Vasárnap, 1924. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1924-01-06 / 1. szám

2 V rsAmore­­m­m­m­w 1924. január 6. Csak az a különbség, hogy most helyet és céget cserélt. A csongrádi bomba tragikus villanása rá­világít erre az őrült országrontásra. Az alföld legmagyarabb városába, a tiszai tanyavilág derék, dolgos, istenfélő és hazafias földmívelő népe körébe dobták a balkáni gyilkot. Akkor dobták oda, mikor a vezető államférfiak egészségüket feláldozva végeznek emberfeletti munkát az ország megmentéséért. Ezek az országrontók. Méltó foly­tatásai az 1918-ai fölforgatóknak. A keresztény nemzeti irányzatot, melyet a romlatlan földmívelő tábor őriz meg leghívebben, ezek az országron­tók veszélyeztetik legjobban. Káromlás még a szó is, mikor ajkukra veszik. De mi, a falu keresztény magyar népe, ha ezer ellenséggel szemben védjük meg szövetke­zeteink, gazda- és földmívesköreink oszlopain a nemzetet, megvédjük az országrontókkal szemben is. Kiverjük őket a faluból, mint a vörösöket vertük, mert nem akarunk új összeomlást. El­várjuk azonban a kormánytól is, hogy erős és határozott lesz és nem tűri tovább az ország­rontást. Budapest, január 6. Jön az olcsó gabona! Amit előre láttunk, itt a nagy világverseny a gabonában. A hivatalos megállapítás szerint 65 millió méter mázsa a világ termésfölöslege csupán búzából. Ezt nem lehet sehol elhelyezni. Most a búzatermő országok azon versengenek, melyik tudja a termését eladni előbb s melyiknek marad a nyakán a termésfölös­ég. Magá­nak az amerikai Egyesült Államoknak 30 millió mm. búza a fölöslege. Az amerikai kormány ezt a mennyiséget most Európába hozza s minden áron eladja. A veszteséget aztán adóban osztja el polgárai között, mert két millió búzater­melő farmert fenyegeti válság. Másfelől a Fekete tengeren füstölögve úsznak a nagy tengeri hajók s hozzák az eladó orosz búzát. Állítólag Oroszországban a kommunista rend­szer megszűntével újra megindult a termelés és a jó termés folytán 30 millió mm. búzafölösleg vár eladásra. Ugyan mit szól ehhez a Közélelmezési Tanács mirátunk ? Még nem akar eltűnni? Mert mi igazán elérkezettnek látjuk az időt, hogy a gabonakivitel szabaddá tétessék, különben nyakunkon marad az a néhány millió mázsa búzafölösleg. S ki segít majd a gazdákon, ha megint 10 aranykoronára esik a búza mázsája, mint a kilencvenes években ?­­ Baj van a győztesek között. Most tűnt ki, hogy Franciaország mégis csak rákényszerítette Csehországot arra, hogy katonai véd- és dacszövetséget kössön vele. Angol­országnak nem tetszik a dolog. Meg is értjük. Hiszen a nagy­­békeművek azért csinálták, hogy vége legyen a fegyverke­zésnek és a háborút megelőzzék. S íme, nem elég, hogy béke nincs, mert a csehek és tótok hajbakapva szeretik egymást, a horvátok vezére Londonba szökik a szerbek elől, a görögök királyukat zavarják el, a franciák még azzal a diktátori hal­atommal sem elégszenek meg, amellyel ma Európában kétségtelen rendelkeznek. De hát ki ellen fegyver­keznek a franciák és csehek ? ! Talán a németek és magyarok ellen, akiktől minden fegyvert elszedtek?­ Mindez elég gondot adhat a szövetségeseknek, akik efölötti bánatukban Alfonzét Rómába hívják, hogy a spanyol olasz szövetséggel bosszantsák Párist. S még azt merik Amerikában mon­dani, hogy nem jók a békeszerződések! MI HÍR­­ A POLITIKÁBAN ? * Bethlen István gróf miniszterelnök a Népszövetség tanácsának párisi üléséről karácsony előtt betegen érkezett haza Budapestre. A miniszterelnök ugyanis már Párisban torokgy­uladást kapott és lázas állapotban kénytelen volt az ágyat őrizni. A miniszterelnök visszaérkezése után kijelen­tette, hogy a Népszövet­ég Tanácsa a hatáskörébe tartozó és a kölcsönnel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét megoldotta és a jegyzőkönyvnek végleges szövegét megálla­pította. A párisi tanácskozások során felvetették a jóvátétel kérdését, mert a Népszövetség pénzügyi bizottságának véleménye sze­rint a kölcsönt nyújtó hitelei ez érdekében kívánatos minden kétséget kizáró módon való tisztázása annak, hogy Magyar­­országot a kölcsöntörlesztési ideje alatt a békeszerződésből folyó teljesítések címén mekkora évi fizetések terhelik. A pénz­ügyi bizottság ezeknek a teljesítéseknek az összegét átlagosan évi tízmillió aranykoronában vélte megállapíthatónak, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a békeszerződésből eredő terhek fizetésének rem szabad sem a magyar költségvetés egyensúlyát, sem pedig a korona érté­két veszélyeztetni. A pénzügyi új­áépítés végrehajtásának ideje alatt pedig, tehát 1926 június 30-ig, más békeszerző­désbeli terhet nem lehet Magyarországra hárítani, mint azt a szénszállítási kötelezettséget, amely a békeszerződés értel­mébe 1926. év közepéig teljesítendő. A pénzügyi bizottság megjegyezte még, hogy a kölcsön törlesztési időszakának első éveiben a fizetési kötelezettségnek tízmillió aranykoroná­nál jelentékenyen alul kell maradni. Bethlen István gróf miniszterelnök a párisi tanácskozáson nem fogadhatta el ezt a javaslatot, hanem először a magyar alkotmányos tényezők­kel lép érintkezésbe. A Népszövetség tanácsa ezért a kölcsön­­ügyben a végleges döntést a magyar albizottságra ruházta, amely január közepén Londonban ül össze. Ezt megelőzőleg még január elején a jóvátételi bizottság határoz arról, hogy miképen állapítja meg azokat a terheket, amelyek a béke­­szerződés értelmében Magyarország tartozik viselni. A párisi tanácskozással egyidejűleg Kállay Tibor pénz­ügyminiszter és Schober Béla államtitkár, a Pénzintézeti Központ vezetője, megegyeztek a háború előtti magyar tarto­zások tárgyában a francia és angol hitelezők képviselőivel. A megegyezés értelmében a jövő évtől kezdve az angolok­nak évi kétszázezer francot fognak fizetni félévi részletek­ben. Az összes angol követelések négy és félmillió fontot tesznek ki. A francia hi­elezőkkel szemben fennálló tartozá­sainkat körülbelül 35 esztendő alatt eg­enlő évi részletekben törleszthetjük, évenkint legfeljebb 16 millió frankkal. Bethlen István gróf miniszterelnök a karácsonyi ünne­pek után vidékre utazott és csak január 3-ikára tért vissza. A nemzetgyűlés ekkor folytatja ülésezését és ez minis­ter­­elnök nyilatkozatot tesz külföldi tanácskozásainak eredmé­nyéről. A miniszterelnököt távolléte idején Kiss József nép­jóléti miniszter helyettesíti. A «valódi magyar» vakfán senkit sem követ, maga körében marad és bármi csekély is lenne tisztje, annak tökéletes teljesítése által ad e tiszt­nek és magának díszt és fényt. Széchenyi.

Next