Vasárnapi Ujság – 1880
1880-05-02 / 18. szám - Kossuth Lajos és családja. (Kossuth Lajos; Kossuth neje; Meszlényiné; Kossuth Zsuzsanna; Ruttkayné; Kossuth Lujza; Kossuth Ferencz; ifj. Kossuth Lajos; Kossuth édes anyja; Ihász Dániel arczképével) 283. oldal / Élet- és jellemrajzok
18. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. VASARNAPI UJSÁG. 285 Lajos atyjának gyakorlati és fináncz geniejét örökölte kiválóbb mértékben. Kitünő mathematikus és jeles szónoki tehetség. Ő is a montcenisi vasútnál volt alkalmazva, s építette azt a részét, mely Susától Bardonechiig terjed, s mely viaduktjaival, kanyarulataival e vasút legszebb részletei közé tartozik. Midőn a mont-cenisi építkezést bevégezte, az «Alta Italia» vasúttársaság megkínálta a gépészeti igazgatósággal , de ő nem fogadta el, mivel e szakban nem hitte magát eléggé jártasnak. Akkor a társulat kiküldte Belgiumba, Francziaországba, a spanyol határra, ott dolgozott a gyárakban, mint egy munkás, készített kereket stb., s midőn visszakerült, kész gépészmérnök volt, elfogadhatta a számára fentartott állomást s most hatezer embert foglalkoztat. Vilma, Kossuth leánya, gyöngéd női szív és rendkívül mivelt lélek volt. Tizennyolczadik évét még be nem töltötte, midőn elhunyt Genuában. Három év múlva anyja is követé s a két sírkő, mely egy világ súlyával nehezedett a nagy hazafi lelkére, ott van a genuai temetőben. A hazája fölszabadulásához kötött reményeiben is oly keserűen megcsalódott apa, midőn leányát eltemeté, félév alatt olyan fejér lett, mint a galamb. * Kossuth édesatyjának, Kossuth Lászlónak, ki 1839-ben hunyt el Alsó-Dabason, hol kegyeletes kezek által emelt síremlékét közelebb leplezik le, nem maradt fönn arczképe, melyet olvasóinknak bemutathatnánk. Édesanyjának, szül. Wéber Karolinának, ki gondos jó anya s kitünő okos asszony volt, maradtak arczképei, melyek után az is készült, melyet ez alkalommal itt talál az olvasó. A kor és szenvedések által egészségében megtört anya, midőn a szabadságharcz végével egymás után látta szivéről leszakadni gyermekeit, s midőn börtönben tartott leányainak csak az alatt a föltétel alatt adták vissza szabadságát, hogy ne csak a hazát, de Európát is idehagyják, — arra határozta magát, hogy ő is kimegy velők. Ki is költözött, azonban Brüsszelnél tovább nem mehetett. A súlyos betegség itt ágyhoz szegezte s 1853 január havában kiszenvedett. Négy leánygyermeke, Kossuth Lajosnak négy nővére volt. A legidősb Karolina, Breznayné, kinek három fia és egy leánya volt. Két fia ma is él Zemplénben. Egyik fiát Istvánt (Ruttkaynéval és Meszlényinével) szintén elfogták s ez a fogságban halt meg. A második, Kossuthnál már ifjabb nővér Emília, Zsulavszkyné. Férje lengyel származású volt.Midőn családjával Amerikába költözött, négy fia : Emil, László, Kázmér és Zsigmond mind részt vettek az amerikai háborúban, a rabszolgaság fentartásáért harczoló déliek ellen. A négy fiú közül ma már csak egy él, László, ki a háborúban ezredes volt, s mint ilyen néger csapatot szervezett a déliek ellen. Zsulavszkyné 1861-ben halt meg s ott temettetett el New York mellett Brooklynban. Zsuzsánna, Meszlényiné volt a legifjabb nővér. E minden tekintetben kitűnő nőről egy Amerikában angol nyelven Miss Peabody ismert írónő által kiadott füzetből vesszük a következő adatokat, más forrásokból is kiegészítve. Bátyja ékesszólásával és végrehajtó erejével bírt. Benne az érzelem és képzelet legnagyobb gyöngédsége oly erkölcsi erővel és idegtevékenységgel párosult, mely daczolni átszelt a természet anyagi erőivel, melyek az emberi akaratnak határt szabnak. Nevelését otthon nyerte. Szivét, kedélyét, házias tulajdonságait édesanyja, szellemi tehetségeit — ugy mint testvéreiét — főleg bátyja fejlesztette. Bátyja a «Pesti Hírlap» szerkesztése körül is foglalkoztatá. A történelemben kitűnő jártassággal bírt. 1841-ben Meszlényi Rudolfhoz (ügyvéd és hirlapiró,Kossuth nejének, Meszlényi Teréznek fivére) ment férjhez, kivel a legboldogabb szerelemben és egyetértésben élt. Férje 1848. januárban halt meg Sz.