Vasárnap, 1930. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-06 / 27. szám
2 VASÁRNAP ered. Tehát ezeken kell segíteni, mert így kívánja maga az igazság is. És mégis mi történt? Az, hogy megfordult a helyzet. Azok támadják legjobban, akik kívánták, óhajtották és világra hozták. Megmozdult a kartel, a tőzsde, a lapok harsognak az aggodalomtól, hogy veszedelmes a baletta, közben pedig újra harapófogó közé akarják szorítani a magyar földet. Hála Isten, hogy ilyen hamar kibújt a szög a zsákból. Most már látjuk a kilógó lólábat, amely maga alá akarta taposni a magyar barázdákat. Csúnya játékot űznek. Eddig tele tüdővel fújták, hogy a mezőgazdaságon segíteni első kötelessége a kormánynak. És mikor jön a gyógyszerrel, akkor orvul hátba támadják. Rablópolitika ez, amelyet előbb-utóbb, de egyszer mégis csak elsöpör a falu népe. Mért olyan nagy a lárma és az aggodalom? Nem tudjuk megérteni. Miért lett rossz az, amiben eddig hittek? A felelet csak az lehet, mert a kormány a falu kisemberein segít és nem a kíméletlen karteleken. A magyar falu népe tisztán lát. Tudja, kik az igaz barátai és ellenségei. A szörnyű balettaküzdelemben is kiderült, hogy nem minden arany, ami fénylik. Éppen azért a magyar falu millióinak nevében tiltakozunk az ellen, hogy a kormány segítő kezét megbilincseljék. A magyar mezőgazdaságon segíteni kell. A falu népének ez a fontos. A módszerekről vitatkozzanak a hivatottak, nekünk a fő a segítés komolysága. És a magyar falu millióinak tiltakozását meg kell még azoknak is hallani, akik nem akarják, mert félelmetes ereje mégis csak megtöri a kartelek hatalmát. A magyar falu képe úgyis olyan, mint egy ágaitól megfosztott kopasz fa, amelynek ereiben nem engedik megindulni az élet nedvét, hogy zöld levelet és virágot fakasszon. A fa azonban erőre kap és lerázza magáról az élősdieket, akik el akarják sorvasztani, hogy ne éljen. A kormány mellett ott áll a magyar falu összessége abban a küzdelemben, amelynek végső célja a falvak gazdasági függetlenségének megteremtése lesz. A falu népe erős és keményen állja a sarat ott, ahova belökte a kegyetlen sors. Vegyék tudomásul ezt a gáncsoskodók, mert tisztán lát a falvak millióinak összesége. Szekeres László, 1930. Julius 6. Majláth József gróf üdvözlő beszéde az OMGE ünnepén. Majláth József gróf v. b. t. t., a magyar agrármozgalmak legrégibb vezére, az OMGE százesztendős fennállásának ünnepén a következő üdvözlő beszédet mondotta: — A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségében tömörült szövetkezeti központok, illetve szövetkezeti intézmények, névleg OKT, Hangya, Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Gazdák Biztosító Szövetkezete, Magyar Földhitelintézet, Magyar Köztisztviselők Fogyasztási és Termelő Szövetkezete, Faluszövetség és sok ezer vidéki altruista szövetkezet képviseletében én is szívem egész melegével köszöntöm a százéves jubileumát ünneplő Országos Magyar Gazdasági Egyesületet és annak kitűnő hivatalos orgánumát, a fennállásának ötödik évtizedébe lépő Köztelket. — Szívem egész melegével kivánom, hogy az a dicsőséges múlt, amely az egyesület és hivatalos lapja mögött áll, egy még szebb jövendőnek legyen a bevezetője és a magyar közgazdasági életnek e két nagytekintélyű intézménye halhatatlan emlékű alapítóinak szellemében folytathassa az elkövetkezendő évek számos során is áldásos tevékenységét. A magyar szövetkezeti élet azt kéri a jubiláló egyesület érdemes vezetőitől és tagjaitól, hogy a maguk részéről viszont közgazdasági és nemzeti jelentőségéhez, szociális súlyához képest támogassák a magyar szövetkezeti ügyet s Károlyi Sándor gróf, a nagy magyar szövetkezeti apostol által megszabott irányban segítsék elő a magyar föld népének szövetkezeti szervezkedését és evvel anyagi boldogulását. Ebben a reményben kérem a magyarok Istenének áldását a jubiláló egyesületre és annak szintén jubiláló lapjára! Leventeverseny Nagybicsérd községben. Lélekemelő ünnepség keretében folyt le Nagybicsérd községben a