Vasárnapi Ujság – 1856

1856-01-27 / 4. szám - Férjzsarnokság. Edvi Illés P. 26. oldal / Értekezések

26 A férj-zsarnokságról. Irta : EDVI ILLÉS PÁL, m. akad. 1. tag. II. A nőnem fölötti férfi-uralomnak és eredete magában a nyers természetben keresendő. Férfinak egész testalkata és külseje,­­ az izmos arczulat, a szakál, a súlyos karok, a széles vállak, az öblös kebel és a beszéd mélyebb hangja : túlnyomó erősségét jegyezik a nőnem fölött; melly viszont gyengéd testalkatú, és már ennélfogva az erősebb fél előtt visszatartózkodva, s annak hatalmától félve, annak utalmát segitséggel s önkedveltető szol­gálatokkal keresni kényszerül, — hogy igy a férfi őt szeresse, vagy ha nem szeretné, legalább maga körül tűrje, vele igazsá­gosan bánjék. Ezt kinyomva látjuk az állatok országában is, mellyben a him már külső jelekkel testén hordozza bélyegét felsőbbségének a nőstény fölött. Melly előnyét a férfinemnek megerősiti a keresztyének szentirása is, igy tanitván : „A férfi feje az asszonynak; azért az asszonyhoz nem illik, hogy a férfin birodalmat vegyen, hanem ö mindenekben férjének alája vet­tessék, és még akaratja is a férjnek birodalmában légyen." Ed­dig ez természeti dolog, mellyen alapszik a férfiaknak azon uralma, hogy világszerte ők a kormányzók, papok, fegyvervise­lők, gazdák és családfők. S midőn az amerikai nők nem­régi­ben gyülésileg az asszonyoknak is jogot kivívni próbáltak országos ügyekbe befolytatni, jól történt, hogy kikac­agtattak. Férfiaknak ezen előnyeiket minden okos nőtárs szívesen el is esmeri, maguknak csak a sziveken uralgást tartván főn. Mert a­ki­ ezt el nem ismeri, az ollyan nő, ugy­e lesz, uraim, maga szol­gáltat okot a férfinak, miszerint ez elbusulja magát, és ugy cse­lekszik a makacs nővel, hogy aztán zsarnoknak is beillenek. Ez előnyön alapszik fejedelmi családokban az a törvény is, melly nőket a tróntól elzár, az u. n. szüli törvény. De nem természeti dolog a férfiaknak nőköni kegyetlenke­désük. Mert lám állatoknál hím a nőstén­nyel rendszerint ki­mélve bánik, azt veszélyek ellen védi, túlnyomó erejét azon nem próbálja, és azzal soha hadat nem visel. Csak az ember nem követi híven a természet vonzalmát. Öt Isten szabad akarattal ruházza fel, hogy önként kövesse azt, mire az állatot ösztöne hajtja. S­ime­n választja gyáván a gyengének elnyomását és rabszolgák­ul ejtését. Nem mentesek e vádtól a miveltségökről híres hajdani görögök és rómaiak sem. Rómaiaknál a nők minden időben férjeiktől nagyon ke­mény függésben éltek, és nem is emancipáltattak soha, míg azonban a fiakat, felnővén, ünnepélyesen emancipálták. Görö­göknél viszont a nők társas élet örömeitől elzárattak, folytonos erőszak alatt álltak; — férfiak a törvényes feleség mellett nyilván ágyasokat tartottak , kikkel nemzett gyermekeiket sza­bad tetszések szerint a törvényesek közé is fogadták; — aztán a varrás , fonás, szövés, főzés, sütés kötelességein kívül nőkre­­ tolták az őrlés és vizhordás te­rheit is. Mi több : a mivelteknek kikiáltott görög kavallérok a szegény nőknek még öltözködé­sökre is irigykedtek, és őket, ha ingök szerint nem öltöztek, s kemény büntetéssel lakoltatták. Szóval , a görögöknél is a nők nem voltak többek, mint mandipiumok (rabszolgálők). Pedig, uraim, maiglan a nőnemnek ez a szomorú sorsa minden vad népeknél, minden mahomedánoknál és a talán a roppant kiter­jedésű Ázsiában , Afrikában , mint a­hol az asszonyok a legal­jasabb elnyomatás és zsarnokság járma alatt nyögnek, — mit tollal leírni lehetetlen. Sir a lélek az emberben, mikor az uta­zási híradásokat e tárgyról olvassa, miként egész Arábiában minden házi és mezei munkákat nők kényszerülnek végezni, a férfiak csak henyén élvén, — miként a chinaiak, zsarnoki félté­kenységből, a nőket átalján, lábnyomorékokká teszik szándéko­san; — miként Indiában (főleg Bengálban) a nők kötelezvék férjeik elhalásakor, magukat övelök máglyán elevenen megéget­tetni­­). Az iszonyatos emberkereskedés üzletében is, — melly Európa délkeleti szélén, a konstantinápolyi piaczokon már javá­ban foly­ó némberek teszik a fő-áruczikket. Csak az izraelitáknál, azaz egy maroknyi nép között és egy parányi téren a földnek, mind ez nem talált