Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-11 / 45. szám

* Göncz Árpád a japán császár koronázásán Kiáltsd háromszor, banzai! Göncz Árpád személyében először érkezett Japánba az új Magyar Köztársaság hivatalos képviselője. Öt napot tölt Tokió­­ban, hogy 158 külföldi vezető társaságában vegyen részt a csá­szár beiktatási ünnepségén. Óhatatlan, hogy a magyar és japán fél számára rendkí­vül fontos elnöki látogatás ez­úttal nem kerül Japánban a lapok címoldalára. Hiszen az ország az új császári korszak — a heiszan — beindítására készül és amúgy is a világ csaknem, valamennyi országa elküldte ide képviselőit. Azt azonban mindenképpen mél­tányolják, hogy Magyarország államfővel képviselteti magát a szertartáson. Rajtunk kívül Kelet-Európából csak Jugo­szlávia és Bulgária küldte el Tokióba a legmagasabb álla­mi méltóságát. Ha Kaifu To­­siki miniszterelnökkel Göncz Árpád ez alkalommal nem is folytat mélyenszántó, részle­tekbe menő eszmecserét, mon­dandójára nagyon is odafi­gyelnek majd a japán veze­tők. A Magyar Köztársaság törekvése a piacgazdaság meg­valósítására, önállósága a kül­politikában két olyan ténye­ző, amelyre építve még szoro­sabbá tehetők a kapcsolatok. Ráadásul nincs még egy olyan ország, amely akkora szerepet játszana a magyar­­országi hitelezésekben, mint Japán, ami — ha kiegészülne a működő tőke nagyobb ará­nyú részvételével — óriási távlatokat nyújthatna a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok­nak. Göncz Árpádnak alkalma lesz találkozni azokkal, akik sokat tettek a kapcsolatok ápolásáért: üzletemberekkel, írókkal­, zenetudósokkal, akik legalább annyira tudják tisz­telni, értékelni mások hagyo­mányát, kultúráját, mint a sa­játjukat. Ebbe a hagyomány­­tisztelő japán közegbe lesz alkalma bepillantani a csá­szári beiktatási ünnepélyen is, még ha a mostani „állami ren­dezvényt” számos ceremoniá­lis részlettől meg is tisztítot­ták. Gondosan ügyeltek arra, hogy ne keltsen ellenérzése­ket a beiktatás a szomszédok­ban, akik sokat szenvedtek a japán militarizmustól a má­sodik világháború idején. Egy­szerűbb, emberközelibb lesz Akihito beiktatása, mint Hi­­rohitóé volt hatvan évvel ez­előtt. A­ mai alkotmány szelle­mének megfelelően, a cere­móniának a népfelség elvét kell kifejezésbe juttatnia — ezért például­ a miniszterelnök nem megalázó helyzetből, ha­nem a császárral szemben áll­va adja meg a jelet a három­szori banzai-kiáltásra. Szerencsére csak kevés szá­mú külsőséggel szakítottak a szervezők, így páratlan látvá­nyosságot ígér a császár trón­ra lépése. Felejthetetlen pilla­natnak lesz szemtanúja hét­főn a világ, amikor Akihito császár bambusszal, főnix­madárral díszített sárga-vörös színű ruhájában, fején se­lyemből készült dísszel fellép a trónra, a takamikurám. Marton János Gorbacsov Németországban Pfalzi kirándulás — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — Genscher külügyminiszterrel. Fogadta a szociáldemokrata párt vezérkarát, Hans-Jochen Vogel pártelnököt és Oskar Lafontaine-t, a párt elnökje­­löltjét, majd külön Theo Wai­gel pénzügyminisztert, a CSU elnökét. A szociáldemokraták úgy vélték: Gorbacsov már csak a német egység létrejöt­tében játszott szerepéért meg­érdemli, hogy konkrét nyugati segítséget kapjon a szovjet­­unióbeli nehézségek leküzdé­séhez. Gorbacsovék a déli órákban helikopteren utaztak a Bonn­­tól délre fekvő Pfalz-erdőség vidékére, Speyerbe, ahol meg­­nézték az ezeréves dómot, csá­szárok temetkezési helyét. A speyeri dóm előtt ezrek, élje­nezték a moszkvai vendégeket. Deidesheimben a környék ételspecialitásait szolgálták fel ebédként, majd a Gorbacsov házaspár rövid időre betért Helmut és Hannelore Kohl oggersheimi házába. Eközben a kelet-németországi Halléban Genscher kalauzolta Sevard­­nadzét. A német külügymi­niszter megmutatta neki­ szü­lőházát is. A kettős kirándu­lással a németek a szovjetek nyári gesztusát­­ viszonozták,­­amikor is