Vas Népe, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
Szovjet—albán közös közlemény Hruscsov beszéde a tiranai barátsági nagygyűlésen Tirana (TASZSZ). Szombaton délután Tiranában a Szkanderbég téren albán—szovjet barátsági nagygyűlés volt. A gyűlés részvevői kitörő lelkesedéssel fogadták az emelvényen megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait, Enver Hodzsát, Mehmet Shehut és Albánia más vezetőit. A nagygyűlés első szónoka Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára volt. Üdvözölte a szovjet küldöttség vezetőjét és tagjait, majd a szovjet és az albán párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól beszélt. Elmondotta, hogy a tárgyalások és az aláírt okmányok újból megmutatták és még jobban megerősítették a véleményük egységét az összes megvitatott kérdésekben. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz. A szovjet küldöttség vezetője beszédében foglalkozott a genfi külügyminiszteri értekezlettel is. Felsorolta a szocialista országok kormányainak a nemzetközi feszültség enyhítésére tett lépéseit, majd hangsúlyozta, hogy ugyanerre irányulnak a Genfben tárgyaló szovjet küldöttség erőfeszítései is. Sajnos — mondotta — a nyugati hatalmak részéről nem látunk törekvést az égető nemzetközi kérdések megoldására. A nyugati hatalmak Genfben előterjesztett berlini tárgyú javaslatai azt mutatják, hogy e javaslatok szerzői helytelenül értelmezik a kérdés lényegét. A Herrer úr által előterjesztett hétpontos tervezet egyetlen tárgyalási elemet sem tartalmaz. A Szovjetunió őszintén óhajtja a megegyezést, de elutasítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját feltételeit a másikra. Hajlandók vagyunk megvitatni minden olyan javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a háborús konfliktusok kirekesztésére és a békés együttélés feltételeinek megteremtésére irányul. Ha tárgyalófeleink szándéka más, természetesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni és olyan közös megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő lenne. Hruscsov a továbbiakban érintette Franciaország, Nyugat-Németország viszonyának kérdését. Rámutatott, mennyire tarthatatlan az az érvelés, hogy Nyugat- Németország NATO-tagsága garanciát nyújt a német militarizmus feltámadásával szemben. Egyes francia vezetők azt hangoztatják, hogy az NSZK katonai erejének növekedését a nyugati hatalmak ellenőrzésük alatt tartják. A két világháborúban a német militaristák megmutatták, milyen rengeteg bajt tudnak okozni szomszédaiknak. Ha ebből indulunk ki, merőben más következtetésekre kell jutni, mint amilyenekre a jelenlegi Franciaország politikáját meghatározó államférfiak eljutottak. Hruscsov megjegyezte, hogy Nyugat-Németországban javarészt ugyanazok az emberek vannak vezető tisztségekben, akik annakidején aktívan támogatták és istenítették Hitlert. Felfegyverezni Nyugat-Németországot, ellátni atomfegyverrel, segíteni hadserege felállításában azzal a gondolattal, hogy ezt úgyis ellenőrizni fogják — egyértelmű az öngyilkossággal. Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes államférfiak, akik ma keblükre ölelik Adenauert, Nagy-Britanniába és más országokba menekültek a német csapatok elől. Mindez elég gyorsan kiröppent emlékezetükből. Nyilván nem vonták le a kellő tanulságokat abból a két háborúból, amelyet a német militarizmus robbantott ki. Mi szilárdan ragaszkodunk a békeharc elveihez — hangsúlyozta Hruscsov —, és állhatatosan törekszünk arra, hogy mind Nyugat-, mind Kelet-Németország békés úton fejlődjék. Ehhez a német népnek létérdeke fűződik. A rakétatámaszpontok kérdésére áttérve Hruscsov megállapította, hogy az Olaszországban létesülő amerikai rakétatámaszpontok kizárólag támadó célokat