Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. június (18. évfolyam, 125-150. szám)

1922-06-01 / 125. szám

Hódmezővásárhely, 1922 junius 1 Csütörtök Előfizetési ár helyben: Egész évre .... 800 K Fél évre............... 400 K Vidékre: Egész évre .... 900 K Fél évre............... 450 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP B Ara 3 korona. XVII1. évfolyam 125. szám. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. Sütnek, főznek a belgrádi szerb királyi lakban. Ritka vendéget vár Rácország. Várja az oláh király szépséges leányét, Mariána hercegnőt szólt, hogy kezét a Sándor király ke­zébe téve, ásó-kapa kiáltással összeboronálja őket holtokiglan, mint feleséget és férjet. Hamaro­san meg lesz az esküvő, talán már mikorra kinyílik a pünkösdi rózsa, a konak pompás, sőt bom­­bás királyi kertjében azt szagol­gatja mint újdonsült fiatal me­nyecske az oláhok fehér por­­cellánkisasszonya. Hogy mi lesz a nászajándék, nem tudjuk. Le­het, hogy egy darab elrabolt ma­gyar föld, egy szép gyöngye Dél­nek, mely nem kerül a nyakba, de nem is kerül oláhnak, rácnak semmibe sem, mert az ára csak egy kis kiruccanás volt védtelen magyarok ellen rabolt puskával. Szóval sül fő minden drága étel és pudding a rác király asztalára, de süt azután más valami is, ami, bár zsarnoki kézből kínálkozik, mégis egy kis biztató meleggel önti el a fáradt lelkünket. Arról van szó, hogy a balkáni fejedel­meket elragadta valami nagyzási vágy, mint mikor a kocsisbor pezsgő módjára durran, vagy a kénes masina­­.szalongyufaként pattan s egy elegáns gesztussal olyat akarnak cselekedni, mint amilyen eseteknél — teszem azt esküvőn, születés alkalmával, ha­lálozáskor az uralkodóknál diva­tos, ők is amnesztiát akarnak adni egy csomó szegény, szeren­csétlen fogolynak. Már a rác ki­rály megnyitotta a kegyelem zsi­lipjeit. Mihelyst az esküvő meg­történik, azonnal megnyitják az oláh börtönök kapuit és egy se­reg magyar vértanúnak adják vissza a napsugaras szabadságot. Szeretne felujjongani a lelkünk erre a hírre, de annyit csalódtunk, hogy már hinni sem merünk. Azaz hogy az amnesztiát elhisz­­szük, csak abban kételkedünk, hogy azt úgy hajtanák végre, ahogy becsületes ember szokta. Bizonyos, hogy szabadon enged­nek pár száz szenvedő magyar embert, de nem lesz abban kö­szönet, mint ahogy az oláh nagy­lelkűségben soha nem is volt. Mi már csak ismerjük ezt a cé­get. Láttuk, hogy milyen sziszté­mával dolgoztak, mikor itt szeren­cséltettek bennünket ebben a pa­lotás városban. Megtörtént, hogy Zsiványeszky hadnagy úr eladta Susánban a rekvirált bödön zsírt s másnap elraboltatta a katonái­val, illetőleg a román királyi rab­lóbandával. Megvette a disznót koronájával a piacon és rögtön tovább adta 20 koronájával. Hogy­­ valaki nagylelkűséget gyakoroljon,­­ ahhoz legelső sorban is lélek kell,­­ ha csak akkora is az, mint a porszem. Az oláh királynak lehet lelke, van is valószínűleg, de a közegeinek, kik a magyar népet kezelik, legfeljebb párájuk van, mint az oktalan állatnak. Süthet­nek, főzhetnek Belgrádban hát a nagy lakodalomra, melyen két zsarnoki kis nációnak koronája fűződik össze, kisüthetik az am­nesztia rendeletet is, de ez az amnesztia nem lesz lelki dolog s J áldás nem fakad abból a sze­gény meggyötört erdélyi magyarra. Csődben a szociáldemokrata elmélet Ellenbogen osztrák szociáldemokrata vezér vallomásai. — A szovjet gazdasági összeomlásának hatása a szocialista prog­rammód. . .. Új erkölcsi e Dr Ellenbogen Vilmos az osztrák szo-­­­ciáldemokrata párt egyik vezére néhány nappal ezelőtt könyvet irt „Szocializálás Ausztriában“ címmel. A könyv a szociál­demokraták számára íródott, őket akarja tanítani és bátorítani. Megjegyzendő, hogy Ellenbogen eleve feladta Marxnak és a későbbi szociáldemokrata vezéreknek az 1891-ik évi erfurti és az 1901 évi bécsi Programm legtöbbször hangoztatott azon állítását, hogy a szociáldemokrata gazda­sági rendszer önmagától fejlődik ki, mi­által a mai magántulajdon alapján álló rendszer természetszerűen a szocializmus útját egyengeti. Ez ma nem feltűnő, hiszen ezt a felfogást már általánosságban is elejtették a