Vasárnapi Ujság – 1856

1856-01-06 / 1. szám - A nőlázadás. Jókai Mór 2. oldal / Elbeszélések - Nemzeti haladásunk. Jókai Mór 2. oldal / Értekezések

. Nemzeti haladásunk 1855-ben. Tekintsünk vissza a múlt évre és tanuljunk meg tőle re­ményleni. Csendesen, de szilárdul haladunk, javulunk, épülünk, köz­életünk semmi ágazata sem marad hátra, egyik a másikat moz­dítja előre. A vallásosság és népnevelés ügye emelkedőben van; ez évben két nagyszerű templom készült el Isten dicsőségére hazánkban; az esztergomi basilica, és a föt­­i kathedrale, mindkettő egyszer­smind a hazai műemlékek legszebbike, és felépült a minden templomok közt legszebb templom : a vallásfelekezetek közti egyetértés, mellyet a mult év fényesen tanúsított, midőn a dü­höngő ragály napjaiban lelkészeink valláskülönbség nélkül ré­szesitenek testi ápolás és lelki malasztban minden szenvedőt.— Több tanoda megnyerte ez évben a nyilvánosság jogát, mi azo­kat régi virágzásukra fogja segithetni s a mi ez évben roppant foglalást tett a népnevelés mezején, létrejöttek a vasárnapi és tanyai iskolák. A tudományos világban magyar akadémiánk ujabb megszi­lárdulása kelti föl bizalmunkat, midőn annak élére olly férfiak állh­attak, kiknek tevékenységéről meg vagyunk győződve. Irodalmunkat ugyan nagy veszteség érte Vörösmarty halá­lában, ámde itt is elmondhatjuk, hogy a költő újra született, midőn meghalt, mert művei ezután még nagyobb hatással le­endnek. A többiekre örvendetesen mondhatjuk el, hogy öregeink megifjulnak, ifjaink megöregbülnek , amazok erőben, ezek tu­dományban. Az idén megjelent magyar könyvek száma megkö­zelíti a hétszázat! Népies vállalataink roppant hatást gyakorol­nak a közönségre, melly folyvást növekedőben van, a „ Vasár­napi könyvtár" eddig hallatlan elterjedésben ismerteti legjelesebb íróink műveit. A napi sajtó folyvást növekedő részvétet gerjeszt; a „Pesti Napló" új szerkesztőt kapott báró Kemény Zsigmond­ban , ki eszesen, tudományosan, következetesen vezeti e nagy fontosságú hírlap ügyeit, míg Török János szerkesztése alatt uj politikai hírlap keletkezett nyelvünkön a birodalmi fővárosban Bécsben, s a kormány hivatalos lapja a Budapesti Híradó, a vál­lalkozó Emich Gusztávnak adatván át, szinte gazdagabb tartal­mat ígér jövőre. A tisztán irodalommal foglalkozó lapok, Déli­báb, Hölgyfutár, Viszhang, Családi lapok, Divatcsarnok egy­mással nemesen vetélkedve mozdítják elő nyelvünk haladását. A Szent­ István társulat százezerre menő népszerű könyvet oszt szét évenkint, ingyen, vagy csekély árért. Ennyi dicséretes tö­rekvés lassankint felemeli népünket azon miveltségi fokra, mel­­lyen más, általunk bámult nemzetek állanak. Művészeti ügyeink is haladnak előre. Legelső helyen em­lítjük a színészetet, mint melly legnagyobb befolyással bir. Pesti színházunk körülményei ez évben örvendetes fordulást vettek. Gróf Ráday, legkedveltebb igazgatónk egyesité a régi erőket, a hiányzókat pótolta újakkal, buzditá a drámaírókat, méltányos volt a művészek és a közönség kivánatai iránt, a­minek és Si­moncsics János gazdászati igazgató takarékosságának természe­tes következménye lett, hogy ez intézetünk a közönség minden igényét ki tudja elégíteni, míg a közönség részvéte ezt olly álla­­potba helyezte, hogy ez idén még a korábbi évek adósságait is képes volt törleszteni, s kiszolgált tagjait tisztességesen nyugdí­jazni. E mellett a vidéken is örvendetes pártolás mutatkozik a művészet iránt : Szabadkán új színház nyittatott meg, s illyen­nek építése határoztatott el Debreczen és Tata városokban is. Arad , Kolozsvár, II.