Vasárnapi Ujság – 1855
1855-01-07 / 1. szám - Az akhtiári fogoly. Jókai Mór 2. oldal / Elbeszélések és életképek - Uj év kezdetén. Jókai Mór 2. oldal / Szózatok
2 Ij év kezdetén. A ki esztendő első napján meg tudná mondani, mi fog történni esztendő utolsó napjáig? azt neveznék bölcs embernek! Pedig semmi sem könnyebb ennél. A ki becsülettel kezdi, becsülettel végzi. A ki szorgalmas, az gyarapodni fog. A ki szeretetet vet, szeretetet arat. A ki érdemeket szerez, jutalmakat talál. Aki tanul a múlton, okosabb lesz a jövendőn. . . . Mindezekhez nem kell jövendőmondási adomány, mert egyszerű dolgok, igazak. Ezen az alapon szabad legyen jövendőt mondanunk saját kis lapunk felöl is, midőn annak első számát ez uj esztendőben szárnyára bocsátjuk. Lapunkat néplapnak neveztük, s mint értelmezte a „nép" fogalmát közönségünk, azt olvasóink lajstroma legjobban megmagyarázná, hol hazánk első grófi neveinek méltóságos czimei mellett láthatók a becsületes mesteremberek s az egyszerű földmivelők nevei. Előttünk a „magyar nép" neve összetartó kapocs, nem pedig választó fal a különböző társadalmi osztályokra nézve. Ezért nekünk minduntalan szem előtt kell tartanunk, miszerint lapjaink nem csupán egy osztály számára vannak írva, s törekednünk kell mindenik igényeit kielégíthetni. Hazánk nagy férfiainak életirásai, ismertetései ugy hiszszük olly tárgyak, mellyek a legnagyobbakat, ugy , mint a legkisebbeket egyaránt érdeklik. Kell, hogy fennmaradjon a jók emléke népünk háladatos szivében. A vallás eszméi kit ne boldogítanának? A keresztyén erény, türelem példái által törekedni fogunk hazánk minden osztályát, felekezetét és népfaját egymáshoz közelebb hozni, mert csak a kölcsönös szeretet tarthat meg bennünket. Oktató czikkeink, a történetek, természettudomány, világismeret köréből elvont magyarázatok ezentúl is helyet foglalandnak lapunkban, mert a magyar nép tanulni szeret, és okulni óhajt. Elbeszéléseink sem fognak elmaradni soha, mert az olvasónak mulatságra, felderülésre is van szüksége; a mulattató részből sem fog azonban soha hiányzani az erkölcsi, históriai, vagy életbölcsességi tanulság s e tekintetben olly válogatósak leszünk, mintha a lapjainkban kinyomatott czikkek tulajdon ifjú leányaink számára volnának irva; mert a magyar nép szelleme szűz és romlatlan, s azt megsérteni bűn ! Ez uj év folytán azon kivánatát is teljesíthetjük tisztelt olvasóinknak, mellyet a múltban betöltetlen kellett hagynunk : a nagy világ napi történetéről való értesülést. Kiadóink legújabban nyert engedélynél fogva, egy uj lapot indítnak meg „Politikai újdonságok" czime alatt, s ezen lapot ingyen küldendik meg a Vasárnapi Újság minden előfizetőjének. Kell, hogy a szegényebb ember is megtudhassa hiteles sorokból a valós, nem szóbeszédből s költött dolgokat a világ állása felől. Ezt a „Politikai újdonságok" fogják szolgáltatni. A mi jó szándékunk kiviteléhez erő dolgában hiányzik, azt reméljük, Isten segítsége ki fogja pótolni. Adja Isten, hogy soha se legyen alkalmunk rosz újsággal, kellemetlen hírrel zavarni meg olvasóink örömét. Adja Isten, soha se találjanak lapjaink könnyes szemeket, bánatos sziveket olvasóink házaiban. Adja Isten, hogy a nagy világi zivatarban nekünk legyen békeségünk, öröm és megelégedés gunyhókban és palotákban. Adja Isten, hogy távol legyen tőlünk minden viszálkodás, perpatvar, czivódás, a mi lapjaink nem fogják annak magvait hinteni soha. De ápolni fogjuk azt, ami szép , pártolni, ami jó, szelíd szóval megtéríteni a tévelygőt, kibékíteni a