Vasárnapi Ujság – 1854
1854-09-24 / 30. szám - Az angol nép palotája 255. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
255 Az angol nép palotája. Megígértük, hogy a mai kor legnagyobb nevezetességéről, a London melletti sydenhami kristálypalotáról bővebben fogunk szólani. E palotát az angolok azóta elnevezik néppalotának (the people's palace). Mennyire s miért érdemli meg e nevet, ki fog tetszeni a következő rajzból, mellyet a számtalan, hosszabbnál hosszabb s a legkisebb részletekbe ereszkedő tudósítások közül választánk ki, mint czélunknak leginkább megfelelőt. Tudósításunk irója egy franczia tudós (Delessert), ki szemtanuja volt mindannak, a mit leirt. Ha angol tudósítót választunk, könnyen azon gondolatra jöhetett volna az olvasó, hogy valami nemzeti hiúság s dicsekvés vezeti tollát; igy azonban a francziát, ki mindenben versenyre szeret kelni az angollal s nincs elvakítva ennek fénye által, legalább részrehajlással nem fogja vádolhatni senki. Halljuk tehát, mikép szól az angol szellem ez uj csodaművéről. „Meglátogattam a sydenhami palotát — így kezdi — s szeretnék ezen, a közfigyelemre olly igen méltó épületről egyetmást elmondani, nem azért, hogy e roppant tárlatnak teljes rajzát adjam, hanem hogy világos átpillantást szerezhessenek olvasóim az egész vállalatról, s megtudhassák, mi bírta rá a vállalkozókat, hogy e pompás épületet életbe léptessék. Czélja nem volt egyéb, mint amit a kristálypalotai társulat elnöke egy gyűlés alkalmával kimondott : „Miveltség terjesztése s a közoktatás tovább fejtése az angol nép között.11 Ezen szép czélt tűzte ki magának a vállalkozó társulat, az angol nép mivelődésére és mulatságára adá össze ama tiz millió pengő forintot, mellybe az épület került. A palota épitésének első gondolata a művészetek, ipar és kereskedés társulatában keletkezett, (melly fennállása 100 éves ünnepét már a palotában ülte meg ez idén nagyszerű lakomával). Ha kissé visszapillantunk , úgy találjuk, hogy e század majd minden nagy vállalata magán társulatoknak köszöni keletkeztét, ami igen természetes, mert hiszen mind a szellemi erő, mind az anyagi hatalom tártakozáson alapulnak. Még azon iparos egyesületek is, mellyek csak érdekből, haszonért állanak össze, jótékony hatást eszközölnek a közemberiségre. A sydenhami kristálypalota, mellyet legméltóbban nevezhetünk a világ nyolczadik csodájának, az a világ ismeretes hét csodáját nagyságra nézve annyira meghaladja, valamint meghaladja a mai világ polgárisultsága ama régi népek : az asszírok, egyiptomiak és görögökét. Ama régi csodák közé számították az egyiptomi pyramisokat, a babyloni függő kerteket — de ezek csak a királyok büszkeségeinek voltak emlékei, millió szegény ember életébe kerültek, a nélkül hogy valami elismert közczélra szolgáltak volna. Minő örvendetes ennek ellenében a gondolat, hogy az angol nép palotája nem csak hogy egy embernek sem került életébe, hanem ezer meg ezer dolgozó kéznek nyújtott táplálékot; hogy vállalkozó részvényeseit alkalmasint meg fogja gazdagítani s történjék bármi, állandó forrása maradand az angol nép minden osztályainak s külföldi látogatóknak, mellyből a multat s jelent illetőleg tanulságot s a jövőre nézve tanácsokat meríthetnek. Bár látogatnák meg mindazok, kik a világ haladását tagadják s azok, kik a mai társadalmat nem becsülik annyira, mint a régi vagy középkort, bár látogatnák meg a kristálypalotát, a mai polgárisultság e roppant képviselőjét. Bár megértenék ama nagy, emberszerető s valóban nemes gondolatot, melly e nagy müvet létre hozá; bár néznék meg, minő megfoghatatlan gyorsasággal, minő hatalmas eszközökkel végezték be a müvet , s kénytelenek lesznek megvallani, hogy erkölcsi, tudományi és ipari tekintetben minden idők között a mi korunkat illeti a tulnyomóság. E nagy mű dicsősége nem egyes embert illet, egy egész nép haladásának bizonysága az, egy erős nemzeté, melly több év óta folytonos kitartással haladt azon pályán, hol az erősek támogatják a gyengéket, a tudósok tanítják a tudatlanokat, szóval , hol a kölcsönös hajlamok mindig szorosabban kötik össze egymással a társadalom minden osztályait. Általában egyik legjellemzőbb vonás az angol nép közelebbi életében