Vasárnapi Ujság – 1905
1905-02-26 / 9. szám - A képviselőház új alelnökei és háznagya (arczképekkel) 130. oldal / Élet- és jellemrajzok - Gábor Andor: Miréio imája (Mistrol) 130. oldal / Költemények - Pósa Lajos: Aranyszivű párom 130. oldal / Költemények - Pósa Lajos: Szegénynek születtem 130. oldal / Költemények
130 VASÁRNAPI ÚJSÁG. fölemelésével, erősítésével megalkotni a jövendő Magyarország számára egy erős középosztályt. A magyar paraszt iránt való szeretet családi vonás nála. Öccse, a franczia földön elhalt rokonszenves iró, Justh Zsigmond is egészen így érzett. Sok idegen fordult meg náluk a szenttornyai kastélyban, s ezek is megerősítették a két Justh ítéletét, hogy a magyar parasztnál különb nép nincs a világon. Oly jó anyag ez mind értelmileg, mind politikailag, hogy szerinte hibás politikát követ, aki nem erre épít, nem ettől az elemtől várja a nemzet megújhodását a jövőben. Ami családi viszonyait illeti, azok patriarkhális egyszerűségűek. Neje Szitányi Vilma; két férjnél levő lányuk van: Szitányi Gézáné és Meskó Sándorné, s három fiúgyermekük, ezek közül a legidősebb, János, a pestvidéki törvényszéknél aljegyző. A politikától szabad napjait e kedvesei körében tölti birtokán. Jó családapa és nem kevésbé jó gazda. Szoros rendet tart a saját háza táján. Bizonyára a tisztelt Ház dolgait is rendben fogja tartani. Vár B.a. hadnagy itt, számos kiadásban forog közkézen. A képviselőháznak 1887-től tagja, amikor a kismartoni kerület küldte fel képviselőjének; ma is ezt a kerületet képviseli. 1889 óta a «Budapester Tagblatt» tulajdonosa és főszerkesztője. A delegácziókban és a Ház véderőbizottságában tevékenyen működött. Nagy műveltségű, előkelő modorú, 44 éves ember. A másik alelnök, RAKOVSZKY ISTVÁN, a néppárt oszlopos tagja. Alig 47 éves; 1896 óta képviselő. Szintén a katonai pályán kezdte. De csak rövid ideig szolgált; súlyos betegség miatt kénytelen volt kilépni. Üdülés czéljából egy ideig Velenczében élt, azután Liptó megyébe vonult vissza birtokára s itt a nyugalom éveit arra fordította, hogy az egyoldalú katonai képzés hiányait széleskörű jogi, történeti, közgazdasági és közigazgatási tanulmányokkal pótolja, így fölvértezve lépett ki magányából a megye közéletének színterére, ahol csakhamar feltűnt mint a legképzettebb ellenzéki politikusok egyike. Igen nagy tevékenységet fejtett ki megyeszerte, majd országszerte a néppárt megalakításában. Mikor képviselő lett, még nagyon észrevehető volt, hogy küzd a nyelvvel, de lassankint, jobban mondva bámulatos rövid idő alatt ezt a nehézséget is legyőzte. Ma a legügyesebb szónokok közé tartozik. Ötletes, eleven, színes előadása mindenkor figyelmet kelt. A házszabályoknak kitűnő ismerője. A delegácziók munkájában élénk részt vett s a közgazdasági és összeférhetetlenségi bizottságoknak is tevékeny tagja volt. Császári és királyi kamarás. A sopronmegyei csornai kerület képviselője. * Az alelnököknél nem kisebb feladat jut a háznagynak. Ezt a tisztet, melyen a Ház adminisztrácziójának terhe igen nagy részben nyugszik, az utóbbi tíz év alatt Csávossy Béla töltötte be közmegelégedésre. A legnehezebb tíz év volt ez, mióta csak az alkotmányos korszak helyreállott. Reméljük, hogy utódjára, a most háznaggyá választott TÓTH JÁNOS-ra könnyebb idők fognak járni. Különben ő jóval fiatalabb Csávossy Bélánál, a 40-ik évet csak most töltötte be. Pályája annyiban rokon a két alelnökével, hogy ezeké a katonaságtól indult ki, az övé meg odafelé tendál, amennyiben elsősorban ő is a katonai ügyekkel foglalkozik. Megszoktuk őt részint a véderő-bizottságban, részint benn a Házban mindannyiszor hallani, amidőn ily ügyek forognak szóban. Lelkiismeretes tanulmányra valló beszédekben számtalanszor fejezte ki pártjának álláspontját a hadügyi kérdésekben. Csendes, alig hallható hangon, de gondos formában beszél, s mindig meghallgatást tud biztosítani érveinek. A komoly tudású és legrokonszenvesebb képviselők egyike. A függetlenségi és 48-as pártkör egyik alelnöke. Otthon, Turkeviben, jeles gazda. Új állása bő alkalmat nyújt neki, hogy azon jellemvonásait, melyek már eddig is népszerűvé tették, még jobban kifejthesse. V. Kossak fényképe. BOLGÁR FERENCZ, A KÉPVISELŐHÁZ ALELNÖKE, A KÉPVISELŐHÁZ ÚJ ALELNÖKEI ÉS HÁZNAGYA. Bemutatjuk most azt a három férfiút, akit az elnök mellett a Ház legfőbb tisztségeit viselik: a két alelnököt és a háznagyot. Mind a hárman törzsökös parlamenti emberek, fölszerelve az alkotmányos élet gyakorlatában