-Várad előbbeni buzgalmukban most is megmaradtak. A festészegylet tagjainak száma több ezerre sza­porodott s állandó műtárlatunk folyvást növekedő buzdítással hat a hazai festészekre, tehetséges festőket külföldre küldtek ta­nulmányozás végett főuraink, mint Apáti Mórt, Telepi Károlyt, az itt bennlevőket pedig hazai tárgyú művek készítésével fog­lalkoztatják, mint Petrich Orlayt, Molnárt és Kovácsot. Famet­szetekért sem szorulunk többé külföldre, a lapjainkban közlöt­tek eléggé bizonyítják e művészeti ág kifejlését Pesten. A zene­egylet folytatja előkészítő működését, míg Horváth E magány­iskolájának növendékei többször szép sikerrel mutatták be ma­gukat a közönségnek. Népzenénk folyvást nemesbülő irányban halad uj zeneköltőink törekvése által. Ipar és gazdászat ügyében is sok haladást tettünk ez esz­tendőben : a javított gazdasági gépek, ekék, vető, arató, cséplő­gépek nagy elterjedése legbiztosabb mértéke gazdászatunk gya­rapodásának. Gazdasági lapok és könyvek sikerrel terjesztik az ujabb kor üdvös újításait és találmányait, a mezőgazdaság könyve e téren megbecsü­lhetlen kincs gyanánt jelent meg ez évben. Legnevezetesebb esemény azonban reánk nézve az álta­lános tagosítás eszméje, mellynek foganatosítása által hazánk lakosai félbirtokukkal gazdagabbak leendnek s egyedül képesit­hetők ipar által bármelly mivelt államot megközelíthetni. Ide szá­mithatjuk még a létesült hitelbankot is, mellynek áldása a föld­birtokot még egyszer olly becsessé teendi, mint eddig volt. Vas­utaink is szaporodtak ez évben, a Bécs-győri vonat most nyilt meg, s szinte ez évben határoztatott el egy ipoly-sajó-völgyi, győr-kanizsai és kassa-miskolczi vonat épitkezése. Kereskedel­münk ez által is ujabb lendületet nyer. Borainkat nagy mérték­ben hordják a külföldre s terményeink a párizsi ipartárlaton elismerésben részesültek; kertészeti haladásunk Encz képezdéje által biztosíttatik. • Találmányokat is mutathatunk fel ez év folyamából; egyik Gyürky hajó-hajtó gépe, másik Farkas konkolyszedője, harma­dik Jedlik és Hamar Leo tökéletesített villanyvilágítása, mellyek mind nemzetünk becsületére válnak. Nemzeti tételünk egyik nagyszerű emléke is ez idén léte­sült , a budavárhegyi alagút, méltó ikercsoda-testvére a láncz­hidnak. Uj hasznos ismeretekben gazdagultunk, megismertük a kenyér-gyökeret, mint burgonya-pótlékot; az asfodétát, mint szeszfőzésre való gyökeret; megtanultuk a gáz- és jégkármen­tesítő intézetek hasznait becsülni s ez idén sokkal kevesebb panaszunk lehetett sokkal több kár és veszély mellett, mint egyébkor. És végre napról napra jobban megtanultuk azt, a­mit régen kellett volna már tudnunk, hogy a magyar nemzetló bol­dogságának egyetlen egy útja módja az, hogy önmagát sze­resse , hogy a legkisebb, úgymint a legnagyobb Érezze annak fontosságát, szükségét, hogy a nemzeti jóllét emelésének milly nagy szüksége van minden egyes ember kezére és fejére és szi­vére. íme e tudat lassankint megszilárdul bennünk. Főuraink haza­térnek és példát adnak nemes buzgóságukkal a hon boldo­gitásában, okos gazdálkodásban, nemzeti nyelv, művészet, tudományok és erkölcsök mivelésében; a köznép örömest tanul a jó példából s egymást nógatja buzdítja a felvilágosodás és közszorgalom ösvényén való haladásban, mellynek örvendetes nyomait a mult évben is eléggé tapasztaltuk, legyen az ezu­tánra is igy! Hogy legyen a magyar nemzet tettben, lélekben egy és erős, nagyjaiban büszke, kicsinyeiben szilárd, vagyonilag gazdag, értelmileg kitűnő, erkölcseiben tiszta, vallásában állha­tatos, Istentől megáldott és emberektől magasztalt! — a­hogy megérdemli . . . Jókai Mór: Történeti tünemények. JÓKAI MÓRTÓL. I. A nő-lázzadás. Krisztus urunk után a nyolczadik században történt az a hallatlan eset, hogy a nők terhesnek találták a férfiak uralko­dását a földön és azt mondák egymás között : „miért nevezzük' mi a férfit uramnak'? miért nincs megfordítva a dolog, hogy a férfi nevezné urának az asszonyt ?" Csehországban egy fiatal tizenhat éves leányzó, kit Velezké­nek neveztek , támasztá legelébb szívében azt a visszás eszmét, hogy nem lehetne-e megfordítani a világ eddigi rendjét, hogy a nők, kik addig férjeik rabjai voltak, lennének ezután az urak és a férfiak az ő szolgáik? Egyszer csak elkezdték a nők­ a kalákákból (fonóházak) kizárni a férfiakat; ha legény jött oda, azt kilökték, nem tűrtek maguk között, csak asszonyt és Iyánt. Ott azután egész éjjel elsugdostak ; a szép Velezke tartott háborító beszédeket közöttük, a­mit áhítattal hallgatott a többi.

Next