Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

meg fogják látnii ! „A magyar-olasz barátság nem tartalmatlan jelszó, nem hangulat­keltésre szánt frázis, hanem a körülmények által diktált szüksé­gesség. Nagyfontosságú, életbe­vágó kérdésekben találkoznék az olasz és magyar érdekek és hogy ezt Olaszország vezető állam­­férfiai teljes mértékben méltá­nyolni tudják, arról Magyaror­szág hamarosan meg fog győ­ződni !“ Egy igen előkelő olasz diplomata, aki Mussolinihez közel álló férfiú,, fejezte be ezekkel a kiegészítésekkel nagyfontosságú nyilatkozatát, melyet magyar la­pok tudósítói előtt tett. Megnyomta a szót és élesen aláhúzta azt, mely az olasz megértésre vonat­kozik. Mond az olasz férfiú mást is, mely sok mindent megma­gyaráz és más világításba helyez, mint ahogyan azt eddig láttuk. Ural Mussolini olasz miniszterel­nöknek arra a kijelentésére, m­ely szerint Olaszország igényt tart Magyarországgal szemben a ha­disarcra. De ezt nem azért mon­dotta Mussolini, mintha Olaszor­szág ezt a gazdasági katasztrófát rá is akarná zúdítani Magyaror­szágra, hanem hogy abból a sarcból, mit az éhes mocskos kis népek akarnak reánk kivetni, a maga részét lekösse, melylyel azután azt tesz, amit akar. Ame­lyet ő el is engedhet. Ez érzik ki az olasz diplomata szavaiból. A másik részt már nyíltan ki is mondja, „midőn leszögezi, hogy Olaszországnak nem a legyen­gült, hanem az erős, nagy Ma­gyarország az érdeke. S ezzel a szavával gyújt egy kis derengő világosságot a kavargó, körülöt­tünk örvénylő külpolitikai sötét­ségbe. Nem kertel, nem áltat ben­nünket. Nem hagy egy percig sem abban az illúzióban ringatózni, mintha Olaszország a mi szép szemünkért venne pártfogásába. Megmondja, hogy Olaszországnak a szlávság terjeszkedése ellen van szüksége egy erős, gazdag Magyarországra. Igen, ezt mi tud­juk régen. Ők is tudják, de hogy nem felejtették el, azt a legjobb, illetőleg legalkalmasabb időben ma tudjuk meg. Az új nagy há­ború sora azon fordul meg, hogy­­ az angol semleges marad-e és mit csinál Olaszország ? Ha An­glia nem avatkozik a dologba, amire már éppen elég bizonyí­tékot szolgáltatott, akkor a mi sorsunkat az olasz kormány, vagy egy gesztusa dönti el. Ha Musso­lini azt mondja, hogy a hátad mögött állok, akkor rendben va­gyunk Ha nem, akkor várnunk kell. Még Mussolini nem szólt, olyan, mint a Sfinksz, de a­­kör­nyezetében élő olasz diplomata annál többet mondott. És meg­lehetősen aláhúzta a szót : az olasz államférfiak teljes mérték­ben tudják méltányolni az egy­másra utaltságot, majd meg fog­ják látni az urak hamarosan ! Mi ez, ha nem biztatás. Ebben a rettenetesen vajúdó világban ha­lálos bűn volna a felültetés, pláne az ugratás, ezt tudja az­ olasz és mi bízunk benne. A vak sötétség­ ! Ara 10 korona,___ Hódmezővásárhely, 1923 január 31 Szerda XIX. évfolyam 24. szám. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. Előfizetési ár helyben: Fál évre........... K Negyedévre . . . 650 K Vidékre: Fél évre ..... K Negyedévre : 700 K Telefonszára: 8?. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ben kigyul egy fáklya derengő fénye és annak világító körében kezdünk tájékozódni. Magyaror­szágnak az Adriához kell men­nie ! Mondotta az olasz, Ha ő mondja, akkor mi elmegyünk. sam^es^i3amsssmaessiLissaBssssss£!-fsmsssxfjíS.-írrrrtimr '»7, ............ni .ni iiiirrsTnwrfnna-iyn- A patkányirtást szünetelteti a város, míg a közgyűlés dönt. A patkányirtás körül még mindig nagy a felzúdulás a vásár­helyi tanyák világában. Sőt mondhatni, hogy utóbb csak fokozódott az. Nem a törvény­erejű rendelkezés ellen opponálnak az emberek, mert abba belegyóntak már, de az eljárás zaklatása bántja a tanyák népét s az, hogy fölösleges mennyiségekben tukmálják rá az embe­rekre a mérget. A „perirat“ nevű szer igy sok periratnak lett már tár­gya s legalább száz embert kihágás miatt citáltak be. Hogy a zakla­tás megszűnjék, új megoldást keresnek az irányadó körök. Indítvány készül oly irányban, hogy a még Vásárhely határába szánt 4 millió korona értékű mennyiségnek felét vegye át a város és a 2 millió ko­ronát