Vasárnapi Ujság – 1855

1855-12-02 / 48. szám - A zsámbéki romok (kép) 381. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jele­­t küldve vagy post.ii uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 nik meg. — Itt PP­ — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó­ hivatalához (egyetemutcza Előfizetési dij julius —decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz ! 4. sz.) bérmentve utasítandó. Zsámbék jelenleg egy középnagyságú mező­város Pest megyében, mellynek háromezernyi szorgalmas lakója a gaz­dag föld áldásait ipar­kodik szaporítni. Hatá­rán Isten jobb keze lát­szik s földes ura csak egy van, és az a magyar korona. Hajdan más világ volt itten! Mikor még vad Maradán nép ta­nyázott a két hazai fo­lyó között, ott a szőlők alatti mély üregben állt a Csernebog bálványa, kiben a sötétség, és min­den átok Istenét tisz­telte a nép s áldozott neki hadifoglyok és harczból megfutó gyá­vák vérével. Árpád hadverő kezei elűzték a tehetlen fajt s országot alapítanak az elkorhadt romok he­lyén. István király, kit az egyház akkori szent feje apostolnak neve­zett el, a keresztyén hit diadalát ülte meg e haza terén. Fényes templomok, oltárok emelkedtek az egy igaz Isten tiszte­letére. Majd jött a siralom napja, midőn betelt az idő, hogy a magyar nép megoszlattassék ; vad ozmán táborok lepték el a hon vidékit, s le­vonták a szent keresz­tet és feldúlták a tem­plomokat. Zsámbék halmain tö­rök basa ütött tanyát, ott állt vára, két lakat, ugró kútja , mellyhez távol hegyek közül ve­zették le égetett cserép­csöveken a hegyi pa­takot. Most boldogabb idők járnak. A nép nyugod­tan élvezi napjait. A Csernebég barlangjából borral tele pinczék vál­tak , hol vér helyett édes bor nedvével ál­doznak, a góth templom falai közt juhokat le­geltet a földész, s a basa várának helyén gazda­sági épületek állnak. Még a mecset és a fördő maradványai állanak, a­kik ottan imádkoztak és vigadtak, hírükkel együtt elvesztek. A dicsőség és ragyo­gás kora elmúlt, helyét a szorgalom és a tudás kora foglalta el. nít Minden rom arra ta­meg bennünket, hogy a hősök, az erősek nem a leghatalmasab­bak többé s minden fa, melly a romokon te­rem, arra tanít, hogy az igazi hatalom : a munka és a tudomány. x jjíín­b­éki rmok.

Next