szolgálnak és ebből a tényből le kell vonni a szükséges következtetéseket. Kijelentjük — mondotta —, hogy ha Görögország ugyanerre a veszélyes útra lép, a Szovjetunió és Albánia kormánya kénytelen lesz megállapodni albániai rakétatámaszpontok felállításában. A legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. A Balkánt már régóta Európa puskaporos hordójának tartották. Minthogy a balkáni országok többségéiben népi hatalom van és minthogy létrejött a szocialista világrendszer, a helyzet itt is lényegesen megváltozott. A szocialista országok fontos tényezői a Balkán békéjének. A Szovjetunió és minden szocialista ország azt tartja, hogy a népeknek itt, a Balkánon kell harcolniuk azért, hogy ezen a félszigeten és az egész Földközi-tengeri medencében ne legyenek sem rakétatámaszpontok, sem atomfegyverek. Ez nagyban hozzájárulna a Földközi-tengeri térség tartós békéjének szavatolásához, az atom- és rakétatámaszpontmentes övezet tervének megvalósításához. Hruscsov beszéde befejező részében ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albániai tárgyalásai szívélyes, testvéri légkörben folytak és a nézetek teljes egységét bizonyították minden kérdésben. A tárgyalások eredményeképpen aláírt közös nyilatkozat Albánia és a Szovjetunió barátságának és testvéri együttműködésének további elmélyítését szolgálja. IV. évfolyam, 121. szám Ára: 50 fillér 1959. június 2. Kedd Parkírozták Sárváron a járási tanács és a járási pártbizottság előtti teret. Ahol korábban lovasfogatok kötöttek ki és autók parkíroztak, ott most tűzpiros muskátlik virítanak és szökőkutak vize surran a magasba. Képünk az új park egy részletét mutatja be. A nyugati külügyminiszterek hétfő déli megbeszélése Genf (Reuter). A három nyugati nagyhatalom külügyminiszterei Brentano nyugatnémet külügyminiszterrel együtt hétfőn délben a francia küldöttség szállásán megbeszélést tartottak, s megvizsgálták a szakértőik által múlt héten kidolgozott jelentést a berlini kérdésről. Említett körök megállapítják, hogy érdeklődést keltett Gromiko szombati javaslata a berlini rendezés ellenőrzésével megbízott öthatalmi állandó tanácsadó bizottság felállításáról. Azt mondják, ez érintkezési pont lehet, amelyet a miniszterek a zárt üléseken megvitathatnának az orrukéval. w~-% w~-% ar—m »-—m a *—« Hétfőn ismét „nem hivatalos“ megbeszélést tartottak a külügyminiszterei niszter a szombat délutáni teljes ülésen beszédet mondott, amelyben ismételten kifejtette a Szovjetunió elképzelését Nyugat-Berlinről, mint szabad városról. Egyben rávilágított a nyugati terv tarthatatlanságára. Ezután Selwyn Lloyd és Couve de Murville francia külügyminiszter szólalt fel. A nyugati hírügynökségek és lapok jelentéseikben arról számolnak be, hogy a helyzet lényegében este sem változott, amikor a külügyminiszterek közös vacsorán vettek részt Gromiko szovjet külügyminiszter villájában. A külügyminiszterek ebből az alkalomból háromórás eszmecserét folytattak. A nyugati lapvéleményekkel ellentétben — mint a Reuter közli —, a szovjet szóvivő kijelentette, hogy a vacsora légköre nagyon jó volt és a tárgyalások menete „inkább előre, mint hátrafelé mozdul”. A hírügynökség értesülése szerint hétfőn nem teljes ülés volt, hanem az új gyakorlatnak megfelelően „nem hivatalos’.’ megbeszélést tartanak, amelyre ezúttal az amerikai küldöttség szálláshelyén került sor délután 15.00 órakor. A nyugati sajtó és hírügynökségi tudósítók a várakozás álláspontjára helyezkedve, jelenleg lényegesen kevesebb kommentárt fűznek a külügyminiszterek tanácskozásához. A nyugati kommentároknak legjobban a Reuter értékelő összegezése felel meg, amely megállapítja: megfigyelők úgy vélik, noha a zártkörű megbeszéléseken eddig nem sok előrehaladás történt, a jelek mégis azt mutatják, hogy az értekezlet tulajdonképpen csak most kezdődik. Megbízható francia körök véleménye szerint a külügyminiszterek tanácskozása még legalább két hétig tart. Berlin, pontosabban Nyugat- Berlin jövője a központi probléma a genfiértekezlet jelenlegi szakaszában. Mint már jelentettük, Gromiko szovjet külügymi- Kerüljön sok új és jó könyv tízezrek kezébe Az ünnepi könyvhét megnyitója Szombathelyen Évről évre megismétlődő országos kulturális esemény az ünnepi könyvhét, amelyet az idén május 30—június 7 között tartunk meg, s amelynek megnyitására vasárnap este Szombathelyen a megyei tanács nagytermében könyvbarátok, költők és írók gyűltek egybe. Gonda György elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke méltatta a könyvhét, általában a könyv jelentőségét, aláhúzván, hogy a most zajló könyvihétre 82 művel — mai magyar írók, a magyar és a világirodalom klasszikusai, s a világ minden táján élő írók műveivel — léptek nyilvánosságra kiadóvállalataink. Bemutatta Gonda elvtárs, hogyan vált a könyv kevesek birtokából százezrek napi szükségletévé, beszélt arról a szomjúságról, amellyel a dolgozó milliók nemcsak a könyvhéten, hanem általában azt várják íróinktól, hogy életük, sorsuk, jövendőjük nagy kérdéseire a feleletet és a megoldást velük együtt keressék. Sokatmondó számokkal ecsetelte könyvkiadásunk fejlődését. Az elmúlt évben több mint 15 ezer mű, mintegy 48 millió példányban jelent meg hazánkban. Nálunk egy lakosra már 1957-ben több könyv jutott, mint a legfejlettebb nyugateurópai országban, Angliában. A hazánkban járt külföldiek elismeréssel adóznak könyvkiadásunk eredményeinek, s mindenekelőtt könyveink olcsósága okoz nekik meglepetést. Szűkebb hazánk. Vas megye olvasómozgalmát érintve Gonda elvtárs két példát említett a vasi könyvnyomtatás történetéből. 1539-ben a Sárvár melletti Újszigeten nyomták ki az első magyar nyelvű könyvet: Erdősi Szilveszter János Magyar Nyelvtanát, majd az első szombathelyi nyomdában jelent meg 1794-ben Mikes Kelemen Törökországi levelei című könyv. Kultúrtörténetünk e két eseménye arra ösztönöz bennünket, hogy a jó könyv ügyét saját ügyünknek tekintsük — emelte ki Gonda elvtárs. — Szombathely három könyvesboltja és körülbelül 40 üzemi, vállalati könyvterjesztője az elmúlt évben havonta mintegy 250 ezer forint értékű könyvet adott el. Egynegyed millió forint értékű szépirodalmi, ifjúsági, politikai, ismeretterjesztő és műszaki könyvet. A falusi könyvforgalom tavaly megközelítette a kétmillió forintot. A falusi boltokban a könyv is polgárjogot nyert, s emellett széleskörű könyvtárhálózat áll az olvasók rendelkezésére. A községek az állami támogatáson kívül saját erejükből is növelik a könyvállományt — mondotta Gonda elvtárs —, mert a községek vezetői is egyre inkább megértik: közügy az, hogy olvassanak az emberek. A könyvhét alkalmából a Vas megye című helytörténeti tanulmánygyűjteményre, valamint a Vasi Szemle eddig megjelent számaira hívta fel az előadó a figyelmet, mert e kiadványok jó szolgálatot tesznek a haladó hagyományok ápolásában és segítői lehetnek jelen fejlődésünknek. Végül annak a meggyőződésnek adott kifejezést Gonda elvtárs, hogy az idei könyvhét is újabb tömegeket nyer meg az olvasómozgalom számára, s a könyvterjesztés munkásait arra serkenti, hogy megyénkben is ezrek és tízezrek kezébe kerüljön új és jó könyv. A megnyitó ünnepség további részében megismerkedhetett a közönség Gereblyés László és Tóth Gyula költőkkel, viszontláthatta az ismert vasi költőket: Káldi Jánost, Nagy Istvánt és Kocsis Gyulát. Valamennyien legújabb költeményeikkel álltak a közönség elé amely hálás tapssal fejezte ki elismerését. Teőke Géza zongoraművész közreműködésével nagyban emelte az est színvonalát