Vasárnapi Ujság – 1855
1855-01-21 / 3. szám - Az akhtiári fogoly. Jókai Mór 18. oldal / Elbeszélések és életképek - Zergevadászat. Hegedűs 18. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
19 szávai, fodrozott hajával vajmi furcsán veszi ki magát, a tátongó örvények és sikamlós jéghegyek közelében, s csakhamar azon meggyőződésre jut, hogy ez nem neki való időtöltés. Az igazi zergevadászok a szegényebb néposztályból válnak, s rendszerint szikár termetű, viharedzett s kevéssel megelégedő emberek, ismervén a zerge természetét, életmódját és tartózkodási helyeit legkisebb részletekig. Éles szem, szédelgéstől idegen fővel, vaskemény izmok, merész s mégis felette higgadt bátorság, számoló, gyors felfogás, erős tüdő s kitartó testalkat, ezek a zerge vadász nélkülözhetlen tulajdonai. Jó lövésznek is kell lennie, s ügyes mászónak, mert szakadatlanul a legsajátságosabb állásokba kerül, hol izmaival, majd taszizni, majd tartani, majd tolnia kell magát. Könnyű öltöny, fehér pörge vadászkalap, vasalt havasi bot, egy kis vadásztarisznya, ebben lőpor, golyó, kenyér s kevés száraz sajt, meg egy kis csutora cseresnyepálinkával képezi összes felszerelését, mit egy pár szeggel kivert talpú saru s fegyvere egészit ki. Sveiczban a vadászok gyakran mezitláb mennek vadászni, talpukat, hogy csuszamos ne legyen, famézgával bekenve. Habár igy gyakran biztosabban lehet meredek helyeken járni, mégis veszélyes, mert a talpnak könnyen megeshető sérülése s ezzel járó legkisebb rángatás a vadászt az örvénybe ejtheti. Hogy a zergevadászok a jéghegyeken járva talpukat szilárdabb állás végett véresre karczolnák, balga költemény. A zergevadász fegyvere rendesen húzott, de csak ritkán kettős csövű puska, mindegyik csőben kettős töltéssel; fegyverének horderejét a legpontosabban ismeri s tudja mennyire visz egy vagy kettős töltéssel. Estve vagy hajnal előtt indul ki a vadász, hogy még napnyugat előtt a hegyekre érhessen. Az elejteni kivánt vadnak minden kedvencz legelőjét, ösvényét és menhelyét kell ismernie s folyton arra ügyelni, hogy a szél a zergéktől jöjjön feléje, mert a legkisebb szellő, melly a vadásztól a zergék felé fut, jöttét a felette finom szaglású állatokkal képzelhetlen távolra tudatja s akkor lehetlen többé őket meglesnie. Különböző vadászati módok divatoznak. Legkevésbé veszélyes az, midőn a pásztor ruhába öltözött vadász a zergék kedvencz legelőjét kikémleli, itt egy szikladarab mögé lesbe áll, s ha a vészt nem gyanító állatok lőtávolba jönnek, egyet, rendesen egy kövér bakot, czélba vesz s megejt. A lövés hallatára az egész nyár pillanatig meredten áll, felvetett fejjel szaglászva honnan jött a lövés, a következő pillanatban azonban már ellenkező irányban hatalmas szökésekkel tova száguld. Nem ritkán több vadász közös vadászatra egyesül, mi nem veszélyes de annál biztosabb. Két vadász a zergéket alsó legelőjükön felveri s őket felfelé tereli, itt egyik vagy másik kikerülhetlen szoroson, a másik vadászcsapat áll lesbe s a mellettük elvonuló zergenyájból amennyit egy két lövéssel lehet meglő , a többi tova menekül. Hajdan kutyákkal is vadászták őket, de mióta a zergék a felsőbb hegyi tájakra vonultak, a vadászat e neme kijött a divatból. Veszélyes az egyes vadászat, midőn a vadász napokig hetekig üldözi martalékját hegyen völgyön keresztül szikláról sziklára, mig végre megejtheti. A meredek sziklák közötti járás nem ritkán életveszélylyel párosul; egy pillanat a mellette setétlő örvénybe , egy legördülő kődarab, egy laza bokor, mellybe kapaszkodott, de melly testének súlya alatt enged, vesztének mindannyi okává válhat, miből csak a leghiggadtabb lélekjelenlét mentheti meg. Sokat regélnek a vadászok a hulló kődarab vonzerejéről, melly az utána tekintőt könnyen a mélységbe széditi; tapasztalt vadászok illyenkor gyorsan a sziklafalra tekintenek, megállnak s csak néhány pillanat után folytatják utjukat. Ha végre egy magányos és elszigetelt sziklacsúcsra a zergenyájt terelni sikerült, jutalmazó a vadászat, csak ritkán esik, hogy ez egy merész bak vezérlete alatt visszafordulna, s a magát ekkor földrevető vadászon átugorva menekülne; de annál gyakrabban járhatlan sziklatájakra csalják a heves vadászt, honnan visszatérnie lehetlen. Igy történt, hogy egy merész vadász az