Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. március (32. évfolyam, 54-79. szám)
1936-03-01 / 54. szám
bhj. városoK________ ÉTMÉNY. lefoglalt 91 má, 2 ló és 5 juh, itve 12-én a Kukban délelőtt 11 ének készpénzt kiadatni. 3. február 22. írási adóhivatal. TményT" járulékhátralék édes-nemes papdezés, 5 drb drb bőrrel behrisnya, 2 drb cserépkályha, 1 igáskocsi, 1 pár 1 drb üzemkék ruhaszekrény, drb utazóböröndett tükör, 1 drb festmény, 200 paripa, 1 drb ii, 3 drb teljeszkő, 2 drb irótkabát, 2 drb * pad, 1936. évi lelőtt 9 órakor árverés esetén lapján délelőtt írnokban (Hódi ,) a legtöbbet .Rendben el fog ugyanezen narznek elárverez(Kutasi út). /■égésén venni az első árverélegfeljebb aznek megveheéseit a legtöbbet illenében, becslatni. .. évi február hj. város f hirdetmény. város közönséversenytárgyalajdonát képező 1232 sz. alatt árverési feltéterinti területszerint is megépületekkel és eyütt 1936. ápmárcius 31- ra. 1936. március tájáig adandók ügyosztályához írta) »Ajánlatos tulajdonát rbe vételére« ajánlat állami lyszerüen felül meg az állami ly vidékiek rénellékelhető. : biztosítására rába előzetesen ;y ennek megi által is elfojt helyezni és ft ajánlatához iius 19 én honórakor, anaikor ajánlattevők, ehetnek. inról készült ügyosztályai: feltételek pezerezhetők, nem vétetnek, évi február ALAN polgárfj. varos él. Így a legközemárcius hóztartatni. Mársár, mig 14-én fog megtarszabályszerüen jószág felirat kapcsolaásáron részt ! kereskedőket, a hely kijelöllatóságnál ezen .k és jogosultigazolják, évi február polgármester. kedvezményes azonnali ár- és fél hold 8 Id haszonbérbe 983 azdasági csépserélhető trak- traktoreke is ! alatt. 904 Hólkenóvás árrés?, 1936. MÁRCIUS Előfizetési ár helyben Negyedévre 5. — P Félévre 10. — P Vidékre Negyedévre — P Telefonszám: 79 VASÁRNAP. ARA 12 PILLÉR? VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP IS&AH. évfolySfkr Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér Telefonszám : 79 „Megtelt“ Írta: Friedrich István Most éppen a kisiparosokat segítik meg. Egy sok vonatkozásban helyes és időszerű javaslattal. Újabb regulák közé szorítják a kisipart. Az egyiktől elvesznek valamit és odaadják a másiknak. Ezért sír az első és örvend a másik. Azután pontosan körülírják, hogy mit nem szabad ennek vagy annak a kisiparosnak. Megsegítik, megmentik a kisiparost. Sőt körülveszik a zártszám védőfalával, nehogy a későbbi jövevények konkurálhassanak vele. Szóval reformálják ezt, újból szabályozzák azt, de új munkaalkalmat, új kereseti lehetőséget nem teremtenek. Tehát reformjavaslat, de nem az oly sokszor beígért kenyérjavaslat. Inkább védelmi jellegű, mint munkaalkalmat teremtő és megélhetési lehetőségeket szaporító. Megvédi azt, aki valahogy még meg tud élni iparából, de kegyetlenül kiakasztja a „Megtelt“ táblát, ha egy új jövevény bebocsátást kér. Ez az a „Megtelt“ tábla, amit egyre gyakrabban akaszt ki mostanában a reformkormány. Szép sorjában, egyszer az egyik bejárati kapun, máskor a másikon. Tilalomra, amelybe az egyetemi hallgató, az ügyvéd, ezentúl az iparos és nemsokára pedig úgy látszik az újságíró is bele fog ütközni. „Megtelt“ és „Tilos“. Belépni tehát nem lehet. Odakünn tágasabb. Kitanultam ezt vagy azt az ipart, megvan a mestervizsgám, de nem nyithatok műhelyt, nem léphetek az úgynevezett