Vasárnapi Ujság – 1855
1855-09-02 / 35. szám - Mikép lehet a kholerát kikerülni. Dr. Bfi 278. oldal / Közhasznu ismeretek
27e sünk szét a természetben; jegyezzük meg ezt, amazt a figyelmünket lekötő jelenségek közül, keressük az elvet, melly annak léteit ad, a törvényszerűséget, melly lefolyásában mutatkozik; vizsgáljuk a czélszerűséget, melly belőle a természet ökonómiájára háramlik. Nincs egyéb czélunk, mint hogy elmondhassák olvasóink : ime egy előttem uj, eddig nem tudott szépségével ismerkedtem meg a természetnek; egygyel többet tudok azon bölcsen kigondolt, ezer meg ezer czélszerűségekből, mellyek egy őrködő gondviselés , egy bölcsen kormányzó kéz nyomaira mutatnak — a természetben. 1. A víznek földünköni szereplése. — A jelenben, midőn annyit kell szenvednünk a viztől, midőn a Tisza mentében még most is láthatók s érezhetők azon rombolás nyomai, melly a Nilusként—de nem az ö áldásával — szétáradó folyam kiöntésének volt következménye, s tetemesek azon károk, mellyeket a több napon keresztül folytonosan szakadó zápor okozott Alföld buzakeresztjeiben : nem vehetjük rosz néven, ha a reményeiben csalódott gazda némi ellenséges érzet- vagy legalább nehezteléssel viseltetik a viz iránt, s ha épen nem bámulója „a viz dicsérete" czimü, a maga idejében nagy tetszést aratott költeménynek, — azonban a fölgerjedt gazda ezen neheztelése sokat veszt erejében, ha megemlékezik, hogy volt idő, midőn a tartós, s a mező füveit elégető szárazság után megeredt, s a szomjú földet megenyhítő záporra igy kiáltott föl : oh milly jótevő eső, minden csepje megér egy aranyat. És valóban mindazon károk mellett, mellyeket tul bőségében néha okozni szokott, megbecsülhetlenek a viz által eredményezett hasznok, fölszámithatlan következményű azon szereplés, mellyre a viz a természet ökonómiájában rendelve van ! A véghetlen tengerekből láthatlan gőzalakban fölszáll a levegőbe s ott felhővé tömöttödve, miután változó alakjával játékul szolgált a képzeletnek, ezer árnyéklatu szineivel az ég egyszerű kék szinét szebbé varázsolta, a szemet gyönyörködtette; miután ezen alakjában elvégezte szolgálatát, melly abból áll, hogy tavasszal megvédi a fagy ellen a föld sarjadó növényeit, nyárban meg ernyőül szolgálván mérsékli a napsugarak lankasztó melegét , eső alakban leszáll a földre, beszivárog a növények gyökereihez, hogy azoknak tápul szolgálhasson, feloldja a kemény sziklanemeket, hogy azokat termőfölddé érlelje, s ezen működései végeztével patakok és folyamokká egyesülve visszatér a tengerbe, nagybecsű szereplését utólag elölkezdendő. — Ebből áll rövidbe foglalva a víz szereplése. Mint a vendégszerepekre indult színész, hosszú körutat tesz a világon, s útjában, mint ez, különböző arczczal, küönböző köntösben lép föl : most kárhatlanná lesz, majd megjelenik a felhő gyászában, eső és hármat kristály színében, dér, hó és jég ragyogó pánczélában. A víz ezen körútját nem minden ok nélkül hasonlíthatták a vér forgásával egybe. Valamint a vér elindul a szívből az izmok alatt gondosan elrejtett utakon (artériákon) a test táplálására, ennek végeztével a test felületén látható ereken (vénákon) visszatér a szívbe : épen igy, a viz is elindul a tengerből—mellyet épen ezért a föld szivének nevezhetni — többnyire láthatlan utakon a levegőn keresztül a földi élet táplálására, mellynek végezete után patakok és folyókban — mint valami látható vénákon — ismét visszakerül az eredeti kutfőhez. S ha már gondolóra veszszük, mi által lesz a viz ezen körútjára, nagy befolyású szereplésére alkalmas?! ugy fogjuk taalálni, hogy egy tulajdona által, melly nem mellőzhetlen kelléke folyadékoknak, mi onnan is kitűnik , hogy azzal nem minden folyadék beir, azon egyszerű tulajdona által tudniillik , hogy az folytonosan gőzölög. Ha nyilt edényben kiteszünk a szabadba különböző folyadékokat, például vizet, olajat, higanyt, bizonyos idő múlva azt tapasztalandjuk, hogy a víz oda van az edényből, mig az olaj és higany mennyisége legkevesebbet sem apadt. A víz eltűnt, mert az elgőzölöghetés tulajdonával bír, az olaj megmaradt, mert legkisebb