üldözés hevében egy alig lábnyi széles palakő párkányra ugrott, melly közel ezer lábnyi mély örvény felett kiállott, alig érintő lábával, a palakő fejelni kezde s egyes lefeslett lemezei a mélységbe zuhantak; nem volt mit tennie, hasra kellett feküdnie s igy a párkányon lassan tovább csúsznia, darabról darabra annak tartósságát kisértvén. Fél óráig folytatta borzasztó pályáját, midőn egy a sziklafalon lebegő árnyék figyelmét ébresztő, vigyázva feltekintvén hatalmas keselyűt lát feje fölött lebegni, ki őt letaszitni s a mélységben felfalni szándékozott. Vadásztervek léptek a halál félelmének helyére. Mondhatlan vigyázattal s fáradsággal hátára fordulnia sikerült, igy egyik lábával a sziklába kapaszkodva , testének egy részével a mélység felett csüggve irányzó fegyverét a hatalmas ragadozóra, melly rekedt károgással nagy körökben keringett fölötte, de a fegyverben lévő lőpor szaga vigyázóvá tevé , mert a körök mindinkább nagyobbultak , mig végre tervével felhagyva a felhők ködébe eltűnt. Hosszú három órai munka után végre szilárd alapra szert tennie s innen tovább menekülnie sikerült. Illyen és sok más veszélyen kivül olly sok csapásnak van a zergevadász kitéve, hogy csak kevés múlik ki betegágyban. — Sűrü köd s ezt követő havazás, görgetegek s hózuhatagok, mindannyi halálos ellenes. Nemcsak veszélyes, de felette fáradságos is e vadászat. — Szük étkezés mellett néha hetekig kénytelen a sziklák között botorkálni, s ha végre a legelő vad közelébe jut, jól kell czéloznia, nehogy martalékját elszalaszsza, vagy az örvénybe ejtve elveszitse.—Fegyverét a legnagyobbnak mellére vagy fejére irányozza, a lövés eldördül, a halálra sebesitett vad egypárszor felveti magát, mig össze nem rogy. — Nem ritkán esik, hogy a megejtett vad a vadász közeledtekor felugrik s néha sántán, vagy kilógyó belekkel tova iramodik. Ellenben ha jól talált, a zerge beleit kiszedi, lábait összekötvén, vállaira veti ugy, hogy a lábak homlokát érjék. — Igy viszi haza prédáját, s ha idegen vadászterületeken kell áthaladnia, nem ritkán a szomszédokkal kemény lövéseket vált. Két wallisi vadász egy zergét, mellyet már egy más vadász megsebesitett, végkép meglőtt, ez, ki alantabb s közelebb volt a zergéhez, mint első sebesítő felvette s tovább akarta vinni, a vallisiak reá kiáltának hagyná a zergét, melly felszóllitásra nem ügyelve, ez a zergével tovább sietett. Alig halad néhány lépést, két golyó süvölt feje mellett; a hegyi ösvény meredeksége futását, töltények hiánya védelmét lehetlenitvén, letette az elrejtett vadat s félre húzódott. A pásztorkunyhót, mellybe ellenei az éjet tölteni szándékoztak kikémlelvén, hogy boszuját kitöltse, két órányira haza sietett fegyverét kettős töltéssel megtölté, s a kunyhóhoz még ez éjjel visszatért. — Egy hasadékon át a tűz mellé telepedve látta elleneit, óvatosan ereszté fegyverének csövét a repedésbe egy lövéssel mindkettejüket megölni szándékozván, halkan húzta fel a kakast, ujja már érinté a ravaszt, egy pillanat s a két wallisi veszve van; — de ép e pillanatban jut eszébe, hogy ezek mióta ő reá lőttek nem gyónhattak, s igy most halálos bűnnel terhelten meghalva, örökké elkárhoznának. Megbánva gonosz szándékát, kihúzta fegyverét a nyílásból, belépett a kunyhóba s a két vadásznak elmondá a történteket, miknek hallatára megindulva, ezek békülés jeléül a zerge felét néki átengedék. Korunkban a zergevadászat jövedelme sem az időveszteséggel, sem azon veszély s fáradsággal, mellyel jár, arányban nem áll. Három, legfeljebb hat tallért ér egy zerge, s mégis olly szenvedéllyel vadásszák, hogy egy zürichi, kinek lábát hetvenkét éves korában elmetszeni kelletett , két év múlva orvosának egy fél zergét küldött ajándékba azon megjegyzéssel, hogy falábbal nem igen megy a vadászat, de reményli, hogy ha Isten úgy akarja, még nem egy zergét fog elejteni. A glóruszi havasok leghíresebb zergevadásza Heitz Henrik és Zwiky Dávid volt, mindegyikük 1300-nál több zergét lőtt életében. Ez utóbbi szegény szülőktől származott, 150 forint volt minden öröksége, de szerencsés vadász hivatása tehetős emberré tevé. Halálakor 7000 forintot s egy tuczat vadász-fegyverből álló gyűjteményt hagyott hátra. Szokása ellenére egykor szombaton estve nem tért haza, bajt gyanítva, többen felkeresésére