Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-08 / 14. szám - Zay Ferencz. Sárváry Béla 106. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
110 Vörösmarty összes műveinek egy tehetős magyar könyvtárából sem szabad hiányzaniok, mert azokban van multunk dicsősége, jelenünk öröme, jövőnk reménysége, ott kell azoknak állani mindjárt a biblia és imakönyvekkel egy sorban, mert az igaz költő szinte az Ur prófétája s a mi belőle szól, az Urnák lelke az! Jókai Mór. Zay Ferencz: Történeti rajz. Közli : SÁRVÁRY BÉLA. Eredete e névnek, melly a XVI. században, a legfényesb és legmagasb udvarokban is olly ismert, mint minden jó honfi előtt tisztelt vala, ép olly bizonytalan, mint számtalan nagy neveké , mellyeknek emlékére olly örömest melegül fel a kebel, mellyeknek hallatára olly szivesen emelünk kalapot. Tán mert zajt ütött a had dörgedelmeiben, vagy ugyanezt cselekvé és eredményezé a diplomatia fényes csarnokaiban ; de igen hihető, hogy, mikint sokaknak kül vagy bel sajátsága, ugy ennek is ritka és feltűnő észtehetségei kölcsönözhetének nevet. E véleménynél megállapodhatni annál is inkább hiszem, mert akár hadi dolgait vegyük szemügyre, akár követségeit, s azokban a ritka tapintatu ügyes eljárását tekintsük. Zay Ferencz, minden tekintetben egyike marad azon jeles férfiaknak, kik az élet sikamlós pályáján feltörő nehézségeken nemcsak szerencsésen tudtak átküzdeni, de azokon rózsát és babért is bírtak felmutatni. Ifjabb koráról a krónika keveset jegyze fel, tettei azonban annál nagyobb betűkben iák meg élte folyamát. Már I. Ferdinánd korában a zugó fegyverek közepette is jelentékeny szerepet vive, s majd egyik, majd másik várban parancsnokolt, mig utóbb több és nevezetes váraknak kormánya bízatott reá. A történelem öt, mint szolnoki, egri, kassai és munkácsi várkapitányt említi. A nevek ugy hiszem eléggé tanusitják, milly hűség jellemezheté őt fölkent királya irányában; de azt is érthetővé teszik, milly vaskaru férfiú lehete, ki a zavargások az időbeli tömkelegében, az ellenségeskedések olly makacs, gyakori és vérengző jeleneteiben olly nevezetes várakat nemcsak kormányozni, de férfiasan megvédeni és a győzelmes csaták következtében dicsően megtartani is biró. Fegyvertársai és elvbarátai közül két nagy férfiú említendő: Bakics Péter és Veráncz Antal. Bakics egyike volt I. Ferdinánd leghívebb és legjobb fegyvereseinek, Veráncz ama jellemdús főpapok egyike, kiket ritka elmeél, messzelátó lélek, törhetlen szorgalom és mocsoktalan hűség emel a történeti évkönyvek fénylapjára. Ki ne emlékeznék 1547. évre, és a schmalkaldi háborúra? ott állott egymás mellett V. Káról, és I. Ferdinand. A magyarok, az egybesereglett hadakban szinte jelentékeny rész valának; a király a szép magyar sereg vezényletét Zay Ferencz, Bakics Péter és Nyáry Ferenczre bizá; e végső hamar megbetegedvén, és Csehországban hátramaradván , a hadügy terhe az emlitett két férfiura nehezedék. A két ellenséges tábor olly közel nyomakodik egymáshoz, hogy csak Elbe vize választá el őket; előőrsül a magyarok , s név szerint a huszárok valának kirendelve; de ezek nem tudván sokáig tétlenül ácsorogni, habár a sereg egy része hidveréssel foglalkozók is , neki rugaszkodnak a folyónak, és szerencsésen átkelvén, az ellenséget azonnal űzőbe veszik, s az utócsapatok fővezérét, ki nem más , mint Frigyes János herczeg vala , elfogják ; a csata Sz.-György napján, April 24-kén döntetett el Mühlbergnél; s miként többen hinni szeretik, a diadal főtényezői a sok csatákban hősiesség koszoruzta huszárok lettek volna. Háborgós világban minden hegyet és halmot felhasználván, és bástya- vagy várrá alakítván, a Tisza- és Zagyvánál is mutatkozott egy igen alkalmas hely, mellyet Szolnoknak neveznek. — Ferdinand e helyet megtekintetvén, s azt várra és védelemre, már természeti helyzeténél fogva is igen czélszerünek találván, ott : 1549. egy hatalmas várat rakata. E vár épitését Salm Miklós hitneves had parancsnokra bizá. Ez ama nevezetes ütközet érte Salm Miklós, ki a paduai csatát eldöntötte, ki 1529. a nye ry hatalmú II. Szulejman körmeitől Bécset megmentette, ki Zápolya ellen szakadatlanul küzdött, kinek V. Károly , és I. Ferdinand Morvában, a salmi uradalomban emlékszobrot állitata. 