Vasárnapi Ujság – 1877

1877-04-22 / 16. szám - Gerster Etelka 16. szám / Arczképek, Hazaiak - A török képviselőház első ülése 16. szám / Időszerű illustrácziók - A török parlament megnyitása a Dolmabagdzse palota tróntermében 16. szám / Időszerű illustrácziók

Előfizetési föltételek: VASÁI­NAK­ I­JSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: I egész évre .. 12 írt I félévre 6 • Csupán a VASÁR.NA ±­ I ÚJSÁG I egész évre..­­ I félévre .. .. Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK :­­ egész évre.. .. 6 írt­­ félévre 3 » XXIV. évfolyam. 16. szám.­1877. GIERSTER ETELKA. H­AZÁNK egy derék leányának arczké­pét mutatjuk be ez alkalommal olva­sóinknak, ki nevével a külföldön dicsőséget, a magyar névnek becsületet szerzett, s kire most igazi büszkeséggel tekinthetünk. Mielőtt maga hazaérkezett volna, meg­előzte hite. Ama diadalok hite, melyeket a külföld különböző városaiban aratott. Mi, a­kik itthon olvastuk az áradozó dicsé­reteket, magasztalásokat, fejet csóválva mondok: ,,jó, ha fele igaz!" Mert valóban ritka művésznőről irtak még oly osztatlan elragadtatással, mint ő róla, s művészete delén is ritka művésznő kapott oly teljes koszorút az elismerésből, mint ez a kezdő. Elnevezték „művésznőnek, isten különös kegyelméből," ,,csalogányszavú csillagnak a művészet egén," elmondták olyannak, kit most „nincs is kivel összehasonlítani, mert csak Lind Jenny lehetett ilyen, vagy no, legfel­ebb Patti, — mikor még szende, fiatal leányka volt," s egy berlini lap fel­kiáltott enthuziázmusában: „mit bánjuk mi Bismarckot, isten hitével! csak Etelka maradna itt!" És nemcsak a sajtó jött ily lázba hal­latára, de a közönség is. Különösen berlini diadalai azok, melyeknél zajosabbakat nem minden művésznő nevezhet magáénak. A közönség csak róla beszélt, bucsujárásként tolongott a Kroll-színházba, a tapsolásban majd hogy el nem koptatta a tenyerét, fel­állt, zajongott s bucsufelléptekor kendőjét, kalapját lobogtatva kiáltá: „Nem elmenni! Itt maradni! Viszontlátásra!" Valóban tekintve a Gerster kisasszony­ról szóló jelentések rendkívüli voltát és szokatlan hangját, nem lehet csodálkozni, ha azokat némi kétkedéssel fogadták ide­haza, s kíváncsian várták, mit fog majd a dicséretekből megérdemelteknek igazolni. Végre megtörtént ez is. A kisasszony föllépett a nemzeti színházban először a „Lammermoori Lucia" czímszerepében. A közönség eleinte tartózkodva fogadta, de már első jeleneteinél meggyőződött hangja tisztaságáról, kellemes csengéséről, kitűnő iskolájáról és arról, a­mi a legfőbb, hogy énekében és játékában lélek van. A nagy tébolyjelenet után, melyben alkalmunk volt teljesen kifejlett magas hangjait hal­lani s azt a könnyűséget és biztosságot csodálni, melylyel e hangokkal játszik a széditő magasban, hová a nagy művész­nők is csak elvétve mernek tenni egy­egy kirándulást, a szép koloraturáját, futamait, trilláit, staccatoit, s az érzést és kifejezést, mel­lyel az egész nagy áriát énekelte: egyszerre fölriadt a taps, a kö­zönség el volt ragadtatva, s kilenczszer hívta ki az énekesnőt, a­mi nálunk nem mindennapi dolog. Az „Alvajáró"-val s „Lucia" ismétlésével még inkább megszi­lárdítá diadala teljességét, s most már a mi kényes publikumunk és még kényesebb kritikánk is elismeri, hogy oly énekesnővel van dolgunk, a­ki ha még ma nem is Lind Jenny, vagy Patti, de már most, kezdő létére is oly művésznő, kiben miden fölté­tel megvan, hogy, kedvező körülmények GERSTER ETELKA.

Next