Vas Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-26 / 173. szám
t Tudnivalók a szombathelyi tanácstagi pótválasztásokról Tanácstagnak lenni nemcsak megtisztelő, de felelős megbízatás is. Az októberi ellenforradalom vihara nem hagyta érintetlenül a szombathelyi választói kerületeket sem, s bizony számosban hónapok óta nincs tanácstag, nincs meg az a kapocs, amely a dolgozókat a tanácsi szervekkel állandó összeköttetésben tartja. E hiányok megszüntetése érdekében a tanácsi törvény idevonatkozó szabályainak szellemében július 28-án, vasárnap délelőtt 8 órától tanácstagi pótválasztások lesznek az 1-es, a 13-as, a 21-es, a 49-es, a 65-ös, a 69-es, a 92-es, a 101-es és a 105-ös számú választókerületben. A választók tájékoztatása érdekében közöljük a választókerületekhez tartozó utcákat, valamint a választások lebonyolítására kerületenként kijelölt helyiségeket. Az 1-es számú választói kerület (Heidrich K. u„ Kilián Gy. u. Németh I. u., Pirók Gy. u., Pálya u., Simon F. u., Tóth K. u., Vépi u.) választási helye a Zanati úti óvoda. A 13-as számú választói kerület (Vöröshadsereg út végig, 1-es számú vasúti őrházi választási helye a Vöröshadsereg úti TÜZÉP-telep. A 21-es számú választói kerület (Marx K. utca a 11. házszámtól a 34-es házszámig) választási helye a Lenin út és a Vörösmarty utca sarkán levő pártkörzeti helyiség. A 49-es számú választói kerület (Berzsenyi tér, Forgó u., Köz- társaság tér 10. számú ház, Hevesi ] Á. utca az 1-től 10. házszámig , bezárólag, Széchenyi u.) választási helye a Hevesi Ákos utcai általános iskola, A 65-ös számú választói kerület (Erdei iskola, Nárai utca a , 64-es házszámtól a 79-es ház- számig bezárólag, Somlai A. u., Sarlai telep, Viktória téglagyár) , választási helye a Táncsics-kollé- gium. Az Erdei iskolába és a Vik- tória téglagyárba kimennek a sza- ' vazatszedők, tehát e két hely szavazóinak nem kell a szavazó- helyre menniük. A 69-es számú választói kerü- let (Szigligeti utca 1. házszámtól a 25-ös házszámig bezárólag, Tán- ■ esdes M. utca 40. házszámtól az 57. házszámig bezárólag) válasz-, tási helye a Táncsics-kollégium. A 92-es számú választói kerület (Liliom ut 77-es őrház, Szőllősi utca a 17-es házszámtól a 76-os házszámig) választási helye a , Mezőgazdasági Technikum Nép- front utcai internátusa. ] A 101-es számú választói kerület (Sebes Gy. u., Thököly I . utca a 44-es házszámtól a 73-as házszámig bezárólag, Zrinyi I. u.) választói helyisége a Zrínyi I. u. általános iskola. A 105-ös számú választói kerület (Eszerédj u., Erdődi u., Kinizsi P. u., Taschler J. u.) választási helye a Zrinyi I. u. általános iskola. A tanácstagi választás nemcsak joga, de kötelessége is minden állampolgárnak. Kövessünk el mindent, hogy ezen fontos munka lehetőleg már a déli órákig befejeződjék. VAS NÉPE Berlinben bemutatták az októberi eseményekről készített dokumentumfilmet A Magyar Népköztársaság berlini nagykövetsége kedden este meghívott közönség előtt bemutatta az ,,így történt“ című, a magyarországi októberi ellenforradalmi eseményekről szóló dokumentumfilmet, valamint az 1957. május elsejéről készült színesfilmet. A műsor további részében a „Bakaruhában“ című játékfilmet vetítették le. A bemutatón megjelent Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Walter Ulbricht, a Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Hermann Matern, a Népi Kamara első elnökhelyettese, Friedrich