Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1922-09-01 / 203. szám

a r­ét­é­g­ek és é­'1. 35 :e­en .k. 46 :a­­ keresztény magyarság szeplőtlen lobogóját győzelemre kell vinni a nemzetköziség vörös rongyával szemben. Magyarok ! Tegyetek most félre minden gyűlö­letet, vetkőzzétek le az önzés köntösét, szüntessétek meg a pártvillongást és a nemzeti ügy megmentésére hazafias lelkesedéssel so­rakozzatok egy táborba, a háromszinű zászló alatt. Ez a zászló most Kun Béla képviselőjelölt kezében van, akitől ígéretet kaptam arra, hogy a keresztény és nemzeti alapon rendületlenül kitart és írásban, szóban és tetteiben egyaránt elszántan fog mindenkor küz­deni a Hazáért és magyarságért a nemzetköziekkel, szabadkőművesekkel és „liberális“ országrontókkal szemben. Igaz szeretettel kérem tehát hűséges híveimet és Hódmezővásárhely minden becsületes polgárát, hogy egységesen csatla­kozzanak Kun Bélához és a polgári párt zászlaját vigyék diadalra! Budavári László: Hulljon le a hályog a polgárság szeméről helyzetét rózsásnak füllenti a Házban, azt mondván, hogy a kisgazda egy tyúk árából kifizetheti az egész adóját. Hát ilyen a szocialisták kisgazda-barátsága. :SZ 47 lé­g­im­­­ly 46. ta­ott 3 159 n­a dó­rni »77 ért. -ú. 174­­ld 164 se-5tt. :rt. an. 183 la, ás­zé­tes 799 le­ég-794 kik ez­nél 29 t. an-136 ban 662 hó ítést kor. em. ke­­ttel: szer. 972 rge­gye­ezni 867 s a t. 21 ónc ded­­íp-u. mint tból. 908 H Üzletünk megnyílt! Akmenenag Bokron József és Fiai (Andrássy-utca 1 szám alatt.) Eladást és vállalást csakis üzletünkben eszközlünk. KÖTSZÖVÖTTÁRU­LTÁBA, Hódmezővásárhely, 1922 szeptember 1 Péntek Előfizetési ár helyben: Egész évre . . .­ 1000 K Fél évre............... 500 K Vidékre: Egész évre . . . 1200 K Fél évre ...... 800 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ) Ara 5 korona. XVIII. évfolyam 203. szám. VÁSÁRHELYI FSszerkeszti és laptulajdonos: s rt 5 i­a 8 f­ős :s l-II KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. és lásson tisztán, hogy Kun Béla kezéből azért akarják kicsavarni a győzelem zászlóját a szociáldemokraták, hogy aztán a törvényható­sági bizottsági tag választások révén a városházán is átvegyék az uralmat és szakszervezeti önkénynyel vihessék keresztül a polgárság­gal szemben szélsőséges akaratukat és teljesíthetetlen követelésekkel ostromolják a közrend kapuit. Ezt meg kell mondanunk a hazafias munkásság iránt való minden szeretetünk mellett és figyelmeztetnünk kell a választás előtt 48 órával a polgárságot, hogy legyen helyén az esze, szíve, akarata, szavazata ! A Kun Béla pártjával szövetkezve egységes erőben veszi föl a küzdelmet holnapután a Lázár Dezső és Budaváry László pártja, megtalálván és a polgári zászló becsülete érdekében meg­pecsételvén a fegyverbarátságot a közös ellenféllel, a szociáldemok­ratákkal szemben, kiknek viselkedése és a kommunizmusi végcélról való le nem mondása a nyílt ellenségként való kezelést is érthetővé teszi. Adóelengedést, boldog Magyarországot ígérnek a szocialista fe­lelőtlen kortesek, akik a kisgazda szavazatokat akarják megszerezni, ugyanakkor mikor a szocialisták pesti lapja, a Népszava állandóan a gazdálkodókat szidja s a szocialista egyik képviselő a kisgazda Azzal vádolják Kun Bélát és épen a szocialisták, hogy ő az apró fehér házakat lázította a nagyobb vagyonok ellen ? Hitvány rágalom, mert Kun Béla mindig azt mondotta, hogy az apró fehér házak, a kisgazdák teszik a nemzet gerincét s igaz, hogy ezt 10—15 évvel ez­előtt demagógiának nevezték, de ma az egész kormányrendszer ennek a programmnak alapján áll. Azt is mondotta Kun Béla, hogy a na­gyobb vagyon fokozatosan több közterhet viseljen, ma is ezt mondja, de ezt mondja minden igaz hazafi, minden keresztényi demokráciá­val gondolkodó ember, még azok is ezt mondják, kiknek megvan a nagyobb vagyonuk, de van hozzá szívük is. Ne erről