Vasárnapi Ujság – 1903

1903-08-30 / 35. szám - A budai királyi vár (képekkel) 575. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

34. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. — Gizikém, olyan boldog vagyok ! — No, úgy­e mondtam ! — szólt Gizike büsz­kén, elégedetten. Lányi Miczit három nap múlva «hazahívták» Pestre. «Egy nagyon elegáns bálra kell mennie», mesélte Málcsikné mindenkinek. Kovács Feri pedig, mikor kint sétáltak meny­asszonyával, Laczival és Gizikével az erdőben, csak azt mondogatta : «sohase fogja elfelejteni Gizikének, hogy erővel össze akarta házasítani azzal az affektáló Lányi Miczivel.» — Hogy kényszerített! Hogy könyörgött, hogy kérjem meg! Hát nem választottam én szebb menyasszonyt magamnak? — Dehogy! Olyan buta vagyok, mint az éjszaka és zöld, mint a béka! Ma mondta Mál­csikné a jegyzőnének, — szólt nevetve, boldo­gan Irénke. — Nekem meg annyi a régi adósságom Pes­ten, és olyan kevés itt a fizetésem, hogy okvet­lenül éhen halunk ! Mindnyájan nevettek és a világoszöld karcsú fák között átsütött a nap. És a mint ott men­tek mind a négyen a világos erdei úton, ők jel­képezték a nagy, csöndes, végtelen természet­ben az erős, bízva-bízó, reménykedő ifjúságot. Egy VASÁRNAPI ÚJSÁG. 575 A BUDAI KIRÁLYI VÁR Nagyjában és egészében készen van már a budai királyi vár, kívülről már rég kibon­takozott teljes pompájában, belül is csak ki­sebb díszítő munkálatok vannak hátra, melyek­nek a közel­jövőben leendő befejezése után a ter­mészet kedvezéséből s művészkezek munkájá­ból páratlan szépségben emelkedő épület min­den részét át lehet adni czéljának. A nemzet régi óhajtása teljesül ezzel: a magyar királynak koronája fényéhez méltó lakóhelye emelkedik a budai várhegyen, a­hol hozzá illő pompával fogadhatja fejedelmi vendégeit és ünnepi alkal­makkor alattvalói hódoló seregét. A királyi palota kibővítése rég érzett szük­ség volt. A régi épület már az 1867-iki ko­ronázáskor is szűknek bizonyult s azóta meg nem szűntek a hiányok pótlására szolgáló törekvések, egész addig, míg a viszonyok lehe­tővé nem tették a munkálatok teljes erővel való megkezdését. Az első lépés a várbazár építése volt, mel­lyel megfelelően elhatárolták a palota Dunára néző szép kertjét. Ennek el­végeztével elsősorban a Krisztinavárosra néző nyugati részt terjesztették ki; e munka nagy nehézséggel járt. Egyrészt a régi palotát egé­szében fenn kellett tartani s ezzel a tervezők stílus és egyéb építészeti elrendezés tekinteté­ben is meg voltak kötve, másrészt pedig a palota nyugat felé nyitott udvara oly kicsiny volt, hogy az oda tervezett új palota nem fért volna el rajta s így mesterséges alapot kellett teremteni a várhegy nyugati lejtőjéből emelkedő támaszfalakkal. E nehézségek leküzdésével emelték azt a ha­talmas épületet, mely a Krisztinavárosból nézve óriási támaszfalaival, öt emeletre rakott hom­lokzatával annyira megragadja a szemlélőt. En­nek építkezései még folytak, mikor elhatározták, hogy a palotát az éjszaki oldal felé is fejlesz­teni kell. Ugyanis már a koronázás 25 évi jubi­leuma alkalmával kiderült, hogy a királyi pa­lota egyetlen nagy díszterme szűk az udvari ünnepélyek számára, ezért első­sorban ennek bővítéséről kellett gondoskodni. Ezen a kibő­vítésen kívül kellő nagyméretű és fényes új ünnepi helyiségeket is kellett létesíteni , mert a krisztinavárosi szárny keretébe ezeket be­osztani nem lehetett, csakis éjszak felé volt lehetséges a terjeszkedés, arra, a­hol a régi szertár épülete állt. így fejlődött ki a Du­nára néző homlokzat, a vár legjellemzetesebb része, melynek képét emlékezetében őrzi min­denki, a­ki a pesti Dunapartról föltekintett a várhegyre. E jelenlegi homlokzat központja a régi palota éjszaki szárnya, az ettől éjszak felé eső rész az újon épült szárnyépület. E homlokzatot pompás részleteivel együtt láthatja az, a­ki a várkertnek a nagyközönség számára nyitva tartatni szokott részén fölmegy az előtte elterülő széles terraszra. A középrészt kellően érvényre juttatja a hatalmas méretű kupola, melynek tetejében a magyar korona óriási nagyságú hű másolata ragyog a nap su­garaiban. Észre sem veszi a néző a szokatlan­ságát annak, hogy e központi rész beszögellik, mert a kupolán kívül a fal elé állított oszlop­sor s az első emeletről levezető szabad lépcső, az u. n. Habsburg-lépcső figyelmezteti arra a szerepre, melyet e rész az egész épület szerke­zetében elfoglal. Tőle mindkét oldalt