Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-01 / 26. szám - Schmeks (kép) 205. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
^ 206 tól körülzúgva, a tenger szine fölött több mint 3000 (Wahlenberg szerint 3077) lábnyi magasságon fekszik. Északi szelektől a nagyszáloki mátracsúcs fellegszegélyü bérczpajzsa védelmezi, de ugyanez a napsugártól is megfosztja, midőn a hegy alatti völgy még arany napfénynek örül. Illy fekvésének természetes következései hideg estek s korányok, késő nyár, kora ősz, nagyszerű égi háborúk. — Alatta délre, hol az erdőség végződik, városokkal s falvakkal elhintett szép és nagy völgy, mellyet a Kralowa hegy zár. Egy a haza legnépesb vidékei közöl. Egy kicsi reggelen, a hegyi séta egyik pontjáról 16 helységet számláltam meg, mellyek közt Késmárk, a vidék fő helye, s hat városka a 16 szepesi városok között. De magasb pontról kétannyi torony is látható. — A lakosok tótokkal kevert ó szászok, nyelvöknek a szokott némettől sokban eltérő sajátságaival. Tavai (1839) doctor Posewitz Sámuel, a 16 szepesi városok érdemes physicusa, hidegviz-gyógyintézetet állított fel a gräfenbergi mintájára. E gyönyörű helyért a természet mindent tett, emberi kéz ekkorig igen keveset. Egyszerű faházak, szűk szobák, piperétlen bútorok, mellyek Diogenes szükségein tul nem sok vágyat elégitnek ki. Itt, hol a teremtés keze isteni hatalmának olly méltóságos emléket emelt, hol az ezüstös bérczkapocs által az eget a földdel összekötő , hol virágos ligeteket kopasz, meredek sziklák váltanak fel, a madarak énekei zúgó szirtpatakok dalával vegyülnek, a szelid és szép nagygyal s borzasztóval párosul : itt elenyészik az élet hiu ragyogványa, nevetségesb alakban tűnnek fel annak bolondságai. A nagyszáloki hidegviz-intézet, ha hirre, s népességre nem is (julius végéig Gräfenbergben s Freiwaldauban a vendégek száma tóval is többre ment 700-nál, s köztük 50 magyar), de felséges hideg vizére, orvosi gond- s figyelemre, pontos szolgálatra, s igen jó tápláló asztalra, valamint a környező természet bájaira nézve felülmúlja Gräfenberget. Az itteni egészséges levegő s jó viz teszi, hogy az öregkor legnevezetesb példái a tátrai vidéken jelennek meg, Szepes, Liptó s Árva megyékben. A hideg viz kitűnő s csaknem hasonlithatlan erővel s hidegséggel bir, legmelegebb nyárnap delekben is csak 4— 5 foknyi, és a hely maga, éjszaki szelektől a Kárpátok óriáspaizsa által védetve, fris bérezi levegője, fűszeres illatárja, az örökös sétára s szabad légbeni mozgásra ellenállhatlanul ingerlő fekvése s bájos kilátásai által, maga a természet által látszik hidegvizgyógyintézetté rendeltnek. A ki egyszer itt volt, többször is el fog ide jöni, s nem maga, hanem barátival, s az édes tiszta örömérzést, melly itt minden romlatlan kebelben él, nem fojtandja magában , hanem közli mindennel, kit hasonló benyomásokra fogékonynak hisz. Isten adjon Pestnek a száloki vizből csak egy kutat, s Tátrának a pesti napból néhány sugárt!" Ezen kivül még sok szép van a „Kárpáti levelekben" Schmecksről, amit ha mind egy betűig közölhetnénk is bizonyára örömmel megolvasná az olvasó, de e kevésre szorítkozván a kölcsönvétellel részünkről annyit írunk még ide, hogy e fürdőhely kiváltképen 1839 óta jön évről évre híresebb, a midőn a Sziléziában világhírre kapott graefenbergi vizgyógymódot ide átültette a fenemlitett orvos. Ez idő óta minden nyáron népesebb fürdőközönség sereglett Tátrafüredre, melly nevet az 1843-ik évi magyar vendégek adták neki, ünnepélyesen illy névre keresztelvén el a kellemetlen hangzású Schmeckset. E név gyakran előfordul azon korbeli lapokban, s most is jobban ráillenék, mint a másik. A vendégek számát, melly egy vendéglős hibájából pár éven át nagyon megcsökkent, de ismét a régi jó gazda kerülvén vissza, most megint kellő arányra emelkedett, szépen szaporítják lengyelországiak, kiknek határától alig egy óra távolságban a virágzó fürdő , mellynek épületei szépen megszaporodtak azon idő óta, mellyben még arról panaszkodik T. L., hogy az érkező vendégeket nincs hová szállásolni. oo Apró képek a szebasztopoli táborból. A zuav. Azon fegyveres csapatok közül, mellyekből a franczia