Vasárnapi Ujság – 1855

1855-11-18 / 46. szám - Mozaik képek leányos anyáknak. Edvi Illés P. 368. oldal / Társalmi kérdések és inditványok - Temetés a tengeren (kép) 368. oldal / Történeti emlékek

369 Adom itt az anyának például Márthát és bölcs Salamon gyors asszonyát (Péld. 31, 10. stb.) — leányának jelképül a dol­gos méhecskét. IV. Anya! tanítsd leányodat nélkülözni. Ez az erény, — mellyet időnkben olly igen kétkézen kell fogni és gyakorolni,— beviendö lészen evésünkbe, ivásunkba, ruházatunkba, kivonata­inkba, mulatságunk és társalgási modorunkba. Rajzának főbb vonásai : ételekbe nem válogatni, csemegék után nem esengni, mert valamikor talán még siralom-kenyér is lehet leányunknak mindennapi étkezése; egyszerű és kevés étellel is beérni, minő­ket a ház maga kiád; szándékosan néha strapáczokban is részt venni,nehogy a test puhultságba és kényességbe elmerüljön; — jövő szerencséje iránt vérmes reményeket nem ápolni, — ked­vencz óhajtásunk meghiúsultán nem siránkozni,— divatok rabja nem lenni, — másokat szorongva nem utánozni, hanem lepe­dőnk szerint nyújtózni, — leányunknak minden vágyait nem teljesitni, még ha mód volna is benne. Nyújtom e képhez, anyának talizmánul (bűvös erőt rejtő kincsül) a megtalált bölcsek kövét, — leányának utravalóul jö­vöjéhez Schillernek Resignatio czimü remek versmüvét. V. Anya! tanitsd leányodat tűrni, — injuriázásokat szintén. Wieland mondása szerint az élet nem systema, — nem sinóron húzott rendszeres folyása a dolgoknak, hanem össze-vissza hányva létez itt minden, jó és rosz, édes és keserű, méltányosság és mél­tánytalanság (injuria), a sorsnak kedvezése és csapása, hizelgé­sek és bántalmazások, sőt gyakran aljas durvaság a látszó mű­veltségnek közepettén. Szerencsétlen házasságra is készen tart­hatja magát minden leány, de férjétől szenvedendő injuriázásokra minden esetre, — mellyek ellen öt sem rang, sem szépség, sem kötényében vitt kincse nem biztosithatja. A legtöbb férfinak e részben kettős arcza van, mint Szaturnusnak, egyik komor, másik nyájas. Emebben jelennek ők meg a hölgyek előtt, mig kezökérti udvarlásuk ideje tart; de a házasságban, négy fal között nekik majd amazt is megmutatják minden appertinentzi­áikkal együtt. Sőt lehet dolga nőnek csudálatos szeszélyü, rosz elvekkel szaturált, vagy szinte elv nélküli férjjel, — cynicus em­berrel, kinek tréfája is kegyetlenség, — hirtelen haragúval, ki iránt a nő kényszerül siket, vak és néma lenni. Jó nevelés által minden bal­esetekre elkészitett nő az efféle sérelmeket is béké­vel tűri, szivét megerősiti és búnak nem ereszti. Ellenben a nők maguk legyenek mindenek iránt méltányo­sok; mit háznál a testvérek és cselédek iránti nemes magavise­letben szokhatnak meg. Leánynak nőcselédeken uralogni és paczkázni meg ne engedtessék. Szekánt úrnőkön azok néha ret­tenetes boszut állnak. Alázatos sziv pedig az a kert, mellyben a tűrésnek égi virága is terem. E képhez adok jelentésül az anyának egy kis keresztet aczél­lánczocskával nyakába; — leányának pedig a tűrésre emlékez­tetésül egy hófehér májusi bárányt. VI. Anya, őrizd leányodnak erényét. Melly felhivás ellen hiába élczeskedik az angol regény-iró Goldsmith, állitván, „hogy az olly erény, mellyet őrizni kell, alig érdemli az őrizetet." Mert kedves leánygyermekeink azt igen­is megérdemlik; és szükséges, hogy őket gyöngéd szeretettel őrizzük, nyilván tit­kon, éjjel nappal. A nőnem neve gyarlóság. — Okos anya tehát vigyázand leányának minden lépésére; azt nem engedi egyedül járni, férfival bensően társalogni, — árván tartott leányát sem küldendi férfi cselédek után ispánkodni; átalján cselédséggel Temetés a tengeren.

Next