Vasmegye, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Mao Ce-tung elvtárs távirata Sztálin elvtársnak Cz a kínai Csang-Csung vasútvonal átadása alkalmából Peking (Új Kína). Mao Ce­­tung, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának el­nöke, december 31-én táviratot in­­tézett J. V. Sztálinhoz, a Szovjet­­unió Minisztertanácsának elnöké­hez, amelyben köszönetet mond Sztálinnak, a szovjet népnek és a szovjet kormánynak a közösen igazgatott kínai Csang-Csung va­sútvonal átadásáért. Mao Ce-tung elnök táviratának szövege a következő: „Sztálin Elvtársnak, a Szovjet M Unió Minisztertanácsa Elnöké­­nek. A kínai Csang-Csung vasútvo­stai Kína és a Szovjetunió által történt közös igazgatása alatt a szovjet fél igen nagy mértékben hozzájárult a kínai nép vasútépí­­tési programmjához. A kínai nép sohasem feledkezik meg erről a testvéri, baráti támogatásról, őszinte, szívből jövő köszönetet mondok a nagy szovjet népnek, a szovjet kormánynak és önnek ab­­ból az alkalomból, hogy a szovjet kormány — az 1950. évi egyez­­ménnyel és az 1952. évi közle­ménnyel összhangban — ellen­szolgáltatás nélkül a Kínai Nép-­­köztársaság kormányának tulaj­ ,­donába adja át a kínai Csatig. * Csang vasútvonal közös igazga­­­tásával kapcsolatos minden jogát,­­ a vasúthoz tartozó összes javak­­í­nal együtt. ( Kívánom, hogy a Szovjetuniót­ és Kínát egybefűző nagy barát. *­ság napról-napra még jobban él­, mélyüljön és erősödjék. ^ 1952 december 31. ( Mao Ce-tung.“ ) 1952 december 31-én a Kinai Népköztársaság igazgatásába ment át a kinai Csang-Csung vasútvonal­ Harbin (Tij Kina). Az 1950 február 14.én a kinai Csang- Csung vasútról, Port-Arthurról és Dalnyijról kötött kínai-szovjet egyezmény, valamint a kinai Csang-Csung vasútvonalnak a Kinai Népköztársaság kormányá­nak átadásáról szóló 1952 szep­tember 15-i kínai-szovjet közle­mény értelmében a Szovjetunió kormánya 1952 végén ellenszol­gáltatás nélkül a Kínai Népköz­társaság kormányának teljes tulaj­­donába adja át a kínai Csang- Csung vasútvonal közös igazgatá­sával kapcsolatos minden jogát, a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. 1962 december 31-én 18.00 óra­kor (pekingi idő) véget ért a kí­nai Csang-Csung vasútvonal kö­zös kinai-szovjet igazgatása. A vasútvonal átadásával meg­bízott kínai-szovjet vegyestizott­ság december 31-én Harbinban ünnepséget rendezett, amelynek keretében aláírták a vegyesbizott­­ság üléseiről készült jegyzőköny­vet. 1953 január 1-én avatták fel Har­binban azt az emlékoszlopot és csarnokot, amely a vasútvonal közös igazgatása során Kiem és és a Szovjetunió között kialakult őszinte barátságot hirdeti. RENDELET AZ 1­. ÉVI ÁLLAMI BEGYŰJTÉSRŐL A Népköztársaság Elnöki Taná­csa törvényerejű rendele­tet adott ki az 1953. évi állami begyűjtésről­ A rendelet szabályozza a mezőgaz­dasági termékek állami begyűjté­sét és 1953. évre, illetőleg az 1953 —54. gazdasági évre. A rendele első része az általános rendelke­zéseket tartalmazza, majd intézke­­dik a terménybeadási, állatbeadá­si, tejbeadási, a baromfi- és tojás, beadási és bérbeadási kötelezett,­s­égről, a begyűjtési árakról, a be­gyűjtési tervek megállapításáról és a tervteljesítés jutalmazásáról, va­lamint a beadás elmulasztásának következményeiről. A rendelet vé­gül zárórendelkezéseket tartalmaz. A rendeletet legközelebbi szá­munkban részletesen ismertetjük. A román minisztertanács fogadása a népköztársaság kikiáltása ötödik évfordulója alkalmából Bukarest (TASzSz). December 30-án este a román miniszterta­nács fogadást rendezett a Román Népköztársaság kikiáltásának ötö­­dik évfordulója alkalmából. A fo­gadáson jelen voltak: Gh. Gheor­­ghiu Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára, a minisztertanács elnöke, dr. Pet­­ru Groza, a­ nagy nemzetgyűlés el­nökségének elnöke, a Román Mun­káspárt Politikai Bizot­ttágának tagjai, a nagy nemzetgyűlés elnök­ségének tagjai, miniszterek, szta­­nánovisek, a termelés élenjárói, a tudomány, a művészet és az iroda­lom művelői. A fogadáson megje­lent Lavrentyev, a Szovjetunió ro­mániai nagykövete, Vang Ju-Ping, a