Vasárnapi Ujság – 1866

1866-03-04 / 9. szám - II. Leopold belga király (arczkép) 100. oldal / Élet- és jellemrajzok - Deés város Erdélyben (képpel) 100. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Viski ref. templom (képpel) 100. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

hogy a gazda vendégét legalább az utczaajtóig kikísérje, de ez meg a gazdát meg akarja kímélni a fáradságtól s ezért gyakran szó nélkül elillan, mit ha a gazda észrevesz, utána eredve, őt ruhá­jánál megmarkolva kiséri ki s igy búcsúzik el tőle. A törökök különösen szeretik mutogatni va­gyonosságukat, s bár gyakran semmijök sincs is, azért ők mégis tartanak rendes házi regélőt, kü­lön táskahordozót, csibukvivőt, ibriktartót, al­vaszt azaz ételhordozót, kinek deszkájára a sza­kács rakja fel az ételeket s a deszkát fejére teszi, honnan megint mások emelik azt le; s igy azon közmondást, hogy „a vagyon Indiáé, az ész Euró­páé, a pompa és hatalom a törököké" — a hatalmat kivévén, teljesen igazolják. Közli Kun Gyula. 100 II. Leopold, a belgák királya. A legmiveltebb és legrendezettebb európai államok sorában első helyet foglal el a terjede­lemre nézve kis Belgium. Mult évi decz. 15-én halt meg ezen alkotmányos ér­zelmű, s függetlenségért és szabadságért hevülő nemzet népszerű és szere­tett királya, I. Leopold, ez ország boldogságának megalapítója. A legna­gyobb részvét és tiszte­letnyilvánítások között kí­sérte sírjába az összes nép a nemes fejedelmet, s re­ményteljes pillanatokkal fordult azonnal a meghalt király fiához, a Brabanti herczeghez, ki az összes nemzet hódoló lelkesedése között decz. 17-kén II. Leopold névvel lépett atyja trónjára. Első nyilt és lep­lezetlen föllépése, nyájas és őszinte magatartása átalános rokonszenvvel fogadtatott, s a belgák reménytelve fordulnak az ifjú király felé, kinek ed­digi múltja is elég biztosí­tékot látszik nyújtani a jövőre nézve. Tudják azt, hogy fejedelmek első ifjú­sága felett a legjobb anya gondos szeme őrködött, hogy később atyja vezette lépteit, kit a királyok so­rában a „bölcs" czim mél­tán megilletett, s hogy évek óta ifjú, szellemdús neje mellett a legpéldá­sabb családi életet éli. II. Leopold 1835. ápr. 9-kén született Brüsszel­ben. Atyja I. Leopold s anyja Lujza, Orleansi her­czegnő (Lajos Fülöp fran­czia király leánya) volt, kik a leendő trónörököst a legnagyobb gonddal ne­velték. 1853. aug. 10 -én nőül vette József ausztr. főherczeg, Magyarország egykori nádorának kel­lemdus leányát Mária fő­herczegnőt (szül. 1836. augusztus 23-kán). Az ifjú pár nem­sokára hosszú útra kelt keletre, a kisázsiai tengerparto­kig és Egyiptomig. Később meglátogatták a pá­risi világkiállítást.­­ Midőn a herczeg a belga szenátus tagja lett, többször vett részt a közügyek tárgyalásában s beszédeiben mindig arra vetette a súlypontot, hogy a kis Belgiumnak belső értékkel és lelkesedéssel kell pótolni a külső nagyság hiá­nyait. A szellemi és anyagi érdekek buzgó elő­mozdítója volt mindig s különös gondot fordított a hadseregre is, melyben trónralépése előtt tábor­noki rangot viselt. Eddig három gyermeke van, kik között a trónörökös, Leopold herczeg 1859-ben született. — A király öc­cse Flandriai gróf czimet visel s mint a lapokban olvassuk, legközelebb az oláh­országi fejedelmi trónnal kínálták meg, mit azon­ban el nem fogadott. A viski reform, templom. Adalékul azon érdekes természeti és törté­neti képekhez, melyek a lapok hasábjain Mára­maros megyéről megjelentek, álljon itt a viski reform, egyház rajza is. Ez egyház jelen alakjában ugyan nem régi, de miután a viskiek a reformált vallást már 1524-ben felvették, több mint valószínű, hogy ere­detileg katholikus templom volt, és pedig minden valószinűséggel a 14-dik század elejéről. Tanúsítja ezt a külön sanctuarium, a sek­restye nyomai s a támoszlopok, melyek hanyatló góth ízlésre utalnak. — A fedélzet annyiban sa­játságos, a mennyiben az e tájon s néhol Erdély­ben is kifejlett faépitéezet egyszerűbb és góth izlés után törekvő ízlésének mintája. Az