-Fehérváron, ahova egy megyei gyűlésre utazott (igen fontos tárgy lévén napirenden, innét lóháton Batthyányi Lajosért ment Pestre, s ez után meghűlt.) A szabadságharczban, bátyja, tudva, hogy nővére a saját szivében sajgó sebre csak mások szenvedéseinek enyhítésében találhat írt — őt nevezte ki a kórházak országos felügyelőjének. Mint ilyen, a szenvedőben csak az embert nézvén — gyöngéd ápolásban, vigasztalásban részesitheté ugy a magyar, mint az osztrák sebesülteket, mely utóbbi körülmény nagy mértékben folyt be arra, hogy elfogatása után szabadon bocsáttatott. A háború alatt 72 kórházat szervezett. A világosi fegyverletétel után két leányával (egyetlen fiacskáját a bujdosás viszontagságai közt ragadta el a halál), anyjával, testvéreivel s ezek családjával együtt Nagyváradon elfogták 3 havi bujdosás után. Nagyváradról 2 hónap múlva Budára szállíttatott az egész család, hol még 5 hónapig tartatott fogva. Szabadonbocsáttatása után Meszlényiné édesanyjával Pesten telepedett le, hol maga és családja fentarthatása végett (1850. őszszel) iskolát nyitott, és tanulókat tartott kosztban, egy egész emeletet bérelvén ki e czélból, mitől azonban 1851-ben őszszel eltiltatott. 1851. deczember 1-én éjjel — mert bizonyos politikai tervekben részt vett — testvérével, Ruttkaynéval együtt elfogatott s az «Újépület»-be, onnét decz. 9-ikén Bécsbe, a Criminal-Gebäude-ba vittetett. Szenvedései itt leirhatatlanok. A fogságban tüdőgyulladást kapott, melyből tüdővész fejlődött és sokáig a kórházban volt. 1852 tavasszal nővérével együtt szabadon bocsáttatott, de egyúttal az egész család száműzetett, kiköttetvén, hogy még Európában sem maradhatnak. Brüsszelbe érkezve, különben is beteges anyja halálosan megbetegedett, s mig idősebb testvére (Emilia, Zsulavszkyné) családjával előre kiment Amerikába, Meszlényiné — maga is beteg — és Ruttkayné családjaikkal az öreg Kossuthné ápolása végett ott maradtak, hol rendkívüli küzdelmek közt tartották fenn magukat. Érdekes Meszlényinének Brüsszelből 1852. szeptemberben Csernátonyhoz irt levele, melyet ez Meszlényiné halála után az «Independent»ben, s később az «Ellenőr»-ben közölt, s a melyben a többi közt okát adja annak: miért nem segiti bátyja a családot, azért, mert magának sincs. 1853. elején édesanyja meghalt. Fiának, ki akkor Londonban volt, nem engedte meg a belga kormány, hogy anyja halálos ágyához eljöjjön, sőt a temetésnek is csak este, a sötétség beálltával, kellett megtörténnie. Mily hatása volt anyja halálának Meszlényiné szervezetére, képzelhető egy ez alkalomból irt levelének következő soraiból : «Istenem, mit szenvedtem! A sors kereke , egy egész világ súlyával ment keresztül szivemen. Öt hétig virrasztottam haldokló anyám ágyánál — nyitott sirja felett állottam, melyre nem a haza szent földe gördült — és élek!» ... 1853. nyarán az őt kevéssel megelőzött Ruttkayné után — hajóra szállt. «Én augusztusig maradok csak itt» — t. i. Brüsszelben, írja egy barátjának — «akkor megyek, bármikép is álljon a világ. Mennem kell; materiell érdekeim parancsolják. Én itt is önerőmre támaszkodva alapítottam exisztencziámat, s tettem le gyermekeim jövőjének alapját. Önerőmre támaszkodva megyek oda is» Egy másik levelében pedig: «Megyek — s nemsokára — mint szobor, melyet egy világrészről a másikba tesznek át a nélkül, hogy érezné. Egy percze lesz csak elválásomban a felsikoltó fájdalomnak: — a búcsú anyám szent sírjától, s az emlékezet azon sírokra, melyekhez nem zarándokolhatok! . . . Aztán megyek, mert azt mondják, gyermekeim jövője kívánja. — ki tudja ! . . talán jót teend a ten S KOSSUTH ÉDESANYJA, IHÁSZ DÁNIEL.