Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-23 / 2. szám - Kasimura japán alezredes 2. szám / Arczképek, Külföldiek - Az elszakított országrészek szobrainak leleplezése Budapesten január 6-án (5 kép) 2. szám / Időszerű illusztrácziók - A Szépművészeti Múzeum legújabb szerzeménye: G. v. d. Eeckhout: A sunantiti asszony Elizeus prófétánál 2. szám / Műtárgyak - A szibériai magyar hadifoglyok életéből (2 kép) 2. szám / Népviselet, genreképek - Egy kisüstös pálinkafőző gazda udvara Csongrádon 2. szám / Népviselet, genreképek - Csongrádi tanyák, melyeket a vörösek víz alá borítottak. (2 kép) 2. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Az orsó- és rokka-szövetkezet működése: Hímzések. – Játékszerek. – Fafaragás. – Ruha- és fehérnemű-varrás 2. szám / Természettudomány, ipar, gazdaság - Az irredenta-zászló, melyet a januári ünnepen szenteltek fel (2 kép) 2. szám / Vegyes tárgyúak, illusztrácziók, térképek, hasonmások, stb.
19. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. - ban átmentem Pifkó nagytiszteletü úrnak, a luteránus papnak a házához, hol az öreg úr és én a délutánokat ártatlan tartóizással vagy sakkozással szoktuk agyonütni. Az öreg úr kellemes modorú, jólelkű ember és jó pap volt, kinek gömbölyű mivolta elárulta, hogy barátja azoknak az örömöknek, melyek a gyomra révén szokták a halandót érni. A nagytiszteletü asszony sovány, száraz alkatú, de áldott jószivü asszony volt és mind a ketten bálványozták egyetlen gyermeküket, Aranka kisasszonyt. Ez a piros, pozsgás, búzavirágszemű édes falusi ártatlanság volt a mágnes, amely engem ide vonzott, de ezt még azon a napon senki sem tudta abban a házban. Természetes, hogy első dolgom volt a nevezetes kettős látogatást elbeszélni, áradozó szavakkal emlékezvén meg a bárókisasszony mesés szépségéről. Hárman voltunk a szobában, a pap bácsi, Piroska és én. Én szavaimat a nagy tiszteletű úrhoz intéztem, aki éppen egy rosszul szelelő pipa rendbeszedésével foglalkozott és így valószínűleg nem sok figyelmet szentelt nekem. E közben tekintetem átsiklott a papkisasszonyra... és nagy meglepetésemre a leányka szemében valami rejtelmes zavart vettem észre, arcza pedig bíborvörös volt. Mikor rátekintettem, Aranka elkiáltotta magát, mintha odakinn valaki szólította volna : — Megyek mamuskám, megyek! — és ezzel kiszaladt a szobából. Fecsegő szavam elállt. Mi ez? Pozitíve tudtam, hogy Arankát senki sem szólította, miért e zavar, miért epír az arczon és miért kellett mind a kettőt elrejtenie? Hm. A szívem hevesen dobogott és a fejem mintha egy kicsit szédült volna. Szerencsére»a pipa passzív rezisztencziája e pillanatban a legmagasabb fokra hágott, s az öreg urat an* nyira elfoglalta, hogy a kis jelenetből sem* mit se vett észre. Egyszerre csak egy gondolat futott végig rajtam, mely ugyancsak édesen megbizser* gette a szivemet: a bárókisasszony szerte* len és tapintatlan magasztalása talán felkel* tette a kis leány féltékenységét. Istenem, ha ez így volna! Hisz akkor ő engem . . . csitt, ne siessük el a dolgot! Az ajtó megnyílt és Aranka visszatért, minden pirosság nélkül, ugyanebben zavar és arcza a pillanatban a nagytiszteletű úr, elkeseredve és képéből kikelve pipaszurkálóért rohant az irodába, miközben folyton a kutyát és a máját emlegette, ami nála a káromkodás legnagyobb foka volt . . . Ketten voltunk a szobában, egy belső hang mintha arra unszolt volna, hogy ragadjam meg az alkalmat, de ez a helyzet oly váratlanul csapott le reám, hogy teljesen zavarba döntött. Mit csináljak, Is*tenem, mit csináljak? Éreztem, hogy a beszélgetést be kell valamivel fejeznem, mert a kis leányt veszedelmes lenne abban a hitben hagyni, hogy a bárókisasszony a legkisebb benyomást is tette reám. — Csak azt akarom még mondani, Aranka kisasszony, hogy a bárókisasszony a legszebb leány volna a kerek földön, ha maga nem volna a világon. Most aztán mind a ketten elpirultunk. Azonnal tisztában voltam vele, hogy megint ostobaságot követtem el és hogy egy szörnyű banalitást mondtam. Okosabb lesz minden további csevegést beszüntetni. Együgyű bo* komnak megerősítéséül merészen megfogtam Aranka kezét és megcsókoltam. Puha gömbölyü kis keze reszketett az enyémben, de nem húzta vissza mindjárt és csak lassan húzta vissza, miközben édesen mosolyogva tekintett reám. Sorsom ekkor bizonyos, hogy végképp eldőlt volna, ha kívülről egy hatalmas krákogás nem jelzi, hogy a nagy tiszteletű úr közeledik. Aranka gyorsan az ablakhoz ült, én pedig fölragadtam az asztalon heverő pakli kártyát és buzgón heverni kezdtem. Ettől a naptól kezdve, ahogy a novellákban sokszor olvastam, dagadó vitorlákkal siettem a boldogság kikötője felé. Öt hónap múlva már az esküvőnk is meg volt. Nem sok idő telt el az események óta és én máris sóhajtva úgy gondolok vissza rájuk, mint életem legboldogabb korszakára. Nem mintha csalódtam volna reményeimben, hisz tökéletes boldogságban élek az én párocskámmal, hanem akkor életem első komoly, mély és igazi szerelmének varázsa alatt álltam és ujjongva járkáltam az előttem megnyílt Tündérországban. Az én privát egem most is felhőtlenül ragyog, de annál sötétebb a mi szerencsétlen hazánknak az ege és ez az, ami napjaim örömeit és boldogságát megzavarja ... no de hagyjuk a kesergést, mert akkor az lesz a vége, hogy földhöz vágom a tollat, inkább fejezzük be az előzmények elbeszélését. Természetesen nem nagyon siettem Sámpson báró meghívásának eleget tenni, okosabbnak tartottam mindenféle ürügyek alatt naponként többször átjutni papokhoz. Távol AZ ELSZAKÍTOTT ORSZÁGRÉSZEK SZOBRAINAK LELEPLEZÉSI ÜNNEPSÉGE A SZABADSÁG TÉREN JANUÁR 16-ÁN. Bér Dezső rajza.