Vasárnapi Ujság – 1864
1864-02-14 / 7. szám - Képek az állatéletből: 1. A pók. Dr. Sz. 69. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság - A schleswig-holsteini csatatérről: 1. Schleswig-Holstein elfoglalása (képpel) 69. oldal / Történeti czikkek s rokon
nak. A Dunán való átkelésben igen ügyesek ; — zivatar, meleg, hideg sem tartja vissza őket. Volt rá példa, hogy a gőzhajó orra előtt eveztek el, s mégsem lett semmi bajuk. Buzgóságukról s vendégszeretetökről híresek. •69 Schleswig-Holstein elfoglalása. Schleswig-Holstein ügye közelebbről mily izgalomba hozta Németországot, a politikai lapokból eléggé ismeri az olvasó. Mi volt az ok, mely Dániát Németországgal szembeállítá: lapunk egyik közelebbi számában fejtegettük. Akkor az ellenséges hadak még csak farkasszemet néztek ki egymással. A dánok 25 ezerre menő serege a Danewirke nevü erős sánczok meglett védelmi állásba helyezte magát, a még egyszer oly nagy számú exequaló német hadsereg ellen, mely a frankfurti szövetségi gyűlés határozatából Schleswig- Holstein elfoglalására indult, s mely hadseregnek legnagyobb részét osztrák és porosz hadcsapatok képezék,Wrangel tábornagy fővezérsége alatt. Holsteint a dánok még a mult hónapban egyetlen lövés nélkül átengedték a túlnyomó erőnek s csak Schleswig védésére voltak elhatározva; azóta azonban ezt is elhagyták, s igy az exekuezió műve már be van fejezve. Február 1-jén voltak az első ágyúlövések, s a Missunde mellett történt ütközetben, csupán a poroszok részéről 23 tiszt esett el. A következő napokon történt több apró csatározás után, mielőtt az egyesült hadseregek komoly támadása e hó 6-án megtörtént volna, a dánok 6-kára virradóra elhagyva sánczaikat, Schleswigből is kivonultak, azt egészen az egyesült német hadaknak engedve át. E hadművelet részleteit testvérlapunk a „P. U." 6-ik száma körülményesebben elmondta, s mi ezúttal csak egy képet akartunk bemutatni olvasóinknak azon harcz első szakából, midőn még a német szövetség többi államainak hadai is készültek a dánok ellen, azon küzdelemre, mely utóbb kizárólag az osztrák és porosz hadak kezeibe ment át.E harczot Németország a szabadság harczának tekinti. Képünk a hannoveri csapatoknak az Elbén átkelését ábrázolja. ** Képek az állatéletből. Apók. (Vége.) A mint az említett szőnyegfonó-pókok maguk vájta földi lyukakban, vagy sziklarepedésekben vagy egyéb esetleges nyílásokban készítik el kárpitos lakásukat, ugy mások, mint a tölcséresek (tubitelae) a szabadban fonogatnak s hálójuk tölcséralakban végződik, melynek fenekén a pók csendesen tartózkodik. Ismét mások, a sejtesek (cellicolae) nagyobb, kisebb sejteket készítenek, melyek első tekintetre minden terv nélkül fonatnak, czéljuknak mindazonáltal tökéletesen megfelelnek. Már most a legközönségesebb, mert legismertebb, bár a legremekebb, a kerék-pókhálókat kellene leírnunk, de ennek részletes bonczolgatása fölösleges, mert egyrészt több helyet igényelne, mint amennyit egy röviden ismertető újságczikk korlátolt határai megengednek, másrészt e mértani remekmű elkészítését mindegyikünk a szabad természetben, tulajdon szemeivel észlelheti. A kerékfonó-pókok ugyanis nem rejtőzködnek el a föld alá, sem fahasadékokba vagy sziklarepedésekbe, hanem a ház körül, az udvarban, a kertekben és erdőkben, mindenütt