egyházat, mint Máramaros minden régibb egyházát, védelemre szánt kerités veszi körül. A melléktorony harangjai egyike a tizenhe­tedik századból való, másika uj. Deés város. (Erdélyben.) Van Erdélynek több pontja , hol a ter­mészet bájai szint oly varázs­erővel hatnak ránk, mint a mult érdekes emlékei, s a jelen éle­ményei. Ezek közé tartozik Deés városa, melynek egy sajátszerű pontról, az úgynevezett Rózsa­hegyről felvett rajzát mutatjuk be mellékelt ké­pünkben. Hegyoldalon nyugosznak e város rendetle­nül szétszórt épületei ; erdő , sziget és viruló halmok ölelte völgyben. Virágos mezőket, s lomb­koszorus tereket hasitva , eleven hullámzással ömlik a Szamos vize a zöldes-sárga szint öltött rétek s kéklő dombok közt; itt-ott regényes fal­vak tünedeznek ki, kanyargó országutaktól és a Szamos folyamától bekerítve, melyek neveit ezen versbe foglalta a nép : „Deés, Kosárvár, Monostor, Mihályfalván Bacza­tul, Retteg, Fejér, Keresztúr, Kudun fekszik Beilen tul." A Rózsahegy alatt szakad egybe a Kis- és Nagy-Szamos. E hegy tetején regényes kápolna áll; itt is hajdan erős vár volt, melynek nyomait sánczok jelölik, erről vagy az alább emlitett vá­rak valamelyikéről neveztetett a város Zsigmond király idejéig Deés-várnak, oldalt látszik a Béla­hegy, s tetején egy várhely, mely onnét vette nevét, hogy itt a tatároktól üldözött IV. Béla egy ideig megvonult. A hídtól jobbra látszik az ódonszerű Rákóczy-épület, mely az utolsó Rákó­czytól kapta nevét. Hogy ki építette ? nem tud­hatni. Előtte három magas fenyőfa emelkedik. Udvara felőli oldalán a Báthory és Csáky-csalá­dok czimerei láthatók. Nem rég meszeltetett be e felirat: „F. Rákóczi princeps Transylvaniae." Sokat jelentőleg emelkedik ki, az ujabb izlésü épületek sorából Rákóczy konyhájának góth modorú kéménye. Kissé tovább a re­formátusok temploma van magas tornyával, mely a Deésvár romjaiból épült egészen faragott kövek­ből s a régibb építészet remek­műve. Jobbról a látkör széle felé a Szamos egy kis hegyfoltot mos, melynek neve Óvár, itt emelkedik egy kis emlék­torony , ennek felirata mondja, hogy Deés vá­rosa a Deus deák szótól vette volna nevét. A mon­da szerint a hét magyar vezér itt telepedett volna meg, megnyugodni fára­dalmai után s a táj szép­ségétől elragadtatva, az Isten hatalmának gondo­latjától lelkesítve felkiál­tottak : „Deus, Deus, Deus!" „Istent ők itt imádának, Háromszor Deust kiáltának Innét nevezék a várost Szamos mentében az Nemes Deésnek. •) Deés nyilvános inté­zeteit e lapokban más al­kalommal már külön czik­kekben ismertettük. **) Legnagyobb nyilvá­nos középületei közé tar­tozik a megyei kórház, mely a Rózsahegy alatt, nem messze a Szamos vi­zétől, részben viruló ker­tektől környezve, egy hom­lok­ 8 két szárnyépülettel bír, 50 kórágygyal, 10 szobával, a legjobban fel­szerelt kórházi szükséglet­tel el van látva. Áldozat­készségnek s a szenvedő emberiség iránti részvét­nek s felebaráti szeretet­nek köszöni létét, min­den idegen segítség nél­kül, egyedül a megye lakosai s legkivált a nép­osztály kézi munkája, s fáradsággal szerzett filléreiből állott elő. — 1855-ben született az eszme az akkori megyei elöljáróság keblében. — 1860-ban készült egy év alatt az épület. — Megjegyzendő, hogy a házilag kezelt anyagok u. m. kő, porond megszerzése, földmunkálat körüli dolgok fuvarozására­­. Szolnok megye Deés váro­sához közel fekvő helységei állottak ki. Ezen épület az 1862.év május havában nyilt meg a kö­zönség használatára, jelenleg egy a tisztségtől kinevezett bizottmány felügyelete alatt áll. Egy kórházi fő- , alorvos, felügyelő, s a szolgálati személyzet rendesen díjaztatik. Megnyitása ak­ként tétetett lehetővé ideiglenesen, hogy az éven­kint szükséges 2,200 forintnyi költségeket a me­gyei községek hordozzák, mire 10 évig önként kötelezték magukat, ezen időn túl remélhető lévén az alaptőke annyira szaporodása, hogy annak ka­ *) Toldy : Handbuch der ungarischen Poesie. **) Lásd: Vasárnapi Újság 1862. évi 10,11, 14 számait. II. Leopold, a belgák királya.

Next