hadsereg áll, egyet sem írtak le annyiféleképen s olly sokszorosan, mint a zuavokat. Pajkos, mondhatni korhely, de jószívű, vitéz, s örökké jókedvű legény a zuav, s azért ollyanforma kedvencze az egész hadseregnek, mint nálunk a huszár. Legközelebb egy angol utazó így nyilatkozik felőle:„Az enyém és tied1 fölötti gondolkozása a zuavnak nem épen ment minden tévedéstől. Enni innivalót elcsenni, korántsem tartja valami lelkiismeretes dolognak, s ollyan mulatságos bátorsággal, mondhatni szemtelenséggel hajtja végre csinyját, mint senki más, hanem aztán képes husz mérföldet is sárban vizben gyalogolni, s visszavinni vagy helyre pótolni a lopott jószágot, ha megtudja, hogy ollyan emberéhez nyúlt, aki méltán igényelheti az ő rokonszenvét, avagy későbben tapasztalt iránta barátságos hajlamot. Felettébb szereti a zuava csont zsákmányt, de nem annyira a hasznáért, mint inkább azon viszontagságokért, mellyekkel gyakran meg kell küzdenie, hogy valaminek birtokához juthasson. Mihelyt megszedte magát, bármilly életveszély között, tüstént első gondja, hogy mikép rázza le nyakáról a zsákmányt, bármilly nagy becsű legyen is az , s hová, merre tartson uj vadászatot ujabb prédára, mert neki kimondhatlan kedve telik abban, ha minél több efféle jól sikerült vállalattal dicsekedhetik. Ha valaki a zuavnak bármily csekély szivességet tön , az fényes jutalomra tarthat számot, mert a zuav képes egy pipa dohányért, vagy egy két korty gagyiért, mellyet szükségben nyújtanak neki, minden habozás nélkül odadni egy ékszerekkel telt szekrénykét , a mellyet rövid idő előtt valamelly prédára bocsátott városban életveszélylyel ragadott ki a lángok közül. Ha pedig ő tett valakivel jót, kerül fordul s már eltűnt, vagy ha ezt nem teheti, arra is képes, hogy ugyanazt valamiképen megkeseríti, a kivel előbb jót jön, csak hogy hálálkodását kikerülhesse. Legörömestebb s legvakmerőbben lop a zuav, ha valamelly gyámoltalan beteg angol számára zsákmányol, mert „ez az istenadta John Bull sehogy sem érti ezt a dolgot, nem tud ollyan könnyű szerrel mint mi valamihez jutni, ollyan mint a gyermek, s hogy szeret bennünket, ezer villám! de mennyire szeret" Így szoktak a zuavok az angol katonákról egymásközt nyilatkozni. — Mintha most is magam előtt látnék illyen korhely czimborát — mond az utazó angol. — Ő vezetője, professora, barátja a hórihorgas angol gárdakatonáknak, mert a zuav bizonyos tekintetben nagyratartó, s csak igen ritka esetben pajtáskodik a sorkatonasággal. Mind a zuav, mind az angol gárdista büszkék egymás barátságára, a mit minden uton módon iparkodnak egymásnak tudtára adni. Az ő szóbeli értekezések a minő mulatságos, még nagyobb mértékben megfoghatlan mind nekik, mind másoknak. Nem értik egymás nyelvét, s mégis egyre diskurálnak. Majd a zuav rohanja meg az angol nyelvet kivszámitott érthetlen szavakkal, majd az angol gárdista tekeri nyakát egy csomó franczia szónak, s a megszólított körülbelül gyanítva hogy mit akarhat amaz , jól kimondja anyanyelvén az agyonkínozott szavakat, amire ráismervén a beszélni törekvő, nagy örömmel mondja, hogy out, out vagy yes, yes (vui vui, jesz jesz , igen igen). A kis czimbora illyenkor leirhatlan pártfogói tekintettel nézi végig egy öles pajtását alulról fölfelé roppant bő vörös bugyogójából, melly csaknem a lába fejét is eltakarja: ritkán összegombolt kék kabátját ide oda lengeti a szellő, s szörnyű nagy turbánja ugy félre van csapva egyik vagy másik fülére , hogy az ember nem győzi eléggé bámulni, mint maradhat meg a fején, s hogy lehet, hogy minden lépten nyomon le nem billen a füle hegyéről. Muszka táncz franczia engedelemmel. Egy franczia lap szerint a mult hó végső napjaiban történt, hogy általános csend lévén a szebasztopoli várőrség néhány tisztje az öböl csúcsán fekvő egy igen csinos nyári lakba mellyet számos lúgos környezeti, előre zenészeket küldött, s délutáni 1 óra tájban maguk is megjelentek igen csinos társasággal, a mellynek egy részét delinek tették. A franczia ütegektől látcsöveken tisztán ki lehete venni mind a társaság irigylendő tagjait, mind a szándéklott mulatság előkészületeit, s természetes, hogy a vidám francziák, kik annyira