Kohl és kísérete Mihail Gorbacsov — és a grúz származású Sevardnadze —­­szűkebb hazájában, Sztavro­­polban és a Kaukázusban ven­dégeskedhetett. A Szovjetunió nem eshet vissza Otto Wolff von Amerongen a szovjetunióbeli reformok gyorsítására biztatta szomba­ton Sztyepan Szitarjant, a külgazdasági kapcsolatokért felelős szovjet miniszterelnök­­helyettest, aki Mihail Gorba­csov kíséretének tagjaként tartózkodott Németország­ban. — Minél határozottabban fognak hozzá, annál jobb. A Szovjetuniónak szakadékon kell átkelnie, ezt tudja is. Én a helyükben megpróbálnám kissé gyorsítani az átkelést — közölte von Amerongen. A német gyáriparos szerint már az elkövetkezendő he­tekben meg kell találni az együttműködés új, útmutató form­áit. Ez a Szovjetunió szá­mára éppen olyan fontos, mint a keletnémet tartományok — a Szovjetunió fő gazdasági partnerei — számára, mivel a kereskedelmi elszámolásnak január elsejétől keményvalu­tára történő átállításával kap­csolatban e pillanatban nem tudják, hogy milyen új meg­rendelésekkel számolhatnak szovjet részről. Mint von Amerongen elmondta, a né­met gazdaság támogatni fogja a szovjet reformkurzust, anél­kül, hogy be akarna avatkoz­ni a Szovjetunió belügyeibe. — A Szovjetuniónak — mon­dotta — nem szabad még in­kább visszaesnie a nemzetkö­zi versenyben. Gorbacsov és kísérete a ko­ra esti órákban Németor­szágból hazaindult a Szovjet­unióba. (MTI) Ceausescué volt Birodalmi borárverés Árverésre bocsátották szom­baton Bukarestben Nicolae Ceausescu és családja boros­pincéjének kincseit. Az aukción mintegy 80 ér­deklődő, főleg étterem- és bár­­tulajdonos jelent meg. A vá­sárlók 112 fajta, igen jó minő­ségű borból válogathattak. Mind a kétezer palack címké­jén­ feltüntették, hogy az a Ceausescu-család borpincéjé­­bőn­ származik. A legdrágább üveg bor kikiáltási ára há­romezer lej volt (a bukaresti éttermekben egy palack kivá­ló minőségű fajbor általában 400 lejbe kerül). Átlagosan 1600 lejért keltek el a flaskák. A­­kikiáltó elmondta, hogy a kalapács alá került borok kö­zül számos üveg külföldi ál­lam- és kormányfők pincéjé­ből származik. Kivonulás Bejrútból A síita Amal milícia szombaton megkezdte kivonulását Bejrútból. Szemtanúk beszámolója szerint egy menetoszlop el­hagyta a fővárost Dél-Libanon irányában. A Szíria-barát Amal szóvivője bejelentette: „egy lövedéket sem hagyunk a város­ban, feladatunk megszűnt, az ellenőrzést a libanoni hadsereg veszi át”. A milíciák kivonulása alapvető fontosságú Eliasz Hravi elnök kormánya számára. (MTI Külföldi Képazilrógiáik­ait) 1990. NOVEMBER 11., VASÁRNAP Moszkvai merénylő Botrányhős lakatos A november 7-i Vörös téri merényletkísérlet mögött po­litikai indítékok húzódtak meg. Erre enged következtetni a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lap szombati tudósítá­sa. Az oroszországi újság Le­­ningrádban folytatott saját nyomozása, során kiderítette, hogy a merénylő korábban la­katosként dolgozott az egyik l­eningrádi üzemben, innen azonban a közelmúltban kilé­pett. A tavaly tavaszi­­népkép­viselő-választásokig nem tűnt ki társai közül. Ekkor azonban politikai tevékenységbe kezdett a Demokratikus Tömörülés ne­vű mozgalom jelöltjeinek olda­lán. Választási gyűléseket és megmozdulásokat szervezett a Leningrad környéki települése­ken, a rendezvények azonban szinte kivétel nélkül mindig botrányba fulladtak. A válasz­tási kampány idején, majd ké­sőbb is, volt munkahelye előtt a szélsőjobboldali Demokrati­kus Szövetség kiadványait áru­sította. Az Irak-ellenes koalíció egységes Bush vár tavaszig? Az Irak-ellenes koalíció megszilárdításában látja most befejeződött körútjának leg­főbb jelentőségét James Baker amerikai külügyminiszter. Párizsban úgy összegezte ta­pasztalatait, hogy a koalíció továbbra is egységes, és kész folytatni az ENSZ határoza­tainak megfelelően a szank­ciók alkalmazását. Ugyanak­kor határozottan megtagadta, hogy a katonai megoldás