Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. november (17. évfolyam, 247-271. szám)

1921-11-01 / 247. szám

Hódmrezővásárhely, 1921 november 1., kedd.A­ra­b korona. VÁSÁRHELYI XVII. évfolyam 247. ezere. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Hunvá­rhely. Kossuth-ttr.­ egnyilt, és kocsi­készülnek. István lester, 1 sz. ég a­­ész apható és jabb napi olyné Zrínyi- utca rr­e­r r urat ; éssel ca 51. sz. in szöveteket, áru cifcke­­ekruhákat, neket szép­iy válasz­és [értőn, itibu, Újváros rA BŐS VA a készlet ti alatti grjaink etkezete let on kívül fény-u. 1. 825 föld a ladó. Ért. vei Misán 770 BMMH zóregi serép. Elönyösen ,és tető­­isával is­­árusitását ezdettem. Stét bárki kiáramat, váló mi­­pességé­­öződhet. Eff 1—10. 569 JA napjat Ön vala­­kival is. Előfizetési ár helyben: Egész évre . . 500 K Fél évre------ 250 K Vidékre: Egész évre . . 600 K Fél évre____ 300 K Telefonszám: 87. S legriadt képzetet hétfőn délután már csatazajról hal­­lucinált. Délután 3 órakor megszó­lalt szerkesztőségünk telefonja. Előbb Orosháza, azután Mágocs kérdezte, hogy hol dörögnek az ágyak, mert Vásárhely irányából ismételt robbanások hangja hallat­szott. Telefonon rögtön Makóhoz intéztünk kérdést, onnan azonban megnyugtattak bennünket, hogy egy szó sem igaz az egészből, csupán annyi, hogy valahol a pusztán köz­vadászatot rendeztek nimródjaink. És pont 4 órakor kaptuk a tudósí­tást a Magyar Távirati Irodától, melynek jelentése hivatalos és tö­kéletes, hogy a kisantant ultimá­tuma ügyében váratlan fordulat történt. A szerb kormány hétfőn délelőtt bejelentette a belgrádi francia követnek, hogy Jugosz­lávia megpróbálja Magyaror­szággal a békés megegyezést. A dolog ilyetén elodázása, az erős hangú, lealázó ultimátum elküldé­sének — mely egyértelmű lett volna a hadüzenettel, — már vasárnap előrelátható volt. Csehország ugyanis húzódozni kezdett, mikor a német mozgolódásnak neszét vette s mikor látta, hogy a magyar hadsereg a halálra kész, határaink megvédéséért. Oláhország pedig egyenesen behúzta a farkát. Megbízható hír szerint a magyar határra felgyülekezett oláh csapatok vasárnapra virradó éjjel mindenütt eltűntek, visszavonultak s az egész demarkációs vonal men­tén nem maradt más, mint a vám­őrök és a baksileső granicsárok. Kuriózumként említjük meg, hogy az oláh katonák a határokon ko­­máztak a vámőrökkel s azt beszél­ték, hogy jönnek nekünk segíteni a szerbek ellen. Ebből a segítségből ugyan egyáltalában nem kérünk, mert olyan jóban mi soha az órá­val, míg ez a világ, világ, soha nem leszünk.­­De leszögezzük a tényt annak a jellemzésére, hogy milyen rettentően nagy lehet az egyetértés a vakarcs országok bocskoros kis nációi között. Még szombaton irtó­zatosan verte a mellét a rác, de egyet aludt az ügyre s rögtön meg­szelídült, mikor látta, hogy egyedül marad s hogy a vitéz magyar had­sereg nem ijed meg a handaban­­dázásra. A francia igazán tisztelet­reméltó módon kirukkolt mellettünk s az olasz is derekasan viselkedett. Tudjuk mi, hogy nem a mi szép szemünkért történt az egész, mert a háttérben más dolog van, de ne­künk használtak s ez a fontos. Szerbia egyelőre csak az ultimátum elhalasztásáról beszél, de mi tisz­tában vagyunk ennek az alkunak a jelentőségével. Nyögésnek b­enn­­akarás a vége. Itt is az van. Nincs rajta mit restelni, de bizony megre­­tirálás ez. Nekünk nem rész, épp azért örvendünk a komitácsi rük­­verckoncentrivungnak. A pesszimisták azt mondják, hogy még nem múlt el a krízis. Elmúlt az még vasárnap. Salgó­árolyi-i­. 