Vasárnapi Ujság – 1855

1855-09-23 / 38. szám - A pásztor legény. Szabó Márton 297. oldal / Elbeszélések és életképek - Lendvay Márton (kép) 297. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jele­­t küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 nik meg. — . ft pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó­ hivatalához (egyetemutcza Előfizetési dij julius — decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz ( 4. sz.) bérmentve utasítandó. Lendvay Márton: Legnagyobb színművészeink egyikének arczképét adjuk át ezennel olvasó közönségünknek. Lendvay egyike azoknak, a­kik a színművész nemesebb nevét kivívták a nemzet közvéleménye előtt. Játéka nem játék, hanem a va­lódi érzések, szen­vedélyek hű kép­mása. És ez a szín­művészet titka. A művésznek érezni kell azt, a­mit előad ; ha azt nem tudja, akkor csak szakmá­ban dolgozik és so­káig élhet vele.­­— Nagy csoda-e, ha azok , kik így örök izgatott érzelem és művészi szenvedély között töltik életü­ket , sokkal hama­rább hervadnak , mint más boldog­ember? — Lendvay több év óta beteg, s azóta a színpadnak el kell nála nélkül lenni. — Távolléte azonban olly üres­ség e színháznál , mellyet nem lehet kipótolni, vaj ha vis­­szadná neki az ég jó egészségét hogy helyét újra , elfoglalhatná ismét azon szép országban, a hol annyiszor meghalt, annyiszor halhatat­lanná lett, mellynek egyik alapítója volt és dicsősége marad mindenkoron! Legközelebb ki­tűnőbb színművé­szeink és művésznőink jelmezes arczképeit fogjuk átadni tisztelt olvasóinknak, azoknak rövid életirásaikkal, jellemzésükkel és színpadi életük rajzával; akkorra tartjuk fel az alkalmat, Lend­vay érdemeit is elősorolhatni: pásztorlegény. (Beszély.) A fővárostól né­hány mérföldnyire, a kezdődő alföld szi­get lelket emelő sík­ságán, kisded erdőt képezve feküdt Za­varfalva. A sürün ültetett különbféle gyümölcsfák termé­keny lombjai alól,fe­hérbe öltözött pász­torként kandikáltak ki a tisztára meszelt nádas kis házikók. A falu alsó részén buján nőtt jázmin­fallal kerítve fehér­lett Bokros Mihály uram takaros hajlé­ka, melly kiterjedé­sére nézve, ha nem tartozott is a na­gyobbak közé,rend és tisztaság tekinte­tében az első helyet vívta ki magának. Pünkösd előtt a hét utolsó napja volt. Sára asszony, Bokros Mihály uram házi bordája — mint ő szokta nevezni — az igénytelen házikó egyik ablakához vé­gellő tulipános láda szélén ülve, férje bi­zonytalan szinü kö­penyegét javitgatá, Lendvay Márton.

Next