Vasárnapi Ujság – 1875
1875-07-18 / 29. szám - A rejtelmes sziget. Verne Gyula regénye. (48 képpel) -á-r- 455. oldal / Elbeszélések; genreképek
456 VASARNAPI UJSAGr. 30. SZÁM. 1875. JULIUS 25. a Harbert öröme, midőn burgonyára, czikóriára, retekre, répára, sóskára ismert, melyekből csak néhány magot kellett szednie, hogy tenyészetöket lincolni kertjökben is megindítsa. — No legalább, mondá Pencroff jókedvűen, viszünk haza Nabnak valamit, amivel foglalkozzék. Ha a hajótörtet nem találtuk is meg, haszon nélkül egészen meg sem jártunk. Már-már vissza akartak fordulni, mert az est is közelgett, mikor Harbert — a fák között a setétedő valamire mutatva, — fölkiáltott. — Egy ház! Mind a hárman oda siettek. Csinos kis ház volt, deszkából épitve, mely kátrányozott vászonnal volt behúzva. Az ajtó be volt téve, de záratlan ; Pencroff benyitotta. A ház üres volt. Kivül még szürkület, de benn már jóformán sötét volt. Kiáltottak, semmi felelet. Pencroff kiütött s egy kis száraz szálkát gyújtott meg. Mig az égett, néhány perczig elég világos volt a szük üregben, hogy meggyőződhessenek van-e élőlény abban. Nem volt. A szoba hátterében egy kezdetleges kandalló állott, tűz nélkül, de még egy marok száraz ág volt rajta. Pencroff megyujtotta s csakhamar élénken lobogott a tűz, megvilágitva a szobát. Nagy rendetlenség volt benne. Egy vaczok inkább mint ágy, melynek megsárgult s penészes ágyneműje mutatta, hogy rég nem volt már használva; egy ruhafogas, melyről egy pár elnyűtt tengerészruha lógott le; egy sarokban néhány darab eszköz, balta, ásó, egy rozsdás puska, egy asztal helyett álló deszkán puskaporos tülök és szétes zacskó, vastag portól belépve : — ebből állt a szoba összes bútorzato s készlete. — Senki! — mondá Spillett. — S úgy látszik régóta nem is volt itt senki, — jegyzé meg Harbert. — Most már, ahelyett hogy visszatérjünk, — szólt Pencroff, — czélszerűbb lesz, ha itt töltjük az éjt. Nem tarthatunk tőle, hogy a lakó visszajő s kizavar. — Attól nem úgy látszik elhagyta a szigetet. — Ha elhagyta volna, holmiját is magával vitte volna. — Tehát azt hiszed, Pencroff, hogy még a szigeten van? — Élve vagy halva, de meg vagyok győződve, hogy itt kell lennie. De ha meghalt, remélem, nem temette el önmagát s így rá fogunk akadni maradványaira. Elhatározták tehát, hogy itt töltik az éjt, s másnap jobban szemügyre veszik a házat és környékét. Harbert csakhamar elaludt, de a más kettőnek nagyon hosszúnak tetszett az éj. Mihelyt megviradt s Harbert is felébredt, kiléptek a szabadba s elkezdették kutatásaikat. A kis ház nagyon jól választott helyen volt épitve, mert minden felől védve volt. Deszkái, melyekből készült, nyilván valamely hajó fedélzetéből kerültek ki. Ha tehát a hajótörésből csak egyetlen ember szabadult is meg, de a hajó egy részét is sikerült megmentenie, valamint a legszükségeotesebb műszereket is, amelyekkel dolgozhatott. Ez annál világosabb volt, mert amint körüljárták a házat, egyik deszkán, mely valószínűleg a hajó elejéhez tartozott valaha, néhány, félig már eltörlődött betűt pillantottak meg, melyekből könnyű volt a szót kitalálni, amelyből valók voltak; a következő betűk t. i. BR..TAN.A.— Brittania! — mondá Pencroff; — ez elég közönséges hajó név; ebből még azt sem mondhatjuk meg: angol vagy amerikai volt-e? A lakás közelében, s mindig nagyobb nagyobb kerületben, hasztalan keresték az egykori lakónak, élő vagy holt legyen bár, a nyomát. Dél felé a saját hajójukba tértek vissza ebédelni s meggyőződni, nincs-e valami baj; s délután szintoly sikeretlenül folytatva keresésüket, végre elhatározták, hogy abba hagyják azt s másnap reggel visszaindulnak szigetjökre. Meggyőződvén, hogy a kit kerestek nem él többé vagy nincs a szigeten, minden lelkiismereti aggály nélkül elhatározták, hogy amit a szigeten haszonra valót találnak, magokkal viszik. Harbert különösen azt vállalta magára, hogy összeszedi a mivelésre alkalmas növények magvait és gyökereit, mialatt Pencroff és Spillet néhány kecske és disznó elfogása végett az erdőbe indultak. (Folyt. követk.) Egyveleg. •. Jubileumi ajándék a pápának. Agen franczia városka pompás szilváiról nevezetes, miért is az ageniek a pápának, 30 éves uralkodása emlékünnepére, egy szilvafát ajándékoztak, mely gazdagon meg volt rakva szilvával. E szilvafa, melyet az ageni püspök adott át a pápának hívei nevében, csupán abban különbözött a többi közönséges szilvafáktól, hogy szinezüstből volt levelestől és gyümölcsöstől együtt. Különben ami a pápai jubileum gazdagsági oldalát illeti, azt mondják, hogy az fényesen fog sikerülni, mert a Rómába özönlő zarándokok és azoknak kegyes ajándékai máris tömérdek számra rúgnak. No de a mult század elején tartott jubileumot e tekintetben az idei mégis nehezen fogja utolérni, mert akkor az ezüst- és aranypénzeket a buzgó hivők oly bámulatos mennyiségben halmozták fel az oltár előtt, hogy minden este lapáttal kellett azokat onnan elhányni. . .. Szigorú tél s késő tavasz Észak-Amerikában. Az idei tél tudvalevőleg a legszigorúbbak egyike volt Észak-Amerikában is, s a kikelet igen későn s csak nehezen tudott beköszönteni. Virginia államban ápril végéig tartott a hóesés, noha ez állam Olasz- és Spanyolország legdéliebb tartományaival fekszik ugyanegy szélességi fokok alatt (északi szélesség 35—10 fokai közt.) A szűnni nem akaró hideg északi szél tönkre tette a gyümölcsfákat, leforrázta a kerti vetemények nagy részét s az aratás kellő sikere iránt is komoly aggodalmakat keltett. Sőt a vetések a lejebb délre fekvő Északi Karolina államban is sokat szenvedtek a a késő fagyok által. — Visszavándorlás Európába. Az angol külügyminisztérium jelentése szerint 1874-ben az Amerikába vándorlottak közül 400 ezer ember Európába visszatért. Az új-yorki, philadelphiai és baltimorei konzulátusok valóságos ostromnak vannak kitéve a visszautazni szándékozók részéről, kik a nyomortól ilzetve az ingyenutazhatást kérelmezik. — Szentpétervárt oly nagy a halandóság, hogy évenkint átlag rendesen tízezer emberrel hal meg ott több ember, mint amennyi születik, s így két század alatt végkép ki is pusztulna, ha nem költöznének bele folyvást igen sokan. A vizén úszó palaczk. Egy ház a vadonban. A REJTELMES SZIGET.