bőségesen találhatók s megfigyelhetők Rövid vázlatban ezen hálók készítése következő : legelsőbben a különböző helyiséghez alkalmazva, a pók egynehány, alapul szolgáló, erős fonalakat ragaszt a szomszéd tárgyakhoz. Most a leendő kör nagyságát szem előtt tartva, a tetőt képző alapfonálról egy erős szálon leereszkedik, és ezt az alsó alaphoz ragasztja. Meglevén ezen első főátmérő, ezen ismét fölmegy a központig. Itt uj szálat bocsát, melyet hátulsó lábaival az első száltól távol tartva, ezen végig felfut, s itt illő távolságban a külalaphoz enyvezi, mi által az első háromszög készen van, mely az első két félátmérő és az alapfonal egy részéből áll. A második sugáron ismét a központig megy, s úgy, mint az előbb leírtuk, a harmadik sugárt bocsátja és köti a külalaphoz. Így működik tovább, míg az egész kör sugarait, vagyis a kerék küllőit mind bevégzi. Ekkor ismét a központig halad, és a csigaszálakat kezdi meg, melyek mint az ontok vagy bélfonál keresztbe vágják a sugarakat, miáltal mindinkább nagyobbuló ferdények (trapéz) képződnek. Ezen nagy kerékhálón kívül, melyet a pók az uralkodó szél ellenében épít, hogy a repkedő rovarok annál bizonyosabban közéje sodortassanak, annak végébe még egy kis kamarácskát sző magának, melyben szeles vagy esős időben elrejtőzik, kellemes, tiszta időben, verőfényben pedig a kerékháló közepén nyugszik, fejét lefelé irányozva. Nem hagyhatjuk itt említetlenül azon hálóképleteket, melyeket, különösen szép és meleg őszi napokban a levegőben szálingolni látunk, és melyeket köznéven ökörnyálnak vagy sz. Mihály nyarának is neveznek. Ha pedig egy tiszta őszi nap hajnalában a mezőre kisétálunk, egész réteket és tarlókat számtalan selyemfonalakkal látunk bevonva, a harmat ezen finom szálakat is belepi, melyekről a kelő napnak sugarai megtörve, miriádnyi gyémántként sugárzanak vissza. Ezen második tüneményt sokan oda magyarázták, hogy azok az őszkor kikelő fiatal pókok rendetlenül font, gyakorlati hálózatának eredményéül tekintendők. Igaz, ezen megszámlálhatlan szálak, melyek egy egész nagy térséget véghetetlen kiterjedésű hálóval látszanak bevonni, csakugyan pókfonalak, de nem kizárólagosan a fiatal pókok műve, mert nemcsak a fiatalok, hanem az öregek is, és pedig mind a két nembeliek, járulnak e munkához. A levegőben úszkáló, fehér, hosszú szálakat pedig, az úgynevezett öreg anyák nyarát sokfélekép igyekeztek a természetbúvárok megmagyarázni, azon tényt igyekezvén okadatolni, hogy némely pókok fonalukat 2—3 lábnyi hosszura, a szabad levegőbe mintegy kilőni képesek, mely aztán a szabadban repked és vagy valami tárgyhoz tapad, s a pók rajta, mintegy létrán fölmászik, igy képezvén néha hidat a levegőben egy fáról a másikra, vagy pedig, ha valamely erősebb szellő leng, felkapja fonalával a pókot is, és messzebb térségekre tova viszi. Némely pókok t. i. valóságos léghajósok. Darwin Károly, a híres utazó, egykor 60 mérföldnyi távolságban a szárazföldtől, több ezer apró, veres pókot észlelt, melyek, mindegyik a maga fonalán repkedve, a hajóra leszállottak. Igenis, a pók, mint léghajós leereszkedhetik a mikor akar, csak fonalát kell neki összegombolyitani, mihez minden pók ért és sebesen végre tud hajtani. Hogy A schleswig-holsteini csatatérről : A haimoverai csapatok átkelése az Elbén