le­hetőségéről részletesebben szóljon,­­kijelentve: erről foly­tatódnak a tárgyalások. Az amerikai külügyminisz­ter Párizsban Francois Mitter­rand elnökkel és­­ Roland Du­mas külügyi állam­miniszter­rel­­tárgyalt, valamint találko­zott Manfred Wörnerrel, a NATO főtitkárával is, aki kü­lön e célból utazott a francia fővárosba. Az amerikai miniszter sze­rint Washington, továbbra is támogatja a békés rendezésre irányuló diplomáciai törekvé­seket, de határozottan elutasít mindenfajta részmegoldást, nem helyesli azt, ha a nem­zetközi közélet elismert sze­mélyiségeit Irak a túszkérdés­ben tisztességtelenül kihasz­nálja, és nem fogadja el,azt sem, hogy a Közel-Kelet más válsággócainak rendezését összekapcsolják Kuvait meg­szállásával. George Bush legfeljebb ta­vaszig vár az Öböl-válság megoldásával: ha Irak addig nem vonül ki Kuvaitból, fegy­veres erőszakkal űzik ki on­nan — jelentette szombaton az amerikai kormány egy ve­zető személyiségére hivatkoz­va a The New York Times. A lap hírforrásai szerint egyébként az iraki elnök a korábbi jelentésekkel ellentét­ben elutasított minden szovjet javaslatot a válság megoldá­sára.­­ Ugyanakkor James Baker amerikai külügyminisz­ter csaknem 12 órás moszkvai tárgyalásai után is nagymér­tékben eltér a két fél állás­pontja az Irakkal kapcsolatos további ENSZ-lépések ügyé­ben. Egyebek között ez ma­gyarázza, miért hangsúlyozza most az amerikai kormány azt, hogy az Irak elleni kato­nai lépésekhez nincs szükség BT-döntésre. Az amerikai törvényhozás vezető demokratapárti politi­kusai viszont arra figyelmez­tették a kormányt: azt akar­ják, hogy szavuk legyen az Irak elleni hadviselés kérdé­sében. Thomas Foley, a képvi­selőház elnöke és Richard Gephardt, a demokratapárti frakció vezetője közös nyilat­kozatban szólította fel George Bush-t: adjon még időt az Irak elleni gazdasági embargó hatásának érvényesülésére. Meghiúsult az az iraki kí­sérlet, ho­gy az ENSZ közgyű­lésének napirendjére tűzessék az amerikai katonai előkészü­leteket. Miivel e testület 28 tag­ja közül­ egy sem támogatta a bagdadi határozati javaslatot, ez nem kerül a közgyűlés na­pirendjére. ♦ Kómába esett Marion Brando lánya. Cheyennet — aki egyébként hamarosan szül­ni fog — a vőlegénye meggyil­kolásával vádolt féltestvére pe­rében akarták kihallgatni. Annyira megviselte azonban a zömyű ügy, hogy túl sok nyug­tatót és depresszió elleni gyógyszert vett be, emiatt ke­rült kómás állapotban egy ta­hiti kórházba, de már jobban van. ♦ Jobb biztosítási feltétele­ket ajánlanak fancia cégek a hölgyeknek. A statisztikák szerint ugyanis a női vezetők közül — legalábbis ami a 21 évesnél fiatalabbakat illeti — jóval kevesebben okoznak köz­úti balesetet, mint férfi társaik. ♦ A régi Görögországban a betegek az időszámításunk előtt a 7. századtól, istenként tisztelt Aesculapius orvos szen­télyébe mentek aludni. Abban bíztak, hogy meglátogatja őket álmukban és meggyógyít min­den bajt. ♦ Roy Rogers, a cowboy­­király 79. .születésnapját ünne­pelte kaliforniai otthonában egy sikeres ütőérműtét után. Nyolcvamshét westernban ját­szott,­­harmincötben feleségé­vel, Dale Evansszel,­­s nemrég fejezte be country-dalokat tar­talmazó lemeze felvételeit Nashville-ben. Éhes fegyenc mivel álmodik? Ebes Cgris baktatott le egy szökött fegyencet Indonéziá­ban: felkergette a férfit egy fára és két napig őrizte. Mi­kor végre a vadállat elunta a dolgot és elbaktatott, hogy másik ebéd után nézzen, a sze­rencsétlen rab már maga­­­ annyira éhes volt, hogy félre­téve minden óvatosságot, be­kopogott az első, útjába akadó házba. Pechje Volt: a ház tu­lajdonosa, egy volt rendőr, felismerte és azonnal vitte is visza a dutyiba , mihelyst jóllakatta. (sic) ♦ Chuck Berry beperelte a High Society című képeslapot, mondván: megsértették sze­mélyiségjogait azzal, hogy meztelen hölgyek társaságá­ban készült meztelen fotóit közölték, januári számukban. A rocksztár szerint a képeket valaki ellopta tőle, így kerül­tek az újsághoz. ♦ El Greco egyik Krisztust ábrázoló festménye közel há­rommillió dollárért cserélt gaz­dát Madridban, ennyit a 17. századi mester képéért még soha nem fizettek. Azt nem jelentették be, hogy kinek ért ilyen sokat a kép.