Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-12-02 / 48. szám

Majd az önkormányzat — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — vett. Álláspontjuk s szerint a gyermek- és ifjúságvédelmet szolgáló védő-óvó intézkedések meghozatala — például a kiskorúak segélyezése, pártfogó kirendelése — tartozott volna a helyi viszonyokat jól ismerő önkormányzatok hatáskörébe. A kiskorúak, gondnokság alá helyezett, valamint az ügyeik vitelében akadályozott személyek helyzetét, jogi státusát alapvetően befolyásoló döntések azonban az árvaszékeket illették volna. A Népjóléti Minisztériumban kétségbe vonták, hogy a 2700 helyi önkormányzat képes volna megfelelő végzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakembereket hadrendbe állítani. (Jelenleg Magyarországon 2100 gyámügyi előadó van, kétharmaduk kapcsolt munkakörben látja el feladatát.) Figyelmeztető jel az is, hogy a jegyzői állásokra kiírt pályázatokra sok helyütt nincs jelentkező. No és az sem valószínű, hogy a jegyző, mint az önkormányzati hivatal vezetője, hosszasan és személyesen tudna foglalkozni valamennyi gyámügyi kérdéssel. A másik, szinte feloldhatatlan ellentmondás az, hogy adott esetben eltérhet a helyi önkormányzat és a védelmére szorulók érdeke. Például az önkormányzatnak anyagilag is kifejezetten előnyös, ha a család költséges gondozása, anyagi segítése helyett a kiskorút kiemeli környezetéből, és mondjuk intézetbe utalja. Ekkor ugyanis már a megyei önkormányzat által fenntartott intézményhálózatba kerül a gyermek. Ideggondozói szakvélemény alapján, ideiglenes gondnok kirendelése által pedig fennáll az elvi lehetősége a politikai ellenfelek időszakos kiiktatásának. Többek között ezért és még egyéb okok miatt kardoskodott a népjóléti tárca az árvaszékek mellett, amelyekbe — társadalmi kontrollként — az önkormányzatok is küldhettek volna képviselőket. Egyelőre csak találgathatjuk, hogy véglegesen lekerült-e a napirendről az árvaszékek ügye. Juhász Judit, a Népjóléti Minisztérium szóvivője elmondta a Vasárnapi Híreknek: szakmai kifogásaikat ugyan fenntartják, de a kormány döntését természetesen elfogadják és tiszteletben tartják. K. L. A nyugati tőkés világ a magyarországi változásokat — minden kétséget kizárva — őszinte örömmel fogadta. Nyugat-Európában nemzetközi rangot viselő politikusok több ízben is úgy ítélték, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európa Házban helye van. Brüsszelben, az Európai Közösség székházában ma is több mint barátságos hangon szólnak Magyarországról. A közösség — adni és kapni képes szellem fenntartását követve — gondjaink egy részét is hajlandó magára vállalni, amenynyiben hazánk biztos jelét mutatja annak, hogy a nyugati polgári demokratikus világ szemléletét, annak valamennyi velejárójával magáénak vallja. Az Európai Közösség csúcsvezetősége, az úgynevezett Brüsszeli Bizottság — Jacques Delors elnök nemrégen adott nyilatkozata szerint — gondot fordít arra, hogy a közösség jelenlegi és jövőbeli tagállamai és társult tagjai (s így Magyarország is) jobban megismerjék egymást, és ezáltal kapcsolataikat minden vonalon szilárdabbá tegyék. Az ilyen kölcsönös megismerést célozza az a közös piaci meghívás, amely magyar újságíróknak szól. A közösség első embere, Jacques Delors azt várja tőlünk, hogy az egyhetes brüsszeli tanulmány után otthon az Európai Közösség eddigi eredményeiről, további célkitűzéseiről és (nem kevés) gondjairól pontos, hiteles képet fessünk. Az elnök elgondolása világos: eloszlatni minden olyan elképzelést, amely az Európai Közösség gondolatát, a már fennálló és még megvalósításra váró gyakorlati intézkedéseit csodatevőnek hirdeti. Ő és munkatársai Európa-politikáját minden vonatkozásban a megfontoltság jellemzi. A vágyak, az álmok, és az egyéni karriert szolgáló óhajok az elnöki politika tárházában nem kaptak helyet. Ezt fogja tapasztalni Brüsszelben a tizenöt tagú magyar újságíró küldöttség, amely ezúttal a közösség fővárosában, a helyszínen alkothat véleményt arról, hogy