öltik hosszú ingüket és tüskén­­bokron át csörtetve vágtatnak lassú lép­tekben, mint költői lendülettel Bibó mondaná. Tényleg most van újhold. Tehát tisz­tán látjuk most már az okot. Később hal­lottuk, hogy Bibó, mintha a németekkel lett volna rokonságban, rohant át a piaczon. Ollókat vitt. Köszörülni. Mert a meghalt Isten élő szellemére krokodil könyek tenger árjának patakzó folyamában orra hegyének közepére tett két ujjának eskü­jével fogadó, mint ezt lendületesen Csá­­kynak ujságolá, hogy mielőtt dombso­ros hazája mamaligájából eszik, Zrínyi kirohanását intézi a R. U. ellen. (Bibó szótára szerint.) Szavát tett követte. Tollszárába új pennát tett, talán ép Steinertől valót, még egy bucsurágást intézett a tollszá­ron és kezdé papírra vetni a sorokat. — Nagyszerű, dörmögte magában egy havasi medve hangjának bájával, mikor az első sor megteremtetett, így írni nem tud más a világon. Zsebken­dőt vett elő és könyeit törölte örömé­ben. És Bibó örömkönyein keresztül nem látja, hogy eget verdeső ször­nyű dühöngését neveti a világ. Mi sajnáljuk. Szegény kis egerek. Megnőtt a foguk és rágniok kell. Szegény kis egereknek betegsége ez. Ha akarja, ha nem, nő a foga és meg kell rágicsálni mindent, a­mi útjában akad, így kopik a foga. A V. és V.-nek is így nőtt meg a foga és most azt képzeli, hogy szarv­az és döfni akar vele. Na, na. Ne olyan hevesen kis egér­­kék ! Rágicsáljanak és ne döfjenek. Vagy üljenek fel a vesszőparipára, a­melyet nyílt közgyűlésen csináltak maguknak és vágtassanak rajta perverz gyönyörrel a túlvilági üdvösség kapujáig. Álljanak be maguk is fakupeczok­­nak. Szállítsanak a városnak korhadt fát, nyerset és bunkósat, hátha elnézik ezt a kis egereknek. Mint a­hogy ma­guk tavaly elnézték Steineréknek a R. U. leleplezéseit. Tudják, ma politika szerint igazo­dik a világ. Emlékezhetnek rá kis rági­­csálók, ennek a Steinernek a fáját már kétszer kimustrálták. Most, hogy a Reggeli Újságnak tulajdoníthassanak olyan dol­gokat, a­mihez nem is szólt, nem mus­trál­tatják ki a fát, sőt szakértőkkel meg se vizsgáltatják. Mikor a vásári komédiák előtt kis fehér egér bőrét öltötték magukra és planétát húztak, már ekkor megjósolták, hogy a Steinerék fája jó lesz és ebből tőkét kovácsolnak a R. U. ellen, a­mely pedig ép a tanács tekintélyét védte meg, mikor egy nyilvánosan elhang­zott váddal szemben az igazság ki­derítését követelte. Annak a tanácsnak a megtámadott tekintélyét védte, a melyet a maguk első kolompossa le tyukeszüzött. Azok­nak a fakilincseseknek érdeke volt, hogy a faügy elintéztessék. A maguk sokszori oktalan támadásával annyiszor gyanúsított tanácsnokoknak és az átvevő bizottságnak a mi nyílt és nem a ma­guk tempója szerinti puhatolódzó, so­rok közt bujkáló lekicsinyelésekkel teli kirohanásaik mintájára intézett fel­szólalásunk nélkül is követelnie kellett volna a szigorú vizsgálatot. Sürgetéseink utáta kérték is. Kéré­süket maguk nem teljesítették, ez­által is azt akarván bizonyítani, mintha a Reggeli Újságnak, a­mely vádat nem is emelt, nem volna igaza. Szegény kis egérkék, csak rágcsál­janak. Bibó, a nagy legény, kapjon fel a maga gyártotta vesszőparipára, élesit­­tesse az ollókat és vágjon, mert bizony az ő írásai gyatra dolgok. Elmondhatjuk még róla vélemé­nyünket, esetleg a czimére érkezett drótta­n táviratban. „Pezsgőben úszom én" . . . Egy por titkaiból. Hódmezővásárhely július 31. Egy érdekes por komikus hátteré­ről szólnak az alábbi sorok, mely egyik Lázár­ utczai vendéglőben játszódott le. Víg társaság mulatott együtt egy szép napon, kik között egy kissé gyön­­gés, de zsebre nézve elég erős fiatal­ember ült. Folyt a bor, húzta a czigány, egy­szer aztán a vendéglősnek az az ideája támadt, hogy jó lenne talán pezsgőt inni. — Igyunk pezsgőt — indítványozta. — Helyes, helyes — kiáltottak mindenfelől, csak az erős zsebű fiatal­ember nem szólt semmit. Most az egy­szer józanul kezdett gondolkozni, mert belátta, hogy a vendéglős csak ugratni akarja. Pezsgő jött az asztalra, nem is egy, nem is kettő, sőt nem is öt, de még iiz sem, hanem busz üveg. Lön nagy kedv s a kedvnél még nagyobb ivás, melynek vége csak a haj­nali órákban lett, mikor aztán fizetésre került a sor. — Fizetni — kiáltott egyik. A vendéglős boldogan dörzsölgetve kezét, megjelent az asztalnál. — Parancs kérem alássanl — Van egy kávém — mondta az egyik. — Nekem is — szólt a másik. — Nekem is — lódította a harma­dik — és ez igy ment végig, csak az erős zsebüt hallgatott, mikor pedig oda­ment hozzá a vendéglős, felállt és igy sz­ólt: — Jó éjt, nekem nincs fizetni va­lóm. — Hát a pezsgők ? — Én nem rendeltem — mondta és eltávozott, de nem haza, hanem fel a rendőrségre s bejelentette, hogy a vendéglős becsapta. Másnap aztán felhivatták a vendég­lőst s azt kérdezte tőle a kapitány. — Mivel tartozik ez a fiatalember. — Semmivel se kérem alásan. — Akkor miért követelt tőle ? — Az csak viczéz volt kérem ! A dolog ezzel nem lett befejezve, mert a vendéglős a pezsgők áráért be­perelte a fiatalembert, de hiába, mert a pert elvesztette azon az alapon, hogy a rendőrség előtt beismerte, miszerint a fiatalember nem tartozott neki semmivel, így jön vége a mulatságnak, melyre most az egyszer a vendéglős fizetett rá.­ ­ csald vigécz. Meghamisította a rendeléseket. De leleplezték. Hunvásárhely, julius 31. Egy közismert fiatalember bűnös üzelmeiről beszélnek már napok óta a városban, ki foglalkozás hiányában vi­­géczkedésre adta magát, azonban letért a tisztesség útjáról, meghamisította a megrendeléseket, csak hogy provízióhoz juthasson, amivel azonban nem sokra ment, mert hamarosan leleplezték. A fiatalember Kánitzer Dezső ke­reskedelmi vállalatában volt alkalmazva, mint ügynök.

Next