­­ A gazdagok tisztességte­lenek — vagy legalábbis ez ró­luk az emberek véleménye. A Washington Post közvélemény­­kutatása szerint az amerikaiak hatvanhat százaléka így gon­dolja, ráadásul a jómódúakat közülük minden hetedik sznob­nak és szívtelennek is véli. En­nek ellenére minden második amerikai tiszteli és csodálja a gazdagságot. ♦ Másfél millió dollárt sik­kasztott egy autórajongó ma­lajziai banktisztviselő munka­helye komputeréből. Akkor kezdtek gyanakodni rá, amikor 550 ezer dollárért vett egy Lamborgiát. Mikor pedig há­rom Porschét is vásárolt — egyenként 259 ezer dollárért —, majd 185 ezerért egy Merce­dest, feljelentették a rendőrsé­gen. (Az Izvesztyija, karikatúrája) Abszolút automata Önállósította magát egy éle­­medett korú kis propelleres sport repülőgép az egyik flori­dai repülőtéren. Gazdája — a filmekből jól ismert hagyomá­nyos módszerrel — kézzel in­dította be a propellert, de m­ár nem tudott felmászni üléséhez. A nézők nagy derültségére a pilóta lélekszakadva kergette körbe-körbe a szökevényt a kifutópályán, és nem sikerült elcsípnie. A fürge masina haj­szálnyira süvített el egy másik repülőgép mellett, majd csa­vargása végén nagy csattan­ás­sal beleállt egy Coca-Cola­­automatába. Ember nem sérült meg, de a gép rendesen ösz­­szetört, a tulajdonos pedig ala­posan kifulladt. * Sétáló történelem E napokban egy esztendeje a berlini törté­nelmi változásoknak. Cikkünk szerzője, a Bu­dapesti III. Sebészeti Klinika adjunktusa éppen akkor egy nyugat-berlini orvoskongresszuson tartózkodott. A tanácskozást megszakítva szin­te mindannyian a falhoz vonultak, hogy talál­kozzanak a kelet-berliniekkel, s velük térje­nek vissza. Így látta... Találkoztam a történelemmel. Szembejött velem hajadonfőit, farmernad­rágot viselt és orkándzsekit. Harminc év kö­rüli lehetett. Nem egyedül jött, szőke felesége belekarolt, kisgyermeküket kocsiban tolták maguk előtt. Kezükben az aznapi újság, a hátsó oldalon széthajtva, itt volt a város túlfelének felna­gyított térképe. Keresték az utcaneveket, az utcákét, amelyekről tudták, hogy létezniük kell, hiszen a klasszikusok regényeiben is ott szerepelnek, s szüleik is állították, hogy ezek ma is megvannak. Léteztek is, néhány száz méterre otthonuktól, de hát a falon túlra látni se lehetett eddig. Ahogy átértek, feszültségük kezdett felen­gedni, láttam ahogy a férfi és a fiatalasszony egymásra nézett és felnevetett. Valóban, lehet­séges ez egyáltalán, hogy itt vagyunk? Ezrek jöttek a kétütemű autóval, de nem ám olyannal, amelyeket itthon látunk, hanem ütött-kopott, 10-15 éves, lestrapált, félig roncs kocsival. Mindenütt lehetett parkolni. A tilal­mi táblák most érvényüket és értelmüket vesz­tették. Hosszú sorok kígyóztak a bankok és a pos­tahivatalok előtt, itt fizették minden érkező­­nek-látogatónak az ajándékpénzt. Mit vásá­roltak először? Narancsot, banánt a gyerek­nek. A hűvösre fordult időben villámgyorsan megjelentek a jótékonysági intézmények, a Vöröskereszt, a Johannita-rend, a pártok, moz­gókonyhái, meleg leves, édesség, kávé kerül az érkezők gémberedő kezébe. Szalvéta is jár hozzá. Már olyan sokan jönnek, hogy megbénul a közlekedés, autóval már nem lehet megköze­líteni a centrumot, a híres hálaadási templom környékét. A rendőrök elterelik a forgalmat, hadd sétálhassanak szabadon, ünnepelhesse­nek önfeledten városuk lakói. És jönnek, jönnek és egyre újabbak jönnek. Ottlakók és ittlakók, látszólag idegenek, de együvé tartozók ismerkednek és diskurálnak hosszan az utcán. Az élő, pontosabban a túlélő történelem sé­tált a Kurfürstendammon. Nem menetelt, sé­tált és könnyezett. Sándor József Vasárnapi ÍHízeit

Next