Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1912. szeptember (8. évfolyam, 215-238. szám)

1912-09-01 / 215. szám

í­t Hódm­ezővártáral is, 1912. szeptember 1. vasárnap Ára 4 fillér. VIII. évfolyam 215. szín. ELŐFIZETÉSI ÁR 1 HELYBEN X negyedévre 2 K. félévre 4 ., sgdaz évre 8 .. vidékre, s negyedévre 4 K. egy kora 1.40 Egy szám ára: Hétköznap S .filér. Vasárnap ." „ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Andrássy­ utca 17. sz.alatt.| VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonosi ____________KUN BÉLA. TELEFONSZÁM: 58. HIRDETÉSES díjszabás szerint|» NYÍLT-TÉR 1 petit sora 80 DL Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK a Vásárhely - Kút-­­son, Orosházáit,] a Pusztán. Gyro. pároson, Békéés Sámsonban. • I I i J i X l. ; 1 d t­it. n 1-d 5-ld niu. H .r. ttini 2 31 N­ői választójog. Hunvásárhely. aug. 31. A választójog körül való politikai szélhámoskodását azzal igyekszik eltussolni Lukács László, hogy megfizetett félhi­vatalos lapjai által kikürtölteti: íme ő, a nagy népbarát, ő, az üres óráiban szuronyerdő mögött bujkáló, rettenthetetlen hazafi a nőknek is vá­las­z­t­ó­j­o­g­o­t akar adni, tehát lefőzi Justh Gyulát, a szövetkezett ellenzéket, a kü­lönböző választójogi javaslato­kat benyújtó egyesületeket, tes­tületeket, sőt még a szocialis­­tákat is, mert jelenleg gyakor­latilag azok is csak férfiak szá­mára követelik a választójogot, íme, Lukács László bécsi fő­­inspektor úr demokratikusabb az ellenzéknél, ő a jogokat jobban kiterjeszti, mint az el­lenzék, ő a nép igazi barátja, ő érdemli meg a halhatatlan­ságot és az örökös miniszter­elnökséget, őt foglalhatják imá­jukba a nők, az ő áldott ne­vére taníthatják meg gyerme­keiket ! . . . Azt hiszi ez a ravasz ró­kán is túl­tevő örmény úr, hogy a nemzet majd lépre megy neki, hogy majd elfelejti azt a sötét bűnt, melyet ő kel­me a magyar alkotmány és parlamentarizmus megrugdosá­­sával elkövetett. Nem úgy ve­rik ám a cigányt! A nemzet jól tudja, hogy Lukács László látszólagos jó­téteményei mögött is mindig ott leselkedik a kaján számítás részlelkű ördöge. Ugyan­­­ugyan ! Hát lehet a női választójog ko­moly barátjának tartani azt a Lukács Lászlót, ki még az arra érdemes férfiaknak sem akar adni választójogot, mert félti nem a magyar faj fen­­sőbbségét, hanem a munka­párti romlott rendszernek és népszipolyozó osztályuralomnak jövőjét ! Hát kik azok a n­ő­k, kik­nek a levegőbe dobott terve­zet szerint választójogot akar adni a munkapárti főfő sereg­hajtó ? A diplomás nők, vasútnál, postánál s az állam más intéz­ményeinél alkalmazott hivatal­noknők, tanárnők, tanítónők, óvónők, szóval kevés kivétellel az államtól, a minden­kori kormányhatalom basáskodásától függő elemek, akiknek úgy kell szavazniok, ahogy a főnökük akarja, a főnökük pedig azt akarja, amit a kormány pa­rancsol. Tehát a népszabadság, a demokratizmus hazug cégére alatt Lukács László örmény észcsavarintással a kormánytól függő egyéneknek számát akar­ja növelni a szavazó urnánál s azokat a nőket, kiket szava­zati joggal felruház, a k­e­n­y­é­r elvesztésének nagy kérdésével akarja hozzáláncolni a mungó kormány­hatalo­mhoz. Itt van a lóláb, mindenki látja, mennyire kilóg, aki csak nem vak. Egy árva szóval sem említi a tervezet, hogy a nők­nek titkos választójogot akar adni a legfőbb bársony­székes komisszárus, tehát ebből azt lehet joggal következtetni, hogy nyílt szavazáson a pos­táskisasszonynak oda kell sza­vazni, a­hova a postaigazgató, a vasúti pénztárosnőnek oda, ahova az állomásfőnök, a tra­fiktulajdonosnak oda, ahova a pénzügyigazgató, a tanárnőnek oda, ahova a tankerületi fő­igazgató, a tanítónőnek és óvó­nőnek oda, a­hová a tanfel­ügyelő parancsolja. A nép asszonyai pe­­dig, az igazi független magyar honleányok nem kapnak Lukács úr tervezete szerint szavazati jo­got, mert jól tudja azt a ra­vasz örmény, hogyha kapnának, akkor ugyan hírmondónak sem maradna a magyar vidékeken mongó képviselő. Elvben bármennyire mellette legyünk hát a női szavazati jog­nak, mint amely természetes fejlődés következménye lesz előbb-utóbb, mégis a Lukács László tervezetét közönséges politikai szédelgésnek kell mi­nősítenünk, mert nyílt szavazás mellett az illető nők nem jogot fognak gyakorolni, hanem a nőiség megcsúfolásával nyáj gyanánt lesznek hajtva a kor­mány táborába. Két millió négyszázezer vá­lasztót