Vasárnapi Ujság – 1920
1920-08-15 / 15. szám - Ábrányi Emil: Kisteleki Edének 176. oldal / Költemények - Kisteleki Ede: A költő égbeszállt 176. oldal / Költemények
178 ' VASÁRNAPI ÚJSÁG. 15. szám, 1920. 67. évfolyam. egyházi vonást és jókedvén keresztül is felismerem azt a kínos aggodalmat, mely mind a kettőnket gyötör. De mily erős embernek is kell lennie, hogy ennyire el tudja ezt leplezni! Ami engem illet, nekem még sokat kell tanulnom, belátom, az ön tanácsai . . . — Milyen különös manchettagombjai vannak, — szakítá félbe Protos, kit mulattatott, hogy Fleurissoireon Karola ékszerét ismeri fel. — Ajándék, — feleli elvörösödve a másik. Perzselő hőség uralkodott. Protos kinézett az ablakon. •— Ez a Monte Cassino látja odafönn a híres klastromot ? — Látom, — válaszolt Fleurissoire szórakozottan. — Úgy veszem észre, hogy nem nagyon érdeklik a tájak. — Dehogy nem, — tiltakozott Fleurissoire, — nagyon is érdekelnek. Nem tudok azonban semmi iránt sem igazán érdeklődni, mióta ez a lelki aggodalom kínoz, így vagyok a római műemlékekkel is. Nem láttam semmit, nem jutottam még semmihez. — Teljesen megértem. Velem szintígy van, mióta Rómába értem : minden időm a Vatikán és az Angyalvár között telik el. — Kár, de ön legalább ismeri Rómát, így beszélgettek utasaink. Casertában leszálltak külön-külön és mindegyik fogyasztott valamit. — Ugyanígy kell majd tennünk Nápolyban is, — mondá Protos, — amikor villámjához közeledünk, el fogunk válni egymástól. Ön távolról követni fog engem, mert némi időre lesz szükségem (különösen, ha nincs egyedül, hogy megmagyarázzam neki, hogy On kicsoda és mi látogatásának a czélja. Ön csak egy negyedórával később fog belépni. — Ezt az időt majd felhasználom arra, hogy megborotválkozzam. Ma reggel nem volt időm rá. Villamos vasút vitte őket a Dante=térre. — Most váljunk el. — figyelmeztette útitársát Protos. — Az út még elég hosszú, de okosabb, ha külön megyünk. Ön csak jöjjön ötven lépéssel mögöttem, de ne nézzen folyton én rám, mintha attól félne, hogy elveszít. Hátra se forduljon minduntalan, még követheti valaki. Legyen jókedvű. Protos elindult és Fleurissoire szemlesütve követte. A keskeny utcza meredeken emelkedett, a nap erősen tűzött, izzadni kellett. Kiabáló, éneklő, zsivajgó tömeg lökdöste az embert minden oldalról és lekötötte Fleurissoire figyelmét. Villamos zongora előtt félig meztelen gyermekek tánczoltak. Kétsoldos jegyek ellenében alkalmi tombola alakult egy nagy koppasztott pulyka körül, melyet valami mutatványos emelt magasan a levegőbe. Protos több természetesség kedvéért vásárolt egy jegyet és eltűnt a tömeg közt. Fleurissoire a tömeg miatt nem tudott előre hatolni s már-már azt hitte, hogy elveszítette társát, néhány perczczel később azonban, a csoportosulást elhagyva, felismerte Protost, a mint hóna alatt a pulykával, fölfelé iparkodott az utczán. A házak mindinkább ritkultak, lettek s a járókelők száma is apadt. kisebbek Protos meglassította lépteit. Egy borbélyüzlet előtt visszafordult Fleurissoire felé és szemével intett neki, húsz lépéssel odébb pedig újból megállt egy kis alacsony kapu előtt és becsöngetett. A borbélyüzlet bejárata nem volt különösen vonzó, de Cave tisztelendőnek kétség kívül megvolt a maga oka arra, hogy ezt az üzletet ajánlja Fleurissoire figyelmébe. Különben is nagyon messzire kellett volna visszamennie, hogy másikat találjon, és az bizonyára szintén nem lett volna sokkal különb. Az ajtó a tikkasztó hőség miatt nyitva állott, csak egy etamin függöny tartotta vissza a legyeket és engedte át a levegőt. Ezt kellett fölemelni, ha az ember be akart lépni az üzletbe. Fleurissoire belépett. Kétségkívül jártas volt a mesterségében ez a borbély, ki miután beszappanozta Amadé állát, törülközője sarkával óvatosan elsimította a habot a gyulladásos sebről, mellyet vendége előrelátóan gondjaiba ajánlott. Ó, boldog álmodozás! A csendes boltocska kellemesen zsibbasztó hatása! Amadé fejét hátravetve, félig fekvő helyzetben terült el a karosszékben s átengedte magát gondolatainak. Istenem! Elfeledni mindent, ha csak egy perezre is! Nem gondolni többet pápára, szúnyogokra és Karolára! Azt képzelni, hogy Pauban van ismét, Arnica mellett, vagy egyebütt, vagy nem is tudni, hogy hol van... Behunyta szemét s amikor ismét kinyitotta, mintegy álomban maga előtt látott a falon egy kibontott hajú nőt, ki a frisseség élvezetes átérzésével valami hajnövesztőszert hozott magával a nápolyi tenger habjaiból egy csillogó üvegben. A hirdetés fölötti márványpolezon számos folyadék, mellettük hajkenőcs, púderkvasztni, foghuzó, csipesz, pomá=dés tégely, üvegedény, melyben lomhán néhány piócza úszkált, egy másik üvegedény, mely valami hosszúkás, magányos férget rejtegetett s végül egy harmadik, födő nélküli üvegedény, félig megtöltve valami nyálkás anyaggel, melyre czímke volt ragasztva, rajta rondizásos nagy betűkkel ez a felírás : Anti-szeptikus. A borbély, hogy tökéleteset alkosson, a már megborotvált arczon újból szétkente a ragadós habot és egy második borotva élé=vel, melyet izzadó kezén élesített meg, visszaborotválta a szőrt Amadé arczán. Amadé már el is felejtette, hogy várnak rá, nem gondolt arra, hogy mi vár rá, legszívesebben azonnal elaludt volna ... E peremben egy hatalmas hangú szicziliai ember rontott be az üzletbe, zajjal töltvén meg a kis bolt csendjét. A borbély persze visszafelelgetett neki, a borotválást most már csak szórakozottan folytatta és így késével óvatlanul elévágta a veszedelmes pattanás tetejét. Amadé felsikoltott, kezével a sebhez akart nyúlni, melyen vércsepp csillogott. — Semmi! Semmi! — kiáltott rá a borbély és megfogta a karját, azután pedig egy fiók mélyéről bőséges csomó sárgult vattát húzott elő, belemártotta az „antiszeptikus”, jelzésű üvegbe és rátette a bibire. Hova szalad szegény Fleurissoire vissza a város felé, nem törődve azzal, hogy a járókelők mind visszafordulnak utána ? Befordul az első patikába, mely útjába akad és megmutatja sebét. A tudomány embere, egy zöldes képű beteges öreg, mosolyog, kivesz egy skatulyából valami kerek flastromot, jól megnyálazza és . . . A SZERB HATÁR A SZEGEDI KULTÚRPALOTA KAPUJÁBÓL NÉZVE. A MONSTRE HANGVERSENY, A HADIROKKANTAK JAVÁRA RENDEZETT KERTI ÜNNEPÉLY A KIRÁLYI VÁRKERTBEN.