Vasárnapi Ujság – 1856
1856-02-10 / 6. szám - Pompejii növények (kép) 48. oldal / Tudományos
50 Ugy látszik, az olajfa már Pompejiban azon fontos szerepet átszotta, mellyet játszik ma ; erről irók tanúskodnak. Olajfaágakat sok ábrázolatban láthatni, sőt egy Pompejiban kiásott üvegben becsinált olajbogyókat találtak, mellyek a maiakkal megegyeztek, sőt még izék is megvolt, midőn kiásattak. mindenben A mai időben leginkább divatozó gyümölcsfajok a szőlő és fige is sokféle ábrázolatban látható Pompejiban. A szőlőtő anélkül is nagy szerepet játszott, mert külön Istennek Bachusnak vala szentelve , s ezen Isten tiszteletével összeköttetésben találhatni legtöbb rajzban. Látni azonfelül körtvély, alma, cseresznye, mondola, szilva, stb. rajzokat. Némellyek azt állították, hogy ananászt is tenyésztettek Pompejiban , de mivel ez amerikai gyümölcs, nagyon hihetetlen. Azon tárgy, mellyet Pompeji római közt egy tányérra helyheztetve találtak, s mellyet ananásznak hittek, hihetőleg törpepálma hegye vagy csúcsa, mellyet ma is megesznek Siciliában. Feltűnő az, hogy narancs és czitrom nem tenyészett Pompejiban. Plinius idejében ezen gyümölcs nem tenyészett, ki azt állítja, hogy ezeket hiában igyekeztek meghonositani. A harmadik század után jött a narancs és czitrom Európába, hihetőleg az arabsok hozták. Ebből látható, hogy a növényvilág Pompeji virágzása óta sok változást szenvedett , s mig annak lakosai az élet gyönyöreit s művészetet tekintve sok tekintetben elébb állottak, sok fontos növényt nélkülöztek, mellyet az ismeret és kereskedelmi viszonyok utódaiknak szereztek meg. Az ujabb termékek közt legfontosabbak a ris, kukoricza, pamut, selyem, narancs. Olaszország akkor még nem volt hát a czitrom és narancsok hazája. Iskolai és egyházi ügyek. TÁR Egy szülő panaszai hanyag nevelés miatt. (A helyet, honnan e levél íratott, még most nem akarjuk megnevezni, de ismételt panasz után, nem leendőnk az illetők iránt semmi kímélettel. Amennyire becsüljük a népiskolatanítókat, ha hivatásukat betölték, annyira fájlaljuk, ha a fontos ügyhöz hanyagul látnak. ( Szerk.) Iskolánk szomorú állásáról, íme egy rövid tudósítással szolgálok, és amit erről írok, az mind igaz és ugy van. Két éve már annak, hogy régi dűlőfélben levő iskolánk helyébe újat építettünk, mégpedig egy emeletre, saját erszényünkből, melly került körülbelöl 12 ezer pengő forintba. Iskolánk tehát van olly pompás, hogy nemcsak helységünknek, de még nagyobb városoknak is díszére szolgálna. Ezen nagy iskolánkban jelenleg mintegy 285 fiú és leánygyermekek tanításával két tanteremben, két tanító foglalatoskodik, egy rendes és egy segéd. De a rendes tanítóra nézve fájdalommal kell bevallanunk, hogy mindenhez inkább lát, csak a tanításhoz nem, mert borral és zabbal kereskedik; ennélfogva szüntelen jön megy, az iskolát és a gyermekek tanítását pedig néha az öcsére — aki kőmivel—bízza, néha az első gyerekre, a segédtanító a maga iskolájával lévén elfoglalva. És ha ez tovább is így tart, kénytelenek leszünk néhányan protestáns létünkre gyermekeinket vagy a zsidó vagy a római katholikus iskolába adni, hogy legalább olvasni, írni és számolni megtanuljanak, mert a mi iskolás gyermekeink most átaljában olvasni sem tudnak. Nálunk a tanító nincs arra szorulva, hogy kereskedjék, mert az egyháztól és a gyermekektől becsületes fizetése van, és ezért jogosan megkívánhatjuk tőle, hogy szorgalmasan tanítson, ha pedig