Ebert, Nagy-Berlin főpolgármestere. (MTI) Földrengés Iránban A most utólag érkező hírek szerint az 1957. július 2-án Irán Kaspi tengeri partvidékét megrázkódtató földrengés egyike volt a legsúlyosabb természeti katasztrófáknak. A legújabb adatok szerint legalább 5000 halott, több mint 10.000 sebesült és körülbelül 100 ezer hajléktalan áldozata van a földrengésnek, amely Magyarország felének (50.000 km 2) megfelelő terület lakhegyeit döntötte romba. A földrengés központja az Elburz hegység 5654 méter magas hóborította Demavend csúcsa volt, amely Teherán fővárostól 70 km-re északkeletre fekszik. Jasé Szláv Hősök: SVEJK (134.) A roló fáiig le volt húzva, a bolt előtt két rendőr állt, akik szintén erősen eláztak, amikor odabent rendet csináltak. A fele pálinka hiányzott, az utcán egy üres rumoshordó volt, és a pult alatt Paroubek két részeg pasast talált, akiket a rendőrök nem vettek észre, és amikor Paroubek kihúzta őket, két krajcárt akartak neki fizetni, hogy ők csak annyi rozspálinkát ittak meg, így jár az, aki mindent elhamarkodik. A háborúban is ez a helyzet. Előbb csak püföljük az ellenséget, és folyton csak megyünk utána, a végén pedig nem győzünk menekülni. — Jól megjegyeztem magamnak azokat a hetyke huszárokat — mondta Vodicka —, csak kerüljön az utamba valamelyik, majd én elszámolok vele. Mi árkászok nagy bestiák vagyunk, ha a fejünkbe száll a vér. Mi nem olyanok vagyunk, mint azok a nyamvadt landveresek. Amikor a fronton voltunk Przemyslnél, volt egy Jetzbacher nevű kapitányunk, egy olyan disznó, hogy olyat még nem látott a világ. Ez úgy tudott minket szekírozni, hogy egy Bitterlich nevű fiú a századunkból, aki német volt, de nagyon rendes ember, agyonlőtte magát miatta. Erre mi elhatároztuk, hogy mihelyst fütyülni kezdenek az orosz oldalról, a mi Jetzbacher kapitányunk nem maradhat élve. És tényleg, ahogy lőni kezdtek ránk az oroszok, öt golyót eresztettünk belé a pergőtűzben. Olyan szívós volt a bitang, mint egy macska, úgyhogy még két lövést kellett adjunk neki, hogy ne legyen baj a dologból, ő meg csak morgott, de szörnyű mulatságosan, kész röhej volt. Vodicka elnevette magát: — A fronton mindennapos eset az ilyen. Egy bajtársam mesélte, aki most szintén itt van nálunk, hogy amikor Belgrád alatt volt mint bala, az ő századjuk lelőtte a gefechtben az óberlajtnantjukat, az is egy ilyen kutya volt, sajátkezűleg lőtt agyon két katonát menetelés közben, mert nem bírtak már tovább menni. Mikor ez az óberlajtnant megkapta a golyót, egyszerre csak fütyülni kezdett, hogy vonuljanak vissza. Körülötte mindenki halálra röhögte magát. Ilyen érdekfeszítő és tanulságos beszélgetés közben Svejk és Vodicka végül is megtalálja Kákonyi úr vaskereskedését a Soproni utca 16. szám alatt. — Mégiscsak jobb lenne, ha itt megvárnál — mondta Svejk Vodickának a kapu előtt —, én csak felszaladok az első emeletre, átadom a levelet, megvárom a választ és már itt is vagyok. — Még hogy én elhagylak téged? — bámult rá Vodicka. — Te nem ismered a magyarokat, értsd meg, ha mondom. Itt nagyon óvatosnak kell, hogy legyünk velük. Majd én behúzok neki egyet. — Ide hallgass, Vodicka — mondta Svejk komolyan. — Itt nem egy magyarról van szó, hanem a feleségéről. Elmeséltem neked mindent, amikor azzal a cseh pincérnővel ültünk, hogy levelet viszek az óberlaitnantomtól, és hogy a legnagyobb titok az egész. Az én óberlaitnantom a lelkemre kötötte, hogy