nagybicsérdi, szentlőrinci, gerdei és szabadszentkirályi jegyzőségek leventeversenye tizenhat község részvételével, június hó 19-én, Úrnapján délután. Mintegy 400 keménykötésű leventeifjú lába alatt dübörgött a föld a díszfelvonuláskor, mely az összegyűlt előkelőségek előtt történt. Az ősi magyar erő csillámlott ki a verseny minden egyes mozzanatában. A szentlőrinci járás összes körzeti versenyei között a nagybicsérdi körzet magaslott ki úgy a rend, mint a teljesítmény tekintetében. A tizenhat község leventéinek bemutatkozása olyan emléket hagyott a nézők lelkében, mely biztató reménység a sivár jelenben. A leventeoktatók fáradságos munkáját siker koronázta, amit egy hosszú év küzdelmes munkája teremtett meg. Megkapó volt ennek a négyszáz leventének össz-szabadgyakorlata, melyet minden hiba nélkül, az egyes mozdulatok tagoltságát kidomborítóan úgy mutattak be, mintha az egész seregben egy szív, egy lélek működött volna. A csapatok fegyelmező gyakorlatai és nótaszó mellett való díszmenetei az egy célra való küzdelmet jelképezték, mert mindenki azt mutatta, mit tőle mindenki elvárt. A szentlőrinci lovas leventék bemutatkozása úgy a nagyközönség, mint a hozzáértők legnagyobb elismerését keltette. A csapatok szorgalmi gyakorlatait és gúláit szűnni nem akaró taps kísérte. Lélekemelő látványt nyújtott a négyszáz levente által bemutatott összgula, amikor is négyszáz kebelből tört elő a nemzet tiltakozó szava : „Nem ! Nem ! Soha !“ Külön meg kell emlékezni a szabadszentkirályi, budai és acsérdi iskolásleányok és fiuk szerepléséről, akik mint a magyar haza legifjabb nemzedéke, büszke öntudattal, lelkük ártatlanságában is megmutatták, hogy bennük magyar szív dobog, bennük él a honszeretet csillogó világa és ők később tudnak küzdeni a haza talpraállítása érdekében. Mintha mindegyik kis apró érezte és tudta volna, hogy még nehéz napok küzdelme vár reá, úgy tűntek fel a szép pázsitos mezőn, mintha mindegyik egy hatalmas tölgy fiatal hajtása lett volna. De nemcsak testük rugalmasságát és keménységét mutatták itt meg az ifjak, hanem hazafias költemények szavalata közepette kitárták lelküket is. Érzik ezek az ifjak, hogy úgy a testet, mint az értelmet kell fejleszteni, mert a haza a fiaitól nagyon, de nagyon sokat követel, nehéz, gigászi küzdelmek várnak rájuk. A küzdés és büszke szenvedés Nyugton nem hagyja. Mert az ország szerteszél Mindenfelé csonka. A leventemozgalom terén mindenki megtette kötelességét, az elismerést és jutalmat megadja a szebb jövőbe vetett remény. A verseny végén Bognár Gyula, a szentlőrinci járás főszolgabírája tartalmas szavakban fejezte ki elismerését az elért eredmények felett, mert ahol ilyen fennkölt szellemű és lelkületű ifjakat látni, ott minden remény megvan arra, hogy hazánk nem lesz mindig csonka és nem lesznek rabtestvéreink, mert a magyarból az ősi erő kitör és igazságot tud majd parancsolni. A verseny eredménye egyébként a következő volt: Az összteljesítmény elbírálása után első lett Szentlőrinc község csapata, második pedig nagyon kis különbséggel Szabadszentkirály községé és harmadik Nagybicsérd községé. A jó negyedik helyre került Gerde csapata. A csapatok között nagy különbségek nem voltak és ép az a körülmény a felemelő, mert ebből az világosodik ki, hogy a cél, miért küzdöttek, mindegyik lelkét egyformán áthatotta és az a cél pedig: „A magyar hazának erős ifjakra van szüksége.“ A leventék a legjobb hangulatban vonultak el elöljáróik előtt, harsány énekszó mellett, még a föld is megremegett lábuk alatt. Az acélos és rugalmas izom munkája visszhangzott és ugyanakkor a szív erősebben dobogott, a lélek felemelkedett, a tekintetek felderültek a gyönyörű látványon. Ez a legszebb dallam, mit ma magyar fül hallhat: ez a reménység dala. Ez a szivárvány a borús égen, mely a bánat könnyeit felszárítja és lelkeket a megkötöttségből feloldja. Ki fog derülni még a nap a magyarság borús egén, ha mindnyájan is ezt akarjuk! Sütő Miklós dr. Gyújtsunk új előfizetőket a „Vasárnap” részére !