mértékben sincs meg benne e tulajdon. Olvasónkra bízzuk egész terjedésében elgondolni, minő eredményei lennének annak, ha a víz és olaj ezen tulajdonai megcseréltetnének, elég legyen itt nekünk gondolatját csak elindítni, útba igazítani. A gazdasszony hasztalan teregetné ki vízben megmosott ruháit, azok soha meg nem száradhatnának, tehát mosni nem lehetne vízben, hanem olajat kellene e czélra drága pénzen vásárolni , minél fogva valóban megtörténnék az, mit Kaliforniáról — ugy hisszük, hogy csak — mesélnek, mikép ott tudniillik egy rendbeli ujdonul változó fehérnemű kevesebbe kerül, mint a beszennyezettnek kimosatása. Ruházatunkban a vízfolt épen olly állandó pecsétet képezne, minőt mostan az olaj- vagy zsírfolt képez. Nem képződhetnék felhő, harmat, eső és hó a földön, tehát láthatárunk elveszítené azon festői szépségét, mellyet jelenleg a felhőcsoportok változó alakja, és száz meg száz árnyéklatú színe által nyer, eső hiányában vége lenne a növényi, tehát az állati életnek is a földön, s ha a gondviselés megszánván a pusztulásnak indult növényvilágot valami más, előttünk ismeretlen utakon küldene esőt a földre, az ez által támadt tócsák soha föl nem száradnának, a föld egy sárfészek volna. Olvasóinkra bizzuk e gondolatok tovább fűzését, mellyek utoljára is odavezetnek, hogy a víz emlitett tulajdona nélkül, földünk lakhatlanná válnék; felülete roppant sivatagot, terméketlen Saharát képezne. Ha a gondviselés valami okért — talán az emberiség bűneiért — el akarná a földön az életet törölni, nem kellene rettenetes eszközökhöz — minek földünknek valamelly üstökösseli összeütköztetése, tűztenger vagy özönviz általi elboritása — folyamodnia; — mint az óramüvet meg lehet egyetlen egy szeg kivétele által állitani, épen igy igen egyszerű módon csupán a viz gőzölöghető tulajdonának elvétele által, rövid idő alatt meg lehetne akasztani működésében a természetet; csakhamar végenyészet uralkodnék a most zöld színben mosolygó s életnek örvendő völgyek és halmok felett. S már most kérdjük : vájjon a víz csak történetesen nyerte-e ezen tulajdont; nem volt-e eredetileg benne a tervben, a számításban, hogy épen a viznek, nem pedig olaj-, zsirfélék-, higanynak stb. kell adni az elgözölöghetés tulajdonát ; nem tudta-e az alkotó bölcsesség, mikép a viz csak ezen tulajdona által leend azon jóltevö szereplésre alkalmas, melly által földünkön nélkülözhetlen kútfejévé válik az életnek? Aki ezen tulajdonok ekkénti kiosztását vakesetnek tulajdonítaná, s nem képes itt terves, számító belátást felfedezni, annak lelki szemei nem egészen mentek a hályogtól. Folytatása más alkalommal. Merttocich Ferencz. Mikép lehet a kolerajárvány lappangó mérgét kikerülni ? Pest, aug. 26-án 1855. A tapasztalat csalhatlanul bizonyítja, mikép azon helyen, hol idejekorán czélszerü koleraellenes intézkedés történt, hol szakavatott rögtöni segédkézről gondoskodva volt : e dálójárvány folyama igen szelid irányt vett. A kolera nálunk mindeddig inkább csak szórványos, s nem uralt országszerte járványosan, és így minden a kolerát érdeklő intézkedés csupán elővigyázatból történik. A hivatalos jelentésekből kiderül, mikép a kolera kezdetétől sok egyént lepett meg Budapesten s az ország egyéb részeiben. Azonban csekély a szám azon sok ezerhez képest, kik csak napjainkban is e dühös járvány áldozatjaivá lettek külföldön. Első volt, kit helyben megrohant, bizonyos vándorlegény, ki mult évi oct. 9 kén érkezett Bécsből városunkba s következő napon octob. 10-kén czélját odább már nem követhető, mivel a kolera kiragadta vándorbotját kezéből. — Ez esemény után, különösen azon jövevényeket vette szőbe e veszélyes baj , kik Bécsből vagy olly vidékről érkeztek hozzánk, hol a kolera járványként uralgott. Oct. 10-kén tul naponkint észleltettek Budapesten kóresetek, főleg a munkásosztálybelieknél, kik a figyelmeztető hasmenést csekélységnek tartva, rendetlen életmód által sorsukat a bár gyéren uralgó szórvány kezére játszották. f., A kolerajárvány azon sajátsággal bir, hogy különösen a rendetlen életmódot követő nép között villogatja öldöklő jegy-