Lukács László is ígért már a nemzetnek. Ezt az ígé­­­­retét úgy akarja megtartani, hogy pár százezer független fér­fit kihagy a választói jogosul­tak közül és felvesz helyettük ugyanannyi, jórészt a kormány­tól függő nőt, így a kétmillió négyszáz­­ezres szám is megmarad, az ígéret is megmarad, az ígéret is megtartódik és örmény fon­dorlattal a politikai csalás is megtörténik. KUN BÉLA: Justh Gyula nyilatkozata. Hunvásárhely, aug. 31. Justh Gyula, aki tornyai bir­tokán betegen fekszik, pénteken így nyilatkozott az Arad és Vi­déke c. lap munkatársa előtt: — Nagyon sajnálom — mon­dotta, — hogy közbejött beteg­ségem megakadályozott abban, hogy a hódmezővásárhelyi nép­­gyűlésen megjelenjek. Sajná­lom, nemcsak azért, mert külö­nös örömmel megyek mindig Hódmezővásárhelyre, hanem azért is, mert a nyáron felme­rült sok politikai kérdéshez akartam ott hozzászólni. Arra a kérdésre, hogy mi a­ véleménye arról, hogy a mun­kapárt ismét ütközőpontokat és ellentéteket keres s iparkodik kimutatni az ellenzék tagjai közt, Justh Gyula ezt válaszolta: " A legújabban kormánypár­ti részről erőszakosan felszínre vetett kérdés, hogy az ellenzék­nek egyik vagy másik árnyalata, egyik vagy másik tagja külön­­külön békefeltételeket állapít meg, azt hiszem, nem szorul ré­szemről nyilatkozattételre. Mert, mint mondottam, néze­tem az, hogy ezt az egész kér­dést kormánypárti oldalról hoz­ták forgalomba, mert nem kép­zelhetem, hogy az ellenzéknek volna árnyalata, vagy pedig volnának tagjai,­akik ne állanák­ a szövetkezeti pártoknak azt a megállapodását, hogy a képvi­selőházban normális tanácsko­zások, valamint béketárgyalá­sok csakis Lukácsék és gróf Tisza István távozása után és el restituti,­ in integrum és annak­ intézményes biztosítása alapján kezdődhet meg, hogy a június 4-iki s a következő napokon öt kormány és Tisza által alkot­mányunk ellen elkövetett me­réngte­the­z hasonlókat ezentúl büntetlenül senki se követhes­­­sen el. Amint nem hiszem, hogy az ellenzéknek volnának tagjai, akik ettől a megállapo­dástól eltérni akarnának, és­p­úgy nem hiszem azt sem, hogy­­ soraink közül bárki is el kíván­­­­na tekinteni a békének másik­­ feltételétől, a demokratikus Ma­­­­gyarország kiépítéétől, melynek­­ eszközére, az általános, egyen-­í­­ő, titkos választói jogra nézve­­ szintén már májusban teljesen ~-a­t.és ny 40 ik. im 27 gy [e­n­lyi 62 ,ca :tel att 98 és ru-VI. ám 186 sz­ín­ije, ből .ák lott ’na 147 WL 26 159 k­b. ,kb .1a- 1 t. 141 egyöntetű megállapodásra ju­t­­ottak az ellenzék összes párt­jai. Ismétlem, nem hiszem, hogy­ volna a szövetkezett ellenzéknek tagja, aki ezektől a megállapo­dásoktól bármi tekintetben el­­­térni akarna, de ha volna oly' tagja, annak helye nem volna soraink között. Gazdag, vigyázad­ jön a tatárjárás. Hunvásárhely aug. 31. Még pár nap és Vásárhely, egész környékét katonaság lepi el, mely a gyakorlatok megkez­dése után bizony nem fogja azt nézni, hogy hol szép a kukori­ca, hogy azt ki is kellene ke­rülni, belemegy, letapossa. Természetes dolog, hogy a hadvezetőség a károkat megté­ríti. A városi tanács ezúton értesí­ti a gazdákat, kiknek földjén a katonák károkat fognak tenni, hogy az okozott kárt szeptem­ber hó 13-ig­ Gonda József dr. tanácsnoknál jelentsék be: a katonaügyosztály fog intézked­ni, hogy a polgárok terményen­ek értékét megkaphassák. Fel-­ hivjuk erre a gazdák figyelméig Lejárt a köztisztasági vállalat, Hunvásárhely, aug. 31. Hosszú évek óta Vincze Péter vállalkozó látja már el az utcák tisztántartását, söprését, locso­lását s nyugodtan lehet elmon­dani, hogy Vincze Péter tisztes­séggel, becsülettel igyekezett kötelességének eleget tenni. A köztisztasági vállalat októ­ber 15-én fog lejárni, arra a tanács már a jövő hetekben meghirdeti a pályázatot. Úgy tudjuk, hogy az utcák tisztántartását a tél folyamán napszámosokkal láttatja el a tanács, ami igen sokba kerül. Gondolkozni kell hát azon, hogy, nem-e volna helyes az utcák és terek tisztántartását nemcsak a tavasz és nyár folyamán, de te­rén is vállalkozónak kiadni, aki természetesen lelkiismereteseb­­ben is látná el dolgát,, mivel a hatóságnak felelősséggel tartoz­nék. Úgy hisszük, hogy ha az arra illetékesek egy kis számítást csinálnak s értékelik a felelős­ség súlyát is, s rá fognak jönni arra, hogy az utcák tisztántar­tása vállalkozó útján még­­is csak helyesebb lenne.

Next