helyet. Mózses tör­vényei (V. könyv, XXIV, 1—3, és ezek magyarázatjai, a Tal­mud, házasoknak az elválást könnyű s rövid uton megenged­vén, ezzel a feleségek mindennemű bántalmazását örökre meg­előzte ; ugy hogy zsidó házastársak között nekin­ás holtig, nem is merülhet fel. A keresztyén vallásnak egyik fönséges czélja, az embereket egymáshoz testvériségben közelebb hozni, és a nőnemet is a fér­fiak zsarnoksága alól, — a föld egész kerekségén emancipálni. Melly magasztos czélra az Idvezitö, — az asszonyi nemnek elnyomott állapotját megszánván,— evangeliomában megtiltotta a soknejüséget és az asszonyokat férfiakkal együtt emberszámba veendőknek hirdette. Ő az asszonyokat is idvezítette és menny­országából nekik is osztályrészt igért. A szent követek , kik kö­zül többen, például Péter, Fülöp stb. házasságban is éltek, — az asszonyokat hasonlag megbecsülni rendelték. „Istennek aján­déka a jó asszony. Azért, ti férfiak, lakjatok feleségeitekkel értelemmel. Férfi­ ne légy házadnál oroszlán , és ne kegyetlen­kedjél a te háznéped ellen." Ide czéloz a mózsesi elbeszélésnek értelme is, miszerint Isten az első asszonyt nem teremtette a férfinak fejéből, hogy a nő annak fején fölül ne forduljon, nem is a lábából, hogy a nőt a férfi lábbal ne tiporja , hanem terem­tette a szív tájához közel eső ártatlan oldalcsontból, hogy őt mindig szivéhez kapcsolva tartsa. Mindez így áll elvileg, de nem a való életben és gyakor­latban. Mert az evangelium parancsai még korán sincsenek min­denütt betöltve, maguk a keresztyén hivek közt is, — és az Isten országa folytonos jövés stádiumán áll, miért naponként kell imádkoznunk : „Mi atyánk! jöjjön el a te országodLám keresztyének között is maiglan divatozik a gyalázatos ember­kereskedés. Oroszoknál maiglan a nőnem a férfiaknak legdur­vább turanságuk alatt szenved. A német, f­ranczia és angol nem­zetnél , mint elfinomult keresztyén népeknél (úgy látszik) a fér­fiak egész gyöngédséggel bánnak a nőnemmel, de ez csak külső udvariság és felületes galantéria. A komoly angol a nőt csak a szükséges házi bútorok kiegészítő részének tekinti, azzal teljes kényurilag bánik, s áruba is bocsáthatja, ha akarja. London­ban máig sem ritka látomány, hogy nejével megelégületlen férj, azt kötélén a piaczra vezeti, ott árulja és vagy eladja, vagy más nővel felcseréli. Nőkínzásban angoloknak királyaik szintén (például III. Richard és VIII. Henrik) borzasztó kegyetlen pél­dáit adták. — De raf­inált házi zsarnokok különösen a fran­cziák között merülnek fel. Sohasem tudom elfeledni azt a párisi fodrászt, kinek pere ez előtt mintegy húsz évvel az esküttszék elé került, hogy nejét csiklandozással ölte meg. Szinte franczia férfiak és tudományo­san mivelt keresztyének közül kelt fel egy ferdeeszü tanár, Aci­dalius, a középkorban; — nyiltan azt hirdetni nem pirulván, hogy az asszonyok nem is emberek, kiknek nincs is nevök. Állítá­sát külön értekezésben latin nyelven ki is nyomatta és megvi­tatásra egy Magónban tartatott zsinat elébe terjesztette, a nők­nek nem kedvező eredményn­­el. Azért a középkori évszázadokban (Kr. ut. 800—1400.) az ördöggeli frigykötésnek gyanújával kiválólag csak asszonyok és leányok terheltettek; mintha a sátán csak nemberi alakban jelennék­ meg, az emberek között szerzendő sok ártalmas izgá­gáival. És ugyancsak az úgynevezett boszorkánypörök követ­keztében , mellyek minden európai országban gyakorta felme­rültek, — tetemes számú ártatlan némberek ítéltettek kínos máglya-halálra (elevenen elégetésre) keresztyén férfiak által. Az utolsó illy nö-égetés egész nyilvánossággal Helvethonban történt, Glarus városkában 1780-ban. — De még mást mondok. Német, franczia és angol hitszónokok, mind nyomtatásban mind élő szóval csak ugy beszélnek a hallgatósághoz, mintha az merőben férfiakból állana és a nők (a nagyobb rész!) csak zérus volna. Az egyetlen Hernhuter felekezetnél hallják magu­kat a nők lelkész által emberszámban szólittatva : „Meine christlichen Bruder und Schwestern—­ mint 1816-ban egy isteni szolgálatuk alkalmával a dietendorp telepben Gotha mel­lett saját füleimmel hallottam. (Szünet : folytatjuk:) ') Részletes rajzát általam adta a T. M. Minerva 1826. III.

Next