pontosan mit kínál, és ugyanakkor mit vár el Magyarországtól az Európai Közösség nagy és igényes családja. Mécs László A társadalombiztosítás listát bővít Rövidül a járulékpóráz Listák voltak, vannak és lesznek is, úgy tetszik, ez már megszokottá válik napjainkban. Legutóbb a hónap elején a Társadalombiztosítási Főigazgatóság listázta több ezer adósa közül azokat, akik minden felszólítás ellenére sem voltak hajlandók a TB-t illető járulékot megfizetni. Igaz, a szégyentáblára a kishalak kerültek fel, a többszáz millió forinttal tartozó nagyok ezúttal is megúszták. A beígért következő lista már szigorúbb lesz — ígéri Fekete Sándor, a főigazgatóság helyettes vezetője. A tartozások mára már meghaladják a 20 milliárd forintot, s ennek feléért 608 munkáltató felelős. Az októberi ráijesztés hatására 2,3 milliárd forint folyt be a kasszába, 2,7 milliárdra kértek átütemezést a vállalatok és szövetkezetek, s ez utóbbi még nőhet is, mivel az aszály sújtotta gazdaságok közül is egyre több él ezzel a lehetőséggel — derült ki a legutóbbi összesítésből. A fizetési fegyelem megszilárdítására a TB jogi garanciákat kíván, hiszen jelenleg alig van valami a kezükben. A legutóbbi változtatás óta, mikor is a késedelmi kamatotkét százalékkal emelték, már nem olcsó mulatság a TB-nek tartozni, a ki nem fizetett adósság 10 százaléka csak a kamattartozás. Csődeljárást kérni egy-egy vállalat ellen már eleve veszteséggel számoló kezdeményezés, mivel a biztosító hitelezők között az utolsók egyike a sorban. Az eddigi felszámolási eljárások során is csak a kényszerű hiteleik negyedét sikerült visszaszerezni. Ebben az évben még csak kibírja a társadalombiztosítás költségvetése ezt a hiányt — ami egyébként három heti kiadásuknak felel meg —, jövőre azonban már erre is égetően szükségük lesz — mondta a vezetőhelyettes. Decemberben már ismert lesz, milyen feltételek alapján állítják öszsze az újabb listát. Míg a novemberibe azok kerültek, akik öt hónapja nem fizettek és attól függően, hogy kis- vagy nagyvállalatról volt szó, egyvagy ötmillió forinttal tartoztak, most várhatóan rövidül a póráz. A társadalombiztosítás kintlevősége ’89 elejétől napjainkig háromszorozódott meg, így a tervezett listákkal, a jogi garanciák megszerzésével is valószínűleg csak azt érheti el, hogy a tartozások növekedésének üteme lassuljon. Többre nem biztat a gazdaság és a vállalatok helyzete sem. Törő András SZOCIÁLIS HÁLÓ (Gerse László rajza) — Sajnos, nincs keret a kifeszítésére ... Több jut a Jutából ketyegő bolt „Hölgyem, Uram! Fáradjanak a különszobába, ahol megnézhetik a kollekciónkat...” A filmekből megszokott jeleneteknek az Erzsébet körúton szerdán nyíló Juta óra- és ékszerboltban is tanúi lehetünk. Állítólag mi, magyarok lelkesedünk az újért, és ezért határozta el a Fekete-erdő kapujában, Pforczheimban székelő Juta óragyár, hogy a meglevő Juta-shopokon túl most márkaboltot nyit. Ugyanazt a választékot kínálja, ugyanolyan kiszolgálás mellett, mint teszi bárhol a világon, s nem drágábban. A kereskedésre alakult kft., ezzel a vásárlási-eladási kultúrát is javítani szeretné. Simon Péter ügyvezető igazgató szerint áruválasztékuknak — 800-féle óra, 900-féle arany ékszer — csak a száma állandó. Évente 200 új modellt mutatnak be, rögtön azután, hogy azok kijöttek a gyárból. A távlati tervek között egy óra-összeszerelő üzem létesítése is szerepel. T. A. 1990. DECEMBER 2., VASÁRNAP Az MSZBT épületében Nemzetek Háza korábban is léteztek ugyan, de az utóbbi időben sokasodtak meg igazán a népi barátkozás, a népek kultúrája terjesztésének önkéntes társadalmi szervezetei, a nemzeti szövetségek, a baráti körök, a baráti társaságok. Magyar—Holland Baráti Társaság például már kettő is működik, sokat hallat magáról a magyar—finn, a magyar—indiai, a magyar—német, a magyar—japán, a magyar—katalán és a többi társaság. A nagy taglétszámú szövetségek közé tartozik a Tálas Barna professzor vezette magyar—kínai, a Köpeczi Béla akadémikus elnökletével dolgozó Magyar—Francia Társaság, noha