Vasárnapi Ujság – 1921
1921-02-13 / 3. szám - Quatrocento. Költemény egy felvonásban. Irta Drasche-Lázár Alfréd 32. oldal / Regények, elbeszélések - Az asztrofizika új sikerei. Sz. K. 32. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
A VASÁRNAPI ÚJSÁG. . 3. szám. itt 21. 68. évfolyam. Látom, milyen nagy mégis köztetek S mily szembeötlő a külömbözés! Orrocskádj, teszem, hajlott, római, Mig Máriáé tömpe és pisze, Az ajka bágyadt, — tied, Livia, Ha hallgat is, beszél és ingerel, [áll! És — hogy is mondjam ? — folyton csókra Livia Már megbocsáss . .. Antonio Aztán alaktok is Külömböző s aligha tévedek, Mondván, mikép egy fejjel vagy nagyobb, Mint Mária, — tisztára látom mindezt! Livia (csábítóan). És a szemem ? Antonio (egész közel lép Líviához s mélyen a szemébe néz , ittasan). Az éjszak csillaga Sem ragyogóbb, — a fénye megvakít! (Megfogja Livia két kezét.) Szegény Leonét most már értem én is ...! Livia Leonét szánod, nem szánsz enegemet ? Antonio Sajnálni téged? Szólj, ugyan miért? Livia Tán azt hiszed, hogy tűzzel telt szemem, Amelynek fénye mindenkit vakít. Hogy ez az ajk, hiszen te mondtad éppen, Felingerel és folyton csókra áll, Hogy ifjú testem is, melyet az Isten Édes gyönyörre, csókra Azért, mert özvegységre alkotott, kárhozott, Többé nem él, nem izzik, nem kiván ? Antonio (melegen): De! Értem ezt! Ha van tündéri asszony, Ki szerelemre termelt, ugy magad Vagy az csodás, szépséges Líviám! Mily boldogságban volna része annak, kit "szivedre méltónak tartanál! Livia (sóhajtva). Az ilyen férfit, ah, még nem találtam Antonio Úgy gondolod ? Livia Tudom, Antonio! Antonio Nem ismersz hát még akkor engemet! Livia Antonio! Mi az? Hisz házas Vagy! Antonio Csak ezt ne említsd! Lásd, mi férfiak, Sorunk akármi, mindenek előtt Mindig leginkább férfiak vagyunk! Házas, avagy nem, hidd el, egyre megy. Természetünknek nem parancsol senki, Se pap, se törvény, — még az Ég se tán! Ha nem kívánná így a Sors maga, Megóvta volna szivem, melyig mostan Oly izzó érzés, oly emésztő vágy . Honol, milyet eddig nem ismerek! (Líviához lép és átkarolja a derekát.) Tüzes szemednek fénye megigézett S az ajkad édes csókra ingerel! (Szenvedélyesen megcsókolja.) Livia (kaczéran): Ne folytasd, kérlek! Nincs elég erőm, Hogy ellentálljak eme lágy szavadnak, Elfog a mámor, — érzem, szédülök! Antonio (szenvedélyesen). Ó édes mámor, bűvös szédülés! Rövid az élet s az idő kevés! E pillanat mienk, én kedvesem, És vissza nem tér, soha, sohasem! (Magához szorítja Liviát, aki szerelmesen átengedi magát Antonio ölelésének, mindketten gyorsan balra el; rövid szünet). Felice hangja (a kert felől). Egy szóra még! Mária hangja (a kert felől). Segítség! Felice hangja (a kert felől). Ó, ne félj! Mária hangja (a kert felől). Hagyj el, Felice, hagyj el végre, végre! Kérlek, ne bánts! Felice hangja (a kert felöl). Követlek, Mária! Mária (izgatottan, kimerülten jön a kert felöl s a lépcsőkön felérve, tántorogva és lihegve megáll). Istennek hála! Nem bírom tovább! (Néhány lépést tesz a jobboldali ajtó felé.) Antonio! Antonio! Felice (sietve követi Máriát s épen akkor éri el, mikor az jobbra be akar nyitni). Megállj! (Megkapja