az, hogy mind a kormány, mind egyesek folytonosan a nép érdekeiben munkálódnak. Erkölcs, tudomány , ipar — mind a nagyszámú szegény és tudatlan néposztályok felfogásához alkalmaztatik. Első rangú tudósok, kitűnő nemzetgazdák és státusférfiak jól tudják, hogy a főbb osztályokra nézve megjött az idő, midőn egyenes összeköttetésbe kell lépniök a néppel s e meggyőződést már az által tanúsították is, hogy az ipar nagyobb középpontjain ingyen előadásokat rendeztek az ipar köréből. Nagyszerű volt tehát a gondolat, melly a sydenhami palotát teremté, de el kell ismerni, hogy a kivitel is méltó volt e gondolathoz. Roppant egy épület az, vas oszlopokon s gerendázattal, falai üvegtáblákból; formára nézve hajó alakú; tetője székesegyházak módjára kúpba gömbölyödik. Átpillantása könnyű s igen kedves hatású : könnyű, mert a szem sehol nem akad fa vagy áthatlan kő tömegekre; kedves, mert a vas kékre van festve s a fényes fehér üveg gyöngéd s tán mégis túlságosan ragyogó szinvegyületet mutat. E ragyogó nagy gyémánt gyönyörű vidékből emelkedik ki, mellyben a legváltozatosb zöld szin, a rétek nyers zöldjétől kezdve a fák sárgás lombjáig s az érő gabona sárguló szineig, váltja fel egymást. A domb, mellyen az épület áll, nem igen magas, de messze elláthatni róla a bájos vidékre s maga a kristálytömeg is már jó távolról pillantható meg. Tudván azt, hogy ez épület nem egészen két év alatt készült el, önként fölmerül a kérdés : vajjon miért nem alkalmazzák, e gazdaságos épitésmódot gyakrabban s másut is? A találmány ugyanij s mindössze az 1851 évi első londoni világ iparműtárlatnak köszöni tételét, azonban máris kiállotta a próbát, s különösen alkalmasnak látszik nyilvános gyülekezetek vagy nagy iparintézetek számára. Londonból a Doverbe vezető nagy vasút egy mellékágán ér az ember a sydenhami kristálypalotához, melly a londoni híd melletti vasútállomástól félórányira van. Az idegen utazó első pillanatra meg nem foghatja, mit akarhat az a roppant kristálygoló a magasban, melly az egész környék felett uralkodni látszik. Sydenhamba érve, egy szép park tövébe lépünk, melly lassú emelkedésben vonul egész azon magasságig, honnan a palota kiemelkedik. A kiszálló helytől egy roppant fedett üveggalléria visz az épület bal szárnyáig, azonban sokkal kellemesebb a parkon sétálni keresztül, mellyet szép tavak hasitnak s hullámzó dombok boritnak. Egy kis völgy hátterében, egy mesterséges tó partján látni az ujabb korban fölfedezett özönviz előtti óriási állatok művészi utánképzéseit, mint azokat a leghíresebb természettudósok leírásaiból ismeri a mai világ. A palota előrészét a terraszok és lépcsők épen olly méltóságossá s hatásossá teszik, mint a versaillesi franczia királyi palotát, rajtuk számos szobor díszeleg; a középbejárástól jobbra és balra széles, elöl nyílt gallériák vonulnak el, honnan kényelmesen üldögélve láthatja az ember a lábai alatt elterülő parkot szent megye távolabb zöld mezőit. Lehetetlen, leírni azon élénk csodálkozást s ámulatot, melly meglep, midőn a fő bejáráson az épület középpontjába lépve, körültekintünk. Számok nem hatnak a képzelő tehetségre s csak igen tökéletlen képet adnak; tehát csak annyit jegyzek meg, hogy a Notredamei egyház tornyai (a legmagasabb tornyok Párisban) kényelmesen elférnének a közép épület kúpja alatt. Mivel a kristálypalotának kettős a czélja, egy népoktatási s a másik ipari : ennélfogva két osztálynak is kell lenni a tárlatban. A tisztán művészeti és tudományos osztályt állatok, fák és növények gyűjteményei, különböző idők épületeinek utánzásai s a képzőművészetek (festészet, szobrászat stb) remekművei képviselik, a másik osztály a bazár, az iparműtárlat, melly műveit nem csak kitárja, de el is adja. Az első osztály leginkább vonja magára a kíváncsiságot. Nincs nép , melly olly nagyon szeretne utazni, mint az angol; egyiket sem bántja annyira a mozgási vágy, ez tova űszi az angolt feleségestől gyerekestől, mihelyt megtakarította a szükséges útravalót. Mivel azonban még a legkisebb kirándulás is, mellyet az európai szárazföldre tesz, időbe és pénzbe kerül, ama népes osztályok, a mesteremberek és munkások, csak ritkán részesülhetnek e gyönyörűségben. Meggondolák ezt a