Kínai Népköztársaság nagykö­vete, a népi demokratikus orszá­gok és több más ország diplomá­ciai képviseletének vezetője. A BIDATILT kijelölt francia miniszterelnök kedden este felha­gyott az új francia kormány meg­alakítására irányuló kísérleteivel. LEGÚJABB HÍREK­ ­ — EGY OSZTRÁK labdarúgó­csapat Colombiába utaztában egy newyorki szállodában pihent meg. Az amerikai hatóságok a fasiszta McCarran-törvény alapján a szál­­lodában fegyveres őrizet alá he­­lyezték a játékosokat akik to­vábbutazásukig nem hagyhatták el a szállodát. — AZ USA haditengerészetének 6. flottája a baráti látogatásra­ ja­nuár elején span­yol földközitengeri kikötőkbe érkezik. A látogatás an­nak eredménye, hogy már hónapok óta folynak a megbeszélések az USA és a spanyol kormány között Spanyolország részvételét illetien az agresszív háborító tervekben.­­ AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT, amely megtiltotta tagjainak a Népek Békekongresszusán való részvételt, hazatértük után kizár­ta a pártból M. G. Wilsont, a párt tájékoztatásügyi megbízottját és Lily Irene Warne-t, a párt hali­­faxi titkárát. Az erdő születése „Biztosítani kell a mező­vé­­det erdősávok létesítésére irá­nyuló munkák kiszélesítését a sztyeppes és erdőssztyeppés területeken.“ (A Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves terv irányelveinek tervezetéből.) A Dnyeper, alsó folyásánál külö­nösen­ széles és bővizű. Mintha nem tudná, hová rejtse rengeteg erejét, behatol a partba, öblöket, kis szige­teket alkot, amelyeket gyorsnövésű nááltozatok borítanak. Amikor a part a hátunk mögött marad, a kép élesen megváltozik. Csupasz, dombos sztyep­pe terül el, amely minden oldalról szabad prédája a forró szeleknek. A láb mélyre süpped a porszerű, ap­­rószem­ű, forró homokban. S amerre nézünk: homok, homok mindenütt. Kahovkától a Fekete-tengerig húzó­dik ez a roppant homoksivatag, amely a Dnyeper balpartján több mint százötven­ezer hektárnyi terü­letet rabolt el eddig az emberektől. A homokos területek erdősítésére irányuló kísérleteknek több­ mint százéves története van, de a­­ kezde­ményezők minden próbálkozása, erő­feszítése hiábavaló volt akkor, a cári uralom idején. Az erdőültetés kis méretekben folyt és így nem is lehetett jelentős eredménye. A föld várta igazi gazdáit. Fenyőcsemeték a sivatagban — Et vannak az ültetéseink, — mondja Vaszilij Vasziljevics Cser­­kaszov, a Csurtopinszki erdővédő ál­lomás igazgatója. Az úttól tíz mé­terre megáll, leguggol, s előtte a fellazított homok négyzetében — kilenc apró egyéves fenyőcske zöl­det, óvatosan felássa a homokot, le­nyúl a tőzegrétegig, a kis gyökereket vizsgálja. Arcán boldog mosoly vil­lan: a gyökerek hajszálhajtásai jel­zik, hogy az ültetés megeredt. Nem volt könnyű dolguk a csuru­­pinszki erdészeti szakemb­ereknek. A csemeték rosszul viselték el a szá­razságot a repülőhod­ok megtépázta, megsebezte a gyenge hajtásokat. A nagy nehezen életben maradt kis fákat nyár elején elárasztották a cserebo­garak és elpusztították a friss gyö­­kérkéket. Amelyik ezt is átvészelte, azt elégette a forró nyári nap. Az erdészek gyűjtötték a tapasz­talatokat és megtanulták, hogyan védjék meg a csemetéket a rovarok­tól, a repülőhomoktól és forróságtól. Mennyi igyekezet és kitartás kell ahhoz, hogy minden elültetett kis fácskát megóvjanak és erősítsenek. Hogy ellenállóképességet adjanak a homoknak, az első ültetések után a csemete körül leöntik egy emulzió­val, a kőolaj egyik mellékterméké­nek és víznek a keverékével. Az emulzió a felszínen vékony kéreggé erősödik, s megakadályozza a homok felkavarodását. Most süt a nap, szélcsend van és a homoksivatag lusta mozdulatlan­ságban terül el. Másként volt azon­ban áprilisban, amikor kitört és na­pokig tombolt a homokvihar. A frisse®, ültetett fenyőcskék dajkái, az erdészek sem tudtak segíteni. Le­hetetlen volt kimenni a munkaterni­ ,­leire, mert az orkán ledöntötte az­­ embert a lábáról, az éles homok- | szemesek véresre hasogatták az ar­­­­cot és megakadályozták a látást.