Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. március (20. évfolyam, 49-73. szám)
1924-03-01 / 49. szám
fu 39. ; állalt, 51 ép ifiből tő ás ^adme^«*AFh«hr. 1924 március 1. Szombat Ara 500 korosa. XX. évfolyam 49 sz.fier. VASABSlLYi FeleMie awerdeMtfl •m laorwiafdooos mh bela S»w*aeisiße45s as ätettfohivat*' Kossuth Mr bcéytw -*HV »*►*■■»•* Vidékre <agjr mMnpw mmm * feMtmasáti t 87 * I1 ti It t T t t* e ** 111 I’ (RAI «stíl * ‘ tárgyalásokon a drágaság kérdésével is foglalkozni. A Hszsz elnök napirendi indítványát fogadó el. aknak felelő erős a s. 19 Pl Ját a. 19 ban tnek smbpr 91 ídT szabad mellei is. Kö keres!« e __16; legmagasabb necce fizetem ca 91 14 dó, éri 21 tSt zegvéri 23‘ istdói*, lein és ók, egy ok« A kisgazdák, akik az Egységespártban, mint képviselők helyet foglalnak, medorandumot készítenek, — mint hírlik — s abban foglalják össze követeléseiket, illetve valósítandó programmpontjaikat a kormánynyal szemben. Nincs mit leplezni rajta, meg kell mondani nyíltan, hogy ezek a kisgazdaképviselők, mikor a kormányt támogatják, sokszor ellenkezésbe jönnek régi programjukkal, de teszik a támogatást azért, mert vezérük, agyatádi Szabó István is benn ül a kabinetben s ha ő kiválnék s vele együtt kiválnának a kormánypártból a kisgazdák és ellenzékbe mennének, akkor felborulna a mai helyzet, mely ha rosz is, utána még részebb jöhetne. Ez a hazafias aggodalom tartja a kisgazdaképviselőket a kormány mellett s igy álláspontukat méltányolni kell, nem pedig kővel dobálni. Viszont a kormánynak teljesítenie kell azokat a kívánságokat, melyek a kisgazdák köréből felhangzanak s melyek széles néprétegek kívánságait is képezik egyúttal. A belföldi kényszerkölcsönnél a kisgazda képviselők kívánják, hogy az 1921. évi adóalap mellett a korona romlásából meggazdagodott új ekszisztenciák adóztatása legyen a fő irányelv. A tervezett létminimum határét — melyre nem vetnek ki kényszeradót, — a kormány emelje föl, hogy teszem azt, ne csak évi egymillió korona jövedelem legyen kölcsönmentes, hanem ennél nagyobb összeg is, viszont a nagyjövedelműeknél fokozatosan növekedtek a kényszerkölcsön kulcsa. Kívánják a kisgazdák a saját használatra való dohánytermelés nagyobb mértékű megengedését, a kisüst visszaállítását s a kisüsttel kapcsolatban tisztes anyagok főzését, ami ez állattenyésztés javítására nézve nagyon nagy horderővel bír s több ezermilliós hasznot jelentene a kincstár számára is. Kivenjék a vidéki tűzrendészet korszerű rendezését, a kisgazdaköri felterjesztett alapszabályok sürgős jóváhagyását, a felekezeti tanítók fizetésének kiegészítését és megszüntetését a forgalmi adó behajtása körül előforduló zaklatásoknak. Mindezek oly kívánságok, melyeket teljesíteni lehet és kell is, mert elvégre a keresztény kisgazda földmíves és polgári pért léte függ attól, hogy ne veszítse el a népnél gyökerét még akkor sem, ha újra a választók elé áll és elhagyja a fölvett egységes párt nevet. Mert azzal legyen tisztában mindenki, hogy a híresztelt új választások csakis tiszta alkotmányos eszközökkel jöhetnek. S épen ezért a kisgazda képviselőknek föl kellett volna venniök mostani követelő Hódmezővásárhelyi ElIESSEDlill BIZS Hészványtársaság. naptcrke 50 millió K. Telafonszámai: Andrássy-u. Bereczk-palota. Táviratcím: smnwerebank. Bank, áru és értéktőzsdei megbízásokat megbízhatóan, leggyorsabban eszközölt Közvetlen tősdei telefon összeköttetés. Pénzt heti kamatozásra legelőnyösebben elfogad. Folyásit kölcsönöket sí vit& ■rt VI fypitke t küt í, va!a t szak _19' alkatié ekkel en tár malom 14 idő és mun unkaériás kér üzlete 201 rtmár.y rüs, Lerkocsi rdó el ily. 14' fők n, rész 14 ho,cíka 16 _21' 12 körül Gór lép, éri 15! seikbe a frégi programmpontot, melyet ellenzéki körökben oly sokszor hangoztattak: az általános, egyenlő, titkos, községenkénti választójog követelését s akkor látnák a széles néprétegek, hogy a régi elv ma is elv, a régi Programm ma is programm. Március 30-án lesz a főispáni installáció. Az ünnepségen részt vesz Bethlen István gróf miniszterelnök is. A 8ner Károly dr főispán beiktatási ünnepsége március 30 án lesz diszközgyülés keretében s azzal a hagyományos 8?okceu diszszel, amelylyel a mullben