szociáldemokraták és az új görlitzi Programm sem meri ezt a tételt felállítani. Persze a szociáldemokraták sohasem fogják bevallani, hogy Marx, Engels, Bábel és a többi szociáldemokrata teoretikusok az eddigi fejlődés folyamán nem mások, mint ábrándozók, álmodozók és csalók, ezzel a kijelentéssel ugyanis aggasztóan csorbítanák a szociáldemokrata munká­soknak a mostani pártvezérekbe vetett bizalmát. A szociáldemokraták programmjában a fentieknél még nagyobb meghátrálást tesz­nek szükségessé az oroszországi esemé­nyek. Mindezideig ugyanis mint elérendő célt a politikai hatalom­­elfoglalását állí­tották oda az egyes államokban a szoci­áldemokraták s tanításaik szerint az új hatalmon levők fogják azután végrehajtani a termelési eszközök szocializálását és ezzel együtt megteremtik a szocialista gazdasági rendszert?" Ellenbégen ezt az eljárást a szocializálás orosz metódusának, vagy orosz szisztémájának nevezi és köny­vének 13. oldalán ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Hogy ez célhoz vezetne és hogy ez valóban teljesítené vagy teljesíthetné legalább az elméleti föltevéseket, azt ma az orosz módszer legvakabb és leghivőbb követője sem állíthatja. Mert nemcsak, hogy nemsokára a szét­­ütött mérnököket, vegyészeket, kereskedő­ket és egyébb alkalmazottakat kell majd visszahívni, hanem ma már sokkal meg­­alázóbb és a kapitalizmusnak sokkal több engedményt adó kompromisszumokat kénytelen Oroszország a külföldi államok magánkapitalistáival kötni. Minthogy tehát a­­ politikai hatalom el­nyerésével a szocialista végcél nem való­sul meg, más után kell kísérletet tenni ennek elérésére. Az az út azonban, ame­lyet Ellenbogen elénk tár, mindenesetre nagyon hosszú. Ő ugyanis a szocializá­lásnak öt feltételéről beszél, amelyek kö­zül a negyedik és ötödik feltétel a legfi­gyelemreméltóbb. Negyedik feltételként Ellenbogen „a munkásoknak az uralkodóképességre való kiképzését“ jelöli meg. Ezzel kapcsolatban a következőket írja: — A szocialista rendszerben az ösz­­szességnek kell az állam gazdasági ügyeit vezetni, ezen vezetés megállapítója pedig a közös munkakötelezettség megszervezé­se mellett a munkásság lesz. De vájjon tök felszabadítása szükséges.“ meg­van-e a hozzávaló képessége, hogy ezt a rendszert ma átvegye ? Oroszország­ban, ahol ez az eset előállott, vissza kell hívni az elűzött mérnököket és igazga­tókat. Nekünk van egy üzemi tanácsról szóló törvényünk,"amely jogot ad a munkások közül választott üzemi tanácsoknak, hogy a vállalat mérlegét megvizsgálják. De hány üzemi tanácsnak nem jelent ez mást, mint elméleti kedvtelést, mert milyen ke­vesen értenek valamit a mérleghez és a könyveléshez és ha ezt értenék is, milyen kevesen vannak, akiknek sejtelmük volna valamely üzem technikájáról és szerveze­téről, a világpiacról, a konjuktúra kérdé­séről, a nyersanyag beszerzéséről és a kereskedelmi szervezetről. Ellenbogen saját ítélete szerint a szociáldemokraták oktalanul és lelkiismeretlenül cselekedtek, amikor Ausztriában az üzemi tanácsokról szóló törvény megalkotását a mai formá­jában akarták és indítványozták. Figyelemre méltók a következő sorok is, amelyeket Ellenbogen közvetlenül a fentiekhez fűz hozzá : „A kapitalista gaz­dasági rendszer mágnásai sem egy éjjel építették fel alkotásaikat, ők se pottyantak le mint miniszterek az égből. Ellenbogen ezen vallomásából is lát­hatjuk, hogy az orosz szovjet gazdasági rendszerének teljes összeomlása nem ment keresztül nyomtalanul a többi álla­mok szocialistáinak eddigi felfogása felett sem. A fentiek szerint Ellenbogen nem tartja elég éretteknek elvtársait a mai közgaz­dasági élet irányítására, ami az intellek­tuális érettség hiányát jelenti. De egy másik érettség is hiányzik és erről Ellen­bogen „A munkásosztály történelmi és szociális belátása“ című fejezetben ír: Nem elég — mondja Ellenbogen — a szocialista ideált mindenféle szenvedélyes­séggel erősíteni, nem elég ezért halálmeg­vetéssel az életet is feláldozni : a szocia­lizmus a kellemességek, előnyök és jogok egész tömegéről való lemondást jelenti.. . Új erkölcsi erők egész tömegével a mun­kásosztályban való