Vasárnap, 1931. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)

1931-01-04 / 1. szám

sivárt gróf miniszterelnök­ nyilatkozata. gróf miniszterelnök egy budapesti nyilat­kozott külpolitikai helyzetünkről, a diá­­k tör­léséről, a közterhek leszállításáról, továbbá a h­adgvdltság enyhülésének biztató jeleiről. A nagyfontos­­ságú nyilatkozat részleteit az alábbiakban közöljük: • * A külpolitikai helyzet. — A magyar külpolitika alapelveit egyrészt az adott helyzet, másrészt azok a baráti kapcsolatok szabják meg, amelyeket sikerült az utóbbi évek folyamán létrehoznunk. Magyarország rá van utalva arra, hogy minél nagyobb számú barátot szerezzen, akik fejlődéséért folytatott ne­­héz küzdelmében támogatni tudják. Nem kell ezúttal be­szélnem az olasz-magyar barátságról, mely egyik alap­elve a magyar külpolitikának, de igyekszünk kiépíteni baráti kapcsolatainkat mindazokkal államokkal is, amelyekkel valamely gazdasági vagy­olitikai érdek egy közösségbe kapcsol össze bennünket, r­.z .volt a célja törökországi utamnak is. És ez lesz a célja azoknak a kül­földi látogatás­o n­­ak, am­­yeket Ljapcsev bolgár minisz­terelnök é„ Schober külügyminiszter látogatásának vi­­onzásául még tervezek. — Február hó végén, de legkésőbb március hó elején felvesszük a tarifális tárgyaláso­kat a német birodalommal is azokon az elvi alapokon, melyeket megbeszéltünk és re­ményem van arra, hogy ezek a tárgyalások eredménnyel is fognak járni. Örvendetes az is, hogy ezek a tárgyalá­sok nincsenek függővé téve más államokkal való szerződé­ses tárgyalásoktól. N­em tévesztem szem elől a fennálló nehézségeket, mindazon^’ '-'zom abban, hogy e , olyan sz­e­rződés jöhet létre, ám­% ’az állam érdekeit telje­sen kielégíti. ~ 'r‘i a tenni való a drágasággal szemben? Az árpolitika szempontjából Alnémet példára való hivatkozás nem állhat meg, mert Magyarorszá­g gazdasági összetétele egészen más, mint a a biro­dalomé. A né­met birodalomban érvényben lév­őg .Magas agrárvédő vámok a Belföldi árakat rendkívü­ l­eszöktetik. A búza, a liszt, a kenyér, a hús és egyéb élelmicikkek fogyasztói ára ennek következtében Németország területén a magyar fo­gyasztói árak két-két és félszeresére emelkedett. Német­országban éppen ezért a kormány árpolitikája arra is irá­nyul, hogy az agrártermékek belföldi magas árát hozzá­­idomítsák a világpiaci árakhoz, az árleszállítási akció te­hát ott kiterjed a termelői árakra is.­­ Nálunk éppen megfordítva, az a törekvés,­hogy a mezőgazdaság veszteséges termelői árait valamiciap felja­vítsuk. Az élelmezési cikkek terén arra a sokat hangozta­tott „árletörés“-re Magyarországon ngye'alán nincs szük­ség. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a ter­melői árak és a foftyasit'J. 'iÜJzo!. Jelentkez.A elég nagy különbözetet le­­csökkintsük, amit a kereskedelmi forgal­mban kialakuló szabad verseny a gyakorlatban el fog végezni. — Ami már most az iparcikkek és a mezőgazdasági termékek árai között állandósult nagy diszparitást illeti, a magyar kormány tisztában van azzal, hogy ezt a felada­tot elsősorban az iparcikkek lehető olcsóbbításával lehet és kell megoldani. Itt főképpen az alap- és nyersanyagok,­ valamint a félgyártmányok belföldi árainak leszorítása kívánatos és köztudomású, hogy erre vonatkozólag komoly munkálatok annak folyamatban, így a kereskedelmi mi­nisztérium ésen most foglalkozik a szén- és cementárak, valamint az é­tkezési anyagok áralakulásának szövevé­nyes problémáival. E cikkek körében az állam és a közü­letik elsősoran a közszállítások és közmunkák kiadásá­­ra gyakorolhatnak nyomást az árakra.­­ De ugyanezt a célt szolgálja a már benyújtott ételtörvény javaslat is. A készgyártmányok kiskereske­dői árának alakulásába közvetlenül belenyúlni a kormány egyelőre nem szándékozik, mert meg van arról győződve, hogy a fogyasztói árak olcsóbbodása a kiélezett kereske­dői verseny útján hamarosan be fog következni. Sőt, ez az egészséges és természetes folyamat nálunk máris erő­teljesen megindult.­­ A közterhek általános csökkentése tekintetében vérmes reményeket táplálni a közeljövőben nem lehet, mert a gazdasági viszonyok alakulása folytán az állami­­ bevételekben lényeges apadás mutatkozik és az állam­­kincstárnak máris nagy kinnlevőségei szaporodtak fel. A pénzügyminiszter úr az adóhátralékok kényszer útján való behajtását ez időszerint enyhébben kezeli ,és különö-­­sen méltánylást érdemlő esetekben a végrehajtást függő­ben tartja. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy a köz­terhek leszállítása terén már eddig is komoly intézkedé­sek történtek. Hiszen leszállítottuk a­­ földadót 25%-ra 20%-ra, a házadó kulcsáraik leszállítása 10 és félmilli­óval apasztotta az adónem hozamát, a késedelmi kamatot 12%-ról 6%-ra, az alkalmazottak keresetadtó,pótlékát 3%­­ról 1%-ra, a behajtási illetéket 4,6%-ról 1’­ 3.59. -ra, a szol­gálati szerződési illetékeket 1.5%-ról 0.5 ra mérsékel­tük. Megszüntettük az állatforgalmi adót és a segédek nélkül dolgozó kisiparosok forgalmi adóját. A fényűzési­­ adónál a forgalmi adó átalán­yozásnál is lényeges engedmé-­­ nyeket tett a kincstár.­­ Hetver.K öt millió megtakarítás egy év alatt.­­ Ezzel párhuzamosan a kormány a költségvetésben a legmesszebbre menő megtakarításokat viszi keresztül, hogy a kiadási szükségleteket ezáltal is összhangba hozza az or­szág tehervi­selő képességével. Ennek azonban megvan­nak a termé­szetes korlátai. Ugyanis a dologi kiadások te­rén máris nagymérvű apasztást vittünk keresztül, ame­lyet tovább erőltetni csak a termelés és a forgalom ma­gángazdasági érdekeinek súlyos kárával lehetne; a személy­zeti kiadások számottevő apasztása pedig szociális okok­ból csakis egy több évre terjedhető programja keretében valósítható meg, tehát fokozatosan, ami viszont csak bizo- Schandl Károlynak, a Faluszövetség h. elnökének fogadtatása az abonyi falunapon.

Next