történt. Az installáció jelentőségét nagyban emelni fogja ez a körülmény, hogy arra leutazik Bethlen István gróf miniszterelnök vérosuik első választókerületének nemzetgyűlési képviselője is. A beiktatéssal kapcsolatban a rendező bizottság vezetősége ez alábbi felhívást bocsájtotta ki a közönséghez: .Köztudomású már, hogy dr Aigner Károly úr városunk főispánjává lett kinevezve. Ui főispánunk — aki Szegednek is főispánja — maga is gazda s úgy tudjuk, a Szegedi Gazdaság Egyesületnek elnöke, de nem csak gazdasági téren, hanem az ipar és kereskedelem terén is sok üdvös dolgot vitt keresztül Szeged lakossága javára. Mi, akik dr Aigner Károly főispánt ismerjük, aki magas közigazgatási tudással rendelkezik, munkabírásának tetőpontján éli, aki csak az egyenes utat észmeri, aki mindenkivel a legszivélyesebben érintkezik és semmiféle jogos kivánság elől el nem zárkózik, aki a világháborúban is mint katona, hazánkért hűséggel, becsülettel teljesítette a reá bbot feladatokat, megnyugvással állítjuk, hogy az ő személyében nem csak közigazgatásunk, de általában a város öszlakossága olyan főispánt nyert, akit úgy fogunk tisztelni, szeretni, becsülni, mint a volt főispánjaink legjobbjait, akire majdan olyan szívesen fogunk emlékezni, mint ahogyan Kéllay Albertra, vagy dr Lukács Györgyre emlékezünk. Fogadjuk őt magyaros tisztelettel, előlegezzük részére bizalmunkat, és ennek külső kifejezéséül megérkezésekor lobogóztuk fel a Kossuthteret, Andrássy- és Kolllay-utcákat, ez útvonalon helyezkedjünk el tisztelettudóan; lássa a főispán már ezen külsőségekből is, hogy tudunk mi szeretni, a adjuk meg neki az alkalmat arra, hogy bizodalommal jöhessen közénk s jelezzük, hogy mi is szeretetet várunk tőle. Reméljük, hogy a város lakossága az első esmerkedés alkalmát meg fogja ragadni a azon a tisztelet ebéden, amely a beiktatás napján lass, nagy számmal fog részt venni. Ezúttal jelezzük, hogy a főispáni beiktatáson jelen lesz gróf Bethlen István miniszterelnök úr, városunk első választókerületének nemzetgyűlési képviselője is, aki a világháborút végigküzdötte karddal a kezében és most csaknem egyedül áll ellenségeinkkel szemben- Szellemi felsőbbségével harcol minden ármány ellen, hogy megmenthesse ezt a szerencsétlen nemzetet a végpusztutástól. Illő, hogy tüntessünk mellette, kötelesség, hogy elismerjük rendkívüli, szinte emberfeletti tevékenységét, buzdítsuk, lelkesítsük további kitartásra, hogy lássa miniszterelnökünk, hogy nem hiába dolgozik éjt napot eggyé téve, mert megártják és becsületes honfiakhoz méltóan igyekezünk tőlünk lelhető módon a nevet, a haza mentésére irányuló ténykedéseiben támogatni. Magas vendégeink érkezésének idejét később fogjuk közölni, addig is értesítjük ez érdeklődőket, hogy a beiktatással felmerülhető kérdésekben a felvilágosítást Faragó tanácsnok bármikor szívesen megadja." Nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés pénteki ülését 1 óra után néhány perccel nyitotta meg Pesthy Pál «elnök. Bejelenti, hogy Debreczen III. kerületének megválasztott képviselője, Nagy Vince ellen, illetőleg ennek megválasztása ellen panasz érkezett be. A panaszt az állandó igazoló bizottsághoz tették át. Harmadszori olvasásban elfogadták a kisebbségi nyelvhasználat biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezután folytatták a testnevelési törvényjavaslat tárgyalását. Az első felszólaló Réth Iy Anna. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Ha már olyan időket élünk, hogy szükségessé válik a sport, akkor elsősorban a kormány gondoskodjon inkább a megélhetésről. A sportot nem lehet kötelezővé tenni, mert a munkásoktól nem lehet elvenni ez egyetlen szabad napjukat : a vasárnapot. Kifogásolló, hogy a cserkészek felvételénél különbséget tesznek a vallás tekintetében és e zsidókat nem veszik fel. A mér kibocsájtott végrehajtási utasítás revízióját követeli. Petrovics Gyula egyet ért Kéthy Annával abban, amit a sportra nézve mondott, de teljes ellentétben élt vele ekkor, amikor kivetkőzve a női mivoltából, beszédében vallásellenes szavakat használ s ellentétben áll akkor is vele, amikor a vallásos kérdést olyan dolgokkal hozza összefüggésbe, amihez a vallásnak semmi köze. Úgy a