erről egy árva léleknek nem szabad tudni, és a te pincérnőd is mondta, hogy igaza van, mert ez egy diszkrét dolog és senkinek se szabad tudomást szerezni arról, hogy az Oberlajthant úr egy férjes asszonnyal levelez. Még te is ráhagytad, hogy úgy van, és csak bólintottál. Én megmagyaráztam nektek, hogy mi itt a helyzet, hogy énnekem pontosan végre kell hajtani az Oberlaiinantom parancsát, és akkor te mindenáron fel akarsz jönni velem. — Te még nem ismersz engem, Svejk — felelte époly komolyan Vodicka, az öreg árkász. — Ha egyszer azt mondtam, hogy nem hagylak el, akkor jegyezd meg magadnak, hogy az én szavam aranyat ér. Kettesben mindig biztonságosabb a dokig. — Hát ezt mindjárt megkontrázom, Vodicka. Tudod, hol van a Vysehradon a Neklan utca? Ott volt a műhelye a Vodomik lakatosnak. Ez egy igazságos ember volt, és egyszer, amikor hazajött valamilumpolásból, hát magával hozott még egy lumpot aludni. Aztán nagyon sokáig kellett, hogy nyomja az ágyat, és a felesége mindennap átikötözte a sebeit a fején, és azt mondta neki: „Látod, Tonicek, hogyha nem ketten jöttetek volna, hát csak rumliztam volna és nem vágtam volna a fejedhez a tizedesmérleget.” Ő meg, amikor már beszélni tudott, azt mondta: „Igazad van, anya, máskor ha elmegyek valahová, senkit se cipelek haza magammal.’“ — Még csak az hiányozna — fortyant fel Vodicka —, hogy az asszonynak a férje a fejünkhöz vágjon valamit. Majd én elkapom a nyakát és lerúgom a lépcsőn az első emeletről, hogy röpülni fog, mint a srapnel. Az ilyenekkel keményen kell bánni. Csak semmi teketória. — Vodicka, hiszen te nem is ittál olyan sokat. Én két negyedliterrel többet ittam, mint te. Csak annyit lássál be, hogy nem szabad semmi botrányt csinálnunk. Ezért én vagyok felelős. Mégiscsak egy nőről van szó. — Szájon vágom a nőt is, Svejk, nekem az mindegy, te még nem ismered az öreg Vodickát. Egyszer a zábehlicei ,,Rózsaliget”-ben egy ilyen maskara nem akart velem jönni táncolni, mert azt mondja, dagadt a pofám. Igaz, hogy a pofám meg volt dagadva, mert éppen egy hoszivari táncmulatságból jöttem, na de képzeld el, hogy az a ringyó így sértegessen. „Akkor itt van egy magának is, tisztelt kisasszony — mondtam neki —, hogy ne fájjon a szíve.” Úgy szájon vágtam, hogy feldöntötte az egész asztalt poharastul ott a kertben, ahol a papájával meg a mamájával, meg a két bátyjával ült. De én nem ijedtem meg az egész , Rózsaliget‘’-től sem. (Folytatása következik.) Jól szervezett felkészüléssel megkezdődött a Salk-féle védőoltás Tegnap a kora reggeli és délelőtti órákban szinre valamennyi egészségügyi központ kisebb-nagyobb hangyabolyhoz hasonlított. Orvosok, ápolónők, gépkocsivezetők vették az utasítást, csomagolták a felszerelést. Az egész megyében megkezdődött az egy-két éves gyermekek oltása a járványos gyermekbénulás ellen. A Szombathelyi járási tanács egészségügyi csoportjáról négy oltóbrigád indult útnak: egy-egy orvos két-két nővérkével. Gépkocsi repítette őket a járás községeibe. Vittek magukkal mindent, ami csak az oltáshoz szükséges: sterilizálót, fecskendőt, tűt,vattát, alkoholt, desztillált vizet, röplapokat az oltással kapcsolatos tudnivalókról, s ami a legfontosabb: a drága, értékes vaccinát, az oltóanyagot. Az első brigád első áldomása: Zanat. Az egészségügyi tanácsadó helyiségét már felkészítették. Szerdahelyi Jánosné szülésznő is beállt segíteni. A szülők sem hiányoztak a