önálló és független polgárok közé, mert nem szabad szorgalmammal, nekigyürkőzésemmel, tudásommal veszélyeztetnem a nálam korábban világrajött testvéreim megélhetését. Pechem van. Későbben születtem, mint az ipari novella szerint ajánlatos lett volna. A csáklyásoké tehát az előny. Azoké, akikről folyton azt mondják, hogy nem adják át helyeiket a fiatalságnak. Lemaradok, lekések, kinnrekedek, mert vagy egy évtizeddel későbben láttam meg a napvilágot, mint ahogy kellett volna. Megsüthetem mindazt, amit tanultam. Hiába kínlódtam mint szegény tanonc, hiába igyekeztem mint segéd — ha volt egyáltalán munkám — gyakorlatot szerezni, hiába tettem le kitűnő eredménnyel a mestervizsgát. Mehetek más pályára, ha mindenáron önállósítani akarom magamat, vagy maradhatok még hosszú esztendőkig segéd, amíg akad majd olyan kormányzat, amely a „Megtelt“ táblát eltávolítja. Érdekes, hogy a reformkormány azzal robogott be, hogy legelsősorban az új generációnak a nemzeti munkába való bekapcsolásáról fog gondoskodni. És most már a kisiparos pályán is korlátokat emel a feltörekvő ifjúsággal szemben. Ezzel még súlyosabb gondokat rakva ama szülőkre, akiknek fiaik vannak. Mert miképpen buzdíthatná a szülő gyermekét ennek vagy annak a mesterségnek a megtanulására, ha teljesen bizonytalan, hogy valaha önálló mester is lehet belőle. Azt is halljuk folyton, hogy a proletártömegek számára lehetővé kell tenni a polgáriasodást. El kell távolítani az útból mindazokat az akadályokat, amelyek az alsó rétegek felemelkedését gátolják. Hogy a szukreszcencia előtt nem lehet a kapukat becsapni. Ez mind szép és okos. De mihez fogjon hát az életnek nekivágó ifjú, ha a pályaválasztás megtörténte után és tanonc meg legényéveinek az elszenvedése után, még mindig ott tátong előtte a nagy veszély, hogy éppen beérkezése előtt kiakasztják a „Megtelt“ táblát ? Hiszen, ha úgy vesszük, ez az egész ország túlontúl meg van már telve. Négyzetkilométerenként majdnem száz ember él a csonka ország területén. Mégis harcolunk az egyke nemzetpusztító veszedelme ellen, mert úgy tudjuk, hogy az a nép, amelynek nincs bátorsága a szaporodásra, az le is mond a jövőjéről. És mert azt is tudjuk, hogy a körülöttünk élő népek szaporábbak, mint a magyar. De nem elég az egyke ellen szónokolni, a sokgyermekes anyákat kitüntetni, hanem azzal is kell törődni, hogy az életbe bevonuló kis- és újmagyarok a „Megtelt“ táblákon és különféle tilalomfákon kívül útbaigazító táblákat is találjanak. Amelyekre rá van írva, hogy hát merre tartson az a jövevény, aki sem erre, sem arra már nem mehet, mert mindenütt azok a boldog korábbszülöttek csücsülnek, akiket körülbástyáz a numerus clausus. Igen, itt volna az ideje, hogy a sok „Megtelt“ tábla és tilalomfa helyett a vezérlő honfiak végre útbaigazító táblákat is állítanának fel. Mert hónapról-hónapra több utat zárnak el, több bejárati kaput csuknak be, de a kívülmaradottakat sorsukra hagyják. Anynyi új hivatalt létesítenek mostanában is, de sehol egy olyan magyar királyi iroda, amelyben bürokrata honfiak megmondanák a tudakozódó szülőknek, hogy mit kezdjenek a fiaikkal, milyen mesterségre tanítsák gyermekeiket, vagy milyen életpályát válaszszanak a számukra. Van egy életmentő hivatal. A pesti rendőrségen. Van több Rakovszkymentőcsónakunk is. De ezek csak akkor lépnek