fecsegjenek hát a szocialisták, hanem arról tegye­nek vallomást, mi van a magántulajdon eltörlésével, az ő hírhedt végcéljukkal? Mivel ez a végcél, a kommunizmus az ő letagadha­tatlan programmjuk,­ egyetlen kisgazda, vagy iparos, vagy más, akinek féltve féltett magántulajdona van, nem szavazhat a szocialista jelöltre, hanem ha öntudata, önérzete, nyílt esze van, akkor rászavaz Kun Bélára s igy a polgári lobogóra ! A lélekharang halálra vagy feltámadásra. Lélekharangot kongatnak Hódmezővá­sárhely város II. választókerületének pol­gársága felett immáron hetek óta. Min­denki hallja, de nagyon kevesen értik, temetésre vagy feltámadásra kongatják-e, de én érzem, én tudom, én hiszem, hogy feltámadásra, a már egyszer sírbatemetett polgári egység feltámadására és új életre hívására Én csak annak a harangnak kongásét hallom, melyet a polgári társadalom, a tulajdon szentsége, a nemzeti öntudat be­csülete s a magyarok Istenének magasra épített templomában a becsületes magyar emberek számára kongatnak, hogy a re­ánk következő vasárnap a krisztusi ke­resztyén igaz magábaszállásával, minden mást félre téve és elfelejtve, megdicsőült, megtisztult lélekkel álljon a nemzeti oltár elé s tegyen hitvallást Istene, hazája s családja szeretete mellett. Annak a harangnak a kongását, mely az éjszakák sötétjében fülledt korcsmák bűnös levegőjéből, földalatti pincék siká­toraiból, szakszervezetek, gajdeszek hulla­házaiból tüzet jelző vészharang módjára csak rémes éjszakára hív, de nem tüzet oltani, hanem tüzet szítani, hogy ne fel­támadás legyen, hanem temetés, annak a szavát én nem hallom, mert az nem a keresztyén lelkeknek szól a hitvallásté­telre, hanem a fekete hollók seregének hullalakoméra, a nemzeti öntudat örökre sírbatemetésére, a fajszeretet megtagadá­sára, Istenünk. Hazánk, gyermekeink gyalázatára, posványba taposáséra. S m­íg az egyik nyíltan, kitárt szárnyú templom ablakokból a Teremtő áldó és vigasztaló hangján hiv reggel, délben, este a véres verejték áldáséhoz a szere­tetteljes családi körbe, a krisztusi szere­tetben egyesült hívek gyülekezetébe s inti a becsületes munkában kifáradt em­bert nyugovóra, a másik az éjszaka fé­lelmetes csendjében a moszkovita kata­v­erombákból földalatti morajként jut az alvó füleihez s űzi a felriasztottat a lé­­lekvadászok, a hazátlanok, az istentele­­­­nek ötágú vörös csillagos csordájába, hogy befogott baromként feláldoztassék a pusztulás, az enyészet bálványának s a tűzjelző harang szavára az életösztönétől is menekülésre hajtott ember az égő ház­ban hagyván alvó gyermekeit, feleségét s vagyonkáját, azok a vészharangozó martalócok prédájává, a gyújtogatók zsák­mányává legyenek A K­u­n Béla harangja az előbbi, az utóbbi a nemzetközi szocialistáké. Vasárnap utolsót kondul mind a kettő s a rákövetkező napon végleg eldől, a fel­támadás következik e reánk egy új, egy boldogabb, egy szebb élettel, vagy az örök álom a poklok minden kínszenvedé­seivel. Teszünk hitvallást: hívők, keresztyének, magyarok, apák és anyák akarunk-e ma­radni s ez egy, csupán ez egy cél lebeg­vén szemeink előtt, felejtsen, akinek fe­lejteni valója van, bocsásson meg, akinek m­egbocsájtani valója van, félre minden szenvedéllyel, az egyén minden nem ke­­resztyényi érzetével s a Kun Béla ha­rangjának hivó szavára járuljon minden becsületes magyar a haza, a nemzet, az Isten oltárához áldozni a feltámadásért. Nincs párt, ne legyen pártviszály, nem egyén áll előtérben, hanem világnézet, az pedig becsületes magyar nemzeti, tehát nincs gondolkodni való­­ban nem mellé állani, nagyobb bűn semlegesnek maradni, fehér lappal szavazni s megbocsáthatatlan hazaárulás igaz meggyőződés ellenére a gyujtogatók táborát szaporítani. Őszinték legyünk, az a becsületes és keresztyén magyar ember, aki vasárnap a Kun Béla ha­rangja mellett tesz hitvallást, aki a nem­zeti lobogó alatt vonul az oltár