a kezét.) Mária Pelice! Irgalom! Ne bánts! Maradj! Mi lehetetlen, én tőlem ne kérd ! Nyugodt valék és boldog, mielőtt Te rám találtál és szegény szivemet Megostromolva mult emlékivel Feldúltad keblem békés rejtekeit! Szemem tükréből, mely sohsem hazug, Kiolvashattad szenvedésemet, És a helyett, hogy véled ridegen S haragra gyúlva bántam volna el Erkölcs szerint, mint illenék s a mint A férjes nőnek szent kötelme is, Én gyönge voltam, meghallgattalak, És fájdalom, bevallom botorul Neked, hogy nem vagy most se közönyös Az én szivemnek, hódító vitéz. Még mit kívánsz? Egykor, lehet, talán Szerettelek, de ma — bűn volna ez! Lásd, mit te akkor bennem tisztelél : A tisztaság, — az bennem ma is él! Felice Okos beszéddel rajtam nem segítesz! Csak régi jog, mit mámia kérek itt, Egy élet üdvét elvesztettem régen, A melyről vágyban égve álmodék : Ez éjszakáról, dehogy mondok le! (Lágyan. ) Légy az enyém! Mária Soha! Felice Én Máriám, Gondold meg jól előbb, amit beszélsz! Amit esengve kértem, koldulék, Bár követelni volna száz jogom . ( Erővel.) Add meg magad, add meg szived szerint! Mária Hagyj el Felice! A hajnal közeleg, Még itt találnak, — bucsuzzunk tehát! (Kezet nyújt neki.) Felice (sötéten). Nem könyörülsz hát rajtam, Mária ? Mária (egyszerűen). Távozz, ha mondom, ég legyen veled! .(Újból kezét nyújtja neki.) Felice (daezosan). Nem engedek! Ha esdeklő szavam Visszhangra nem talál, — parancsolok! Sorod az én hatalmam dönti el, Mit megtagadtál, elnyeri erőm! ( Hozzálép.) Mária (kiáltva). Felice, mit merészelsz! Istenem! Felice Máriára veti magát s karjaiba akarja zárni). Mária küzd Felicével, majd kirántja ellenfelének kardját a hüvelyből, kiszabadítja magát s a fegyver hegyét remegve, de büszkén és diadalmasan Felice mellének szegezi). Felice (hátrálva). [vagyok, Vagy úgy? (Szünet.) A gyöngébb, látom, én De nem kérek kegyelmet tőled, nem .. .! Vedd életem — nem kell te nélküled ! Mária (lehajtja a kardot). Nem kell nekem, Felice, életed! Távozz s az Ég kisérje utadat . .. Felice (lehajtja a fejét és menni készül, majd visszafordul, megáll s békítőleg tekint Máriára) Mária Felejts, Felice, s majd beforr sebed. De bucsuzásul ezt mondom neked : Törékeny, gyönge bár a női nem, A férfi nem bír vele sohasem S győzelmet ugy anaz csak nyers erő, Ha önszántából meghódol a nő! Felice ! Bölcselkedésed immár hasztalan, — A fegyver ott, a te kezedben van!... Mária (megérti Felice czélzását s a kardot a kert felé messze eldobva magától, karjait keresztbe veti s végignéz Felicén ; szünet). Felice (pillanatig habozva áll, majd lemondóan) Csatát vesztettem ... Vége. Ég veled ! (Gyorsan a kert felé el.) Mária (utánanéz a távozó Felicének, majd pár lépést tesz a kert felé s kifigyel a sötétbe, aztán visszafordul, magában). Nemes Felice, — szánom sorsodat — (Kis szünet után, ábrándosan.) Antonio! — — Csak visszatérne már! Úgy vágyom én utána, mint soha S nem oszthatom meg véle nyoszolyám... (Lassú léptekkel a baloldali ajtó irányába indul.) Antonio (sietve jön jobbról s Máriát megpillantva, zavartan rábámul). Mária (visszafordul, ijedten). Felice! KENYÉROSZTÁSRA VÁROK EGY BUDAPESTI PÉKBOLT ELŐTT.