ossza el arányosan akként, hogy 1—2 száz koronás adag­gal mindenki elintézhesse ezt a kötelezettségét. Tegnap a Pusztáról, Ta­társáncról járt bent ez ügyben nagyobb deputáció Kun Béla nemzet­gyűlési képviselőnél és Endrey Béla tanácsnok, városi elöljárónál. Mint értesülünk, Lázár Dezső gazdasági egyesületi elnök, gazdasági főtanácsos karolja fel az ügyet, hogy a város se károsodjék és a kö­zönség is meg legyen mentve az elkerülhető zaklatástól. Másfélmilliós bírság forgalmiadó különbözetért. Két nap óta Vásárhelyen kutat forgalmiadók eltitkolása ügyében a szegedi kir. pénzügyigazgatóság forgalmiadó osztálya. Egyelőre a mészárosok és az italmérők adatait vette vizsgálat alá. Ezen két szakmánál ugyanis pontosan meg lehet állapítani a forgalmat. A vá­góhídon a passzusokból kitűnik a vételár, a vágásból a mennyiség s az üzleti hasznot leütve megközelítő pontossággal ki lehet mutatni az eredményt. Több esetben megállapították, hogy nagy eltérés van a lerótt forgalmi adó és a forgalom adatai között. Ez alapon egy m­észá­­rosmesterre 1 millió és 400 ezer korona bírságot róttak ki. Bírságot kapott Blum mészárosmester is, akinél 40 ezer korona hiány után annak 10 szeresében, 400 ezer koronában szabták meg a bírságot. Egy italmérőre 140 ezer koronát róttak. A törvény 10—50-szeres bír­ságot ír elő és az ügyészségre való följelentést. A bírságolás, illetőleg forgalmiadó razzia nagy izgalmat keltett az iparosság körében, any­­nyival is inkább, mert az iparosok teljes jóhiszeműségüket hangoz­tatják. Wolf pénzügyi tanácsos teljes méltányossággal kezeli a kér­dést, mert a törvény előírásának minimumát szabja ki, de magának a kormányzatnak kell ennél a tömegbírságolásnál kegyelmi jog­körét a humánosság legmagasabb fokáig kiterjesztenie, különösen ott, hol a jóhiszeműség kétségtelen. Éppen a mészárosmesterek vol­tak azok, akik azt kérték már régebben a pénzügyigazgatóságtól, hogy már a jószág megvásárlásánál róhassák le forgalmiadójukat ak­ként, hogy a jószág vételárára­ 10 százalékot tesznek s azután fize­tik az állatforgalmi adón felül az általános forgalmiadót, de ez a ké­relmük még elintézve nincs. A vásárhelyi iparosság tulajdonképpen mostanában ismerte csak meg a forgalmi adók lerovási módját és fel­tehető, hogy a mészáros, mikor üzletében a nagy forgalom, a nagy torlódás van, legjobb szándéka mellett is téveszt. Nem akarjuk mi mentegetni azt, aki az adótörvényt kijátsza, mert adót fizetni polgári kötelesség, de ahol nincs ravasz fondorlat, ott meg kell keresni a méltányosságot, ami jelen esetben nem lehet más, mint mondjuk a bírság leszállítása a 2-szeresre és valami időhaladék. ___ A gazdasági cselédekre felfüggesztették a kereseti adó végrehajtását. A természetbeni járandóságok értékét a kamarával együttesen kell megállapítani. — A cselédek béréből havonként 240—320 koronát kell lefogni. A felfüggesztéssel kapcsolatban még egy rendeletet közöl a sze­gedi pénzügyigazgatóság, e szerint a gazdák a me­zőgazdasági cselédek és mezőgazdasági alkalmazot­tak munkabéréből, illetve járandóságából január el­sejére visszamenőleg ha­vonként 240—320 koronát kötelesek levonni, körülbe­lül ez fog megfelelni a ká­reseti adó összegének, amit majd a cselédek fizetnek. A fenti rendeletekre, különös­képen az utóbbira felhívjuk a gazdák figyelmét. Ha a döntés megtörténik, a gazdasági cselédek és alkalma­zottak bejelentésére nézve az adó­hivatal hirdetményt fog kibocsáj­­tani, ugyancsak az adóhivatalnál kapnak a gazdák bejelentő lapo­kat is. Az általános kereseti adó fize­tésének kötelezettsége a törvény szerint a mezőgazdasági cselé­dekre és mezőgazdasági alkalma­zottakra is vonatkozik s ezek adó­jáért a törvény a gazdákat teszi felelőssé. A szegedi kir. pénzügyigazgató­ságtól tegnap egy rendelet érke­zett a városi adóhivatalhoz, mely a mezőgazdasági cselédek és me­zőgazdasági alkalmazottak kere­seti adójának bejelentésére vonat­kozó kötelezettséget pár napra felfüggeszti. A felfüggesztés azért történt meg, mert a pénzügyminiszter új rendelete értelmében a me­zőgazdasági cselédek és mezőgazdasági