kereskedő akar lenni, akkor a tanítóságról tegyen le. Ezen tudósításunknak a „Vasárnapi ujság"-ban közlésére, mint ezen újságot járatok és olvasók, felkérjük a tisztelt szerkesztő urat, és különösen a többiek nevében név szerint én Jámbor András, sk. Baratska, január 22. Mint olly dologról, melly tudomásomra igen sok közfigyelmet vont magára, szabad legyen, a vidéki közleményeknek ugyan kissé szűkebb, de minden esetre legtöbb vidékkel bíró „Vasárnapi újságban" néhány szót szólni. A mult évi „Vasárnapi újság" 6-ik számában, s később a „P. naplóban" is valahol, ha jól emlékezem egy makói tudósításban érintve volt, miként az eddig divatozott költséges bronz készületü harangok pótlására Vestfaliában Bochumban, aczélból, és igy jutányosabb kiállithatással, amazt mind tartósságban, mind pedig csengésben felülmúló harangok öntetnek : a baratskai ref. egyház elöljárói tudakozást intéztek, s miután az illető aczélöntő gyáros Mayr és Kühne uraktól ugy szólván a forduló postával tüstént a meglepésig udvarias készségű válaszban jutányos feltételekről értesültek, az éppen szükségelt három harangjaikat aczélból rendelték meg, — mellyek a midőn pontosan a feltételes időben s az előleges levelezés utján megállapított sulyos hangban elkészültek, a gyárból útnak indíttattak. Mielőtt azonban Pestre érkeztek volna, a gyárosok levele tudata az időt mellyen megérkezendőnek, egyszersmind hogy a harangok vétele után ne többet, csak az ár egyharmadát küldjék el, a többi részleteket csak a toronyba illesztés után, és elegendő próba kedvéért félév múlva küldjék!! — Valóban szép, és magunk közt mondva, vajmi sok kézmives, gyáros és iparos mesteremberek egész kis világát bebarangolhatnánk szegény hazánkban mig, nem csak hogy emez udvariasságot tapasztalnék, hanem csak annyit is, hogy a munkához akárki is hozzákezdene egy jókora csomó előpénz nélkül! — No de elég az hozzá, hogy ez uj három aczélharang még a mult év karácsonyára, és igy azon évben mellyben a makóiaké,föltéve lettek, tehát e honban második eset aczélharangra, s én szivemből kívánom, mind a becsületes porosz gyárosok iránti tiszteletből, mind pedig a harangok érdemében, hogy vajha hazánkba ez ujabb év még több megrendeléseket teremtsen, mert részemről illy kellemes hangokat, olly méla bús, és mégis tiszta csengéssel egybeolvadva, melly a lélekre olly andalitó hatást gyakorolna, megvallom toronyból még nem hallottam. — Távolabb eső faluk lakóitól hallom, hogy halkan feléjök vivő szellő alkalmával, mint valami zene hallgatására, állanak ki csoportossan. — Üdvöt és sok szerencsét a derék feltalálóknak! 1. HÁZ. Nemzeti színház. * A véghez ment szerződéseknél egy olly sarkalatos hiba csúszott be jövő évi szinirendezéseink közé, amit mindjárt elején meg kell rónunk; tudniillik a drámai színészeknek meg van tiltva uj eredeti szinművet választani jutalomjátékul. Ez által a színész legkevésbé sincs terhelve, hanem veszt az irodalom a közönség és az igazgatóság. Egy éven át az illető szinészek 30 fél jutalomjátékot adván elő, ez a szám — a farsangi és kánikulai hónapok kivétele után — úgy van felosztva, hogy majd minden hétre esik egy jutalomjáték. Már most a jutalmazandó igen természetesen gondoskodni fog valami új fordított szinműről, s azt adatja elő. kérdés : Mikor lesz tehát alkalom és idő eredeti darabok betanulására? Az idén előadott idegen forditmányok között alig volt három jó, a többi rész, hát