permanenciába, ha a kétségbeesett magyar testvér a Turulra mászik fel, vagy a Dunába ugrik, vagy másképpen fenyegeti meg a tisztelt társadalmat, hogy örökre itt hagyja. Miért kezdődik tehát e konszolidált mintahazában az életmentés már csak akkor, amikor az öngyilkosjelölteket vissza kell rángatni ebbe a szép életbe? Az életmentésnek már ott kell akcióba lépni, ahol a fiatal magyar az iskolapadot elhagyja és át akar térni a kenyérkereset göröngyös útjára. Ott nyúljon az állam a hóna alá. Akkor lássa el útbaigazításokkal, tanáccsal. Akkor segítse meg. Az ifjút a mai nehéz világban nemcsak iskolai oktatásban kell részesíteni, hanem elő is kell készíteni az életküzdelemre. Be kell vezetni a mindennapi kenyérért folyó küzdelembe. Hallom az ellenvetést: hát mit csináljon még mindent az állam ? Erre csak azt válaszolhatom, hogy ha a harmincas évekbe került férfiakat megállítja útjukban „Megtelt“ táblákkal és egyéb tilalomfakkkal, akkor igazítsa útba az induló fiatalságot is, nehogy az ifjúságot olyan tanulmányokra áldozza, amelyek úgysem vezetnek célhoz. Ha a vezérlő honfiak a tilalmak felállítása terén ilyen többtermelést tudnak produkálni, akkor ne sajnálják a fáradtságot az útbaigazító tevékenységtől se. Mert, hogy mit nem szabad, mi tilos, azt most már nagyon is tudjuk, hadd lássuk végre, hogy hát mi ajánlatos, mi célirányos és hogy mit szabad. Kisiparos testvéreink pedig ettől a zártszámtól ne várjanak semmit se. Rajtuk csak szövetkezeti anyagbeszerzéssel, egészen különleges hitelnyújtásokkal, olcsó munkaelőlegekkel, méltányos számlaleszámítolásokkal, lakással ellátott világos, egészséges műhelyek létesítésével lehetne igazán segíteni A bürokratikus hókuszpókuszok esetleg nyújtanak egyes kategóriáknak átmeneti előnyöket és kedvezményeket, de végeredményben az egyetemes nemzeti munka frontjain semmit se jelentenek. Tehát: A „Megtelt" táblák helyébe útbaigazító táblákat kérünk. Ha ezeket is megkapjuk, akkor és csak akkor lesz a reformjavaslatból kenyérjavaslat. Szombatra virradó éjjel kirabolták a csongrádi városházát Tizenkétezer pengőt megtaláltak Vásárhelyen - Gombos József rótt soffőr rejtette el a pénzt a Mátyás-utcában - Lázasan kutat a rendőrség a tettesek után tegnap szenzációs mozzanattal érkezett fordulópontjához annak a sorozatos betöréseknek bünkronikája, melyek közel egy esztendő óta foglalkozatják Vásárhelynek és a környékbeli városoknak rendőrségeit és tartják izgalomban a közönséget. Csak a legutóbbi esetre utalnak, mely a református egyház pénztárában történt s hol négy bűnöző vett részt a betörésben. Két hónappal előbb a rom. kat. egyház kasszáját fúrták meg, ahol 740 pengőt zsákmányoltak. Azelőtt a kir. járásbíróság kézikasszája szerepelt a bünkronikában s még előbb a Freycég és az Ániszfeld vaskereskedelmi Részvénytársaság. Mindegyik kasszaforrás ugyanazokra a kezekre vallott. Amennyi gyanúsítható ember csak van, azokat mind elővette az államrendőrség azonban a tettesek mindig ki tudták kerülni a leleplezést. Az volt a feltevés, hogy egy nagyobb zsákmány fog a vesztük lenni, mert a pénz a legjobb áruló s akik így vélekedtek, azoknak a legutóbbi eset adott fényes igazat. Véletlen volt az egész. Kerekes István Mátyás utcai szabómesternek a felesége, ott van a házuk az utca külső végéhez a második, szombaton délelőtt tíz óra