Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-01 / 154. szám

Hódmezővásárhely, 1913. julius I. kedd. IX. évfolyam 154. szám. Ara 4 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN! negyedévre 2.B0K félévre — 6 „ égász évre 16 „ VIDÉKRE: negyedévre 5 K. egy hóra 1.80 EGYES sz. Ara 4 fillér kedd, péntek, vasárnap 4 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal s Kossuth-tér és Hódi Pál utca sarokház. VÁSÁRHELYIX idetések díjszabás szerint flYlLT-TEft tselít sora B0 fillér Á mogjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK ÚjHárjsely-ti utason, artisztán. Mértékben. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos : Kun BÉLA. TELEKONSZÁM 37. Gyerünk csak! Meguntuk azt a szemérmetlen piszkolódást, amit a Hódmező naponkint végez. Egészen ránk kapott. Örökösen azzal tolakodik előtérbe, hogy nagy bűn függetlenséginek lenni. Nem sokat adnánk ezekre a pálinkás fecsegésekre, bárha tudjuk, hogy még az Istenüket is pénzért imádják odaát, hanem mert olyan vakmerőek, hogy saját lakásukban is megtámadják az embereinket, a jövőben gondunk lesz rájuk s megtorlatlanul nem fognak reánk, sem embereinkre üvölteni, mert úgy az orrukra koppintunk, hogy behúzzák az ormányukat, ha nem csigabigák i9. Miféle emeletes szemérmetlenség kell ahhoz, hogy a mungópapiros már napok óta arra mer hivatkozni, hogy „Bercsényi kuruc városa mily szépen viselkedett. Isten öccse azon csodálkozik az ember, hogy ezek a pénzes zsákok hogy merik az ajkukra venni a kuruc szót, a Bercsényi nevét! Egyet ajánlunk nekik: A Bercsényi képe alá ne üljenek a közgyűlési terembe, mert ez a nagy szabadsághős megunja a csúfolódásukat s ragyogó pengéjű kardjával úgy fejbe kólintja őket, hogy többet nem tudják felvenni a szubvenciót. * * * Hát csak fáj mungóéknals, hogy Justlv. díszpolgára Vásárhelynek, de hencegve hozzá is teszik, hogy az ő tűrésükkel lett azzá. Ez nem igaz ! dust, akkor lett egyhangúlag a város díszpolgára, amikor a nemzeti ellenállás idején férfias munkálkodásáért a nemzet osztatlan elismerését nyerte el. Akkor még azok az urak is dicsőítették Jushtot, akik ma követ dobnak rá. Haj a pénzeszsák mellett mindent könyű elfelejteni, a munkapárt kinevezi a függetlenségieket sírásóknak. Könnyű nekik, hiszen ők a temetkezési vállalkozók, ők mindenkit sírásónak szeretnének tekinteni, mert az ő boltjuk úgy megy jól, ha minél több becsületes embert eltemethetnek. A salláriumot azért szedik, hogy nap mint nap temessenek. Ezek az urak előbb-utóbb magukat is eltemetik, hogy a botjuk jól bukjon. Hunvásárhely, június, 30. (P. H.) A jóslat beteljesült. Tisza paktumot kötött az oláhokkal, a magyarság minden érdekét eladta az aradi voksokért, tehát rászavaztak, így a miniszterelnök megválasztatását csak ezzel az egy mondattal lehet híven kifejezni : Azoláhok győztek. Legfölebb még azzal lehet kiegészíteni e politikai esemény jellemzését, hogy győzött a hivatalos presszió s a pártkassza egy millió koronája. Az aradi választásban nem az a fontos, hogy Tisza ismét mandátumot kapott, hanem az, miként szerezte ezt meg? Ez ebben a tekintetben igazán egy világraszóló botrány jelentőségével bír. A választási visszaélésekről híres a mi szeretett hazánk. A kormánypárt egy-egy hírhedt mandátuma körül egész legendakor támadt, mely vetekszik érdekességében Ponson du Terrail zsiványhistóriával és Rózsa Sándor történeteivel. A politikai szegénylegények garázdálkodása ellen nem használt semmiféle törvény. De a múlt minden politikai bűne elhalványul a mellett a kampány mellett, melyet Aradon vívott a hatalmi önkény és a pénz. S növeli a botrány nagyságát, hogy egy ország miniszterelnöke szerzett magának ilyen módon mandátumot Még csak le sem ment a választói közé, csak úgy megrendelte a képviselői megbízólevelet Tudta, hogy szabott árért pontosan fogják neki szállítani. Hogy pedig honnan fizették ezt az árat, azt klasszikusan jellemezte az akormánypárti kortes, aki e mondással tántorogta végig Arad utcáit: „Államköltségen rúgtam be !