30. 742la­zeg­­aktár­­áron 719 is Föld­­tkezete. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP [dien üli iilll Iliin i tlrilil jír. (M. T. I.) A nagykövetek tanácsa futár utján átadta a magyar kor­­­­mánynak a IV. Károly király sorsára vonatkozó döntését. Határozott kö­­­­vetelése az, hogy a magyar nemzetgyűlés nyilvánítsa trónfosztottnak Ká-­­­roly királyt. Egyúttal közli, hogy az antantbizottság, mely öt ezredesből áll, s kedden délben veszi át a királyi párt Tihanyon s onnan Dunaföldvárra szállítja s éjjel az angol naszádon helyezi el. A kormány tárgyalt IV. Károly királylyal a lemondás ügyében. Cser­­noch János bíboros hercegprímás azért járt Tihanyban, hogy a kormány nevében megállapodást létesítsen, de a tárgyalás nem járt eredménynyel. A kormány újabb követet küld ily irányban a királyhoz. A királyi párt egyelőre az alsó Dunaszakaszra szállítják. Újra fellángolt a harc az osztrák határon. (M. T. I.) Sopronból jelentik, hogy a szabadság­harcosok körében­­ újabb haragot váltott ki a kisantantnak és Ausztriának fondorkodása, hogy most már a királykérdés miatt érvénytelenítették a velencei egyezményt. Ez ugyan nem sikerült, mert az antant szankcionálta a velencei egyezsé­get, de a felkelők újra akcióba léptek. Az éjjel két szakaszon támadtak. Friedbergtől délkeletre megrohanták az osztrák őröket és szétkergették. Bruck irányában is újabb támadások vannak. Békés megoldásról beszél már Szerbia. (M. T. I.) A rác ma akarta átadni a magyar kormánynak azt a le­alázó, határtalanul gonosz ultimátumot, melynek föltétlenül háború lett volna a vége. Az utolsó percben azonban észre tért és kijózanodott a hatalmi túltengés deliriumából. Annyit engedett, hogy bejelentette az an­tantnak az ultimátum elhalasztását. S hangsúlyozta, hogy békés megegye­zést keres Magyarországgal. Hol van Sándor? . (M. T. I.) Sándor szerb trónörö­­­­kös már háromszor indult haza, de Belgrádig sohasem ért el, mert félt bemenni a tűzfészekbe, hol a György herceg orgyilkosai várják. Azt írják, hogy most ismét haza indult. A baranyai választások. (M. T. I.) Baranyában vasárnap kezdődött el a képviselőválasztás. A német béke ratifikálása. (M. T. I.) A német-amerikai bé­keszerződés ratifikálásáról szóló ok­mányok kicserélése a jövő héten megtörténik. A berlini megbízottat már kinevezték, ő nyújtja át a ra­tifikálási okmányokat, amelyet a békeállapot követ. Az amerikai kon­zulok működésüket Németországban már megkezdték. A jövő hét folya­mán cserélik ki az osztrákgmagyar ratifikálási okmányokat is. A szavazás még minden kerületben folyik, csupán a dárdai csonka ke­rületben ért véget, hol 79 abszolút szótöbbséggel Básti Sámuel győzött. A nagykövetek tanácsa hozzá­járult a velencei szerződéshez (M. T. I.) Páris, okt. 30. A nagy­követek tanácsa értesítette Magyar­­ország és Ausztria párisi követeit, hogy a velencei egyezményhez hoz­zájárul. Valuták állása. Zürichben a magyar koronát ma 0 67-el jegyezték. Idegen valuták állása Pesten : Napoleon................... 