Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-11-25 / 47. szám

NE HIGGY A BÓROKNAK! Szerencsére sem az ostobaság, sem a lelkiismeretlen mel­lébeszélés nem okoz testi fájdalmat. Ellenkező esetben a po­litikát és a sportot kötelességszerűen (!) szétválasztani kiáltó „világmegváltók” hosszú sort állnának az orvosi rendelők be­járata előtt. Az ép testben ép lélek gondolatának gyakorlati megvalósításáért az állami hivatalokban dolgozók és a sport­pályákon az ifjúságot edző szakvezetők egyaránt felelősek. És... minden nyilatkozó felelős azért is, amit világgá kürtöl­­tet vagy kürtöt. Kezdjük röviden a sporttal. Egy tavaly hat hónapon át Belgium­ban szerepelt labdarúgó a minap egy napilap hasáb­jain úgy nyilatkozott, hogy minden mérkőzésen kiválóan ját­szott. Megmentette csapatát a kieséstől, és hogy a szerződését e nagyszerű teljesítmény ellenére sem hosszabbították meg, az (mi is lehet más?) csak a belga vezetők hozzá nem értését bi­zonyítja. Nos, utánanéztem a „meg nem értett” labdazseni hat hó­napos belgiumi múltjának. Az itteni szaklap — bizonyára el­fogult — téllforgatói szerint a mi meg nem értett labdarúgóink játéka a közepes színvonalat is csak ritkán érte el. A hazai nyilatkozat ez esetben nem súlyos, majdhogynem érthető, bo­csánatos füllentés. „Erénye”, hogy tulajdonképpen senkinek sem árt. Merőben más a helyzet viszont azokkal a magas szintről származó deklamálásokkal, amelyek hazánk és a nyugati or­szágok között ma fennálló kapcsolatot a rózsásnál is rózsá­­sabbna­k kiáltják ki. Ez esetben nem beszélhetünk bocsánatos füllentésről, tu­datos (és ez súlyos vétek) vagy ostobaságot tükröző félreveze­tésről van szó. Ha fáj is, ha nehéz is kimondani, tudomásul kell vennünk, hogy mi a Nyugat szemében ma már korántsem vagyunk olyan érdekesek, mint a rendszerváltás első napjaiban. Akkor kivé­tel nélküli minden nyugati állam őszinte elismerését fejezte ki annak a népnek, amely Közép-Európában elsőként fordított hátat a múltnak, és bátran, fennhangon hirdette meg, hogy sorsát a nyugati demokráciákhoz akarja kötni. A magyar közeledési szándékot itt mindenki komolyan vette. A változást hirdető szavak után azonban tetteket is várt. A bizonyító tettek viszont egyre késnek. Ha fáj is, ha nehéz is kimondani, tudomásul kell vennünk, hogy miközben otthon a jövő sürgős feladatainak gyakorlati megvalósítása helyett a múlt valódi és vélt bűnei felett acsar­­kodun­k (és a köpönyegforgatás mesterségét gyakoroljuk), a drága idő elsuhan felettünk. Ha fáj is, ha nehéz is kimondani, jelenleg már úgy fest a helyzet, hogy határszomszédjaink a Nyugat szemében ná­lunk kedvezőbb képet nyertek. Lemaradtunk. Mert zseninek hirdettük magunkat, és csak alig közepes teljesítményt nyújtottunk. Az elmúlt hónapokban időnként felénk hangzó (ingyen!) dicséreteket készpénznek vettük. Megfeledkeztünk arról, hogy a tánc közben fülbe sú­gott bókoknak nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani. Sürgősen fel kell ébrednünk! A dolgokat a helyére kell raknunk. Az országot irányítóknak országhatárokon belül és kívül az őszinteség hangját kell használniok. Addig, amíg nem késő... ha fáj is, ha nehéz is kimondani. Mécs László Ágyból is nézhetik A vendégkönyvi bejegyzé­sek turnusonként ismétlődő elismerő sorai szerint az össz­komfortos kétágyas szobái és fedett uszodája miatt a bala­­tonszéplaki Ezüstpart Üdülő nem csupán nyaranta, hanem az elő- és utóidényben is kedvelt. Jó hír, hogy decem­ber 3-tól az