Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-15 / 11. szám - Magyar szinészet a legrégibb időkben. Jókai Mór 89. oldal / Elmélkedések
89 radványai i mártyrokat ábrázolva találtatik. A kolostor udvarra szolgáló ablakait is a régiség mindenféle színekkel ellátta, hol némelly helyütt a Lehel kürtje is sárga táblákon látható más jegyek között. Midőn a törökök azon helyet birták, a keresztyéneknek ima helyei más részében a városnak szinte tökéletesen elpusztíttattak, ezt csak azért hagyták meg, hogy lakhelyekben és istálókban ne szűkölködjenek. A keresztyénség soká gyötörtete végre folyamodott az egri basához Musztaphához, ki is nagy kegyelmi ténynek látá vissza adni, vissza is adták, de egészen földig rombolva; a lakosság újra folyamodott s igy kapták aztán szabadalmaikat a templom újra épitketésére; a szabadalom, melly az akkor ott székelő agának küldetett, még mai napig is a városházánál az archívumban más számos török és tatár írásokkal gondos kezektől őriztetik. A levél részletei közt megemlitve, hogy a basa azon kezdi szabadalmi irását : Ti kutya hitetlen keresztyének (kiknek Allah soha se adjon tul világi boldogságot) stb. s itt először is lehordja őket s végre is nagyúri felhatalmazásánál fogva megengedi nekik, hogy Boldogasszonynak szentelt templomukat, mellyet a nagyúri katonák megszálva tartottak s megrongáltak, most izlések szerint • o o >t megint felépíthetik aljától fogva tetőig, s imájokat szokott szokás szerint végezhetik; itt aztán következik a tanács főbb tagjainak aláírása, a basa neve és pecsétje, s a Mufti (főpap) kezeirása is, melly magát az Allah legszegényebb sorsú szolgájának irja. Későbbi időkben a 17. században megint megtornyosult a felhő felette a vallásháború alkalmával, mert a kiméletlen bánást ki nem kerülve, leégetett, s szerzetbeli papjai elkergettettek. A villongás megszűnte után a szent Ferencz-rendi atyák megint belehelyeztettek, mellyel mai napig is bírnak, annyi viszontagság után óhajtott békében és meg nem zavarva semmiféle vész által. Magyar színészet a legrégibb időkben. JÓKAI MÓRTÓL. (A legöregebb színészek egyikének jegyzetei után.) A legelső kisérlet magyar színészet alapítására 1790-ben siralmasan ütött ki. Ernyei igazgatása alatt egy csoport írástudó ember Pesten színi előadásokat kezdett mutogatni, de nem volt kinek: egy ideig tűrték a választottak a dicső nyomorúságot, azután szétoszlottak s látott kiki puhább kenyér után. Magyarországon még akkor az uri rend németül, a középrend diákul beszélt, a köznép pedig a medvetánczoltatást és kötélmászást tartotta komédiának. Nem volt sem publikum, sem Maecenás, sem újságíró, a ki őket összetrombitálja. A kis Erdély megelőzött minket, ott már az uj század első éveiben színházat építettek s a magyar színészet első ébredésének ünnepét olly előadással ülték meg, mellyben minden szerepet Erdély legelső családjaiból született írjak és hölgyek játszottak. Ezzel mutatták be, hogy a komédia-játszás nem gyalázat. Erdély főurai még többet is tettek; alkottak egy színtársulatot, melly állandóul fővárosukban játszék; azokat, a kik e pályára vállalkoztak, megbecsülték; asztalaikhoz ültették, velük társalogtak, mulatságaikba meghivták s olly tiszteletben részesiték, mint kitűnőbb vendégeiket; hogy a közönség is tanulja őket becsülni. Volt Erdélynek egy nagy fia , a kinek nevét minden gyermek ismeri már; báró Wesselényi Miklós. Mind tudjuk, hogy Wesselényi millyen hatalmas büszke ur volt, és mégis nem restelt a szegény szinészhad gyámolitója lenni, annak apró bajait elintézni, velük türelmesen haladni a töretlen pályán s őket gyöngéd figyelmével buzdítani. Azt is tudjuk, hogy Wesselényi szerette a paripákat, e kedvencz szenvedélyére kincseket pazarolt el, hanem azért a hazai művészetről nem feledkezett meg nemes ménes kedvéért, mint ezt mások tették, hanem éveken keresztül pártolta, és fizette az első színésztársaságot, hogy szükséget ne lásson, a ki a hazai múzsáknak áldozik. B . . . J . . . , kinek irataiból ezeket merítem, akkoriban Kolozsvárott tanult, s ügyvédi pályára készült; a színészi állás olly becsben kezde ekkor állani, hogy a fiatal jogtanuló elhagyta érte eddigi pályáját s színész lett. Első fellépése sikertelen volt, megbukott vele. De a vágy sokkal nagyobb volt lelkében, hogysem az első bukás által elhagyta volna magát riasztatni. Elhatározta magában, hogy tanulmányozni fog. De hogyan, és kitől ? Bécs messze van, másutt nincs mit tanulni. Az ifjú színész tehát elment Bécsbe. Megtette az utat gyalog Bécsig, odafenn hivatalos uraknál másolgatott nappal, úgy szerez Jászberényi templom.