1550. a vár, mellyet mind az emberi mesterség, mind a természet igen kedvező bátorságba helyező, tizenkét havi folytonos munka után bevégeztetett. A szolnoki vár, mint igen jelentékeny állomás, s melly a törököknek utóbb annyi vérontásába került, a behelyezett vitézcsapattal együtt Zay Ferencz parancsnokságára bizatott. Ferencz azt mint fejedelmi hálazálogot tekinté, és meg is ótalmazá. 1552. a királyi hadihajók parancsnoksága bizatott reá, mit szinte olly erély és ügyességgel kezele, hogy fölkent urának kegyét és teljes megelégedését nyeré meg. Most a legnagyobb szerep bizaték reá. A bécsi udvar, és a fényes porta, mindeddig egymással viszálkodásban állának; az első mint jó keresztény minden alkalmat megragada , hogy a túlságos vérontást megszüntesse, és az ugy is eléggé kiszenvedett Magyarországot békelábra állítsa; s hogy annál könnyebben czélt érjen, ő külde első békeköveteket, és olly követeket külde, kiknek bölcseségére az egész országot bizton reá bizhatá. A szerencsésen és biztos merénynyel végzett ügyek, a nagyobb nyelvismeret, s a feltűnő eszélyesség e dolog végrehajtására , két férfiút ajánla, egyike Zay Ferencz, másika Veráncz Antal vala; a megbízatás, mellyben őket a királyi f kegy részeltető, alább fog kitűnni. Veráncz ekkor pécsi püspök, és kitűnő nevezetességű egyházfő , Zay Ferencz hadhajói főparancsnok vala. 1553. jul. 18-kán indulának el Komáromból, s jutának Budára; az ottani basa elég előzékenyen fogadá őket, s Ó-Budán szállván ki 24. juliusig ott mulatának. Jul. 25-dikén négy hajó-és hat sajkával keltek a nagy útra, mert rendeltetésök nem kevesebb, mint Konstantinápoly vala. Midőn menőfélben Budapest alá értek, a törökök mindkét oldalon ágyudurrogással tisztelék meg őket, s még az nap Csepel szigeteig hajózván, másnap Tolnáig vitorláztak, mindenütt szerencse kisérő, és öröm fogadás O őket. Jul. utosó napján Belgrád alatt voltak, aug. 25-kén pedig Konstantinápolyba érkeztek, tehát teljes egy hónapig utaztak. Itt hogy dolgukat annál sikeresebben végezzék, elsőbb is szép szó, szívesség, előzékenység és becses ajándékokkal törekvének az udvarbelieket, és a basákat részekre hajtani. És ezért aligha tévesztenek. Tudvalevő dolog, hogy a zsebórákat a XVI. század elején Nürnbergben bizonyos Hele nevű óramester alkalmazá össze legelőször, s mert azok még akkor inkább tojás- mint gömbalakuak valának, közönségesen nürnbergi tojáskáknak neveztettek. Konstantinápolyban még e dologról akkor mit sem tudának; de ha felette drágák voltak is, nálunk legalább a főbbek mindnyájan birták.—Annyi bizonyos, hogy mind Zay, mind Veráncz el vala illyesekkel látva. Hajdár a nagy vezér megpillantván ezen uj művet, felkéré őket, hogy bármilly áron is , de legalább egyiket engedjék át neki. A bőkezű főurak nem pénzért, de ingyen adák át neki mindkettőt. Az ajándék kedvesen fogadtatott ugyan, de ők korántsem léptek fel kívánalmukkal, melly épen nem volt kevesebb, mint, hogy Erdély adasssék vissza Ferdinándnál?, az eddig török bírta magyarországi várak pedig a magyar koronának engedtessenek vissza. Ezalatt Ázsiában forrongás ütvén ki, mielőtt ők Szulejmánnal beszélhettek volna , ez a zavargások lecsillapítására oda sietett. — Voltak az udvarnál, kik az ügyet kedvező pillanatnak magyarázván, a török ellen háborút sürgetének , mert a szultánt már elaggott tehetlen embernek hivék , mert ázsiai háborúja által teljesesen elfoglaltnak gondolák. Csalódtak. E két jeles diplomata igen jól beláta a körülményekbe, s a királynak ellenkezőt tanácsola; s mire levelek Bécsbe ért, már azt is hallák, hogy Szulejman a lázongók fejét megölette, s igy a zavarnak hamar és könnyen véget vetend Illyen a bölcs államférfiú! ha tehát