Vasárnapi Ujság – 1875
1875-08-01 / 31. szám - Mátray Gábor 31. szám / Arczképek, Hazaiak - Mátray Gábor (arczk.) -á-r- 481. oldal / Élet- és jellemrajzok - Székely vértanuk emlékoszlopa Maros-Vásárhelyt 31. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - A török csendőrlaktanya (karakol) parancsnoka 31. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Török csendőr (zaptie) 31. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Monasztir macedoniai város 31. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - „A rejtelmes sziget” (48 kép) 31. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
31-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXII. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár ; többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyeg dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Haanenstein és Vogler Wallfischgasse Nr. 10, Mosse R. Seilerstätte Kr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. MÁTRAY GÁBOR. 1797—1875. I jfsmét egy nagyérdemű veteránt kisértünk a temetőbe. Hosszít és munkásságteljes pályája fáradalmai után ! 4 alig kezdette élvezni a jól megszolgált nyugalmat, midőn az örök nyugalom borult reá. Azt kell hinnünk, hogy a megszokott munkakörből való kilépés az élet föltételétől fosztja meg azt, a ki éltető elemét a folytonos munkásságban találta, s a nélkül nem is lehet el. Mátray (családi nevén Rotkrepf) Gábor, a muzeumi-, vagy Széchenyi országos könyvtár nyugalmazott őre, 1797-ben novemb. 23-án született Nagy-Kátán, Pestmegye Cserhát vidékének kis mezővárosában, hol atyja tanitói hivatalt viselt. Mikor fia hét éves volt (1804), Pesten nyervén tanitói alkalmazást, ide költözött át családjával s Gábor is itt nevelkedett. Apja, német neve daczára, magyar érzelmű volt s fiát is magyarnak nevelte. Zenetehetségének már 6 éves korában jeleit adta; 11 éves korában már magyar nótát irt négyes vonó hangszerre. A szép tehetségű fiú a gymnáziumi tanfolyam végeztével a jogi pályára lépett s 1817-ben végezte az egyetemen a jogi tanfolyamot. De ahelyett, hogy ügyvédi gyakorlatra lépett volna, engedett atyjától örökölt hajlamának s előbb — már jogászsága utolsó évétől kezdve — a b. Prónay, utóbb a gróf Széchenyi háznál nevelősködött. Ez utóbbi állomásán Bécsben töltött néhány évet, s a német fővárosban módja nyilt magát több oldaluan kiképezni, s különösen művészi hajlamainak bő táplálékot találni. Az ének-és zene elméletben nem közönséges képzettséget szerzett, s ezt később gyakorlatilag is hasznosította, különösen a pesti zene-konzervatóriumnál, melynek alapitásában s vezetése közül a legtöbb érdeme neki volt. Bécsben lakása alatt elkezdé már tényleg művelni a magyar zeneirodalom akkor még fölötte parlagterét, s 1827-től 1830-ig: „Hunnia, Pannónia és Flóra" czimek alatt 10 füzet hangjegyet bocsátott közre, és egy füzet magyar dalt, „Magyar Dallas" czim alatt. 1830-ban Pestre tette át állandó lakását. Két év alatt letette ügyvédi vizsgáit s megkapta oklevelét, melylyel azonban később is keveset élt. A helyett inkább az irodalomnak és művészetnek kivánt szolgálni, s még azon évben engedélyért folyamodott egy szépirodalmi és művészeti hetilap kiadására. 1833 elején megindította a „Regélő" szépirodalmi lapot s melléklapját a „Honművész"-t, mely átalában a művészettel, de kiválólag a szóló- és hangművészetekkel foglalkozott. Ez volt az első, rendes szépirodalmi hetilap magyar nyelven — s Mátray méltán tekinthető a magyar szépirodalmi lapszerkesztők apjának. Előtte a szépirodalom körében csak Almanachok s időhöz nem kötött füzetes vállalatok voltak. Ő állandó rovatot nyitott a (még akkor csak vidéki) színészetről szóló tudósításoknak, s ezáltal a színi kritika úttörőjévé vált, melyet később az „Athenaeum" és „Figyelmező" korában Vörösmarty és Bajza oly nagy virágzásra s oly nagy fontosságra emeltek. A „Honművész" tudósításai s állandó rovata tetemesen hatott a nemzeti színművészet öntudatos fejlődésére. A „Regélő" is a maga korához s az akkori irodalmi erőkhöz képest kellőleg megfelelt feladatának s becsülettel megállotta helyét, mig azt a Bajzáék Athenaeumának s a Vahot és Erdélyi Regélőjének adhatta át. Az ikerlap, egészen 1840-ig, mikor meg MÁTEAY GÁBOR.