felszabadítása nélkül semminemű szocializálás sem lehetséges. A szociáldemokrácia ehelyett a s munkásságban az osztály­­gyűlöletet és az osztályegoiz­must táplálta. Ellenbogen könyvének 30. oldalán a következő kérdést teszi fel : „Hogyan le­hetne megakadályozni azt, hogy a henyé­­lők a szorgalmasok költségén éljenek“? Ilyen és ehhez hasonló kérdések prak­tikus megoldásásának teljes lehetetlen­sége miatt vallott szégyent a szocializmus Oroszországban. A szociáldemokraták vakságban szen­vednek. A proletariátusban csak azokat az ala­csony ösztönöket akarják felszabadítani, amelyek minden emberben megvannak. Nekik a munkásságban egy új pszichét kellene kifejleszteniük és­ nagyá növelniök. De az ember mindig csak ember marad, mindig saját érdekeiért fog harcolni. Vol­tak mindig reálisan gondolkodó emberek, akik tekintet nélkül önmagukra és a földi javak megszerzésére, egészen és egyedül magasabb érdekek szolgálatába állottak. Ezek kiváltkép vallásos indító okok követ­keztében lettek a személyi érdeknélküli­ség hívei. A vallásosságot azonban a szociáldemokrácia mindenkiből, akire csak befolyása van, ki akarja irtani. Pe­dig ez az egyedüli módja azon igazi új erkölcsi erők felszabadításának, amelyek­ről Ellenbogen könyvében beszél. A városi kenyér után nem kell forgalmi adót fizetni. Mivel a törvény nem intézkedik oly irányban, hogy várjon a ha­tósági liszt és kenyér után jár-e forgalmi adó, a város kérdést in­tézett a pénzügyigazgatósághoz, honnan a pénzügyminiszterhez tettek előterjesztést. A pénzügyi kormány akként döntött, hogy a hatósági kenyér és liszt után nem szedhető forgalmi adó. Ugyanis a hatósági kenyér kezelőit úgy kell tekinteni, mint közhivatali tényke­dést gyakorlókat, azok pedig for­galmi adó alól mentesek. Ez a rendelet egyszers mindenkorra el­vágja azt a vitát, mely ezen tárgy körül megindult és elejét veszi a hatósági liszt és kenyér indoko­latlan megdrágításának. Poincaré fújja a takaródót. A legutolsó negyvennyolc óra legjelen­tősebb külpolitikai eseményét az újonan összeült francia parlament ülésszaka szol­gáltatta, mint amely Lloyd George lon­doni és Hermes berlini beszámolói után ismét alkalmat adott a genovai, illetve jóvátételi eredmények kommentálására. Valamennyi párisi jelentésnél többet mond azonban egy londoni távirat, amely sze­rint a május 31-éig megoldandó német jóvátétel kérdésében Poincaré francia miniszterelnök több ízben érintkezésbe lépett Lloyd George-val, magállapodott abban, hogy a Budvidék megszállásától „egyelőre“ eláll, hogy ezáltal is bizto­sítsa a megoldandó problémák nyugodt és tüzetes letárgyalását. Ugyancsak hasonló szellemben nyilat­kozott Noblemaire, a jóvátéli bizottság el­nöke is, aki, „ha a németek jószándékuk­ról tanúságot tesznek", az engedékenység politikája ellen szintén nem emel vétót. Nem hat meglepetésképpen, hogy Lloyd George viszont csupán addig támogatja Poincaré követeléseit, ameddig azokat Németország tényleg teljesíteni képes. A hágai konferencia egybehívására ez­alatt már megtörténtek az előkészületek, amennyiben egy hágai távirat szerint a meghívókat a résztvevő országoknak már szétküldötték. Amerika részvételére csak az esetben számíthat a konferencia, ha az oroszok május 11-iki memorandumu­kat visszavonják. Jön a pesti gyors! Ma este tisztelgő ünnepélyes­séggel áll a szemafor s a vásár­helyi nagy állomás forgalmi tisztje ünnepi karszalagot ölt. Este 9 óra után Szeged­ felől berobog a pesti gyorsvonat, az első gyors, mely a háború zivatara és a forradalmak óta először hozza el minekünk a szegény magyar Géniusz feltám a­ szomszéd asszony ? Én a Szentesi- és Lázár-utca sarkán levő boltba, ahol meggyőződhet, hogy igen olcsón lehet vásárolni, én csak oda szoktam menni, győződjön meg ! Mű­selyemben nagy választék, hauschild, D. M. C., C. T. I. neccelő cérnák, harisnyák és mindenféle rövidáruk olcsó árban. Viaszkos asztalterítők és gyermekkötények. Modern planorunda. E­ÉTI KORONÁÉRT díszesen és kegyelettel IfffP DEDTII IU disztemetési ••e.fb.n vagy napi értekért eltemeti kedves halottj­át HI ll D IILIN­H L H11 intézete!'"1“]««. Hová így Klinovszky Vilmos.

Next