Üdülővendég- Szolgálati Irodán (Bp. VI., Dó­zsa György út 84/b) minden­nap 9—13 óra között várják mindazokat, akik januárban B­a­la­t­onszéplakon szeretné­nek pihenni. A kéthetes ked­vezményes beutaló ára —, amely egyben a 25X11 méteres fedett uszoda díjtalan igény­bevételére is jogosít — 2940 forint. Ezzel a vendégek csak az üdülési költségek 28 száza­lékát fedezik, mivel ugyanitt az önköltségi ár 10 640 forint. A beutaltak kényelmét szol­gálja, hogy az étterem, estén­kénti zenés presszó, könyvtár, kondicionáló- és játékterem, automata tekepálya mind a helyszínen található. A szo­bák központi antennacsatla­kozóval ellátottak, így bérelt televízión keresztül akár ágy­ból is nézhetők nemcsak a műsorok, hanem a rendszere­sen sugárzott videofilmek is. Az első csoport kezdési dá­tuma: január 4. A széplaki Ezüstpart kéthe­tes igénybevételén kívül 21 napos balatoni üdülőszanató­riumi elhelyezésre is mód nyí­lik január 8-tól Balatonföld­­váron és Boglárlellén, míg Balatonfüreden és Siófokon ja­nuár 10-től. Térítési díj a három hétre Balatonföldváron és Boglárlellén 3780, Balaton­füreden 2730, Siófokon 3150 forint. Nemcsak aktív dolgo­zók, hanem nyugdíjasok is igényelhetik a kedvezményes beutalót, akár tagjai valame­lyik szakszervezetnek, akár nem. Bányai János p .. 1 •• 1 ” Crordulo kiállítás December elsején szokatlan, 22 vagonból álló vasúti szerelvény fut majd be a Nyugati pályaud­varra. Kerekeken érkezik az Ag­­ricoltreno ’90 vándorkiállítás, amely a november végi, római indulást követően Nyugat- és Közép-Európa 22 városában mu­tatja be több ország, köztük ha­zánk mezőgazdaságát, élelmiszer­­ipari termékeit. Az olasz Live cég korábbi hasonló kiállításai sikerén felbuzdulva szervezte az egy hónapos európai körutat. Magyar részről a Földművelésügyi Minisztérium, a Hungexpo Rt. és az Ecomix Rt. szervezte az in­gyen kapott fél vagon „dekorá­lását”. A nagyközönség december 2-án, vasárnap tekintheti meg a szokatlan kiállítást, mielőtt az továbbgurulna Pozsonyba. Újra tengeren Újra tengeren Fa Nándor, aki tegnap, szombaton, ma­gyar idő szerint egy órakor, huszonnegyed­magával elin­dult a dél-afrikai Fokvárosból az ausztráliai Sidneybe. A BOC Challange föld körüli gyorsa­sági vitorlásverseny újabb szakaszán közel hétezer mér­földet kell megtennie a csa­patnak — néhol háztömbnyi jéghegyek között — mire 30-33 nap alatt célba érnek. Az Al­ba Regia hajósa karácsony szentestéjét már a szárazföl­dön, az ausztrál városban, itt­honi ismerősei és rokonai kö­rében kívánja tölteni. S remé­li, előrébb is rukkol a jelenle­gi tizedik helyéről, megrepa­­rált hajójával. Egy fokvárosi régi ismerőse, barátságukra való tekintettel, mintegy tíz­ezer dollárt érő munkával, in­gyen kijavította az eltörött kormányszerkezetet, s megér­keztek az új, a korábbinál erősebb vitorlák is. t. a. Nőelenesség? Az elmúlt évben is to­vább csökkent a nőkérdés iránti társadalmi érdeklődés, fogadókészség — hangzott el a Magyar Nők Szövetsége szombati — választmányi ta­gokkal kibővített — elnökségi ülésén. Megállapították, hogy felerősödtek a nőellenes, az emberi — ezen belül — a női egyenjogúságot megkérdőjelező nézetek. Mindezek hátterében az értékzavar, az értékváltozás áll. De ez csak látszat. A való­ságban is könyvesek súlyos gondokkal küzdenek. Miköz­ben az élelmiszer-fogyasztás ez évben is az inflációs rátát meghaladóan néhány száza­lékkal nőtt s az élvezeti- és vegyesiparcikkek forgalma sem csökkent drasztikusan, addig