még mindig a nemrég újjászületett MSZBT viszi a pálmát. A nemzeti baráti társaságok többsége eddig igen mostoha körülmények között, magánlakásokban, presszókban, s más alkalmi helyiségekben munkálkodott, alig-alig tudva egymásról. A héten ebben nagy változás történt. Hivatalosan is megalakították koordinációs szervezetüket, a baráti társaságok szövetségét. Soros elnökké — egy évre — Hazai György professzort, a Magyar—Holland Társaság elnökét választották meg, ügyvezető titkárnak pedig Kirchner Pétert. Ezzel egy időben ugyancsak a héten birtokba vették a Nemzetek Házát, az MSZBT Gorkij fasori székházát is. Mit jelent ez a váltás, kérdeztük dr. Ábel Lászlót, az MSZBT ügyvezető titkárát. — Azt, hogy december 18-a után már nem az MSZBT, hanem a baráti társaságok szövetsége lesz az épület főbérlője. Egyenlő feltételekkel, egymást segítve dolgozunk együtt. Hazai professzor pedig a következőket mondta: — Azért jelentős lépés a Nemzetek Házának kialakítása, mert óriási szellemi tőke összpontosul a baráti társaságokban. Mostantól mindegyikük feje felett fedél van, itt kiállításokat, bemutatókat, programokat, nemzeti esteket tudnak rendezni. Azt szeretnénk, ha a népi diplomácia központi intézménye lenne ez az otthon. Nemes szándék, kívánjuk, hogy megvalósuljon. (horzák) Betűtervezők Békéscsabán kiosztották a II. országos tipográfiai kiállítás díjait. Kass János, a zsűri tagja — aki az idén részt vett az oxfordi tipográfiai világkiállításon — fájlalta, hogy nagyon sok fiatal, és már nem is egészen fiatal, tehetséges könyvtervező távol maradt, nem vállalva a megmérettetést. A világban pedig változatlanul nagy a magyar könyvművészet iránti érdeklődés. Amikor Oxfordban Szántó Tiborral szóba hozták, hogy az 1992-es tipográfiai világkongresszus házigazdája akár Magyarország is lehetne, a szakma világhírességei örömmel fogadták a lehetőséget. Ez a kongresszus kiváló alkalom lehet arra is, hogy az ide látogatók ne csak Kner és Tevan emlékének tisztelegjenek, de megismerkedjenek napjaink könyves műhelyeivel. A mostani békéscsabai rendezvény külön rangját a Bodoni-emlékkiállítás és a könyvtervező mesterek bemutatója adta. P. I. 32 évet élt... A tehervonatak se tudják a választ. A fák árván hajladoznak így télvíz idején, az utak kietlenek, a házak falára hideg magány ír vargabetűket. A közeli víz hullámai rendületlenül hozzák a túlpart jeleit, a kövek békésen tűrik a csapkodást. Kitartó horgászok melegszenek egy maréknyi parázsló gally felett. Botjaik végéről tétova damilok vezetnek a kiszámíthatatlan víz felé. A tó körül elnéptelenedett nyaralók, a strandok kapui nyitva, az újságos bódék üresen tátongnak. A vasúti sínek békésen nyugszanak a talpfák biztonságán. A szárszói télben ott lebeg egy kérdőjel. A tehervonatok se tudják a választ. Valami fontos szál szakad el, valami fontos kapcsolat ér véget? Ma is sokan mennek el így, mégsem tudjuk a pontos okokat. Marad, ami ránk marad életéből. Hivatalos tananyag, versek, gondolatok, esszék, tanulmányok, képek. Lapokra nyomtatott, nyomdagépekbe sűrített élet. József Attila 32 évet élt___ D. Nagy Imre 1937. december 3-án vetett véget életének a költő. Seremetyjevo légterében Röpködtek a pofonok Seremetyjevo környékén nemcsak repülőgépek, hanem pofonok is szálldosnak. Meglepődve hallottuk, hogy a világ legnagyobb légitársaságaként tisztelt Aeroflot egyik tisztje igencsak elragadtatta magát, amikor az IBUSZ idegenvezetője már sokadszor érdeklődött nála arról, hogy mikor utazhat tovább csoportjával Hanoiba. Válaszul: megverték. Az eset szenvedő alanya, Czinege Imre idegenvezető beszámolója szerint a budapesti indulás még simán ment. A huszonegy utas vígan szállt fel Ferihegyen, de már érezték, hogy némi bonyodalom várható, amikor Seremetyjevo helyett Vnukovón landoltak Moszkvában. Egy kis utánajárással meg is kapták az ígéretet, hogy jön az a busz, amelyik átszállítja őket, de végül több mint négy óra múlva érkezett meg. Így lekésték a csatlakozást. Azt is megígérték, hogy az éjszakát — ahogyan