után a takarításhoz homokot akart bevinni a lakásba. Az udvar alsó részén van egy szűk kocsiszín. A színben az a hintó bőrfedéllel, amelyiket már a múlt nyár óta nem mozdítottak ki a helyéről. Kerekesné, hogy a homokhoz hozzáférjen, a lecsukot bőrfedélt odébb akarta tolni, amikor nagy meglepetésére, de megdöbbenésére is egy csomó ezüst pénz és bankjegyköteg hallott a lábai elé. Százasok, ötvenesek és rengeteg ezüst Az első pillanatban nem tudta mire vélni a dolgot, mikor azután a kocsi ülésére tekintett, betörőszerszámokat pillantott meg azon. Sírva szaladt be a műhelybe. A segéd telefonon szólt fel a városházára, ahol Kerekes István a rendes elsei inkasszálást végezte. Rohant haza Kerekes István s nyomban a rendőrségnek tett jelentést. Megjelent nem sokára a helyszinen Tóth Imre detektivcsoportvezető az egész testülettel. Átvizsgálták a kocsit és összesen 11744 pengő és 44 fillért találtak, valamint egy páncél fúrót, egy tépő szerszámot s egy feszítő vasat. Valószínűleg ezek a szerszámok dolgoztak másutt is Vásárhelyen. A bankjegycsomóban, melyek között 21 darab 100 pengős, 200 darab 20 pengős, négyszázötven darab tíz pengős, a többi pedig ezüst 5 és 1 pengős, a csongrádi pénztári bélyeg volt látható. Épen ezért telefonon szóltak át a csongrádi városházára és rögtön kiderült a titok: szombatra virradó éjjel kasszafúrók garázdálkodtak a község pénztárában s a kasszát megfúrva, onnan az egész pénzkészletet: 24897 pengőt raboltak el. Most már teljes aparátussal indult meg a nyomozás, hogy került oda a pénz és ki tette oda? Nem sokáig kellett keresni a magyarázatot. Kegyelemből tűrték a háznál Kerekesék a 32 éves Gombos Józsefet, aki 1926-ban 50 ezer pengő értékű vagyont örökölt s azt néhány év alatt mind elvette.ó Volt személyautója is, da azt is eladta s most hónapon keresztül egy fillér kereset nélkül állott. Nappal alig látták, mert csak aludni járt haza, legtöbbször a kerítés tetején mászott be. Pénteken délután 3 és 4 óra között távozott el hazulról és szombaton reggel 8 és 9 óra között tért vissza. Be se ment a lakásba. A segédek látták az ablakon át, hogy egyenesen a kocsi színbe megy, ahol mintegy tíz percet időzött, azután ismét eltávozott hazulról. Érdekes a dologban az, hogy Gombos József a zsákmánynyal bizonyosa el akart utazni Orosháza felé, vagy Makóra. Minden valószínűség szerint ugyanis a tettesek a rablás elkövetése után autón érkeztek vissza Vásárhelyre még az éjszaka. Gombos fél 7 óra tájban ki is ment a nagy állomásra, de ott megpillantotta Tóth Imre detektív csoportvezetőt és nem mert a vonatra szállni. Ez volt a szerencse, mert a pénz így került elő, így leplezte le a gangszterbandát a rendőrség. Most azután Gombos József után indult meg a hajsza. A rendőrség minden detektívje, minden közege munkába lépett, hogyGombos és társai lakat alá kerüljenek. Annál inkább szükség volt erre, mert hiszen még 14 ezer pengő hiányzott a csongrádi pénztárból elrabolt összegből. Mintha a föld nyelte volna el Gombos Józsefet. Innen is, onnan is jöttek a hírek, hogy látták, mikor azonban érte mentek, már nem volt sehol. Szépe Károly, a Kokron-gyár egyik alkalmazottja, tegnap délután Ami igaz az igaz, hogy harisnyákat, női nadrágokat, kombinékat, kestyűket, női-,férfi- és gyermek kötött árut legolcsóbban vásárolunk a KOKRON-szaküzletben