még ha majd harmincz forditott darabot kell egyremásra látnunk a szinpadon. Az eredeti szinmüvek első előadásáért az igazgatóság nem fizet semmit, a forditott szinmüvek diját ő fizeti meg s csinál magának e rendszabály által több mint ezer pengő haszontalan kiadást. És igy mind az irodalom, mind a közönség, mind saját érdekeit sérti meg ez intézkedés által. Mi e kérdést közügynek tekintjük, s laptársainkat is kérjük, hogy szóljanak hozzá, míg lehet. Vidéki hirek. Szathmár megye, Ökoritó, január 18. Egy rövid éve sincs még ama gyászos időnek, midőn édes hazánk folyói s köztük a mi Szamosunk is annyi nyomort hozának reánk kiáradásukkal, minek gyászos emléke most is aggasztólag áll üres kamráinkban, s imitt amott lakhelyek omladékaiban; már ismét uj veszélyt vala készítendő, ha az ég nem könyörül rajtunk. Ugyanis az egész mult nyáron s őszön csak medre mélyében folydogáló Szamos a közelebbi olvadásos és esős napokban annyira nevén, hogy a rajta levő jeget fölvette s megindította e f. hó 13-kára viradóra a helységen alól a jég megakadt s a vizet annyira föltartóztatta, hogy ez az iszonyú jégdarabokkal együtt a töltés tetején mindenütt egyre rontott ki, s csak kevés idő alatt több helyeken utat mosván, temérdek jégdarabok úsztak ki, mellyek a viz szétterjedvén a mezőt elborították, s a közlekedést átalában elzárták. Szerencse, hogy Szamosunk még nem áradott meg szokott módjára, mert ugy kétségen kívül egész helységünket elpusztította volna. Igy is a viz s jégkifolyás csak 14-ke déltáján szűnt meg. Növelte még a rémületet az, hogy ez utóbbi napon tűz támadt helységünkben — mint állítják pipávali vigyázatlanságból,— de már ekkor csendes idő levén, sikerült azt a talpon állott lakosoknak minél elébb eloltani, csak egy fészer és egy ház hamukodott el. Elől viz, hátul tűz volt körültünk. Nem lehet itt teljes méltánylattal föl nem emlitni kerületünk cs. kir. főszolgabírójának t. Ernyei Sándor urnak erélyességét, ki mihelyt a veszély felől — csak hallomásból — értesült, azonnal sietett a helyszínére, még pedig majdnem % állomásnyira a nagy jégdarabok közt sok kerülgetéssel, veszélyes akadályokat legyőzve gyalogolt be helységünkbe, ha szükségeltetnék rögtön segélyt eszközlendő. A vizi jég kirontása helyét az elöljárókkal együtt megvizsgálván, annak minél előbbi czélszerű betöltetése felől rendelkezett. Köszönet érezte a derék tisztviselőnek. Gy. Farkas-irtás. Mindig csak rosz hír a farkasokról ? hogy itt ezt, hogy amott azt a vakmerőséget követték el. — íme azért ellenökbe egy jól sikerült recipe, mellyet f. hó 26-án Zemplénmegye Erdő-Bénye városában Lányi Sámuel teljes hatással kisértett meg ezen vérengző vadak pusztítására. Erdő-Bénye Szirmay Ödön tulajdona, s egyike a hires tokajit termő tizenegy hegyaljai kis városnak, i. e. 7000 hold erdő borítja szőlőmivelésre alkalmatlan magasabb hegyeit. Neve e városkának hajdan, azt hiszem Erdő-Bánya lehetett, mutatja ezt azon számtalan elhagyatott 12-ik és 13-ik századbeli bánya öböl, melly ezen hegység belsejében mai napig is látható. Ezen régi bányamaradványok egyikéből csörgedez kifelé, azon — csak néhány év előtt fölfedezett érczes gyógyforrás is, melly jótékony hatása által évről évre több-több hírt szerez magának; hol birtokosa csak a múlt évben is több mint tízezer pengő forintra menő beépítéseket ten, a szaporodó vendégek kérelme, s önhaszna növelése tekintetéből.De erről, s a hegyalja egyéb