2325-2390 Dollár............. 780-782 Német márka .... 4.78—4.80 Dinár.............10.05-10.10 Szoko!...............7.78-7.80 Lei.................. 5.30-535 Osztrák korona . . . 0.21—0­22 AGaál Pista képkiálitása. Megindult a kép vásár­l­as. Gaál Pista, ami jeles, beteg piktorunk kiállítást rendezett be a Sas női szalon­jában. Ő maga azonban betegsége miatt még a megnyitáson sem jelenhetett meg. Szép közönség gyűlt össze vasárnap délelőtt 11 órára. Az erőtelen őszi nap­sugár ott táncolt a falon, a szép alkotá­son színein. Mosolygott a tanya, a pi­pacs, az érett kalásztenger, az öreg szántó­vető, az afeácz, a suttogó nyárfa, az ebé­det vivő asszony piros kendője, a sövény kerítés a színes malyvarózsával, a tó tükre, a tanyai tengerszem. Még a hó szemfedő is, mely alá az alvó nyár temetkezett. És bizonyosan a beteg művész arcán is ott ült az az őszi mosoly napsugár. — Dr Szappanos Mihály egészségügyi fő­tanácsos az alábbi beszéddel nyitotta meg az tárlatot: Mélyen tisztelt műpártoló közönség! Most múlt annak tíz esztendeje, ezen a nyáron, éppen dinnyeérés idején, mikor rátaláltam Gaál Pistára. Véletlenül bukkantam rá a tarjáni ré­szen, de nem a legelején annak, ahol még élesgés bántó a fülnek a harangszó, hanem arra beljebb a közepe táján az én szű­kebb szülőhazámban, melynek minden egyes utcája, zeg­zugos, keskeny keze édes emléket képez rám nézve, minden háza ismerősöm és hivogatólag moso­lyog felém, a földje pedig és a vize, csak úgy mint a levegője­­és virága nemcsak kedves és drága énnekem, hanem szent előttem. Nem lehet és nincs rajta mit csodál­kozni, hiszen valamikor itt lestem, hajtot­tam, kergettem és hajkurásztam verőfényes, szép tavaszi napokon a színes pillangókat, itt bámultam nyári estéken a nap lemen­tét, mikor az kifáradva, kimerülve a hosz­­szu útban, lehúzódott pihenni a sáncz mögé, előbb azonban vérvörös arcával visszanézett és­ mosolyogva köszönt el mitőlünk. Azután meg a fodormenta és az istenfa illatosabb ezen a tájon, a bazsafikom gan­gosabban ágaskodik az ablakban és készül kifele, a sárga perem­izs pedig szebb, sár­gább és díszesebb, mint másfelé akárhol és büszkébben tekintget ki a rács mögül, hajladozva a szél csókjára és ölelésére, bósingatva az arra menők fele. Maga Tarján egyébbiránt sokféléről ne­vezetes. Édes testvére Oldalkosárnak, mit a régi írások és az emlékezések bizonyítanak. Születésük egy időre esik, a bölcsője mind a kettőnek a Hódtava partján ringott, ame­lyik part itt is, ott is egyforma volt, mint a tojás szokott lenni és olyan görbe, mint a disznóláb, vagy akár a hold az égen, mikor fogyás közben kifli alakot ölt. A víz környékén és szélén egyébb iránt nem állt másból ki a világ, mint körös­­körül magaslatból. Emelkedésből a víz színe fölött, mit a hullámverés rakott és helyezett rétegen­ként egymás tetejébe homokból és iszap­ból vegyesen, néhol csigákkal díszítve, máshol békateknőkkel tarkítva. Néhol embermagasságra nőtt meg a part, vagy még azon is felül kerekedett, más helyen meg