haragvókat, vigasztalni a szenvedőt, figyelmet vonni országos intézeteinkre, szerény tanácsunkkal szolgálni, de nem erőszakolni a nálunknál bölcsebbekre, terjeszteni a jó ismereteket, serkenteni a munkára kicsinyeket és nagyokat. És akkor elmondhatjuk bizton, hogy az esztendők jövője csak e három szón alapszik : A sziv tiszta kívánsága. A kéz kitartó munkája. És az Isten áldása onnan felül. Legyen e három velünk és olvasóinkkal ez uj évben. Az akhtfári fogoly. Elbeszélés JÓKAI MÓRTÓL. Jókai Mór: A nagy Katalin czárnő idejében még Akh-tár csak egy rongyos tatár falu volt a Fekete tenger partján, a hol szegény kereskedő s még szegényebb földműves nép lakott. A hatalmasan hangzó név „Szebasztopol" melly „uralkodó várost" jelent, csak a mult história emléklapjain élt még, mint egy más világrészben épült, elpusztult város emléke. Azok a hatalmas várfalak, a szép kikötők, a bámulatos vízvezeték, a három, négysoros ágyús kőbástyák, még gondolatban sem léteztek, mindazok helyén igen békésen legelésztek a kecskék, s egy ágyúra sem volt szüksége, aki a kikötőt keresztül kasul akarta járni. A krimi félsziget lakosai tatárok voltak mind : a kevés zsidó és örmény őket ismerte el felsőbb nemzetnek, s a görög kalmár szépen megsüvegelte az utczán a Kalga szultánt, ki az uralkodó khán helyettese lévén, szanaszét járt az országban, igazságot szolgáltatni. Most e jelentéktelen Akh tiár helyét nagy népes város foglalja el, mellynek utczáit hónapok óta golyókkal bélelik a franczia s angol ütegek, s falai alatt vivja négy nemzet a szakadatlan harczot, mellyhez hasonlóról Korner óta nem irtak a költők. Az egész tartománynak egész népessége alig egy harmadában tatár most. Orosz és görög telepítvények lepték el a félszigetet. Két harmada a tatár fajnak kivándorolt a cserkeszek közé, a többi hegyei közé húzta magát. A nagy fejedelmi városok alászállottak egészen, Bakcsiszerájban ha egy ház összeomlik, soha sem épül fel újra, s a nagy fejedelmi palotát körülnövi a fű. Mennyi szomorú dolognak kellett addig történni, amíg egy egész ország illyen változáson keresztül ment! Mennyi könybe , mennyi vérbe kerültek azok a falak ott Akhtiár gunyhói helyén! Lássunk egy történetet a sok közül : Midőn még a nagy Katalin cárnő uralkodott minden oroszok felett, történt, hogy egy hűvös őszi reggelen korai dobszó voná magára Szent-Pétervár utczáinak figyelmét. A sajátszerű röviden szaggatott dobverés ismerős hangjaiból mindenki jól érte, hogy valami súlyos büntetés fog végrehajtatni ez órában.A téves tágas utczákon egy csoport alabárdos férfi zárt négyszöge közepett egy fehér ruhába öltözött női alak haladt végig, ingatag, roskadozó léptekkel, hosszú selyemszőke haja elefántcsontnál fehérebb vállait takarta, miktől félig le volt csúszva a könnyű rengeteg öltözet; nagy, eleven kék szemeit csak néha veté föl, hogy széttekintsen a rábámulók tömegén : — hogy tekintett félre illyenkor minden ember, nehogy ismerősnek tessék azon nő előtt. Ezen nő Palukhin herczegasszony ; tegnapelőtt még egyike a legünnepeltebb delnőknek, kinek palotáját a legelső főurak látogatták, kinek egy nyájas pillantásáért , egy mosolyáért epedtek a birodalom legdaliásabb lovagjai; ki bejelentetlenül léphetett be bármikor a czárnő palotájába s egy szó tőle többet ért pártfogásul, mint tiz esztendei érdemteljes szolgálat. És most mezitláb, egy hosszú fehér ingben lépdel végig az utczákon a veszélyhirdető dobszó mellett, s a kik találkoznak vele, — főurak és délczeg imádók, félre fordítják arczaikat, mikor rájok tekint.