az év első felében a könyveladás — az átlagosnál magasabb, 29,6 százalékos könyváremelkedés ellenére is — folyó áron csak minimális, 5,7 százalékos növekedést mu­tat. Ez az infláció mértékét fi­gyelembe véve meredek zuha­nást jelez! A magyar könyvkiadásban már évek óta jelen vannak, sőt, egyre meghatározóbb mó­don hatnak a piaci tendenciák, a választékot mindinkább a vásárlói igények alakítják, va­lós könyvpiac létezik. Nincse­nek irányszámok, tabu-témák, hiánycikkek, inkább a túlter­melés jelei mutatkoznak. A kiadott művek számá­ban s az összpéldányszám­­ban hosszabb ideje alig tör­tént változás, ám az évek óta közel azonos könyvmennyisé­get a korábbi két tucat álla­mi kiadó mellett háromszáz­­négyszáz új, könyvkiadással (is) foglalkozó intézmény, szervezet, műhely, kft., ter­meli meg. A könyvtermés belső ará­nyai már jelentősen módosul­tak. Amilyen örvendetes a szépirodalom térhódítása, leg­alább annyira elgondolkoztató a gyermekkönyv, az ismeret­­terjesztő- és szakirodalom s legfőképp a tudományos könyvkiadás riasztó visszaszo­rulása. Ma Magyarországon minden harmadik kinyomta­tott könyvpéldány szépirodal­mi alkotás, minden ötödik tankönyv, minden­­tizedik ifjú­sági olvasmány, minden hu­szadik szakmai irodalom s csak minden ezredik tudomá­nyos mű. Idén az el­ső félévben az el­adott könyvek 80 százaléka még a három állami terjesz­tővállalat boltjaiban lelt gaz­dára s csak mintegy 20 száza­léka az egyéb könyvkereske­dőknél, az utcán. Az elkövet­kező években az arányeltoló­dás a privatizációs törvény is­meretében aligha kétséges, a könyvkereskedelemben is újabb formációk jelentkez­nek, teret hódít a vállalkozás. Marad viszont a kérdés: lesz-e a vásárlóknak pénzük könyvre? S mennyi? Petrovácz István De lesz-e rá vevő? Az Ünnepi Könyvhét mellett a könyves szakma igazi pró­bája a Téli Könyvvásár. A könyvesboltok dolgozói az idén nem titkolt izgalommal készülnek a hagyományos kereskedel­mi akcióra. Az előjelek ugyanis nem a legrózsásabbak. Az utca embere azt tapasztalja, a könyves kirakatok tárolói ros­kadoznak. Az aluljárókban, hidak alatt, kapubejárókban al­kalmi könyvárusok árulnak. A választék színes, vevő is akad. Felrobbantják az OKGT-t • Új koncepció — Subái alatt Új karmester került az ország legnagyobb vállalata élére, hogy a tavasz óta húzódó, s tervezett átalakítást levezényelje. Számtalan változat készült arra, hogyan is lehetne az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt „lebontani”, de ez idáig az ér­dekeltek nem tudtak megegyezni, a belső ellentétekkel tarkí­tott vitákban nem született döntés. Végül a gordiuszi csomót a kormány vágta el, mikor az igazgatótanács döntési hatás­körét megvonta. Zsengellér István vezérigazgató kezében is csak az operatív ügyek in­tézését hagyta és a héten, csü­törtökön Subái József szemé­lyében kormány-felhatalma­zással miniszteri megbízottat nevezett ki az ipari és keres­kedelmi miniszter. Mint Kardos Antalnétól, a minisztérium szóvivőjétől meg­tudtuk, azért döntöttek az Olajterv főosztályvezetője mel­lett, mert mint kívülről jött, de hozzáértő szakembert, ed­dig nem fertőzték meg a belső viták, így pártatlanul irányít­hatja a magyarországi kőolaj- és földgáztermelés, -forgalma­zás szervezetének átalakítá­sát a tervezett liberalizálás­sal összhangban. Az új miniszteri megbízott a Vasárnapi Hírek kérdésére válaszolva elmondta, hogy mi­közben az eddigi koncepciókat tanulmányozza, már a napok­ban megkezdik a tröszthöz tar­tozó 22 vállalat vagyonának ér­tékelését, s ezek nagy része egy-két hónapon belül önálló­vá válhat. Törő A. H­ol a KISZ-örökség? — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL ö­szeállítására. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsá­ga ugyanis annak idején a vállalatok, intézmények szá­mára is kötelezővé tette a KISZ anyagi támogatását, s ennek nyilvánvalóan papíron is maradt nyoma. Ugyancsak zavaró körül­mény az, hogy e szervezetekre jó ideig nem vonatkozott a társadalmi szervezetekre egyébként előírt számviteli szabályok teljes köre. Időről időre változtak az elszámolás módjai és feltételei. No és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az elszá­molások nem kimondottan gazdasági indíttatásúak vol­tak, mert főleg — például egy­­egy kongresszus előtt — a mozgalmi munka mérésére szolgáló adatokat tartalmaz­tak. Az elszámolás hitelességé­nek helyszíni ellenőrzése a kö­zeli napokban fejeződik be, ezért dr. Zsarnai Dezsőné még nem tudott értékelhető ered­ményekről beszámolni a Va­sárnapi Híreknek. Az Állami Számvevőszék 1991. január 15- ig terjeszti be jelentését a Parlamentnek. Persze nemcsak a Demisz, hanem a többi érin­tett szervezet — a Magyar Szocialista Párt, az Úttörőszö­­vetség, a Társadalmi Egyesü­lések Szövetsége, az Országos Béketanács, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság, a Magyar Nők Országos Szövetsége, a­ Magyar­ Ellenállók és Antifa­siszták Szövetsége, a Magyar Honvédelmi Szövetség — va­gyonelszámolásának hitelessé­géről is. Ennek nyomán a kor­mány tesz majd javaslatot az Országgyűlésnek a szükséges intézkedések megtételére. K. L. Eltűnt ingóságok Sopronban, az Erzsébet ut­cában működött a városi párt­­bizottság, a pártiskola és egy étkezde. Miután az állampárt halódni kezdett, oktatásszer­vező és szolgáltató egyszemé­lyes kft.-t hoztak létre ezek­ből. Majd ez is megszűnt, s a pártház a városi tanács tulaj­donába került. Az ingóságok­kal viszont baj van, állítólag ebek harmincadjára kerültek. Ezért a soproni önkormányzati testület úgy határozott, hogy feljelentést tesz ismeretlen tet­tes ellen, hűtlen kezelés miatt. IB Nem volt törvényes a kongresszus ? A szocdem veteránok vizsgálatot kérnek A Magyarországi Szociálde­mokrata Pártban egyes sze­mélyek és csoportok megkér­dőjelezik a törvényes 37. kong­resszus legitimitását, félreve­zetik a tagságot, lejáratják a pártot és választott vezetőit a közvélemény előtt — hangzott el az MSZDP szeniorátusának és veterán testületének tegna­pi értekezletén, amelyen érté­kelték a párt helyzetét. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az említett sze­mélyeknek és csoportoknak nem céljuk a pártegység meg­teremtése, hanem személyi ambícióktól vezérelve a párt megosztására törekednek. Ezért határozatban kérték fel a párt elnökségét, hogy lépjen fel és járjon el a bomlasztókkal szemben, állapítsa meg sze­mélyes felelősségüket. Az ered­ményről tájékoztassa a tagsá­got, a történelmi szociálde­mokraták testületét és az or­szág közvéleményét. Loccum Al­ig található a térképen. Csak ha nagyító­val nézem a Hannover környéki településeket, akkor tűnik fel a hatbetűs név, de így is in­kább azért, mert a szem óhatatlanul egy kék foltra összpontosul. A Steinhuber-tó mellett van ez a három és fél ezer lakosú falu: Loc­cum. Csaknem ezeresztendős, bizonyíték erre a gondosan karbantartott kolostor. A fű való­­színűtlenül zöld, a legelésző tehenek termé­szetesen tarkák és nagy tőgyűek, az