mega, mint a pártja nevében örömmel üdvözli a javaslatot Rotheinstein Mór visszautasítja Petrovicsnek a Kéthy Annára vonatkozó kijelentéseit. A sportolás annak népszerűsítését is kívánja, de hibásnak tartja a törvényt azért, mert először a munkásság egészségügyi viszonyait kell megjavítani. Gömbös Gyula kijelenti, hogy szerinte ezt a törvényjavaslatot nem szabad pártpolitikai szempontból bírálni. Csodálkozik azon, hogy a szociáldemokraták nem járulnak hozzá a törvényjavaslathoz, pedig ez a tömegnevelést célozza, amit a szociáldemokratáknak támogatni kellene. Tisztába kell lenni azokkal a tervekkel, amelyek a testnevelés terén mértékadóul szolgálnak. Ne költsünk milliókat az olimpiádokra, mert még nincs kialakulva a testnevelésünk. Igaz, hogy a nemzetközi versenyeken való részvétel feltétlenül szükséges, de oda csak olyan részvevőket küldjünk ki, akik nem hoznak szégyent az országra. A sportban nem érvényesülhet a síréberség. Hálával tartozik a kultuszminiszternek, hogy olyan mélyen foglalkozott a sport gondolatával. A sportot nem a nagyok számára kell létesíteni, hanem már az iskolákban kell előkészíteni és nem kell attól félni, hogy a gyermekeket elvonjuk a tanulástól, hisz éppen a mai időkben van szükség arra, hogy egészséges szervezetű, új nemzedéket neveljünk. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban s aztán az összes szakaszokat részleteiben is hozzászólás nélkül elfogadja a Ház. Ezután az elnök napirendi indítványt tesz, amely szerint a legközelebbi ülés a jövő héten szerdán délelőtt 11 órakor lesz. Farkas István az elnök napirendi javaslatával szemben indítványozza, hogy holnap is tartsanak ülést, tűzzék ki a munkabér szabályozását és a létminimum biztosításának kérdését a napirend anyagául. Bethlen István gróf miniszterelnök hivatkozik arra, hogy a szerdai napirendben a korona értékcsökkenésének a meggátlásáról szóló törvényjavaslat szerepel és így a képviselőknek módjukban lesz a Tegnap reggel általános, igaz és mély részvétet keltve terjedt el az a hir a városban, hogy Török Ernő földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag váratlanul meghalt. Török Ernő elmúlása mérhetetlen veszteséget jelent nemcsak legközelebbi hozzátartozóira, hanem az egész város társadalmára, mely igaz megbecsüléssel, megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel vette körül e talpig becsületes s igaz magyar érzésből telített férfiút. Török Ernő élete fáklyája kilobbant, tüze, mely hevített s melynek melege termékenyitőleg hatolt az alkotások mezején, kialudt. Az a koporsó, melyben Török Ernő kihűlt porhüvelye fekszik egy darab véget ért vásárhelyi étetet zár magába s visz a dübörgő hantok alá. Török Ernő fiatalabb éveit a vásárhelyi pusztán élte le, ott a pecércési zsombékos síkságon, melynek derék magyar népét vezette, irányította, nevelte a jó, a mpgismerésére s tanította igaz hazaszeretetre. Rendezett, szép fehér tanyája találkozó helye volt: Vásárhely vezető férfiainek, sokszor ültek vendégszerető asztalánál Baksa Lajos és Juhász Mihály volt polgármesterek, Draskóczy Pál szerkesztő, Kovács János ügyvéd, Póka László rendőrkapitány, Draskóczy Lajos lelkész, Biró Pál miniszteri tanácsos,Prehoffer Istvén rendőrkapitány, Szeles János földmivesiskolai igazgató, Fári Antal takaréki igazgató, Ernyei István főgimntanár, Szathméry Tihamér volt kormánybiztos főispán s még többen a régi világ megtisztelt egyénei közül. Mikor 1910 ben, a képviselőválasztások alkalmával a függetlenségi lobogó Kun Béla nevével győzelemre jutott, a diadalnak nagy része Török Ernő nevéhez is fűződött; ő vezette be a pusztaiak feledhetetlenül fölemelő érzést keltő 88 kocsiját, mely elé Csomorkányig Kovács József, az ősz pártvezér menö ki s együtt vonultak be a városba. Azóta mindig, nehéz, küzdelmendőkben is kitartott Kossuth Lajos örökké élő hitvallása mellett. N ».:őszeretettel foglalkozott id' o !; ily irányú híres 1905 én, mikor még szerkesztőségünk a Melihhárféle házban volt, — jelentek meg a Reggeli Újság rabjain. Nemcsak lélekben volt igaz magyar, hanem termeiben és arcban is; fényképét, mint tipikus magyarét ott látjuk Szeremlei Sámuel könyvében. A Pusztén, a Pecércés Török Ernő 1848-1924