Vasárnapi Ujság – 1855
1855-01-21 / 3. szám - Az akhtiári fogoly. Jókai Mór 18. oldal / Elbeszélések és életképek - Zergevadászat. Hegedűs 18. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
18 angol. Ezek megtudván, hogy a tábornok anyja, Bosquetné asszony, szintén azon városban lakik, a nevezett napon küldöttséget küldtek hozzá, hogy vitéz fiához szerencsét kivánjanak, mint a kire méltán lehet büszke Francziaország, s megkérték, hogy tiszteletök ez emlékét szívesen fogadja. Kinyilatkoztatták egyszersmind , hogy ez által nem csak nemes szövetséges társuk, a franczia hadsereg iránt akarják rokonszenvüket kifejezni,hanem különösen hálájukat is Bosquet tábornok irányában. „Bosquet tábornok volt az — igy szólának — a ki a hadi szerencse által gyámolítva, az inkermani szörnyű csatában hathatós segitséget hozott a végerőfeszitéssel küzdő angoloknak. Osztálya élén azon ponton jelent meg, hol legvéresebb volt a csata, gyors és biztos vezéri pillanatával egyszerre belátta, hol legszükségesebb a segitség" stb. Minden arra mutat, hogy Bosquet tábornok még nagy szerepre van hivatva a háború folyamában. Az akh-tlán fogoly. Elbeszélés JÓKAI MÓRTÓL. (Folytatás.) Mi lett tehát azon fiúból, kit Palukhin herczegnő szült Korzky grófnak? Valóban a jámbor fiúnak jó lett volna soha nem hallani anyja szavát és különösen soha sem tudni meg azt a titkot, amit az előtte halála órájában felfedezett. Azt sem várták meg vele, hogy anyját eltemettetni lássa, rögtön elzárták mély magányos börtönbe, és ott tartották évekig, hosszú évekig olly elzárt magányban, ahol emberrel nem beszélhetett soha. Történt eközben, hogy a krími félsziget megtetszett Oroszország urainak. Nem is csoda. Ama hideg, fenyőfás, szárntas országból méltán tekinthettek epedő sóhajtással e kis viruló paradicsomra, hol a széllővessző a pálmafára tekergőzik , s tovább tart a nyár mint Oroszországban a tél. És ezt a kis paradicsomot csak egy keskeny földszoros választotta el az orosz birodalomtól! Millyen nehéz volt itt a kisértetnek ellenállani! Évek óta készen állt egy nagy orosz sereg Krimia kapujánál s várta az alkalmat. Az nem is késett soká. A tatárok nem voltak megelégedve fejedelmükkel : kergessétek el öt sugák az oroszok, és ezek megtették : a jó szomszédok azután választottak számukra másikat, ollyat, aminőt ők kivántak, csendes, jóvérű embert, aki hagy magának parancsolni. A török zultán , Krimia védura, haragudott e lázadásért s haragjában egyik basáját fegyveres erővel küldé a tatárokhoz; az elfoglalt tőlük egy darab földet, egy kicsiny kis földet a tenger közepén, Tamán szigetét. Ne engedjétek földeteket, sugák az oroszok a tatároknak, űzzétek el onnan a törököt. Elüznek, de nem birunk vele, gyere jó szomszéd, segits! A jó szomszéd azután bement egy akkora sereggel, hogy elüzheté a török basát Krimiából, elfoglalá a tatárok erősségeit, és akkor azt mondá , hogy jó minekünk itten laknunk. A tatár nép elszörnyedt e vakmerő áruláson s fegyvert ragadt az oroszok ellen; ekkor azután összeszokták őket minden oldalról egy csoportba, s harminczezeret leöltek közülök, a többi meghódolt, vagy kifutott Circassiába. A szép kis paradicsom közprédának lön tekintve, a mecsetekből kaszárnyák lettek, a khánok palotájáról leszedték az arany czifrázatokat, s az oszlopokat elhordták Potemkin herczeg palotájához, a szép vizvezeték csöveit megolvasztották puskagolyóknak, egész erdőket kiirtottak, hogy a kóbor tatárnak ne legyen hova elbújni, elpusztiták a nagyobb városokat, Kereset és KafFát, hogy annál nagyobb kedve legyen azon hetvenötezer görög és örménynek, kiket Krimiából elhurczoltak , a nogai sivatagot megtelepíteni. Illyenformán Krimiának, melly a hajdani khánok alatt harminczezer