evangéli­kus akadémia pedig — ahová meghívtak az egységesített Németországról rendezett vitá­ra — hajszálpontosan működik. Ez tetszik benne a legjobban. Olyannyira, hogy érdemes követendő példaként említeni. Hiszen van nekünk is számtalan hasonló te­lepülésünk. Hogy mást ne mondjak, a szülő­falum, Dunapataj, amely egyébként szintén egy tó, a Szelidi mellett fekszik. A fű hason­lóképpen zöld, tehenek is akadnak, a lakosok szintén szorgalmasak, s a hajdani mezőváros hagyományaival sincs gond. Kedvelem ezt a magyar falut, a loccumi tükörben nézve még­is az elmulasztott lehetőségek ötlenek szembe. Mert, visszatérve az észak-németországi te­lepüléshez, a loccumiak jól tudták, hogy a fa­lujukat mivel lehet kiemelni az ismeretlenség­ből. Tava, kolostora másnak is van, különle­ges iskolát viszont, amely országos, sőt nem­zetközi hírnevet, mi több, némi nyereséget is jelent, csak nekik jutott eszükbe alapítani. Majdnem mindegy, hogy milyen intézmény égisze alatt, a lényeg amúgy is a­z, hogy fo­lyamatosan szellemi élménnyel kecsegtessék a messziről érkezőket. Ezúttal vagy kétszázan laktunk, étkeztünk, vitatkoztunk, barátkoz­tunk Németország különböző vidékeiről és Európa keleti feléből. Mi, újságírók és tanár­emberek a német egység kulturális ellent­mondásait feszegettük, a másik összejövetel százhúsz vendége pedig a környezetvédelem gondjait beszélte meg. A túlnyomó többség nemcsak a hétvégét áldozta fel, hanem még fizetett is. Tanulságos az akadémia felépítése. Egyszer­re két-három rendezvényt készítenek elő a hivatásos szervezők. A tanfolyamok résztvevői kényelmesen laknak, a puritánul­­berendezett szobában minden ágyhoz külön könyvespolc van. Feltűnően sok a mellékhelyiség, az épü­let tervezői ugyanis abból indultak ki, hogy a két-három órás viták után a hallgatóság egyszerre tódul ki a folyosóra ... A példa lát­szólag triviális, valójában azonban hitelesen érzékelteti a loccumi hangulatot: itt minden a célszerűség jegyében működik. Fogalmazhat­nám úgy is, hogy ez a szemléletformáló üzem mintája lehetne annak a szabadegyetemi-nép­­főiskolai formának, amelynek voltak ugyan magyarországi hagyományai, mára viszont mintha teljesen elenyésztek volna. Ha egyszer a dunapatajiak elhatároznák, hogy pénzt áldoznak a maguk és mások to­vábbképzésére, jelentkeznek részvényesnek, tanulónak és előadónak. Az előadásban per­sze egy alsó-szászországi falu példájával bi­zonyítanám, hogyan lehet tartalmas ötlettel jó ügyet szolgálni­ és még némi bevételre is szert tenni. Zöldi László Szuper­vásár A Pesti Műsor szerkesztősé­ge és a Dunaholding Rt. szu­perkedvezményes könyvvá­sárt rendez a november 30. és december 9. közötti hétvége­ken, azaz most pénteken, szombaton, vasárnap és ha­sonlóan december 7—8—9-én. Péntekenként délután 3-tól, a többi napokon reggel 9-től várják az érdeklődőket, amíg könyv és vevő lesz. Az értékes műveket 10, 20, 30, 40 és 50 fo­rintos egységárakon árusít­ják, hogy a kispénzű könyvba­rátokat hozzájuttassák — ka­rácsony előtt — a napjaink­ban egyre dráguló kötetekhez. A könyvvásárt a következő helyeken rendezik meg: Óbudai Társaskör (III. Kiskoro­na utca 1.), Békásmegyeri Közös­ségi Ház (III. Csobánka tér 5.), Ady Endre Művelődési Központ (IV. Tavasz utca 4.), Petőfi Csar­nok (Városliget), Konferencia Központ (XI. Villányi út 11—13.), Könyvesbolt (VIII. Erzsébet kör­út 9.), Karinthy Színpad (XI. Bar­tók Béla u. 130.). Karinthy Ticket- Play iroda (XI. Ulászló u. 42.).

Next