alacsonyabbra maradt, de mindenütt felnőtt annyira, hogy magas áradás idején se kelljen félni, remegni, azoknak, kiket idevezérelt a sorsuk, hogy itten életet kezdjenek. Nem igen volt ilyenformán mit vetni egymás szemére a két városrésznek és mé­gis nagy időn keresztül vetélytársak és irigy ellenfelek voltak. Tarján mégis jobban győzte és sok ideig előbb állott, nemcsak azért, mert a tör­vény,ház beleesett és ott is maradt, hanem ami ennél sokkal nagyobb volt: innen ke­rült ki sok ideig bíró, tanácsbeli és min­den egyébb, amihez tekintély kivontató­­dott. A tekintélynek pedig itt volt a fészke és dandárja, mert végig a nagyutca télen egymás mellett terpeszkedett a vagyon, földben, pénzben és jószágban és egyébb más értékben, amik együtt megadták azt, ami szükséges volt, hogy valaki bíró szé­ket álljön vagy mint tanácsbeli törvényt hasítson. Tarjánnak azonban nem az volt az ér­dekessége, hogy bátyja lett valamennyi másik tátéknak, hanem az a nagy ellentét, ami fenn állott a nagyutca fél és a köz­vetlen szomszédja : Királyszék és a kör­nyéke közt.­­ Olyan nagy volt az ellentét, mint a szí­nek világában a fehér és fekete, közt vagy amekkora a természetben a fény és árny között találkozik. és az ellentét pedig vagyoni tekintetbe volt. Véges végig a nagyutca félen húzódtak meg a sessiók és azok járulékai. Az­az hogy nem is húzódtak azok, ha­nem valósággal terpeszkedtek azokon a szép, nagy portákon, amiken a csikót meg lehetett bátran szalajtani, hogy kinyúlt a lába, a nyelvit pedig sokallotta szájába és nagy részét kilógatta. Királyszékben pedig és a környékén ott pirult és szégyenkezett a szegénység. A szegénység természetesen abban nyi­latkozott meg a sors részéről, hogy nem hajított az emberek nyakába sessiókat parton cserepesstanyával, vaszengős kocsit körülkassal, jól és szépen járó lovat sal­­langos szerszámmal, talán azért, mert tudja, hogy a szél ha neki támaszkodik a cserépnek, bajt csinál, mert felborzalja, a szelek szárnyán járó lovak pedig kárt tehetnek emberben, szerszámban és ma­gukban egyaránt. És mégis gazdagok ezen a részen az emberek, mert jussba kapják a jó szemet, amel­ik mindent észrevesz és jól lát. Kap­nak kárpótlásul észt, amelyik szálai és megtalálja a bölcsesség útját, melyen az emberek számára nemcsak öröm, és bol­dogság szokott kijárni, hanem a megelé­gedés mellett hírnév és dicsőség is vára­kozhat rájuk. Tarjánnak ezen a részén láttam én meg először Gaál Pisiét. Madárhasu vékonyszál­gyerek volt, ér­dekes és különös halvány arczc­al, ame­lyik arcz a dús fekete, ragyogó színű haj árnyékában olyan szürkés-fehérnek lát­szott vagy még inkább márvány színűnek tűnt föl. Nagy dióbarna szemei mélyen ültek és messze néztek bele a nagyvilágba, majd megrévedezőn tekintettek maguk elé. Va­lami különösen érdekeseknek, álmodozók­nak látszottak és tűntek föl. Nemcsak sejtették, de valósággal mondták, hogy az ilyen szemek nem arra teremtőztek egye­dül, hogy segítségükkel a gazdájuk elke­rülje az árkot, mely előtte ásítozik, vagy neki ne menjen a falnak, mely ijesztőn Legelőnyösebben vásárolhat óriás választékban kávékat, teákat, rumokat, fűszer- és csemege-Draskonts Testvéreknél Te,e,ol­na.

Next