Vasárnapi Ujság – 1857

1857-08-02 / 31. szám - Hanensteini alagut beszakadása (2 képpel) 304. oldal / Vegyes tartalmu czikkek

304 A h­auen­stein­i alagut beszakadása. Egyike a legnagyszerűbb baleseteknek napjainkban, mellynek leirásával telve valának a külföldi lapok. Legyen meg emléke e sze­rencsétlen eseménynek lapjainkban is. Sveiczban a központi vasút vonalán a Bázel és Bern közt álló Hauenstein-hegyen át alagutat fúrnak, melly 8301 sveiczi láb h­os­­szú, 40 láb magas és 30 láb széles leend és magas hegy tornyosodik. Az alagutat egyszerre mindkét felől elkez­dék fúrni és már csak 854 láb hiányzott, hogy a munkások össze­találkozzanak. E hosszú alagban azonban az utazás veszélyességé­nek elháritása végett — a boltozaton három szelelő kürtöt is váj­nak, mellyek egész a hegytetőig felnyúlnak, s a mozdonyfüst elve­zetésére s a levegő frisitésére fognak szolgálni. Ezek közül már a furt alagon mindegyik felöl kész egy. A dél felöl álló, hogy be ne dőljön legnagyobb részt fával volt bék­ésvé, megtámogatva ge­rendákkal és két nagy szolgálatot tett már is a munkásoknak: 1-ör a levegőt frissté azáltal, hogy az alag kovácsműhelyei füstjét elve­zette, 2-or hogy ra­jta egy vastag, kátrán­nyal jól bekent kötélen az épitéshez szükséges köveket, téglákat szokták leeregetni. E kürtő alatt egy faalkotmány állt, hogy a netán behulló kövek az arra­menőket ne háborgassák, körüle az építéshez szükséges nagymen­­­nyiségű faanyagszer és az említett kovácsműhely. E kürtőbe nyilt a műhelyek kéménye, valamint a levegő frisítésére folyton táplált tűz füstjének kéménye is. Az így benne összetódult sok füst miatt a kürtő belső faburkolata igen bekormosodván, nem sok kellett, hogy lángra kap­jon, mi nemsokára meg is történt. Ugyanis kürtőben­ levő kátrányos a kötél a kovácsműhelyek kéményéhez érve meg­gyúlt, mire az egész fa­burkolat lángba borult s a kürtő mint tűzokádó tölcsér hányt ki magá­ból szikrákat, sőt egész gerendákat, deszkákat, midőn pedig már a fa­burkolat elégett, oldala bedőlt, s­­ az alagutat el­töltvén, a belebb dolgozó munkásokat az alagútba zárta. Ez május 28-án történt. A segítségre sie­tők közül az alagban ki­fejlett gáz miatt 11 esett áldozatul, mignem fris levegőt bevezető csöve­ket alkalmazva, az ala­gutat elzáró düledék át­ásásához fogtak. Június 3-án délben át is hatol­tak azon s belől a 2 láb­nyi magasra összegyűlt vízben hat hullát, ezek­től távolabb 11 és ismét belebb 14 és így összesen 31 hullát találtak. Egyik tarisznyájában még meg volt a kenyér, tehát nem ehhel haltak meg, hanem a gáz fojta meg őket, még pedig a bedőlés után nemsokára. Sokan közü­lök szerszámukkal a ke­zökben feküdtek, mi arra mutat, hogy magukat ki­ásni akarták. Öten közü­lök egy csoportban ös­­szeölelkezve találtattak. (Lásd az l-ö képet.) De a bennszorult munkások közül még 21 hiányzott. Ezek után indultak tehát befelé, de a légszivattyú­ió csövek lassú műkö­dése miatt csak jan. 6-án találták fel őket mind meghalva egy faállványon, mint a 2-ik kép mutatja, egyet kivéve, ki a földön volt elterülve. A háttérben egy lovat is látni, mellyet rendszerint levágtak, hátulsó fertályából a legszebb darabot leszelték, fára rakták, de nem tudták megsütni, mert a fa nem gyuladt meg ez elzárt űrben. A nyers húsból nem ettek semmit. A faállványon a hullák két sorban, lábbal egymás­felé fordulva feküsznek, kezeik mellükön összetéve, mint halottak­nál szokás. Mind­ez arra mutat, hogy nem­ egyszerre haltak meg, s .. .Telenor a Innensteini alagútban a beszakadás ntá­n.

Next