az szokás — az Aeroflot költségén szállodában tölthetik, megfelelő ellátással. Amikor az idegenvezető a repülőjegyekkel és a vnukovói ígérettel felkereste a seremetyjevói ügyeletes tisztet, már sejtette, hogy nem lesznek puszipajtások. A tiszt ugyanis rövid úton kidobta, mondván: ez fiktív jegy, erre nem jár semmi. Se szállás, se utazás. A tranzitváró hiába volt lakályos — tömve a hosszú várakozásra felkészült kivándorlókkal —, nem minden magyar kirándulónak jutott szék, amelyen álomra hajthatta volna a fejét. Hiába várták, hogy a várakozás első négy órája után járó üdítőitalt megkapják, a hat óra után esedékes teljes étkezés étlapján is csak az otthonról hozott elemózsia szerepelt. És még az, amit az idegenvezető rubeljeiből vehettek. Az álmatlanul töltött éjszaka után az idegenvezető — aki ingajáratban közlekedett a tiszti kabin és a váró között — néhány utas kíséretében újra megjelent az ügyeletes tiszt színe előtt, s közölte: elfogyott a türelmük. De mielőtt ennek bármi jelét adhatta volna — talán a hivatalos minőségét igazoló idegenvezetői jelvény volt a vörös poszton, a tiszt nekiugrott és elkezdte ütni, s megpróbálta a zakóját is letépni. A dermedten álló szemtanúk megfékezésére pedig rendőri segítséget hívott. Czinege Imre, miután a szó szoros értelmében kidobták, felhívta a moszkvai magyar konzult, aki megígérte, hogy kimegy a repülőtérre. De mielőtt megérkezett volna, hogy, hogy nem, egy magas rangú „generális” — aki tudomást szerzett a tíz órája tartó vitáról — a következő géppel elrepítette a csoportot Hanoi felé. Mint az Ibusznál elmondták, ilyen atrocitás szerencsére ritkán fordul elő. Munkatársuk csak azt tette, ami a feladata volt. Az eljárás miatt egyébként tiltakoztak az Aeroflotnál. (törő) Gyógynövényekről szóló mű: 480 ezer forint Nemzeti kincs magánkézben A mintegy száztagú gyülekezetben néhány ismerőst is felfedeztem: egy magánantikváriust, egy „állami könyvest” és az Országos Széchenyi Könyvtár három tudós dolgozóját. Néhány fiatalember is ült a licitálók között, de a többség negyven-ötven év között, szakállas vagy sima arcú, de minden esetben tekintélyes külsejű, egzakt benyomást keltő árverező. Szombaton délelőtt pontosan 10 órakor kezdődött az „Ex libris” Kft. kilencedik antikvár könyvaukciója a TÉKA Váci úti helyiségében. Ahol a katalógusban feltüntetett 294 tétel „kikiáltása” délután 2 órakor fejeződött be. Az összegezés eredménye — amiben Fejér Alajos, az aukció katalógusának értő, gondos összeállítója volt segítségemre — az, hogy átlagban a vételár a kikiáltási összeget 70 százalékkal haladta meg. De volt olyan eset, ahol a háromszorosát is elérte. (Egy 1897- ben kiadott 3600 forintra értékelt német nyelvű szakácskönyvet 10 ezer forintért vettek meg.) De látványosabb „súlycsoportokban” is szöktek fel az árak: II. Lipót koronázásáról 1790-ben Pozsonyban megjelent művet a 18 ezer forint kikiáltási árral szemben 41 ezer forintért vették meg. A legnagyobb különbség pedig 120 ezer forint volt: a Bécsben 1829-ben megjelent Wágnerféle gyógynövénykönyv 480 ezer forintért kelt el, szemben a 360 ezer forintos kikiáltási árral. E néhány példából, de az aukció egészéből is megállapíthatjuk, hogy ma hazánkban a „filosz-népség” az egyéb területen ügyködőkkel szemben igen szegény. De a Wágner-könyv és még néhány Csokonai és egyéb magyar vonatkozású (hungaricum) kiadványnál felvetődött az árverés egyik legproblematikusabb pontja: valamilyen (szintű) régebbi rendelet alapján a védett könyvekre (hasonlóan a festményekhez és egyéb műkincsekhez) a nemzeti, könyvtárnak (múzeumnak stb.) elővételi joga van. Némely militáns licitáló e jogot nehezményezte, illetve tagadta, szemben több résztvevővel (nemcsak könyvtárosok voltak közöttük), akik szükségesnek tartják a nem túlságosan ismert rendelet megvizsgálását, de ugyanúgy fontosnak vélik a nemzeti kincsek megőrzését is. Ilyen eredményekkel és ilyen problémákkal végződött hát a szombati élénk és tanulságos antikvár könyvaukció. » (bóday) r vasárnapi iHíre.