szimmet­rikusan egyenlő képzésben emelkednek a szárny­épületek. Az egész dunai homlokzat hos­sza 304 méter; csaknem kétszer akkora, mint a régi palotáé volt. A csodás szépségű ki­látást nyújtó terraszon emelkedik, a Habsburg­lépcső előtt, Savoyai Jenő nagy lovasszobra, Róna József műve. Egyéb szobrászi díszítmé­nyek is láthatók itt: a középrész oszlopsorát ko­ronázó tympanon, kissé alább éjszakra pedig egy halászó gyermekeket ábrázoló szökőkút. E szökőkúton túl emelkedik a várkert művészi kiképzésű, még nem egészen kész főkapuja, mely a Szent­ György-tér, illetőleg a sikló felső végállomása felé vezet. Kocsin a Szent György-tér felől lehet jutni a várba. E térre néz az éjszaki homlokzat, az ehhez tartozó épületszárny és a katonai őrség épülete között elhaladva jutunk a főkapuhoz, mely fölött a magyar czimer ékeskedik, a kapu két lábánál pedig egy-egy hatalmas kőoroszlán fogadja jóindulatú, nyugodt tekintettel a be­menőt. A kapun bejutva széles nagy udvarban találjuk magunkat; ez udvarból nyílnak a vár­palota egyes részeibe vezető bejáratok. Itt van a király lakosztályaiba vezető, művésziesen fából faragott kapu, melynek ernyője fölötti czímeren, jobbról-balról hadi jelképekkel körül­véve, a király nevének kezdőbetűi láthatók; az egész kapuív építészeti kiképzését pedig a ma­gyar korona koronázza be. Az udvar másik részén, szemben a főkapuval egy kisebb, a déli szárnyba vezető kapu van, melyet a háború és béke bronz allegóriái vesznek körül. Ugyanitt, a dísz­udvarban van, balra, mindjárt a főkapu mellett, a Szent István, (előbb Szent Zsigmond) kápolna bejárata. A kápolnát is lényegesen át kellett alakítani. Még Mária Terézia alatt épült ugyanis hozzá egy oldalkápolna, a «szent jobb» őrzésére. Ez az oldalkápolna útját állotta a kocsi­közlekedésének, a­mi annál kellemetlenebb volt, mert ünnepélyekkor ez volt az egyedüli közleke­dési útvonal. Ezért az odalkápolnát el kellett távolítani s a szent jobb őrzésére a Szent István kápolna belsejében megfelelő helyet létesíteni. E czélra a szentély mögötti folyosó egy részét elfalazták és ajtót nyittattak bele a szentélyből. E kis kápolna a benne őrzött ereklyéhez méltó dís­szel van kiképezve, kupolája arany mozaik­ból készült, falai pedig márványból. Ez alka­lommal magát a Szent István kápolnát díszesen átalakították, nagy méretű, üvegfes­ is­tésű ablakokkal látták el, a falak márványozása, az új oltárok s új, művészi oltárképek, valmint az ugyancsak új orgona is méltó kiegészítő részévé teszik a magyar király fejedelmi ottho­nának. A­mint az udvarból kifelé haladva a főkapuhoz ér az ember, itt belül is mindkét oldalt egy-egy kőoroszlán fogadja; mintha a kapu külső oldaláról jöttek volna át ide; de most már nem barátságos arczczal, hanem ha­ragosan fogadják a kimenőt. Talán a magyar vendégszeretetet akarják jelképezni, mely örül az érkezőnek, szomorkodik, ha távozik a vendég. A vár belső berendezése a következő : A krisztinavárosi szárny támaszfala mögött, annak párkánya alatt van két pincze-emelet, melyek egyike, az alsó, fa, kőszén s egyéb tár­gyak raktáráúl szolgál, felette pedig a fűtő­szerkezet van elhelyezve. A támaszfal koronája feletti két alagsor közül az elsőben vannak a konyhák : a nagy udvari konyha, a király sze­mélyes konyhája, egy főherczegi s egy a sze­mélyzet számára való konyha. Ugyanitt van a nagy és a kis czukrászda, az élelmiszerek rak­tára s a többi szükséges mellékhelyiségek. Az ételeket innen részint villamos liftekkel szállít­ják, részint pedig alagúton át, mely alagút a vár e részét a régi palotával köti össze. A má­sodik alagsorban vannak a gazdasági hivatalok, a konyhaszemélyzet lakásai, valamint a fehér­ József Ágost főherczeg Lobkowitz herczeg táborszernagygyal s Klobucsár és báró Steininger altábornagyokkal. A kép jobboldalától sorban: Attems altábornagy, Minarelli vezérőrnagy, Czibulka altábornagy, Surányi térparancsnok vezérőrnagy, Leithner vezérőrnagy, Bihary altábornagy, honvéd kerületi felügyelő, Obert főhadbiztos, Kafka honvéd vezérőrnagy, Melczer vezérőrnagy, Balta honvéd huszár­ezredes, Ludman vezérőrnagy, Pfeifat tüzérkapitány, Baumbach honvéd vezérkari százados, gróf Batthyány huszárkapitány, gróf Szirmay huszárkapitány, Batky vezérkari százados, Kapuscsák vezérkari százados, Bulis szekerész kapitány, Amlacher tüzér főhadnagy, Werner tüzér főhadnagy. PILLANATFÖLVÉTELEK A KIRÁLY SZÜLETÉSNAPJÁN A VÉRMEZŐN TARTOTT DÍSZSZEMLÉRŐL.

Next