­­ A csemeték egy részét elsodorta a | szél, a többit betemette a homok. Nehogy a lapáttal megsértsék a zsen- i­ge növényeket, kézzel ástak ki min- | den betemetett fácskát. Az elpusztult . lak­helyén utánültetést végeztek és­­ felnevelték mindegyik csemetét. Új harcosok Távozóban az erdővédő állomás­­ igazgatója, megmutatta a kísérleti ütü­l­tetéseket, amelyek az állomás külön-­­ bűző munkaterületein szétszórtan léte-­­ sültek. 5" Embereket nem látni a homoksiva­tagban — a munkanap befejeződött. A nap már búcsúzóban van és az est közeledtével lehűlt a levegő. A homok is engedett forróságából és a csemeték észrevehetően megélénkül­tek, a sötétzöld tűlevelek láthatóan frissebbek. A közelben megrozsdásodott, hor­padt acélsisak hever: a háború em­lőse. A szovjet harcosok itt is vere­séget mértek a betolakodott ellen­ségre. A véráztatta földre most új har­cosok érkeztek — az erdészek. Ellen­ségük: a szél, a homok, a forróság. Harcuk célja, hogy virágzó mezü­ket, szép ligeteket, gyümölcskerteket teremtsenek. Harcolnak bátram és odaadással, s a homoksivatagból ki­­kandikáló apró zöld fenyők már a győzelem ígéretei. ■. PETŐFI SÁNDOR VERSEIBŐL A király és a hóhér • • .. a király nagy kevélyen A fényes királyi széken. Magas urak (aljas szolgák!) Körülveszik, kezét nyalják. De a trónus inogni kezd... Földindulás okozza ezt? Földindulás, néplázadás! Gyarapodik szőni látomást. Mint a folyóvíz­i, gátot, Eltépte a nép a láncot, S békájának­ töredéke Fegyver mostan a kezébe! Ing a trónus egyre jobban. Sompolyognak alattomban. Sompolyognak el az urak, A királynál csak egy marad. Tudjátok-e, ki ez az egy, Ak­i maradt, aki nem megy? Orcája hó, ruhája vér, Keze halál, neve hóhér. Szól­ a király: „Majd elhagyott ! Csak másodmagammal vagyok. Te vagy tehát, te vagy nekem Egyetlenegy hű emberem!“ „Azért, hogy én itt maradok Hived, király, én sem vagyok“. Szól a hóhér előlépve, „Királyoknak nincsen hive. Kik a trónus körül járnak, Nem egyebek ők, mint árnyak, Tart az árnyék, m­ig süt a nap, Ha ez elmegy, vége annak. Itt maradtam én te veled, Mert nekem te adsz kenyeret, Együtt lenni kell minekünk, Egymás nélkül nem élhetünk.“ B­izony m­o­ndani, hongy győz most a magtijit... Jó­izony mondom, hogy győz most a magyar, Habár ég s föld ellenkezőt akar! Azért nem győzött eddig is e hon. Mert sohasem volt egy akaraton. Most egy a lélek, egy a szív, a kar... Mikor győznél, ha most sem, óh magyar? Egy ember a haza, s ez halni kész, S ezért, óh népem, és ezért megélsz S dicső lesz élted, boldog és szabad, Amilyen senkié a nap alatt! S én bátran állom a csaták tüzét, Tudom, hog­y a golyó nekem nem vét, Tudom, hogy a sors őriz engemet, Hogy engemet megölni nem lehet, Mert én leszek, nekem kell lenni, ki Ha elleneinket mind a föld fedi, Megéneklem m­ajd diadalmadat, Szabadság, és a szent halottakat, Akiknek vére volt keresztvized S halálhörgése bölcsőéneked; Meg kell, hogy érjem azt a szép napot, Midőn áldásodat reánk adod, S mi annyi átokteljes év után Sírunk, mosolygunk az öröm vntán, Midőn, mit eltört láncunk ád, a nesz Egy szabad nemzet imádsága lesz! Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot, Amelyért lantom s kardom fáradott! E ) *->> «•*-* Vví n^jr * ,jr a,,ji » . a ».* *,.M A Szovjetunió nemzetiség­einek kulturális felemelkedése Moszkva (TASzSz). A Szovjet­unió minden köztársaságában mű­ködik jelenleg főiskola. A Szov­jetunióban élő különböző nemzeti­ségek, amelyeknek a Nagy Októ­beri Forradalom előtt még saját írásuk sem volt, a szovjet hatalom évei alatt szakembereket, írókat és tudósokat nevezek ki. A háború utáni években az uk­rán főiskolák több mint százezer, a grúz, azerbajdzsán és örmény főiskolák körülbelül 50 ezer,­­ a középázsiai főiskolák pedig mint­egy 40 ezer szakembert adtak az országnak. A Szovjetunió felsőoktatási mi­nisztériuma a nemzetiségi köztár­saságok 49 tudományos és techni­kai kiválóságának ítélte oda az idén a tudományok doktora címet. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Borall, ködös, enyhe idő, sokfelé újabb esővel, ködszitálással. Mérsékelt légáram­lás: A fűtés alapjául szolgáló vár­ható középhőmérséklet négy fok alatt.

Next