gyermekekkel, valamennyi oltásra jogosult megjelent, s csak egyet nem oltottak be betegsége miatt. Míg a sterilizálással pepecseltek, elkészültek az oltási lapok, a kimutatások. Közben-közben érdeklődve kukucskáltak be az ajtón a nagyobb gyermekek.Vígan voltak, még nem láttak semmi „gyanúsat“. A mécses rendszerint csak akkor törött el, amikor meglátták a nagy fecskendőt, s hiába mondta ilyenkor a doktor bácsi: „Ugye, nem is fáj“, nem igen bólintgattak rá. , — Anyukám, de fáj — erősítgette inkább a kis Pál Vilmoska Zanaton —■ pedig mire kimondta, végzett is a doktor bácsi. A könynyek rögtön felszáradtak, s a kis Vili még köszönetet is mondott. Egyetlen szülő sem tartotta vissza gyermekét az oltásról. Örömmel vették igénybe a nem kis anyagi áldozatba került lehetőséget. Ha az állam fontosnak tartja, nekik is éppúgy fontos, hogy gyermekeiket elkerülje ez a betegség, így vélekedhettek Bükön is, ahol közel 100 oltást kellett adnia dr. Andrasovszkynak. Az egészségház rendelőjében azonban itt is ügyesen haladtak előre, segítettek a szülésznők, védőnők, ott volt a szeme a körzeti orvosnak is. Nagyon alaposan felkészültek és jó szervezőmunkát végeztek egészségügyi szerveink és tanácsaink. Vasszilvágyon éppúgy, mint Nemesbődön, Váton a kitűzött időre rendben állt a tanácsadóhelyiség, megérkeztek a gyermekek. A tanácselnök és tanácstitkár be-benézett, nincs-e valami probléma. A meglátogatott községek közül egyikben sem volt olyan szülő, aki lemondott volna az oltásról. Viszont sokan érdeklődtek, mikor oltják majd a nagyobb korosztályokat. Megnyugodva vették tudomásul, hogy további tárgyalások folynak a Salk-vaccina ismételt behozatalára, hogy Napjaink közegészségügyi kérdéseinek refrénszerűen visszatérő alapja a tisztaság. A nyári fertőző betegségek, a járványos gyermekbénulás megelőzésének legelemibb követelménye a tisztaság. És amikor naponta beszélünk e fontos kérdésről, szinte belénk idegződik jelentősége, akkor olyan jelenségeknek vagyunk szemtanúi naponta, amelyek mintha csak „juszt is” alapon szembe akarnának helyezkedni egészségügyi szerveinknek a tisztaság érdekében kifejtett erőfeszítéseivel. De miről is van szó? Arról, hogy van a Szombathelyi Sütőipari Vállalatnak egy kenyérhordó gépkocsija, amely főleg a távolabbi peremközségeket látja el naponta friss kenyérrel. Ebbe az egykor más célokat szolgáló gépjárműbe 10—13 méter mázsa kenyér fér be. Tág gyomrának elejébe azonban csak úgy lehet a kenyeret behordani, ha a dolgozók maguk is bemásznak abba. Vagyis: azzal a piszkos, sáros cipővel, amellyel az út porában, sarában járnak, azzal kénytelenek tipródni a kenyerek között. Azt hisszük, senkinek sem kell magyarázni ezen állapot tűrhetetlenségét. Ismerik, tudják ezt a sütőipari vállalat vezetői is, de eddig? még nem változtattak a helytelen módszeren. És nem tudjuk, hogy miért nem. Megoldhatatlan feladat talán a kocsi mindkét oldalára (amint a tulajdonukban levő lovaskocsijuknál is van) ajtót vágni? Nem hinnénk, hogy erre az egyszerű lakatosmunkára ne volna „keret”. n •r-r’irm Megoldhatatlan feladat? 1957. július 26. Péntek a nagyobb gyermekeket is védőoltásban részesíthessék. Ma, az oltás második napján újabb községekbe jutnak el az oltóbrigádok, újabb kisgyermekek részesülnek védelemben. Bizton reméljük, hogy a csöppnyi fájdalmat okozó oltás megkíméli őket ettől a következményeiben rendkívül károssá válható járványos megbetegedéstől.