Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-15 / 28. szám - Layard (kép) 221. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
221 olly sürülte, hogy a meredek hegyoldalon csak tapogatózva nyomulhattunk előre. — A barna láva mindinkább pirult, — a föld égett lábaink alatt s a meleg fuvallat köngött, szétszaggatott füstoszlopok rongyait hordott felénk, — mindegyikünk érzé, hogy az örök tűz közelében jár. Egyszerre elkapták a szelek a kellemetlen ködöt s néhány lépésnyire óriási örvény tátongott felénk. — Setét füst gomolygott száz helyen, — sárgaveres kén csillogó jegeczekben s lejebb szikrázó parázs fénylett, s a setét mélységben kétes pokolias félhomályt idézett el. — Mélysége körülbelül százötven láb, — átmérője ugyanannyi lehetett; — egyike volt ez azon torkolatoknak, mellyek 1845-ben alakultak. Innen már csak veszélylyel hathatunk előre. A hegy északi oldala függőleges bérczfalként több ezer lábnyi mélységbe nyult le — olly mélyen , hogy a levetett kődarab esése fel nem hallatszék , — jobbról eme torkolat, igazi pokoltornácza. — E kettő között kanyargott keskeny, meredek szédelgős ösvényünk , mellyel még veszélyesebbé tön a keletkező szél, gőzt- füstöt szórva szemeink közé. Hü ebem a vén Nero ösztönszerűleg érezvén a "veszély nagyságát, iszonyú vonulásra fakadtan egyszerre megsikamlott , s csak kevésbe mult, hogy a füstölgő torkolatba nem zuhant, hol pillanat alatt hamuvá lesz minden élőlény. Mire négy illy torkolat mellett elhaladunk, ösvényünk tágult s félóra múlva Hekla tetején van ránk. Derekasan kifáradva a legközelebbi lávadarabra leültem, — meleg volt, — a föld repedéseiből kékes füst szállott fel, a vulkáni tűz tőszomszédságában valánk. Nyugalom, s a hegy redőiben talált hó segélyével készitett tejes puncs csakhamar visszaadá előbbi erőmet, s teljes odaengedéssel élvezhetem a nagyszerű, mondhatni páratlan kilátás gyönyöreit. — Nagyszerű földabroszként terült el Island szigete lábaink alatt, hatezer lábnyi magasban valánk. — Nyugaton s északnyugat felől hegyektől kerített zöld rétek terültek el, fehéren csillogó folyamoktól szeldelve. — Északra s észak-keletre a havasok nem hegycsúcsok, hanem egész hólepte síkság gyanánt csillogtak, itt-ott setéten zöldelő erdők bokrozata, — setétkék tavak szakiták félbe az egyszerű de magasztos látványt. — Emberek lakóit, várromokat, csillogó tornyú városokat, fehérlő utakat hiába keresünk, a gőzgépek a vasúti mozdonyok zaja itt ismeretlen, — itt a természet egészen szűz állapotban terül a néző szemei elé, menten minden igától, mi alá haszonleső fia, az ember, görnyité. — Dél felől messze, messze az Atlanti tenger végtelen tükre ragyogott, s vagy tiz mérföldnyire a Westmanna szigetek bazalt sziklái fénylenek. — Az ég varázs tisztasága s a vulkáni ország sajátlagos jelleme a kilátást itt legnagyszerűbbé s legsajátságosabbá teszi. Gyorsan mult az idő s alkonyodni kezde,—én tehát a hegy ormát, melly nem annyira csucs,mint inkább magas lapály, öszszevissza barangoltam, mig vagy száz nyugvó lépésnyire helyemtől a tátongott főtorkolat előttünk.— Igen szabálytalan volt alakja; száz lábnyi széles félnegyed órányi hoszszu örvény, némelly oldalai függőlegesek voltak, másokat hó lepett, — a torkolatba leszállni kívánván,vezetőimmel a hóra ültem, s egy kis lendület elég volt arra, hogy villámsebességgel a négyszáz lábnyi mélységbe le szánkázzunk. Pár pillanat alatt a torkolat alján valánk, — leérve, összevissza kóboroltuk e nevezetes örvényt majd kéngőz fölé tartottuk kezünket , majd hó- és jégből alakult boltozatok alatt álltunk, — a torkolat alja, melly boltozat gyanánt az olvadt belsőt takarja, repedezett láva,— közepén egy összevissza repedezett bazalt szikla hevert, mellyből szüntelen gőz ömlött ki. — A hőség által a hóból kiolvasztott boltozatban fris patakra akadtunk, mellyből csutoráinkat megtöltve, visszatérésről gondolkozunk. — Csak nagy üggyel bajjal és sok veszélylyel mászhattunk fel a torkolat laza kövületből álló oldalain. — Felérve megkerültük az egész torkolatot, — s egy nagy széles lávahasadékot átugorván, azon helyhez értünk, hol a hegy csúcsára először feljutottunk. Néhány percznyi pihenés után visszafelé indulunk,—utunk sokkal gyorsabb s kevésbé veszélyes volt mint felfelé, a szél lecsendesült s a négy torkolat mellett elhallatánk minden borzalom nélkül. — Mihez fel hat óra kellett , lefelé kettő elég volt (Vége következik.) Layard Ágoston Henrik alsóházi tag az angol parliamentben. (Terjedelmes ismertetését lásd a ,Pol. Ujd.'5 21. 22-dik számaiban.)