Vasárnapi Ujság – 1877
1877-04-22 / 16. szám - Gerster Etelka 16. szám / Arczképek, Hazaiak - A török képviselőház első ülése 16. szám / Időszerű illustrácziók - A török parlament megnyitása a Dolmabagdzse palota tróntermében 16. szám / Időszerű illustrácziók
Előfizetési föltételek: VASÁINAK IJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: I egész évre .. 12 írt I félévre 6 • Csupán a VASÁR.NA ± I ÚJSÁG I egész évre.. I félévre .. .. Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : egész évre.. .. 6 írt félévre 3 » XXIV. évfolyam. 16. szám.1877. GIERSTER ETELKA. HAZÁNK egy derék leányának arczképét mutatjuk be ez alkalommal olvasóinknak, ki nevével a külföldön dicsőséget, a magyar névnek becsületet szerzett, s kire most igazi büszkeséggel tekinthetünk. Mielőtt maga hazaérkezett volna, megelőzte hite. Ama diadalok hite, melyeket a külföld különböző városaiban aratott. Mi, akik itthon olvastuk az áradozó dicséreteket, magasztalásokat, fejet csóválva mondok: ,,jó, ha fele igaz!" Mert valóban ritka művésznőről irtak még oly osztatlan elragadtatással, mint ő róla, s művészete delén is ritka művésznő kapott oly teljes koszorút az elismerésből, mint ez a kezdő. Elnevezték „művésznőnek, isten különös kegyelméből," ,,csalogányszavú csillagnak a művészet egén," elmondták olyannak, kit most „nincs is kivel összehasonlítani, mert csak Lind Jenny lehetett ilyen, vagy no, legfelebb Patti, — mikor még szende, fiatal leányka volt," s egy berlini lap felkiáltott enthuziázmusában: „mit bánjuk mi Bismarckot, isten hitével! csak Etelka maradna itt!" És nemcsak a sajtó jött ily lázba hallatára, de a közönség is. Különösen berlini diadalai azok, melyeknél zajosabbakat nem minden művésznő nevezhet magáénak. A közönség csak róla beszélt, bucsujárásként tolongott a Kroll-színházba, a tapsolásban majd hogy el nem koptatta a tenyerét, felállt, zajongott s bucsufelléptekor kendőjét, kalapját lobogtatva kiáltá: „Nem elmenni! Itt maradni! Viszontlátásra!" Valóban tekintve a Gerster kisasszonyról szóló jelentések rendkívüli voltát és szokatlan hangját, nem lehet csodálkozni, ha azokat némi kétkedéssel fogadták idehaza, s kíváncsian várták, mit fog majd a dicséretekből megérdemelteknek igazolni. Végre megtörtént ez is. A kisasszony föllépett a nemzeti színházban először a „Lammermoori Lucia" czímszerepében. A közönség eleinte tartózkodva fogadta, de már első jeleneteinél meggyőződött hangja tisztaságáról, kellemes csengéséről, kitűnő iskolájáról és arról, ami a legfőbb, hogy énekében és játékában lélek van. A nagy tébolyjelenet után, melyben alkalmunk volt teljesen kifejlett magas hangjait hallani s azt a könnyűséget és biztosságot csodálni, melylyel e hangokkal játszik a széditő magasban, hová a nagy művésznők is csak elvétve mernek tenni egyegy kirándulást, a szép koloraturáját, futamait, trilláit, staccatoit, s az érzést és kifejezést, mellyel az egész nagy áriát énekelte: egyszerre fölriadt a taps, a közönség el volt ragadtatva, s kilenczszer hívta ki az énekesnőt, ami nálunk nem mindennapi dolog. Az „Alvajáró"-val s „Lucia" ismétlésével még inkább megszilárdítá diadala teljességét, s most már a mi kényes publikumunk és még kényesebb kritikánk is elismeri, hogy oly énekesnővel van dolgunk, aki ha még ma nem is Lind Jenny, vagy Patti, de már most, kezdő létére is oly művésznő, kiben miden föltétel megvan, hogy, kedvező körülmények GERSTER ETELKA.