elé, nem az, aki a vörösre festett szemfedőt borítja hazájára, városára. Diadalmasan kongjon hát a Kun Béla feltámadásra hívó harangja Bibó Dezső. — Az Átvizsgáló Bizottság tagjait pénteken, szeptember 1-én délután 5 órára összejönni kérem. Bányay, elnök. A polgárságnak kell győzni a pótválasztáson. A Lázár Dezső főszerkesztésé­ben megjelenő „Vásárhelyi Újság“ csütörtöki számában jelent meg ez a cikk, melyet idézve aján­­lunk Vásárhely polgárságának figyelmébe és akaratába. „Szeptember 3-ikára és 4-ikére van ki­tűzve Vásárhelyen a pótválasztás, ekkor fog eldőlni, hogy melyik lobogó győz, az-e, amelyik a polgárság számarányát föltétlenül és minden bizonysággal képvi­seli, vagy az, amelyik a személyes fellen­­téteken keresztül akarja diadalra juttatni a vörös rongyot. Mi az előbbit hisszük s az előbbit akarjuk annál is inkább, mert a jövőt illetőleg minden tekintetben meg­nyugtató kijelentéseket kaptunk. Tegnap délután Kiss Albert a Gazdasági Egye­sület alelnöke, Csáki Ferenc, C­z­u­c­z­i József és Bodrogi Bálint törvényható­sági bizottsági tagok és Pócsy Mihály gazdálkodó felkeresték Lázár Dezső gazdasági főtanácsost s miután kifejtették előtte, hogy tudomásuk szerint mindenkor és minden időben a polgári egység meg­­teremthetésének eszméje mellett küzdött s a jelöltséget is ennek a gondolatnak ke­resztülvitele céljából vállalta, s arra kér­ték, hogy párthiveinél hasson oda, misze­rint a pótválasztás a polgárság győzel­mével érjen véget. Lázár Dezső köszö­nettel fogadta a figyelmet s kijelentette, hogy a polgári gondolat mel­let ki fog tartani s a polgári gondolat sikerének érdekében minden lehetőt elkövet, mert sohase volt és nem is lesz a személyekhez kötött politika hive. Felhatalmazást adott Lázár Dezső gaz­dasági főtanácsos arra nézve is, hogy ál­láspontját, mely nem új keletű, mert hi­szen az egész választási küzdelem alatt ezt hang®ztatta, — közhírré tehessék. A küldöttség tagjai megnyugodva és köszö­netet mondva távoztak el Lázár Dezsőtől.“ „Több választópolgár“ nem is több, csak e­gy és nem polgári, hanem szocialista. Tegnap délelőtt a helybeli szociálde­mokrata választási párt két megbízottja jelent meg Faragó Sándor h. polgár­mesternél. Bemutattak egy röpiratot, mely­nek címe : „Bolgárok !“ s aláírása az, hogy: „Több választópolgár.“ Ott fent nem nézhettük meg a röpirat tartalmát, de sejtettük, hogy nem főszerkesztőnk ér­dekében bocsájtották azt ki.­­Emlékeztünk a nagyhangú korra, amikor a kommunista­ végcélú elvtársak egyszerűen elcsapatták a kormánybiztosságból Kun Béla főszer­kesztőnket, mert amazt a Kun, született Kohn Bélát lemondotta mindennek, csak jónak nem, hanem csirkefogónak és gaz­nak. Hát nem reméltük, hogy Kun Béla főszerkesztőnk mellett szólnak egy-két jó szót. Ki is kérnénk magunknak, mert biztos tudomásunk van arról, hogy az a 400 politikai vigéc, aki a szociáldemok­rata jelölt érdekében maszlagol a fanyak közt és a külső széleken, nem a saját fi­zetéséből, hanem kül és belföldi halálos ellenségeink pénzéből. Most már tudjuk, hogy mi van a röpiratban. Gyalázat. Azt vetik szemére Kun Bélának, hogy miért nem vitték el őt is túsznak ? Hát miért kérdik ezt mástól pont ők, akik legjobban tudhatják, hogy mit és miért csináltak ? De megmondjuk. Igenis el akarták vinni túsznak Kun Bélát, de nem mertek hozzá­nyúlni, mert féltek a nép harag­jától. Arra pedig a többi összes túszok a tanúk, hogy Pesten Kor­vin Klein Ottó­t előttük rendelte el Kun Béla főszerkesztőnk letar­tóztatását, de ezt végrehajtani már az oláhok miatt nem tudták. Éppen azért szedték össze a többi túszo­kat is éjszaka, mint a tolvajok. Azután felhozzák,az oláh ügyet. No, hát ez a leggyalázatosabb gyanú. Mi tudjuk, hogy az, reánk nézve pedig az ő véleményük mellékes. De azt mondhatjuk, hogy ennél a kérdésnél pirulniuk kellene éppen 70 elvtársuk életének megmentése miatt, ami

Next