harczost birt lóra ültetni, nem maradt több lakosa mindössze ötvenezernél, a minél hajdan Bakcsi-Szeráj fővárosában is több lakott, ahol most a mecsetek tornyából az ima idejét lekiáltó mohamedán imámokat az orosz katonák mulattatják ollyanformán, hogy az ének közepén fellövöldöznek rájuk, mint valami furcsa éneklő madarakra. Miután így a régi gonosz szellemű népesség jóformán kipusztult, gondoskodni kellett róla, hogy a szép kies félsziget újra megnépesüljön. Az illyen munka Oroszországban könnyen megy. Ma kivándorol fél millió kalmük feleségestől, gyermekestől a Volga mellől Chinába; holnap megindítanak más tartományból ugyanannyi zaporogi kozákot, kirgizt s megtelepítik vele az üresen hagyott földet. Egyszer egy legfelsőbb ukáz elrendeli, hogy Krimia újra megnépesüljön, a tengerpartokon hatalmas vár emelkedjék, a kikötőben hajóhad épüljön, az egész ország ismét felviruljon. Ugy kelle történni. Egész népségek indítattak meg régi helyeikből Krimiába, elnyomott görög népet édesgettek jármot változtatni, kegyvesztett főurak, gyanús politikai szellemek küldettek Krimiába, hogy ott kormányozzanak, épittessenek mulató kastélyokat és várakat, s hogy az is legyen a ki kastélyaikat és váraikat izzadságos munkával épitse, összegyürték Lengyelországból és Szibériából a veszélyesebb elitélteket s odaküldék Krimiába. Hejh azért ollyan erősek azok a szebasztopoli falak, mert könnyel és vérrel keverték azoknak a vakolatját ! Egész uj tájékok támadtak a félszigeten. Hol azelőtt a Jura hegy elátkozott vad vidékei csak mély hegyszakadékokban tomboló patakokat mutattak, ott most égés? ligetek emelkednek mind az öt világrész pompafáiból, s ragyogó paloták ormai vetekednek a hegyek csúcsaival. Hány emberélet boldogsága van e betemetett völgyekbe elásva, mennyi könnyre volt szükség, hogy az a fa ottan ollyan gazdagon kizöldüljön tőle! A szegény rongyos Akhtiár helyén egy roppant város emelkedett: Szebasztopol. Az első tekintet e város külsejére a legszomorúbb hatást volt képes gyakorolni a figyelmes szemlélőre, még az ostrom előtt is. Csupa merő egyalaku nagy házak, egymáshoz mért ablaksorokkal, nagy hosszú egyenes épületek, négyszögletű roppant tárházak, tágas udvarokkal, minden szomorú egyformasággal épitve; sehol azok a kisebb épületek, mik a nyugalmas középrend lakhelyei szoktak lenni, szőlőlugasokkal befuttatva, kertekkel körülvéve, gazdasági hajlékokkal tarkázva; itt minden olly alakú, mintha nem laknának benne mások, mint katonák, és nagy urak, hivatalnokok és rabok. A kapuk, karfák az álladalom szineivel befestve, az emberi alakok rendszabály szerint öltöztetve, nyitva, borotválva, még a fák, bokrok is, mik a főépületek előtt állanak, kertészálló szabályzata szerint tartoznak nőni és zöldülni. Körül egyes roppant váracsok, egész hegyek fehér kövekből rakva, három négy soros ágyunyilásokkal, mint valami óriási darázsok fészkei, kik hatalmat vettek a jó szorgalmas emberek fölött. Nem gondolt-e arra, aki ezeket odaépittető világok rémületére, hogy egykor megborzadnak a nemzetek ez ijesztő várostól és minden oldalról eljönnek ellene és lerontják azt a kopár földszintig, hogy elfeledve legyen az, miként el vannak feledve azon ezrek sóhajtásai, kiket ez óriási munkának egy nagyra vágyó gondolat feláldozott? (Folytatjuk.) Vadászképek a nagy világból. Tschudi Ferencz nyomán Dr. Hegedűs. I. Zergevadászat a sveiczi havasokon. A tulajdonképi zergevadászat, melly I. Miksa császár idejében fejedelmi időtöltés volt, sokkal veszélyesb s fáradságosabb, hogysem korunkban is, az úgynevezett uri mulatságok között foglalhatna helyet. Ha illy uri mulatság szenvedélyes kedvelője egyszer másszor igazi zergevadászokkal a havasokra vetődik, kikent baju-