Vasárnapi Ujság – 1884
1884-05-04 / 18. szám - P. Márkus Emilia mint Claire a «Vasgyáros»-ban 18. szám / Arczképek, Hazaiak - P. Márkus Emilia mint Esztella «Kendi Margit»-ban 18. szám / Arczképek, Hazaiak - Pulszky Ferencz 18. szám / Arczképek, Hazaiak - Pulszky Károly 18. szám / Arczképek, Hazaiak - Pulszky Ferencz (arczképpel) -á-r- 277. oldal / Élet- és jellemrajzok - A szudáni háboruból: A tamasi-i csata 18. szám / Időszerü illusztrácziók - A szudáni háboruból: Az éjjeli harcz márczius 13-án Tamasinál 18. szám / Időszerü illusztrácziók - Zebehr pasa 18. szám / Időszerü illusztrácziók - Bukaresti élet: Gyümölcsárus prekupecz. - A bragadsu. - A placsintár. - Tejes prekupecz. - A piftyekereskedő 18. szám / Népviselet; genreképek
18-IK SZÁM. 1884. BUDAPEST, MÁJUS 4. Előfizetési föltételek : VASÁRNAPI UJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: egész évre 12 frt félévre — 6 * Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG : I egész évre 2 frt » félévre— A • XXXI. ÉVFOLYAM: I egész évre 6 frt I Külföldi előfizetésekhez a postailag Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : (élemf___ 3 , meghatározott viteldij is csatolandó. PULSZKY FERENCZ. A MULT héten telt be félszázada Pulszky Ferencz archaeologiai tudományos és irodalmi működésének. Ő maga, a ki annyi jubileumot ülhetne, ahány ága van a tudománynak s a közéletnek, s ha nem is mindeniken félszázados, de 2530 vagy negyven éves jubileumot tarthatna: mint akadémikus, mint parlamenti tag, mint forradalmár, mint nyelvész, mint szépíró s isten tudja mi minden, — ő maga nem is gondolt volna rá, ha barátai és tisztelői közül épen az archaeologusok, a régiségbuvárok, ezt a már bemódosult régiséget ki nem ásták volna a feledés törmelékei — s a sokoldalú munkásság ráhalmozódott televényföldje alól. Igy nyilvánosságra jutott a dolog — s ki ne sietne Pulszky Ferencznek szerencsét kivánni ahhoz, hogy tudományos munkássága ötvenedik évfordulóját oly fiatal erőben érte meg, a mely ha nem is egy új ötven évet (ámbár neki az sem lehetetlen s tőle az sem volna váratlan), de legalább még huszonöt munkás esztendőt jósol. Önként értetik, hogy a «Vasárnapi Újság» nem most közli először Pulszky Ferencz életrajzát s arczképét. Legutoljára 1876-ban, régiségtani nagy kiállítás és kongresszus alkalamával közöltük; azelőtt 1874-ben, az országos könyvtárak s muzeumok főigazgatójává történt kineveztetése alkalmával, — még azelőtt a hosszu száműzetésből visszatérésekor foglalkoztunk volt annyi irányban munkás és minden téren kitűnő személyiségével. De ki tehet róla, hogy a vén «csataló» — a mint ő magát elnevezte, hisz' mástól föl se vette volna — annyiszor tűnik a közfigyelem szemei elé, hogy ismételve vele, tetteivel és munkásságával kell foglalkozni mindenkinek, a ki a közügyek iránt érdeklődik s a közügyeknek, különösen a tudománynak és műveltségnek tett szolgálatokat becsülni tudja. A mely nap a 60-ik évet betöltötte, 1874. szeptember 17-én (mert e napon született, 1814-ben, Eperjesen), elkezdte irni emlékiratait, melyek «Életem és korom» czim alatt öt kötetben jelentek meg Ráth Mór kiadásában, most a pedig második izben, két erős, tömött kötetben, Franklin-társulat által láttak napvilágot. Azóta is tizedfél év múlt el; Pulszky, aki már 70-ik évét gázolja, amikor más már «aggastyán» névvel tisztelendő meg, most is fiatal, testben-lélekben élénk, erős; most is a csataló, mely nemcsak a trombitaszóra, de minden legkisebb zörejre hegyezi füleit s ott van mindenütt, ahol tenni, mozogni és mozgatni, ahol küzdeni kell. A parlamenttől már 9 éve búcsút vett, de, ugy látszik, a következő országgyűlésen ismét találkozni fogunk vele. Hozza isten! ő mindig a haladás, az igazi szabadelvűség s a modern eszmék mellett fog küzdeni ; ő soha sem öregszik konzervativvé, soha sem csökönyösödik maradivá; az ilyen emberre mindig szükség van, s a példa annál üdvösebb és gyümölcsözőbb, minél öregebb az illető. Ő tegnap kiállítást rendezett; ma az akadémiában támad, vagy czáfol, vagy tanít; holnap közhasznú felolvasást tart — amit tegnapelőtt is tett s holnapután is tenni fog. Mindenre ráér, csak pihenni nem s mindent kedvvel és sikerrel tesz, csak a semmittevésben járatlan. Azt is tudná bizonyosan, de hetven év alatt még nem próbálta, mint az egykori ember a hegedülést. Imént emlltett 1874-iki közleményünkben adtuk volt legrészletesb életrajzát, de tizedrészét sem mondhattuk el annak, amit róla s végzett munkájáról mondani kellene és lehetne. S most mégis, föltéve, hogy olvasóink nagy része megőrzi példánya régibb évfolyamait, nagyrészt csak arra utalunk az életrajzi adatok tekintetében. Nem szeretjük — ha csak elkerülhető — ismételni magunkat s Pulszky Ferencz nem azon emberek közé tartozik, a kik feledé- PULSZKY FERENCZ, Nagy Miklósá