gyűjtött bőséges tapasztalatokkal. BOLGÁR FERENCZ, az egyik alelnök, múlt évi deczember óta a szabadelvű disszidensek csoportjához tartozik. Hosszú időn át Apponyinak hű fegyvertársa volt a nemzeti párton, majd vele együtt Széll Kálmánhoz csatlakozva, a szabadelvű pártba lépett be. Katonai dolgokban a Háznak egyik elsőrendű szaktekintélye. Alapos tudását e téren a tényleges szolgálatban szerezte meg a 70-es évek elejétől 1881-ig, amikor tiszti rangja megtartásával a szolgálattól megvált. Azóta szorgalmas tanulmány révén állandóan gyarapította e készültségét s a közügyek más ágaiban is folyton szélesítette látókörét. A szakirodalomban igen érdemes munkásságot fejtett ki; 1881-től kezdve az «Egyetértés »-nek s több külföldi lapnak dolgozótársa, s e mellett a bécsi «Wehrzeitung», majd pedig a «Militärzeitung» szerkesztője volt. Lapjának egy czikke miatt párbajba keveredett Schreyer osztrák alezredessel, kit a párbajban lelőtt. Esküdtszék elé került, ahol egyhangúlag fölmentették. Ezután, valamint később is több izben, a külföldön tartózkodott és tanulmányainak élt. Visszatérve hazájába, előbb a fővárosban mint a «Budapester Tagblatt» főmunkatársa, utóbb Temesvárt mint egy ottani német napilap szerkesztője működött. Majd a fővárosban telepedve le, megalapította a «Katonai Lapok»-at. Párbaj-kódexe, melyet még mint SZEGÉNYNEK Szegénynek születtem, Szegénynek maradtam... Mindig csak vetettem, Sohasem arattam, Sohasem arattam, Nem jutott belőle, Csak a mindennapi, Eltem alkonyán is, Tovább kell szántani, Tovább kell szántani, Egyre nőtt, hullámzott Pedig már elfáradt Dús mezőm kalásza. De mikor megérett, Mindig más kaszálta, Mindig más kaszálta. Magvető két karom ... Majd megpihenteti Talán a sirhalom, Talán a sirhalom. Pósa Lajos. SZÜLETTEM. ARANYSZÍVŰ PÁROM. Mikor édesanyám Olyan nagy beteg lett: Te voltál ott mindig Betegágya mellett. A gondolatát is Lested éjjel-nappal: Úgy ápoltad, mint egy Égből leszállt angyal, Bánatos virágom, Aranyszívű párom ! Te fogtad le szemét Gyöngédeden, lágyan.. Mit álmodhatik most A haló porában ? Nem álmodhatik mást, Egyedül csak téged, Csak a te jóságod, Csak a te hűséged, Bánatos virágom, Aranyszívű párom! 11. szám, 1905. 52. évfolyam. Te kulcsoltad össze Kezét imádságra ... Most a sir ölében Te vagy imádsága. Érted imádkozik Porladó ajkával, Meg is áld az Isten Minden áldásával, Bánatos virágom, Aranyszívű párom! Ellinger fényképe. RAKOVSZKY ISTVÁN, A KÉPVISELŐHÁZ ALELNÖKE. Pósa Lajos: MIREIO IMAJA. Részlet Mistral «Mireio»-jának a Kisfaludy-Társaságnál dicsérettel kitüntetett fordításából. Szentek, ti virágot Alkottok a könnybül: Tekintsetek, ó, rám, E bánatos órán A kék ivű mennybül! Lássátok: a búbaj Hogy' dúl kebelemben, Hogy vérzi szivem fel, Szánó kegyelemmel Segéljetek engem, Egy szép fiu képe Van vésve szivembe', Azért borulék le Trónuszok elébe, Oh Szentek, a mennybe, Mert úgy szeretem, mint Medvét az erecske, Vagy, mint a legekben Csapongni szeret fenn Fehér hasú fecske. S gyötörnek , e lángnak Hogy nem szabad égni, És mandulafámnak, Mert bimbaja támadt, Tépjem gyökerét ki. Szentek ti virágot Alkottok a könnybül: Tekintsetek, ó, rám E bánatos órán A kék ivű mennybül. Eljöttem, a békét Lelkem, ó, hadd issza, Széles folyam árja S a puszta sivárja Nem tartható vissza, S tüskéi az izzó, A lánghevűségnek, Az iszonyú napnak, Velembe szakadtak, Oh, jaj, hogyan égnek ! De hogyha enyém lesz Vincén, vele együtt Én eljövök, és itt Bánk egykori részit Mosolygva feledjük. S nem váj így agyamba A kín tüzes ujja, Nem omlik a könnyem, Szemem édes örömben Ragyogni fog újra, Apám nem akarja ... Lelkében a mérget Áldásra cserélni, Ezt, Szentek, elérni Csak semmi tinéktek, Mert bármi kemény is Olajfa bogyója, Advent szele ráfúj S zöld állapotából Megérleli jóra, A naspolya csipős, Vásít a kökényszem Szedés idejébe, — S száraz fűbe téve Édes lesz egészen. Szentek, ti virágot Alkottok a könnybül : Tekintsetek, ó, rám, E bánatos órán A kék ivű mennybül! Káprázom?... A menny ez?... Tágulnak a boltok !... És kezd letüzelni Csillag, sok ezernyi, Mely rezgve mosolygott... Oly boldog a lelkem !... ím, égi hónukból Leszállnak a Szentek !... S ösvényin a mennynek Fény tör ki nyomukból!... De dicskoszorútok! A mennyei fényest, Tőlem takaróval Rejtsétek el!... oh, jaj ! Nem, nem birom én ezt!... A fellegek árnyát Vonjátok elétek !... Hol a bolt? hol az oszlop?... Mint pára eloszlott !.. . Szentek ! ti beszéltek ? ... Gábor Andor.