alkalmazot­tak természetbeni járandó­ságának mikénti értéklését a városi tanácsnak a mező­gazdasági kamarával együ­­tesen kell megállapítani A Sasi szeretetvendégség a lelkek igazi családi ünnepe volt. Alig egy héttel előbb tűzte ki szeretet­­vendégségét és alig pár nappal előbb mondta ki a hivó szót a Vásárhelyi re­formátus szövetség s egy szives invi­tálásra felsereglett Vásárhely társadalma s megtöltötte a Sas dísztermét. Villany­lámpák fényében pompázott a kupolás csarnok s csillárok tüze csillogott a sze­mekben s magyar feltámadásnak hite, bi­zodalma harmatozott a magyar telkekre. Nyolcszáz ember imponáló serege hullám­zott, zsongott a Sasban, mikor Márton Árpád tiszteletes a pódiumra lépett. A hálás köszönet szólt első szavából, hogy a szövetség hivó szavát ily nagy megér­téssel követte Vásárhely társadalma, miu­tán a magyar jövendőről beszélt Az Ipa­ros daloskor fohásza után nagytiszteletü Harsányi Pál, a Békésbánáti reformá­tus egyházmegye ékes beszédű esperese lépett a pódiumra s beszélt feszült figye­lem közben a családi életről. Ha van hősköltemény a dicső tettekről, ha van Niebelungi ének a hősiességről, az ő be­széde a tiszta, az eszményien szép csa­ládi életnek zengő zsoltáros éneke volt. A szent háromság szent incarnálódása a magyar családi életben volt a­ beszédé­nek vezérfonala. A férfi, állította légyen őt bárhova sorsa az élet posztján, akár palotában, akár kunyhóban, akár mily magas pozícióban, akár alacsony sorsban,, akár világit mint a fáklya és szórja lelki­, agya fényességét, akár ő kap fényt má­soktól, de mikor a családi fészket felépíti, teremt, alkot, fáradozik, benne jelentkezik az Atya, a férfi, az isten képére és ha­sonlatosságára teremtett ember. S a nő ? A nő, a hitves a derű, a szeretet, a me­leg, az égi ragyogás s anyaságában a megváltó szent szenvedésének részese, kiben önfeláldozássá magasztosulhat a megértés. Ő a Szeretet. S a harmadik a gyermek, im­ádságos ígérete a jövőnek. — Ha — végezte beszédét Hars­onyi esperes — a szentháromság e nagyszerű incarnálódását látjuk megtestesülni a csa­ládi életben, akkor itt nincs semmi kétség a boldog magyar jövendőben, magyar fel­támadásban. Hiszen egész dicsősséges múltúnk a családi életnek ezen szent há­romságán épült fel. Ennek a feltámadás­nak hitét szolgálom én bízó lelkemnek egész erősségével nemcsak a katedráról, hanem a fehér asztalnál is; nemcsak a fehér asztal mellett, hanem baráti és csa­ládi körben is. Ennek a szent, nemes, tiszta családi életnek legyenek mindnyájan apostolai, akkor lesz magyar jöven­­dő, lesz magyar feltámadás! . . . A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az Iparos Daloskor a Fohászt énekelte el. A háziasszonyok és leánykák kedvesek, figyelmesek voltak s az estély minden ré­szében fényesen sikerült. Anyavédelem. 1. Országunk porbaomlása után mihama­rabb feleszméltek az emberek és rájöt­tek arra, hogy Magyarország mostani ál­lapotában sokéig nem maradhat, mert életképtelen. Csonkaságában ugyanis nem tudná tel­jesíteni azokat a kötelességeket, amikkel tartozik idebenn a polgárainak és amit várnak tőle odakünn a nyugati népek, főkép pedig azok kultúrája, amelynek egy évezreden át védbástyája volt. . Képtelen tudniillik megadni és biztosí­tani a lakosai számára mindazokat a különböző szükségleteket, mik az életfen­­tartásét zavartalanul nyújtják, mert el­vesztette területének egy részét és azzal együtt számtalan dolgot, amiknek hiánya nemcsak a rendes életfolyást, akaszthatja meg, vagy teszi lehetetlenné, hanem ká­ros visszahatását megmutatja és érezteti az ipar és kereskedelem terén, sőt meg­béníthatja még a szellemi előhaladást is. A szükség fában, szénben, sóban és vasban és sok más egyébb dologben kiáltó és olyan nagy, amit kibírni hosz­­szabb ideig lehetetlen, aminek megszün­tetését pedig csak a régi határok vissza­állítása eredményezheti és hozhatja meg. Ahoz pedig, hogy véget érjen a mos­tani áldatlan állapot és az akadályok el­távolíttassanak az útból, a­mik az ország életére bénítólag hatnak, — erőre van szükség szellemi, erkölcsi és anyagi téren

Next