Vasárnapi Ujság – 1860
1860-10-14 / 42. szám - Brassai Sámuel (arczkép) 501. oldal / Élet és jellemrajzok
Hetedik évi folyam. Pest, október 14-én 1860 //Sbl'Jr A Vasarnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten Imhhoz küldve vagy postai uton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. új pénzben. — A Vasárnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Brassai Sámuel. Brassai Sámuel most az erdélyi Országos Múzeum igazgatója. Mig ide ért, mig visszakerült ismét szülőhazájának kedves földére, az élet változandóságának számos eseményén, jó és rosz napokon, a tudomány, művészet szép nagy világán, az irodalom majd minden mezején keresztülment, — s a hosszú pályán becsülettel vívott ki magának nevet a két hazában. Brassai egy szünetelni nem tudó, örökké munkás szellem, kit munkásságában lépésről lépésre követni, valódi fáradságba kerül s csaknem lehetlen. S ha nehéz volt eltalálni a rajzon művészének a feltűnő alak külső sajátságait , mennyivel nehezebb feladat vár a tollra, mely az ő szellemi egyénisége változatos és annyira szétágazó vonásait ha képbe akarná összefogni ? Szerencsénkre, ez utóbbi nem is tartozik e lapok szűk körének feladatai közé. Brassai szellemi hatásának mérlegelése több időt és tért igényleni, ha majd megjö azon ember, ki ez idők irodalomtörténetét meghondja s akkor, ugy hisszük, e fáradhatlan törekvésnek is ki lesz jelölve az érdempolcz. Magasabb igények nélkül foglalkozunk azon jeleseinkkel, kiket becsülünk s szeretünk. Brassai mögött, mint mondtuk, egy hosszú életpálya vonul el, meglepő változatokkal. Benne a tudós, tanár és író egyaránt veszi igénybe figyelmünket. Alig van köztünk ember, ki többet és többfélét tanult, tanított, olvasott, gondolkodott és irt volna; a tudománynak és művészetnek alig van ága, mellyel ne foglalkozott volna, szeretettel, értelemmel s eredménynyel. Önálló, munkái s elszórva megjelent kisebb dolgozatainak sokasága tanúskodik fentebbi állitásunk mellett. A mathematika, bölcsészet és nyelvészet, a természet- és történettudományok majd s minden ágában, sőt a közpolitikai fináncztudományokban is birunk tőle müveket, értekezéseket, czikkeket. Ha csillagászati kérdést kellett megfejteni, Brassai állott elő; ha philosophiai munkáról kelle ismertetést, bírálatot írni, Brassait keresték meg; chemiáról, botanikáról volt szó, Brassai egész önálló, eredeti munkát mutatott be, s ha philológusaink a magyar nyelv sajátságai felett összezördültek, ez a nélkül nem történhetett, hogy Brassai az ő nyomatékos szavazatával nyelvünk ősi tulajdonainak védelmére ne sietett volna. Mit mondjunk továbbá határozott művészeti hajlamairól, aesthetikai érzékéről, miről számtalan dolgozatban adott bizonyságot. Nem tudjuk, írt-e valaha verseket, bár hajlandók vagyunk róla e képességet is feltenni; de irt annál több talpraesett kritikát egyes szépirodalmi művekről, költeményekről, regényekről, drámákról s adott szinbirálatokat tele tanulsággal; a zene elméleti s gyakorlati ismeretére nézve pedig annyira egyetlen példány volt nálunk, hogy a boldogult „Szépirodalmi Lapok"-ban megjelent opera — és egyéb zenebirálatai, melyeket Canus név alatt irt, még most is utól nem ért példányokként ragyognak irodalmunkban; ha pedig az elméletbe belefáradt, otthoni zongorája mellé ült, vagy művészbarátaival összeült egy quartettbe s belehegedülte magát a hangok tündérvilágába. ... A képzőművészetek egyes ágaiban is gyakran hallatta nálunk szavát azon férfiú, ki tapasztalati ismereteit s ízlését utazások s a külföld műintézeteiben s gyűjteményeiben tett gyakori látogatások által tágitá, nemesité. Szóval : Brassai, a szó nemesebb értelmében, oly ezermester köztünk, ki ismereteinek bőségszarujából saját tetszése és mások igénye szerint, szakadatlanul és tarka változatosságban szórá virágait, gyümölcseit. Ahhoz pedig, amit Brassai hosszú irodalmi pályáján felmutatott, mindenekfelett megtörhetlen erély és ruganyos kedély kívántatik — se két tulajdonát még ellenei sem vitázhatják el tőle. Nagyszámú irodalmi vitája s polémiája tanúsítja, hogy olykor a harcz és háború is életrendi szükségei közé tartozott. Nem időzünk tovább, bármennyire szeretnők is. BRASSAI SAMUEI