“ Minden miniszterelnök kap tíz mandátumot Magyarországon különösebb korrupció nélkül is, mert hiszen vannak leltári kerületek a mindenkori kormányok számára; s az anyagi érdek, melyet egy miniszterelnöknek módjában van kielégíteni, a kisebb intelligenciával s kevés független elemmel rendelkező választókat egyszerűen politikai riteránsokká teszi. Jóízlésű miniszterek feltűnés nélkül megválasztatják magukat az ilyen helyen. Tisza azonban tüntetni akart, hogy ő mindenáron Aradon választatja meg magát, a tizenhárom vértanú földjén. És csakugyan minden árt kifizetett ezért a mandátumért. A hivatalos pressziónak ezt a mértékét még Magyarországon nem merték gyakorolni. Ennyi pénz még nem folyt vesztegetésekre. S igazán bámulni lehet azon, hogy ily sokan, 1563-an, mertek gróf Széchenyi Aladárra szavazni. Ezek a bátor emberek tiszteletet érdemelnek az egész országban. Ezek igazán politikai vértanúk, akik meggyőződésükért anyagiérdekeiket s nyugalmukat kockáztatták. Ők ellensúlyozták azt a szégyent, amellyel a kormánypárti szavazók bemocskolták a tizenhárom hősnek városát. Csak az a tény, hogy sikerült a kormány vesztegető terrorja ellenében ily sok ellenzéki választót az urnákhoz vezetni, csak ez ad némi vigaszt, hogy van még erő a nemzetben. Különben az 1849-iki október 6-iki gyásznap után ez év június 28-ikát újabb aradi gyásznapnak kellene tekintenünk. Tisza aradi megválasztatásával tüntetni akart a budapesti királyi törvényszék előtt leleplezett pártkassza jogosultsága mellett. Az ellenzék iránt táplált vak gyűlölete miatt nem láthatta meg a saját igazi érdekét sem. Az ő erkölcsi érdeke lett volna elsősorban, hogy egyéniségével távol tartsa ennek a leleplezett korrupciónak még látszatát is a mostani választásnál. Szem lett volna szókbad mégen jeddis(i hogy pénzt költsenek, red-f etessenek és Itassanak, nodzs veszte-tessenek, hivatalnokokat kényszerítsenek a red szavazásra. Legalább most az egyszer kellett volna neki egy látszólag tiszta választást produkáltatni, hogy rehabilitálja magát a Lukács Lászlóval való szolidaritás alól. Megválasztották volna őt az oláhok másutt is, valahol Erdélyben, olcsóbbért s kevesebb szégyennel. Miért kellett éppen az aradi oláhokért a magyarság minden jogát föláldozni? Miért kellett egy ilyen választási korrupciót produkálni, aminőt még nem látott a világ ? Hogyan egyeztethető össze egy miniszterelnök ízlésével és önérzetével, hogy így kapjon mandátumot? Hisz éreznie kellett, hogy ez a pyrrhusi győzelem nem hoz neki se dicsőséget, se hasznot. Micsoda elvakultság kell ahhoz, hogy valaki a közvetlen környezetének önző hízelkedésétől ne lássa meg azt az utat, melyre nemcsak kötelessége és hivatása, hanem még a saját érdeke is kellene, hogy vezesse. Ez az aradi választás csak olajat öntött az ellenzék lángoló tüzére. Az oláhok győzelmét a magyarság nem fogja vereségnek tekinteni s annál nagyobb vehemenciával fog más kerületekben a kormánypárt ellen föllépni. A hivatalos erőszaknak és az oláhok győztek. WEISZ IMREH Versenyáruházá&aD.